A Terror Háza szerdai rendezvényén megint Európa sorsáért rettegtek a résztvevők. Szerencsére van javaslatuk: a nyugatiaknak a magyarok kalandozásait kell követniük. De voltak olyan mondatok, amelyek egy föderalista és liberális konferencián is elhangozhattak volna. Az viszont nem derült ki, hogy miért akarnak kevesebb EU-t, miközben éppen azért bírálják, mert nem cselekszik eléggé.
Szerda délután a XXI. Század Intézet online konferenciát szervezett Európa a XXI. században címmel. Az előadók garanciát jelentettek arra, hogy a hanyatló Nyugat most végre megtudhatta, mekkora nagy bajban van – bezzeg Magyarország!
Szabad nemzetek szövetsége
Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet és sok más intézmény igazgatója stílszerűen nemzetünk legnagyobb gondolkodóját, Orbán Viktort idézte beszéde elején. A bölcs tanító még 2019-ben mondta azt Prágában, hogy „mi [azaz Közép-Európa] vagyunk Európa jövője”. Schmidt Mária ezt úgy értelmezte: „az a feladat, hogy mi mutassuk meg, merre a jövő”.
De mielőtt feltárta volna előttünk a nagy titkot, pár percben egy történelmi gyorskurzust kaphatott a hallgatóság Európa történetéből a 19. századtól kezdve. Ebben olyan újszerű nézetet is megjelenített, miszerint Európában azért alakult ki hatalmi űr a 20. századra, mert összeomlott a brit birodalom: eszerint Európa vagy Afrikában van, vagy pedig új levéltári felfedezéssel lehet dolgunk, és a britek Európát gyarmatosították volna a 19. századig.
Schmidt Mária ezután áttért a jelen és a jövő nagy kérdésére – ahogy ő fogalmazott: „Hova lőjjük be magunkat?” Nem az oltásokra utalt azonban ezzel, hanem hogy a magyar jobboldalnak „van víziója és álma”: szerinte ebben különbözik Közép-Európa Nyugat-Európától. A nyugatiak a múltban élnek – bezzeg mi nem a múltba akarnánk visszatérni. Itt már-már a progresszív szólt Schmidtből:
És akkor mi is lenne ez a jövő? Európának „a szabad nemzetek szövetségévé kell válnia”. Ebben nagy szerepet szánna a magyaroknak, mondván „kalandvágyó nemzet” lennénk.
Az út a fontos
A gondolati kalandozásokat Békés Márton történész, a Terror Háza kutatási igazgatója folytatta. Ahogy Schmidt Orbánt, ő stílszerűen Schmidtet idézett beszédében: „világrend nélküli világ” vagyunk. Békés elmondta, hogy a konferenciasorozat az európai jobboldalt akarja segíteni. A helyzet ugyanis megváltozott azzal, hogy „a Fideszt kiszorították a Néppártból”. Ez új információ, eddig úgy tudtuk, hogy a Fidesz önszántából és örömmel hagyta el a kereszténydemokrata pártcsaládot.
Békés azonban mindenkit megnyugtatott:
Eszerint maga az út a cél, ami nagyon szép romantikus gondolat. Békés rámutatott arra, hogy a konzervativizmus lényege a nemzeti gondolat – noha (tegyük azért hozzá) a konzervativizmus eszmetörténete egészen mást mutat. Nem csak úton vagyunk, de Békés azért kijelölt egy célt:
elvégre a konföderáció a jelenleginél szorosabb és centrálisabb EU-t jelentene (már amennyiben Békés a konföderáció államjogi fogalmával tisztában van). Békés a konföderáció alatt amúgy az őslakos népek szövetségét érti – ezeknek kell összefüggniük a belső és külső veszélyekkel szemben. A járványhelyzetre is kitért Békés: szerinte a vírus az országot, a kormány vírust, az ellenzék pedig a kormányt akarja legyőzni.
Dermesztő modern diktatúra
A kutatási igazgatót Hidvéghi Balázs fideszes EP-képviselő követte, aki azért helyrebillentette a túlzott konföderacionalizmust. Szerinte nem lehet megoldás a több Európa. Az más kérdés, hogy ezután olyanokért bírálta az Európai Uniót – például a lassú járványügyi reakciókért –, amiket csak egy központosítottabb Európai Unió tudna megoldani. KIjelentette: „Brüsszel nem védte meg az embereket.“ Azaz Hidvéghi
Hidvéghi ezután még kijelentette, hogy „nincs európai démosz”, azaz európai nép – bár láthatóan összekeverte a démoszt az etnosszal. A démosz ugyanis azon politikai nemzet, amelyhez nem kell egységes kultúra, akár csak közös nyelv, az ugyanis az etnosznak a fogalmi eleme.
és elmondta, hogy ma számos EP-képviselő retteg, mert „dermesztő modern diktatúra” épül az Európai Unióban. Hidvéghi szerint szerencsére Magyarországon nem ez a helyzet, nálunk szabadság van, de találnak majd európai szövetségeseket, hogy az egész kontinenst felszabadíthassák.
Illiberális szóvicc
A soron következő G. Fodor Gábor ezután arról beszélt, hogy miként „kell kormányozni a vírust”, azaz miként kell reagálni „balsorsunkra”. Egy katalán szerzőt idézve azt mondta, hogy „nem a bűz, hanem a bizonytalanság” a gond. Szerinte egy ilyen járvány alatt nem lehet rutinmegoldásokat alkalmazni. A nagy kihívásnak azt tartja, hogy egyszerre kell a járványt kezelni és a jövőbe tekinteni. A politológus szerint a politikai felelősség reneszánszát lehet látni, amely „a bürokratikus kormányzással” szemben a polgárokért felelősséget vállal. Emellett olyan problémaköröket vetett fel, mint „a vakcinaimperializmus”, valamint hogy a járványügy számos országban politikai válságot is eredményezhet, azaz politikai kérdésként kell azt kezelni.
G. Fodor szerint a vírus „a liberalizmus kudarca”, mert a liberalizmus felszámolta a szabadságokat a járvány elleni harcban. De a globalizmus is szerinte kudarcot vallott – mert a vírus mindenütt megjelent. Ez az érv nehezen volt érthető, elvégre a vírus mindenütt való megjelenése éppen a globalizáció – és nem annak kudarca – miatt van. G. Fodor egy szóviccel is megörvendeztette a hallgatóságot: „burokratikus kormányzás” – ez egy burokban folytatott bürokratikus kormányzás lenne, amit a politológus elvet. G. Fodor szerint
Az nem derült ki, hogy ezzel most beszólni akart az illiberalizmusra, vagy megdicsérni azt. G. Fodor szerint a járvány azt mutatja meg, hogy erős politikai vezetőkre van szükség: „Minden olyat igazol a vírus, ami a magyar jobboldal politikai fundamentumát alkotja.” G. Fodor örömhírt is közölt: „A vírust le fogjuk győzni és a jobboldali fordulat be fog következni.”
A magyar jobboldal fog utat mutatni a világnak
Ezután Frank Füredi, trockista szociológus jelentkezett be Londonból, aki „a konzervatív és népi embereknek” akart stratégiát adni. Szerinte az a baj, hogy „a globalisták és a federalisták állítják össze a napirendet”, és felpanaszolta, hogy „a nyugati jobboldal visszavonult a kultúra harcteréről”. Ezért nézi örömmel a magyar helyzetet, mert ott legalább van kultúrharc. Füredi rögtön nagyot álmodott, mert szerinte
Füredi ezután élesen bírálta az USA-t, amely szerinte a kozmopolitizmust terjeszti a világban. „A kozmopolitizmus egy ellenkultúra, amely el akarja pusztítani a régi kultúrákat” – mutatott rá a trockista gondolkodó. Szerinte az a baj, hogy „a fiatalok nagyon reagálnak a hollywoodi zenékre és filmekre”.
Füredi szerint a kozmopolitizmus az identitáspolitikát támogatja, noha pár mondattal előtte még azt állította, hogy a kozmopolitizmus az identitások ellen van. Füredi emellett arról beszélt, hogy harcolni kell „a nemi semlegesség” ellen. A trockista szociológus kiemelte a hagyományok és a hazaszeretet fontosságát a kozmopolitizmus elleni harcban.
„Ellenfeleink leküzdéséhez szükségünk lesz a magyar józan ész és az intellektuális erőink szintézisére.” Szerinte a magyar jobboldal fog utat mutatni a nyugati világnak, a magyar jobboldalnak „segítenie kell a konzervatív barátainkat [Nyugaton], hogy kitörhessenek a gettóból”. Ki is adta a mottót: „választ adunk az európai nép kérdéseire” – igaz, éppen Hidvéghi Balázs mondta el előtte, hogy nincs európai nép. „Eszméinkre és értékeinkre úgy kell gondolnunk, mint a fegyvereinkre, amely segít felszabadítani” – zárta gondolatait a szélsőbaloldali Füredi.
Unatkozni nem fogunk
A konferencia végén Tallinnból Schöpflin György, a Fidesz egykori EP-képviselője jelentkezett még be. Ő arról beszélt, hogy szerinte az a probléma, hogy ma a liberális demokrácia lett a demokrácia egyetlen fogalma. Ez azzal függ szerinte össze, hogy az 1990-es években a liberálisok monopolizálták a demokráciát. Tegyük hozzá: a liberális demokrácia gondolata már a 19. században megszületett, gyakorlatilag azon demokráciaforma, amelyben a többség nem rendelkezik abszolút hatalommal, hanem az egyes oldalak kompromisszumokat kötnek egymással. Schöpflin azt is bírálta, hogy a joguralom fogalmát átpolitizálták volna az Európai Unióban, azaz
Hol húzható meg a határ és a bal- és a jobboldal között – Schöpflin szerint ezt a kérdést kell megválaszolni. Azt azonban vezércselnek tartja, hogy az európai integrációs folyamatot a baloldal magához ragadta volna, amelyre „a demokratikus jobboldalnak nem lett válasza”. (Tegyük hozzá: 2004 óta az Európai Bizottság élén mindig konzervatív politikus állt.) Schöpflin szerint vallási tisztelet övezi ma az európai integrációt, amelynek bírálóit populistának nevezik és kiközösítik:
Schöpflin többek között azért bírálta az Európai Uniót, mert nem tudta megoldani a horvát-szlovén határvitát. Bár az nem derült ki, hogy miként lehet egyszerre gyenge EU-t akarni, és olyat, amely tagállamok közötti határvitákat dönt el önhatalmúlag. A volt EP-képviselő azért is bírálta az Európai Bizottságot, mert politikai hatalmat gyakorol – de itt sem derült ki, hogy egy politikai intézmény mégis milyen más hatalmat gyakorolhatna. Azért is kritizálta az EU-t Schöpflin, hogy az azeri-örmény háború idején nem lépett fel erősen és egységesebben. Miközben
Nem világos, hogy a mostaninál kevesebb Európai Unió miként fogja mindazt megtenni – mondjuk az erős külpolitikai cselekvést –, amit meg Schöpflin elvárna. Schöpflin szerint az Orbán Viktor, Matteo Salvini és Mateusz Morawiecki által nemrég Budapesten bejelentett európai reneszánsz révén a 2024-es európai parlamenti választás csatatér lehet. Azaz „unatkozni nem fogunk”.
NYITÓKÉP: A konferencia felszólalói / XXI. Század Intézet, FB
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.