Jobb lenne újrahasznosítani a meglévő épületeket, mégis hagyjuk őket lerohadni és inkább újakat építünk

Szerző: Renczes Ágoston
2021.04.05. 08:10

A társadalmi változások lenyomatai az üres épületek, amiknek lehetne ugyan új funkciót találni, de ennek gyakran a pályázati források ész nélküli elégetése szab gátat, és a megfelelő szakértelem is hiányzik hozzá. Vidék- és építészetszociológus segítségével mutatjuk, hogy hogyan hasznosítanak újra funkciójukat vesztett épületeket vidéken – és hogyan nem.

Jobb lenne újrahasznosítani a meglévő épületeket, mégis hagyjuk őket lerohadni és inkább újakat építünk

Természetes népességfogyás, belső migráció, nyugati munkavállalás – ezek a fő okai annak, hogy egyes régiók népessége csökken. A belső migráció célja elsősorban Budapest és Nyugat-Magyarország, a népességfogyás pedig Északkelet- és Délnyugat-Magyarországon, azaz Borsod, Nógrád és Heves, illetve Baranya, Somogy, Zala és Vas megyékben a legnagyobb. A népességfogyás kiürülő épületekkel jár, a társadalmi változások pedig – akár természetesek, akár erőltetettek vagy akár erőszakosak –

 

mindig tükröződtek az épületek és a településképek átalakulásán, és azon is, hogy milyen épületek maradtak üresen.

A zsidó lakosság elhurcolásának egyik mementója a vidéken üresen maradt zsinagógák sora, amik közül sok ma is romosan áll. A szocializmus erőltetett iparosítása nyomán hatalmas iparnegyedek nőttek ki a földből, amik a rendszerváltás után kiürültek. A tulajdonosaiktól megfosztott, iskolaként, tsz-irodaként, raktárként működő kastélyok és kúriák közül is rengeteg pusztul a rendszerváltás óta. 

A hetvenes-nyolcvanas-években egy generáció zsákmányolta ki magát a rendes munka mellett vállalt plusz munkával, hogy hatalmas családi házakat építhessen, ahol a gyerekek és az unokák is kényelmesen elférnek majd – ezek az óriási házak ma vagy üresen állnak, vagy egyedül élnek bennük az idős tulajdonosok. 

Átalakult az Amerikai Álom

Az, hogy társadalmi folyamatok épületek üressé válásával járnak, természetesen nem magyar sajátosság, arra jó példa az amerikai kertvárosok átalakulása is.

Emlékeztek a környékre, ahol a Vissza a jövőbe hőse, Marty McFly-ék laktak 1985-ben? Vagy ahol Jeffrey Beaumont megtalálta a levágott fület a Kék bársonyban? Emlékeztek, mekkora házban laktak McCallisterék a Reszkessetek, betörőkben? 

A MCFLY-HÁZ A FILMBÉLI HILL VALLEY-BEN. TIPIKUS KERTVÁROS. FORRÁS: BETAMAXX / FB

Ezeken a sokáig az amerikai álmot megtestesítő kertvárosi, családi házas környékeken, ahonnan a szintén az amerikai álmot megtestesítő autóikkal az amerikaiak beautóztak a városba dolgozni, és ahová hazaautóztak munka után, ma már egyre kevesebben laknak.

Az otthon, a munkahely és a „harmadik hely”, vagyis a szolgáltató és közösségi helyek elkülönülése, és az, hogy ezek között csak autóval lehet közlekedni, már nem feltétlenül felel meg a 21. századi amerikai életformának. Emiatt pedig

 

nemcsak a lakóövezetek, hanem az őket kiszolgáló tipikus amerikai bevásárlóközpontok, a mallok, a hozzájuk tartozó óriási parkolók és a csak munkahelyként működő irodaövezetek is egyre inkább elveszítik a funkciójukat.

 

A Vice januári cikkében annak járt utána, hogy hogyan lehet az ilyen épületeket és helyeket új funkcióval megtölteni.

 

EREDETILEG KUTATÓKÖZPONT, MA NYÜZSGŐ ÜZLETI, KULTURÁLIS, TECHNOLÓGIAI, KERESKEDELMI, GASZTRONÓMIAI, VENDÉGLÁTÓ ÉS FITNESZKOMPLEXUM. BELL WORKS, NEW JERSEY. FORRÁS: BELL WORKS / FACEBOOK

 

Parkolók parkokká, mallok rekreációs központtá, lelketlen irodaparkok közösségi térként is működő munkahellyé alakultak. Vagyis megindult a kertvárosok utólagos „felszerelése”, ezek azonban arra a társadalmi jelenségre egyelőre nem reflektálnak, hogy az eredetileg a középosztály számára épült kertvárosokban ma már inkább a szegényebb rétegek élnek.

Funkcionalitás kontra rugalmasság

A huszadik században funkcionalista városok épültek, ahol az egyes városrészeknek megvolt a saját, egymástól elkülönült funkciójuk – magyarázza Tamáska Máté építészetszociológus, a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, mellette a Társadalomtudományi Kutatóközpont külső kutatója az Azonnalinak, rávilágítva a kérdés tágabb összefüggéseire is. Ez egyrészt azzal járt – mondja Tamáska –, hogy ezek között a városrészek között közlekedni kell, másrészt nagyon sok épületnek alacsony a kihasználtsága – egy irodaépületnél a 20 százalékos kihasználtság már jónak számít.

 

Hatalmas épületeket építünk, amik az év nagy részében üresen állnak, a fenntartásuk viszont rengeteg energiát emészt fel.

 

Ezek „rideg szerkezetek” – fogalmaz az építészetszociológus –, amiket nehéz másvalamire használni, mint amire szánták őket, miközben olyan épületekre lenne szükségünk, amik gyakorlatilag csak vázak, és 10-20 évente rugalmasan aktualizálhatók, hozzáigazíthatók az aktuális igényekhez. 

„Ki gondolta volna bő egy évvel ezelőtt, hogy a hivatalnokok, irodai alkalmazottak többsége otthonról fog dolgozni”

 

– emlékeztet a koronavírus-járvány egyik folyományára Tamáska, aki szerint ez a tény a lakóépületek fejlesztését teszi szükségessé, miközben az irodaházak „merev szerkezetei” nem tudnak alkalmazkodni az új helyzethez. A rugalmasság és a nyitottság slágerfogalmak ma az építészetben is, Tamáska szerint pedig a huszadik század elejének gyakran lesajnált bérkaszárnyás városrészei ilyenek lehetnének, ezek ugyanis a masszív szerkezetük miatt egyszerűbben alakíthatók, bővíthetők vagy éppenséggel részekben visszabonthatók – Budapesten például a Klauzál térhez közeli Janikovszky Éva pihenőpark is ilyen visszabontás helyén létesült.

PARK A LEBONTOTT RÉGI BÉRHÁZAK BELSŐ SZÁRNYAINAK HELYÉN. FORRÁS: SZÍNES ERZSÉBETVÁROS / FACEBOOK

A Reparaturgesellschaft hiánya

Annak, hogy Magyarországon rengeteg épület áll üresen, az egyik – és Tamáska szerint az egyik legfontosabb – oka az, hogy

 

az építészhallgatók alapvetően azt tanulják az egyetemen, hogy hogyan kell új házat építeni a semmiből,

 

arra viszont kevésbé készítik fel őket, hogy hogyan kell megtervezni egy épület funkcióváltását, különösen az anyaghasználat terén – mondja Tamáska.

A szociológus úgy látja, nemcsak az építészek között kevés az olyan szakember, akinél „megvan a gondolati alapja, hogy hogyan kell áttervezni egy házat”, hanem

 

az építőiparból is hiányzik az újrahasznosítás gyakorlata: ez egy nem létező feladatkör.

Az épületben meglévő anyagok újrahasznosítása bonyolultabb és nagyobb kreativitást igényel, ezért az építészek és a kivitelezők is inkább új anyagokban gondolkoznak. Amellett, hogy így elpusztulnak régi épületek és értékek tűnnek el, ez óriási környezeti terhelést is jelent – mutat rá Tamáska.

A zürichi Eidgenössische Technische Hochschule (ETH, Szövetségi Műszaki Főiskola) műemléki tanszéke

 

megpróbálta az építészképzésbe a Reparaturgesellschaft, azaz a javítgató társadalom ideáját bevinni, vagy inkább visszahozni

 

– magyarázza Tamáska az Azonnalinak. Az előző századfordulóig ugyanis teljesen természetes volt, hogy az épületek meglévő falait, alapjait, anyagait felhasználták az építkezések során. Ma ezt az is nehezíti, hogy nagyon gyorsan változnak az előírások a környezetvédelemre hivatkozva, miközben például az új szigetelőanyagokat is elő kell állítani és szállítani kell, ez pedig szintén környezetterhelést jelent,

 

amivel nem feltétlenül van arányban a velük felszerelt épületek által megspórolt energia.

 

Felesleges épületek pályázati pénzekből

Ami a vidéket illeti, a falvak elnéptelenedése és az iskola elköltözése között markáns együttmozgás van a hetvenes évek óta – mondja Tamáska.

 

Ahol nincs legalább alsó tagozat, az a falu gyakorlatilag kihal.

 

Tamáska pont az iskolaépület példáján világít rá annak a folyamatára is, hogy hogyan veszíti el a funkcióját egy meglévő épület és feleslegesen megépülő új épület miatt. A példát az Iskolaépítészet Magyarországon: Örökség és megújulás c. friss, március végén megjelenő kötetében is feldolgozza, és mivel a települést ott sem nevezte meg, az ebben a cikkben is névtelen marad.

Ez a meg nem nevezett falu térségi iskolaközpont építésére szánta rá magát: a meglévő alsó tagozatos iskola telkén a felső tagozatnak új iskolaépület, új tornacsarnok és a várhatóan megnövekedő forgalom miatt új parkoló épülne. A telken így egyrészt radikálisan lecsökken a zöldterület aránya, másrészt a faluban van egy másik, épp nem használt iskolaépület a felső tagozatnak, ami

 

az új épület miatt végleg elveszti majd a funkcióját, és onnantól fogva egy plusz probléma lesz új funkciót találni neki.

 

Ezzel párhuzamosan a felépült új épületek fenntartása is óriási többletterhet ró majd a településre – az önkormányzat számára egy tornacsarnok fűtési költsége innentől kezdve a legnagyobb kiadása lesz. A tornacsarnokban rendezvényeket is lehet tartani, csakhogy egy ezer-ezerötszáz fős falu rendezvényeinek – esküvők, bálok – lebonyolítására alkalmasak a falvakban még gyakran meglévő volt uradalmi, majorsági épületek, kúriák, magtárak is.

KULTÚRMŰSOR EGY EGYKORI MAGTÁRBAN. KÜLÖNLEGES BELSŐ TÉR. FORRÁS: MAGTÁR RENDEZVÉNYKÖZPONT BALATONALMÁDI / FACEBOOK

Vagyis a meglévő épületállomány észszerű felhasználásával egyrészt pénz, másrészt nagyon sok energiát lehetne spórolni – mondja a szociológus.

Az említett iskolaközpont pedig elsősorban azért épül, mert a falunak pont ehhez sikerült pályázati úton forráshoz jutni.

A projektet egy pályázati cég dolgozta ki a falu számára – vidéken nagyon gyakran épülnek úgy új dolgok, hogy eleve pályázatíró cégek keresik meg az önkormányzatokat a különféle pályázati lehetőségekkel, amik nem feltétlenül vannak összhangban az adott település valós szükségleteivel. Nehezen fenntartható új épületek születnek így, miközben vagy elveszik a funkciót már a meglévő épületektől, vagy olyan céllal épülnek, amire sokkal költségkímélőbb átalakítás után egy meglévő épület is alkalmas lenne.

Ököristállóból rendezvény-, malomból látogatóközpont

Vannak pozitív példák is: Tamáska a volt uradalmi falvak nagyon jó minőségű épületeinek átalakítását emelte ki, bár a konkrét települést ez esetben sem nevezte meg. Ezeken a tizenkilencedik század végén, huszadik század elején épült uradalmi épületeken a kor legjobb építőmesterei dolgoztak, és kis beruházással jól átalakíthatók különféle céloknak megfelelően:

 

egy hatalmas istállóból, magtárból például minimális átépítéssel alakítható ki nagyszerű rendezvényterem.

 

PAJTA VOLT, RENDEZVÉNYTEREM LETT: A MALOMBÓL ÉTTEREMMÉ (IS) LETT HOSSZÚHETÉNYI ALMALOMB EGYIK PÉLDAÉRTÉKŰEN FELÚJÍTOTT TERME. FOTÓ: ALMALOMB

 

Csurgó Bernadett vidékszociológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa több kutatásban is foglalkozott vidékfejlesztéssel, és azzal, hogy a vidékfejlesztésben hogyan jelenik meg, milyen szerepet játszik és hogyan hasznosítható a kulturális örökség.

Csurgó úgy látja, hogy az általános, nemcsak Magyarországra jellemző oka a gazdasági épületek kiürülésének az, hogy a mezőgazdaság átalakulásával, modernizációjával ezek épületek elveszítik az eredeti funkciójukat. Az ilyen jellegzetes épülettípusok a malom, pajta vagy az istálló és ezek azok az épülettípus is, amiknek az újrahasznosítása viszonylag gyakori.

LEROHADT MAGTÁR VOLT, MA MAGYARORSZÁG LEGJOBB TUDOMÁNYOS-ISMERETTERJESZTŐ JÁTÉKHÁZA A MOSONMAGYARÓVÁRI FUTURA. FOTÓ: FUTURA / FB

A vidékszociológus kiemelte: ezek az épületek sokszor a turizmusnak köszönhetően kapnak új funkciót.

 

Az ilyen fejlesztések azonban ott indulnak be könnyebben, ahol ahol eleve van valamilyen szervezett formája a turizmusnak

 

– például működik egy nemzeti park –, amihez a fejlesztések kapcsolódni tudnak.

Csurgó példaként Őriszentpétert említette, ahol a malom épületében látogatóközpontot alakítottak ki. A malom ügyét eredetileg egy civil szervezet karolta fel, majd hozzájuk csatlakozott a helyi önkormányzat is; a Látogatóközpont pedig jól illeszkedik az Őrségi Nemzeti Park turizmuskoncepciójába is.

 

INFORMATIKAI, OKTATÁSI, SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS FUNKCIÓK AZ ŐRISZENTPÉTERI MALOMBAN. FORRÁS: MALOM LÁTOGATÓKÖZPONT / FACEBOOK

 

Az ma már általános trend – mondja a szociológus –, hogy a természetvédelem és a kulturális örökség védelme összekapcsolódik.

Egységes stratégia vagy menetrend azonban nincs, amit követhetnének az önkormányzatok és a falvak,

 

a Csurgó Bernadett által ismert és kutatott példák többnyire alulról építkező, helyi ötletekből kiinduló kezdeményezések.

Míg a mezőgazdasági épületek főleg a turizmusnak köszönhetően nyernek új funkciót, egy másik jellegzetes épülettípus, a zsinagógák esetében a kulturális újrahasznosításra vannak példák, mint Mezőtúron, ahol a zsinagóga kiállítóteremként született újjá.

 

A MEZŐTÚRI ZSINAGÓGA FELÚJÍTOTT ÉPÜLETÉBEN A VÁROSI GALÉRIA KAPOTT HELYET. FORRÁS: GLOBETROTTER19 / WIKIMEDIA COMMONS

 

A vidékszociológus azt tapasztalta, hogy vidéken sok helyen igyekszenek összekötni az örökségvédelmet a fejlesztésekkel. A szociálisan súlyosan hátrányos helyzetben levő régiókban például a különféle felzárkóztató programok keretében – mint amilyen a Gyerekesély Társadalmi Megújulás Operatív Program  – több helyen

 

alakítottak ki közösségi házakat régi parasztházakban vagy olyan épületekben, amit a helyiek értéknek tartanak.

 

Kastélyok, kúriák

Szintén az üresen álló tipikus vidéki épülettípusok egyike a kastély. A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében 18 kastély és 12 vár újul meg, amik a legismertebb és leglátványosabb állami tulajdonban levő vidéki műemlékek közé tartoznak. Akad pár példa magánkézben lévő kastély turisztikai felhasználására is, ezeken kívül azonban rengeteg kastély és kúria található Magyarországon változatos állapotban.

Csurgó Bernadett az alulról építkező vidékfejlesztési kezdeményezéseket kutatva nem találkozott kastélyfelújítással.

 

Ilyesmivel jellemzően nagyberuházók foglalkoznak;

 

egy önkormányzatnak, civil szervezetnek általában nincs forrása arra, hogy egy ilyen volumenű beruházásba belekezdjen – mondja az Azonnalinak a szociológus.

A nagyon gyakori vidéki kisebb kastélyokkal és kúriákkal kapcsolatban Tamáska Máté

 

nem feltétlenül tartja butaságnak a szocializmus sokat bírált gyakorlatát, hogy ezekbe az épületekbe szociális intézmények költöztek.

 

Nagyon sok kastélynak és kúriának azáltal biztosított a rendszeres karbantartása és a fennmaradása, hogy máig önkormányzatok, iskolák, óvodák működnek bennük. Lakhatásra használni ezeket az épületeket túl nagy beruházást igényelne, de méretüknél fogva alkalmasak arra, hogy szociális intézmények költözzenek beléjük. 

Gyors társadalmi változások

Minden vidéki térségre igaz – kivéve a városok környékét –, hogy fogyó a népessége, ami a lakóépületek kiürülésével is jár. Ezek esetében az látszik – magyarázza a Csurgó Bernadett –, hogy

 

a vidék romantikáját kereső városiak előszeretettel vásárolnak régi házakat a falvakban, de főleg olyanokat, amiknek megmaradt a speciális karakterük.

 

A hagyományos paraszti porták nagyon keresettek a városiak között.

Az Őrség megint jó példa erre – mondja Csurgó –, ott ugyanis a szocializmus idején a régió elhelyezkedése miatt nem volt semmilyen fejlesztés, nagyobb arányban maradtak meg a régi épületek és az eredeti településstruktúra, és ez nagyon népszerűek a jobb módú, városi középosztálybeli fogyasztók között. Ők nyaralóként használják ezeket az épületeket, de ha van közel város, akár állandó jelleggel ki is költöznek beléjük.

Tamáska Máté arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedekben Magyarországon is lezajlott egy szuburbanizációs mozgás – vagyis kitelepülés – Budapestről a környező vidéki településkre,

 

a koronavírus-járvánnyal pedig elkezdődött megint egy kiköltözési hullám – és nemcsak a közeli településekre.

 

A kiköltöző budapestiek – egyelőre kétlaki életmódra berendezkedve – akár két-háromszáz kilométerre lévő falvakban is vásárolnak házat. 

A szociológus szerint azt még nem látni, hogy ez tömeges és működőképes lesz-e, de az említett szuburbanizáció is így kezdődött: például Sukoró is eredetileg kétlaki szálláshelyként működött, ma pedig állandó népesség él a településen. Ha a mostani kivándorlási hullám is így alakul, akkor Tamáska szerint lesznek az Őrségben vagy Kelet-Magyarországon olyan helyek, ahol szükség lesz iskolákra, ehhez ugyanis gyakorlatilag „egy nagyobb baráti társaság” beköltözése elegendő. 

A társadalmi változások nagyon gyorsak, amiket nem bírnak lekövetni a rendkívül pénz- és energiaigényes nagyberuházások

 

– mondja a szociológus –, amik már csak a volumenüknél fogva is 20-30 évre való elköteleződést jelentenek, és ekkora időtávra való előretekintést igényelnének – miközben nem lehet előre megjósolni, hogy például mennyi gyerek lesz egy a következő évtizedekben egy kistelepülésen. Tamáska ezért is gondolja úgy, hogy az ilyen nagyberuházások helyett sokkal célszerűbb lenne az eleve meglévő épületeket átalakítani.

 

NYITÓKÉP: Az egykori Grassalkovich-major magtára a Pest megyei Galgamácsán. rlevente / Wikimedia Commons

 

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali egykori újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek