A török rezsim újra beindítaná a kultúrharcot az isztambuli Gezi park elfoglalásával

A 2013-as kormányellenes tüntetések ikonikus helyszínét, a Gezi parkot szemelte ki magának a török elnök, elvette azt Isztambul ellenzéki önkormányzatától, és egy vallásos muszlim alapítványnak adta oda. Régebben még oszmán hatású bevásárlóközpontot tervezett a ritka belvárosi zöldpark helyére, most felújíthatja ezt az álmot is.

Ismét lecsapott Recep Tayyip Erdoğan rezsimje az isztambuli, belvárosi ellenzékiek ikonikus helyére, a központi Taksim tér mögött található Gezi közparkra. A legújabb tervek szerint a Törökországban a muszlim vallásos alapítványokat kezelő központi igazgatóság (Vakıflar Genel Müdürlüğü – VGM) tulajdonába került az egész, viszonylag nagy zöldpark, míg eddig az az isztambuli polgármester által kezelt önkormányzat tulajdonában állt, ők tartották fenn és dönthették el, hogy esetleg beépítésre kerüljön-e ott sor.

Most azonban, kicsit hasonlóan ahhoz, ami a budapesti Városligettel és a Liget-projekttel itthon történik, olyan helyzet alakult ki, hogy

A jogi módszer, amivel ezt az elnök végül elérte, történelmi gyökerű, de kicsit hasonlít arra a vagyonkezelő alapítványi rendszerre, amit Orbán Viktor először a Corvinus-modell létrehozására vezetett be. A szunni muszlim hagyományban ugyanis a vallási célra átadott, magukat az iszlám hit védelmezőinek is tartó ottomán szultánok által „karddal szerzett” épületeket és területeket elvileg elnöki dekrétummal át lehet adni muszlim vallásos alapítványoknak (törökül vakif, arabul vakf), elidegeníthetetlen, örök időkig szóló felhasználásra. Az ottomán jogrendből átmentett török rendszerben jogszerűen ez úgy tehető meg, ha az átadás jótékony, tehát teljesen ingyenes.

A török rezsim 2020-ban például ugyanezt a vakif-jogállást és a „karddal szerzett” jogot használta ki arra, hogy a kulturális minisztériumtól egy alapítvány megszerezze az isztambuli, egykori Aja Szófia-székesegyházat Sulatnahmet negyedben, amit az addig múzeumként és történelmi emlékként kezelt. Ezek után a volt bizánci katedrálist az iszlám konzervatív rezsim újból mecsetté tette, az átalakulás köré pedig nagy ünnepet is kerekített. Ezzel jelezve is, vége az Erdoğan túl toleráns hozzáállásának Törökországban a keresztény kisebbség felé.

Elvileg a hivatalosan március 20-án, a török Kulturális és Turisztikai Minisztérium alá tartozó VGM a török kormánytól kapta meg a teljes Gezi parkot, ugyanakkor Ekrem İmamoğlu, Isztambul 2019-ben megválasztott ellenzéki polgármestere jelezte, a lépést jogi úton támadják meg, ugyanis a park átadásáról szerinte egyértelműen ki kellett volna kérni az önkormányzat véleményét, tekintettel például arra is, hogy İmamoğlu kampányígéreteihez híven, jelentős zöldítésbe kezdett a területen egy nagyobb, fejlesztési projekt keretében.

rendszeresen itt voltak az egykor erős török szocialisták és kommunisták rendszer által rossz szemmel nézett május elsejei munkásfelvonulások, amelyet az akkori rezsim 1977-ben tömegmészárlással oszlatott fel. Később pedig itt szerveződött meg évről évre az Isztambul Pride is, ami az ország elnyomott LMBT-közösségének követelt jogokat.

Erdoğan a Gezi Park helyére által régóta tervezett, a korai, kemalista rezsim által épp a park miatt lebontott, történelmi oszmán tüzérségi laktanyát bevásárlóközpontként és luxuslakóparkként újraálmodó terveit újítaná most fel. 2013 májusában zöld aktivisták, liberálisok és baloldaliak egyre növekvő ellenállást szerveztek meg a Gezi parkba és a Taksim térre, azzal a céllal, hogy egyszerűen ne engedjék be oda a kormányprojekt építőit. Az ellenállást akkor kirobbant és nem csupán a fővárosban, hanem mind a 81 tartományban tömegek vonultak végül fel kormányellenes tüntetéseken. Az akkor miniszterelnök Erdoğan kénytelen volt őket nagyon jelentős rendőri erővel és durva erőszakkal leverni, de ez így is hetekig eltartott.

Most, hogy a 2015-ös kurd felkelés leverése, a 2016-os török puccskísérlet és az ellenzékiek azóta is tartó, tömeges letartóztatása közepette az elnök úgy döntött, ideje erőt demonstrálnia, méghozzá úgy, hogy a 2013-ban, szimbolikusan elveszített harcát a Gezi Park eltüntetéséért most újrakezdi. Ez részben már korábban elindult.

A Taksim teret sokáig uraló, 1969-ben épült, modernista operaház, az Atatürk Kulturális Központ épületét például 2008-ban, elhanyagoltsága miatt bezárták, ehhez nyilván Erdoğan alig titkolt ellenérzései a vallást kiszorító, kemalista elit által épített központ ellen hozzájárultak. Az épület éppen emiatt a szekuláris-vallásos kultúrharc miatt 2013-ban a tüntetők szimbolikus helye lett a Taksimon, ide lógatták fel Erdoğan-ellenes óriásplakátjaikat. A keserű emlékek miatt azután a kormány 2018 februárjában a teljes volt operaházat – elvileg a modernista épített örökség részét – simán lebontatta. Így most az ott álló óriási mecset uralhatja Isztambul főterének látképét.

Tuğba Tanyeri Erdemir, a Pittsburghi Egyetem antropológusa, török író a Balkan Insightnak most úgy fogalmazott, a török elnök azért éppen most jött újra elő a Tüzérlatanya Bevásárlóközpont terveivel, mert a 2018 óta tartó török gazdasági válság és a félrekezelt koronavírus-járvány óta kormányzó pártja, az Igazság és Fejlődés (AKP) antidemokratikus intézkedések sorozata ellenére is veszélyben érezheti hatalmát, támogatottsága 2002, tehát a rezsim kezdete óta nem volt ilyen alacsony. Mivel azonban gazdasági téren vagy az egészségügyben Erdoğan nem tud gyors, népszerűségre okot adó eredményt elérni,

Ráadásul, amennyiben tényleg sikerül az óriási oszmán bevásárlókomplexummal végleg eltüntetnie az ellenzékieknek oly fontos parkot, az szimbolikusan is mutatná és bizonyítaná végre az országnak, hiába választották meg ellenfelét az isztambuliak, ő így is képes rajtuk diadalmaskodni és végleg megalázni őket, amitől ugyancsak azt várhatja Erdemir szerint, hogy népszerűsége törzsszavazói körében valamelyest helyreállhat.

NYITÓKÉP: A Taksim tér háttérben a Gezi park fáival 2014-ben / Fotó: BBC World Service, Licensz: CC-BY-NC 2.0.