Közel százéves korában halt meg Fülöp herceg, vele távozik egy korszak is

2021.04.09. 14:41

Eredetileg Görögország uralkodója lett volna belőle, a politikai helyzet miatt végül, mint az angol királynő hitvese lett világszerte ismert. Vele távozik az utolsó évszázad, amikor az uralkodóház még bármit megengedhetett magának.

Közel százéves korában halt meg Fülöp herceg, vele távozik egy korszak is

Kilencvenkilenc éves korában, április 9-én elhunyt Fülöp, Edinburgh hercege, aki hetvenhárom évig volt a brit királynő, II. Erzsébet házastársa. A Buckingham Palota közleménye szerint Fülöp egészsége az utóbbi években „lassú hanyatlásnak indult”, ennek végeredményeként „csendben álmában halt meg” a windsori kastélyban ma, helyi idő szerint a reggeli órákban.

Fülöp egészségi állapotára hivatkozva már 2017-től kerüli a nyilvános, hivatalos megjelenéseket, szerepléseket, és az utóbbi években számos alkalommal viccelődött azon, hogy „már fel sem tud állni egy székből”. A brit lapok rendszeresen tudósítottak kórházi kezeléséről, és a fotósok egymással versenyt futva fényképezték le az egyre rosszabb állapotban az idős herceget.

Kis híján görög uralkodó lett

Ugyanakkor Fülöp halálával valójában egy iszonyatosan hosszú, közel évszázados korszak zárul le, amikor a brit uralkodóház tagjai még az alkotmányos monarchia államfőiként szent és sérthetetlen alakok voltak, akiket alig-alig érhetett el a sajtó kritikus tekintete.

Az utánuk következő generáció, Fülöp és Erzsébet legidősebb fia, Károly walesi herceg és András yorki herceg, valamint az unokák már éppen ennek az ellenkezőjéről ismert sajtóbeli botrányhősök.

Fülöp azonban egyáltalán nem is úgynevelkedett, mint aki valaha remélheti, hogy a Windsor-ház tagja lesz, sőt, 1921-es születése után, gyermekkorában „dán és görög királyi hercegi” címet viselt, és még az sem volt kizárható, hogy egy nap az akkor még létező Görög Királyság trónjára léphet. Miután ugyanis 1862-ben a görögök első királyukat, Bajorországi Ottót megbuktatták, népszavazást tartottak az új király személyéről, ezen pedig Alfréd, Edinburgh akkori hercege győzött. Csakhogy egy 1832-es nagyhatalmi szerződés eltiltotta többek között Angliát is attól, hogy Görögország trónját uralkodóházuk egy tagja foglalja el, így végül 1863 októberében Dániai Vilmos lépett a görög trónra, a dán Glücksburg-házból.

A trükk az volt, hogy Vilmos - aki I. György néven uralkodott - a walesi hercegné testvére volt, így viszont a brit uralkodócsalád visszakerült a görög öröklési rendbe, mivel nagybátyja I. Konstantin néven éppen akkor görög király is volt. Amikor Fülöp Korfu szigetén megszületett, atyján, Glücksburg András görög és dán hercegen keresztül mind a koppenhágai uralkodócsaládnak tagja lett, mind pedig a tényleges, görög arisztokrciának.

Mivel a születése után két évvel kitörő görög-török háborúban nem éppen a görögöknek állt a zászló, 1922-ben I. Konstantint a görög arisztokrácia lemondatta, Fülöp apját pedig börtönbe vetette, őket okolva a Musztafa Kemál Atatürk vezette törökök nagy előretörése miatt. Fülöpnek és anyjának 1922-ben menekülnie kellett tehát Görögországból, ekkor került Angliába. Anyai nagybátyja, aki eredetileg a Battenberg német arisztokrata házból jött, jelentős brit arisztokratává vált, az első világháború alatt pedig - németellenességét hangsúlyozva - angolosította nevét Louis Mountbattenné. A gyermek Fülöp Londonba érkezése után ugyancsak ezt a nevet kapta, és hivatalosan a katonai vezetésben fontos Mountbatten család tagja is lett.

Egy későbbi visszaemlékezésében Fülöp úgy vallotta, hogy magát dánnak tartotta, otthon pedig németül, franciául és angolul társalogtak. A viszontagságos gyermekkort az ő esetében viszont az angol arisztokraták 1945 előtti, tipikusan fényes és privilegizált ifjúsága követte. A párizsi, nagy hírű amerikai magániskolában, az Elmsben nevelték, később pedig tengerésztiszt lett a Királyi Haditengerészetnél. A tengerészeti akadémiát éppen 1939-re végezte el Darthmouthban, ezután a második világháború kitörésével azonnal szolgálatba is lépett: 1940-ben az Ausztrál Expedíciós Haderőhöz került, de még abban az évben, Görögország olasz megszállása után az HMS Valiant fedélzetén a Mediterrán Flottához kérte áthelyezését. Részt vette a későbbi, német megszállók ellen a krétai csatában 1941-ben, itt hadihajókkal a kereskedelmi flottákat kísérte át a legveszélyesebb földközi-tengeri szakaszokon.

A háborúnak köszönheti megismerkedését a későbbi királynővel is,

először akkor találkoztak, amikor 1939-ben VI. György látogatásakor neki kellett elkísérnie Darthmouthban a király két leányát. Később Erzsébet, minden egyes korabeli szemtanú szerint szabályosan beleszeretett a brit tengerésztisztbe, sűrű levelezésbe kezdtek a háború alatt és 1946-ban Fülöp végül ilyen előzmények után kérte meg a kezét a királytól. Mielőtt összeházasodtak volna, Fülöpnek le kellett mondania görög és dán hercegi címeiről, a görög ortodox vallásból anglikán hitre kellett térnie, és ami talán a leginkább fájt neki, ígéretes, de nem túl kényelmetlen haditengerészeti karrierjét is fel kellett adnia.

1947-es házassága a királynővel számos más cím mellett ezért az Edinburgh-i hercegséggel kárpótolta. Innentől fogva azonban Fülöp, akinek élete történelmi időkben indult, csak és kizárólag mint „a királynő férje” szerepelt a közéletben. Családja, a Mountbattenek persze második virágkorukat élhették azzal, hogy a távoli rokonból a Windsor-ház tagja lett, ez szavatolta az elég sötét múltú, és a szélsőjobbos eszmékkel is kacérkodó családnak azt, hogy sokáig a legbefolyásosabb arisztokratákká váltak az 1945 utáni Nagy-Britanniában.

A goromba viccek, és Edinburgh hercege

A hagyományos királyi környezetből jövő Fülöp herceg azonban az évtizedek során, a rohamosan modernizálódó országhoz sokkal lassabban tudott alkalmazkodni, mint dinamikusabb természetű, és gyakorlatiasabb felesége.

Így már az 1980-as évektől ő vált a Windsor-ház „őskövületévé”, aki sokszor a vaskalapos és ódivatú, sőt, kegyetlen arisztokrata szerepét játszotta.

Az Erzsébet és Fülöp házasságáról könyvet író Gyles Brandreth szerint például ő volt az, aki először folyamatos nyomasztással rávette Károly herceget, hogy kérje meg Diana Spencer kezét akkor, amikor Károly még egyáltalán nem volt benne biztos, hogy ez a házasság jó ötlet. Később további levelekben arra biztatta mind Dianát, mint Károlyt, hagyják abba házasságtörő és a királyi házra szégyent hozó viszonyaikat, ami a helyzetet csak tovább mérgesítette. 

Ezen kívül lényegében kirívóan érzéketlen vicceiről és beszólásairól is ismertté vált a herceg: Brandreth idézi fel a legtöbb ilyen esetet könyvében. 1986-ban például egy kínai látogatáskor figyelmeztette az ott tanuló brit vendégdiákokat, ne maradjanak az országban túl sokáig, mert „vágott szeműekké válnak”. Míg a brit sajtó felháborodott a kiszivárgó eseten, a kínai pártvezetés semmi érdekeset, vagy sértőt nem látott benne. De igazából Fülöp megjegyzései senki nem kíméltek, akivel lényegében nem volt igazságos viccelődni. 1999-ben egy popkoncerten vett részt egy csapat süketnéma walesi diákkal, és kihasználva hogy ezt nem hallják, mellettük csak úgy fejezte ki véleményét a koncert hangerejéről: „ilyen hangzavar mellett nem csoda, ha süketek vagytok!”

De korábban egy, az IRA által megvakított brit katonatiszt látogatásán sem hagyta ki a lehetőséget, amikor a királynő a sebesülttől megkérdezte, mennyi maradt meg a látásából, Fülöp csak annyit mormogott oda: „a nyakkendője színét elnézve, amit visel, szerintem nem sok.”

Kiritkusai szerint ezek a viccek rendszeresen a herceg változó időkre, és privilégiumára való vakságát bizonyították, és azt, mennyire nem érzékelte a királyi pár, már harminc éve sem, mi folyik körülöttük a világban.

De Fülöp herceg védelmezői szerint ezek a nagypapás poénkodások inkább a karót nyelt, túlzottan formális látogatások és fogadások alatt a hangulat oldására szolgáltak, és a címzettek általában így is vették ezeket.

Ezzel együtt Fülöpnek elévülhetetlen érdemei voltak a gyarmati szabadságharcok után erősen megtépázott, India elvesztését igazán soha ki nem heverő brit globális befolyás átmentésében is: hiszen az ő és Erzsébet munkája nélkül ma alig létezhetne ebben a formában a Brit Nemzetközösség, ahol az anglofón országokat 1947 után is személyük, mint államfők kötötték össze.

Mindezektől függetlenül Fülöp sokkal inkább vált az angol társadalom liberális részében a meg nem választott, semmiféle felelősséget nem vállaló, és idejét múlt királyi család szimbólumává, sokszor

szándékosan viselkedett úgy a herceg is, mint aki a viktoriánus kor Brit Birodalmából valahogy a huszadik században felejtődött.

A százéves herceg távozásával valóban kijelenthetjük, éppen annak a generációnak az egyik utolsó tagja távozott most tehát az élők sorából, akik az 1930-as évektől, az 1950-es évekig terjedő időszakban, VIII. Edward 1936-os, viharos trónról való lemondása és házassága után, még érezhettek valamit abból, micsoda sérthetetlen tisztelet, szakrális pompa övezte egykor a brit uralkodókat, és mennyire nem érheti őket olyan kritika, mint a közembereket. A hatvanas évektől azután fokozatosan alanyává vált annak, hogyan változik mindez meg, egészen a Sex Pistols God save the Queen nevű, hírhedten felségsértő számának botrányáig.

Halálával erre a korra, kisebb mértékben ugyan, de immár csak II. Erzsébet emlékeztethet minket.

NYITÓKÉP: A még csak pár éve házas Fülöp 1954-ben kísérte el II. Erzsébetet első nemzetközösségi körútjára, itt éppen az új-zélandi Cambridge-be látogatott. / Fotó: Új-Zélandi Archívum, Wikimedia Commons / Licensz: CC-BY-SA 2.0

Tóth Csaba Tibor
Tóth Csaba Tibor az Azonnali korábbi újságírója

Történészdiplomával rendelkezik, de 2013 óta főleg blogol, 2015 óta pedig újságcikkeket is ír. Sokszor Európáról és a Közel-Keletről. Az Izrael-párti sajtó kedvenc magyar firkásza. Eléggé baloldali.
Facebook
Twitter

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek