+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++

Ez itt a Majomsziget. A Majomsziget Molnár Róbert jogász, a dél-alföldi Kübekháza polgármesterének október óta rendszeres, hétvégenként jelentkező rovata az Azonnalin. Jó olvasást kívánunk!

 

„A szabadságszerető ember bízik a közösség erejében, az emberek többségének a tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni.”

(Bibó István)

 

A héten felhívott a közmédia egyik munkatársa. A falunk körüli migrációs nyomással kapcsolatban kért interjút az esti híradójuk számára. Mondtam, hogy részemről rendben lenne, azonban a két kisebb gyerekünk covidos lett - emiatt pedig az egész családunk karanténba került -, így személyesen nem tudok a rendelkezésére állni. A riporter nem sokkal később visszahívott azzal, hogy

 

„Pesten ragaszkodnak ahhoz, hogy szólaljon meg a kübekházi polgármester is”.

 

Mindenki gyanús

 

Kissé gyanús lett a dolog. Az elmúlt hat évben egyszer sem hívtak be a köztévébe, de még csak egy mikrofont se dugtak az orrom alá, most pedig „ragaszkodnak” az interjúhoz. Szeretek őszinte lenni – kapok is a fejemre időnként miatta -, így most is kifejtettem a riporternek véleményemet a hírgyárukról.

 

Kifejeztem bizalmatlanságomat az egész közmédiával kapcsolatban, és szeretettel, de óva intettem attól, hogy a lelkét bárkinek is eladja.

 

A riporter fogadkozott, hogy nem fogják összevagdosni a nyilatkozatomat, kiforgatni a szavaimat, tisztességes riportot szeretne készíteni. Az interjú telefonon történt, és meglepetésemre valóban egy, a közmédiától szokatlanul tárgyilagos, a valóságot tükröző híradást adtak le a déli határszakaszról, amelybe tőlem is beidéztek egy mondatot.

 

A tévében lement tudósítás után elgondolkoztam:

 

minek kellene ahhoz történnie, hogy megváltozzon bennünk a másik felé irányuló előítéletes bizalmatlanság?

 

Ma még áthidalhatatlanul mélynek és szélesnek látom az elmúlt évtized(ek)ben vájt politikai árkot. Rengeteg fájdalom, kezeletlen sérelem gyülemlett fel pro és kontra, frusztrált társadalommá váltunk, ahol mindenki ragaszkodik a maga prekoncepciójához, vagy a féltve dédelgetett világképéhez, és gyanús mindenki, aki nem úgy lát, gondolkozik, beszél, vagy éppen csak a másik oldalon áll. Csípőből vonjuk kétségbe a másik jószándékát, és sajnos igény sincs arra, hogy végighallgassuk, megértsük a másik gondolkodását.

 

Valahogy úgy van ezzel a magyar társadalom is, mint egykori ismerősöm, aki annyi pajeszrángatást, pofont és körmöst kapott annak idején az iskolában az egyik tanárától, hogy aznap, mikor vele volt órája, már gyomorgörccsel ébredt. A tanár alázásba menő számonkérései a „semmirekellő” gyerekben olyan mély sebeket okoztak, hogy bármennyire is készült, megmukkanni sem tudott. Aztán odáig fajult a helyzet, hogy iskolát kellett váltania, de még felnőtt férfiként sem vált teljesen szabaddá attól, ami gyerekként érte. Sikeres lett, de „semmirekellőségéből” fakadó önértékelési zavarai miatt állandó megfelelési és bizonyítási kényszer alakult ki benne, és gyomorgörcse van ma is minden konfliktushelyzet esetén.

 

Nem vagyunk egyformák, ám az biztos, hogy a kimondott szavaknak erejük van; azok így vagy úgy, nyomot hagynak az egyénben, a társadalomban. Rombolhatnak és építhetnek is.

 

Ezért kérdés az számomra, hogy vajon eredményezhet-e csupán csak egy kormányváltás változást a társadalom lelki, szellemi állapotában?

 

Elég lenne-e csak egy szimpla „elitcsere”, egy nagy szellőztetés ahhoz, hogy változzék a társadalmi légkör is, vagy attól még ugyanolyan megosztottságban, bizalmatlanságban maradnánk, mint most?

 

Azon is elgondolkoztam a híradót követően, hogy mit kellene tennie kormánynak, ellenzéknek és nekünk, a társadalomért valamelyest felelősséget érző állampolgároknak azért, hogy életünket ne ilyen nyomasztó közegben kelljen élni?

 

Mik lehetnének például azok a közös nevezők, nagyobb horderejű ügyek, amelyek mellé végre felsorakozhatna kormányoldal, ellenzék, szakma és civilszféra? Mert félő, ha az együttgondolkodás és a gesztusgyakorlás terén nem fog változni semmi, hanem tovább tart a jobbról balra, balról jobbra való köpködés – miközben klasszikus értelemben egyik oldal sem létezik –, akkor kormányváltás ellenére is csak nyögni fogunk, a béka feneke alatt maradunk, ahol ma is vagyunk.

 

A cselekvési program

 

Tizenhat-hét éves lehettem, amikor a falusi kultúrosunktól életemben először Bibó Istvánról hallottam. A beszélgetés után diszkréten adta kölcsön az egyik Bibó-tanulmány kivonatát. A kézről kézre járt, eléggé elrongyolódott szamizdatból kezdtem ’87 tájékán megértetni, hogy mit jelent bátornak, demokratának lenni, és nem félni.

 

BIBÓ ISTVÁN

 

Később egy ramkázott papírlapon – alig olvashatóan – jutott el hozzám Bibónak A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata című – mondjam úgy – „cselekvési programja”, amely olyan hatással volt rám, hogy nagy lelkesen álltam neki a kis Erika-írógépemmel indigót téve a lapok közé újra és újra lepötyögni.

 

Bár ezek a sorok 1940 körül fogalmazódtak meg a jogászprofesszor elméjében, azok ma sem vesztették hatályukat, és megmutatják nekünk, maiaknak is, hogy hányadán állunk a bátorság, a demokrácia- és szabadságszeretet dolgában.

 

A szabadságszerető ember

 

Első: megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet magának semmi címen nem követel, másnak pedig sem úr voltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért vagy érdemeiért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz;

 

Második: magát munkában szolgának, szabadidejében és a maga otthonában úrnak tekinti és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabb rendűeknek kezel;

 

Harmadik: a maga vagy más munkája értékének a leszállítását, az emberi munka kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását s egyáltalán, semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem enged;

 

Negyedik: őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, vagy önkényes behatástól való mentessége, megfelelő jogvédelemben és garanciában részesítése felett;

 

Ötödik: szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan, és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár nem vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát és méltóságát veszélyezteti; ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogva tartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha ez rögtön nem lehetséges, magában is fellép;

 

Hatodik: gyűlésben, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt nem lehetséges;

 

Hetedik: semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie;

 

Nyolcadik: minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed; hízelgésnek be nem dől s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja;

 

Kilencedik: minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történhetik;

 

Tizedik: bízik a közösség erejében, az emberek többségének a tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándékok győzelemre vihetőségében való hitet.”

 

Végszó

 

Nagyapámmal házuk kiskertjében – amikor éppen nem a recsegő Szabad Európa adását hallgattuk –, a kiülőn hintázgatva sokat beszélgettünk a rendszerről és a politikáról. Nagyapám egyszerű ember volt, de épp oly szabadságszerető, mint amilyen Bibó is.

 

Ő és Bibó, no meg a Szabad Európa alakította bennem tizenévesen a képet országról és nemzetről.

 

Aztán lett Lakitelek, Jurta Színház, sorra bújtak ki a demokratikus ellenzéki erők, és ’88 körül hírül vettem, hogy Bibó-szakkollégisták szervezkednek. Repesett a szívem: „De jó, Bibó és fiatalok!” Még nem voltam 18, amikor magam is csatlakoztam az underground szegediekhez. Különböző irányultságúak voltunk, de mégis egyek. Népiek és urbánusok, de közös volt bennünk a diktatúraellenesség és a szabadság iránti elköteleződés.

 

Tudtuk mindannyian: úgy lehet csak rendszert változtatni, ha legyőzzük a félelmeinket, ha nem önös érdekek vezérelnek, és nem szekértáborokat építünk. Bibó pártpolitikailag beskatulyázhatatlan szellemisége lelkesítően hatott sokunkra. Csodálatos időszaka volt ez ifjú életemnek.

 

1989. AUGUSZTUS 21-ÉN A VENCEL TÉRI TÜNTETÉS SORÁN ŐRIZETBE VETT DEUTSCH TAMÁS ÉS KERÉNYI GYÖRGY (KÖZÉPEN) SZABADULÁSUK UTÁNI HAZAÉRKEZÉSE 1989. AUGUSZTUS 29-ÉN. FOTÓ: FORTEPAN / SZIGETVÁRY ZSOLT

 

Azóta több mint 30 év telt el.

 

Bibó István 110 éve született. Írásai, gondolatai időtlenek, ám Magyarországon ma mégsem aktuálisak. A Ménesi út 12. politikai bölcsőjének emlékezete mára megkopott, légköre is a múlté; Bibó hagyatékát az időközben nagyra nőtt fiúk hatalomra, pénzre és celebekre váltva tapossák.

 

Molnár Róbert jogász, Kübekháza polgármestere jó ideje minden hétvégén az Azonnalin jelentkezik rovatával, a Majomszigettel. Hozzászólnál, vitáznál vele? Írj!

 

NYITÓKÉP: Joey Kyber / Pexels

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az összeget Parragh László mondta az Azonnalinak. Mi ez az összeg, mi mindenből áll és hogyan jött ki? Utánajártunk.

Jövő hétfőtől szerdáig a Sinopharm-vakcinával való oltásra már magunk bejelentkezhetünk, nem kell a háziorvos hívását, mailjét várni.

Lehet majd menni könyvtárba
és edzőterembe is, de csak védettségi igazolással.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás