A kínai koronavírus-járvány miatt még egy ideig be leszünk zárva, de ajánlunk pár dolgot, amivel meglovagolhatjuk a járvány harmadik hullámát.
Tökéletesen megértjük, ha eleged van a fanyalgó újságírókból, úgyhogy váltunk kicsit! Minden hónap utolsó hétvégéjén megjelenik a Fasza Dolgok, ami az Azonnali összajánlója: ha láttunk jó filmet, olvastunk jó könyvet, voltunk jó étteremben, ízlik az új burger a Mekiben, vagy csak találtunk valami világtól elrugaszkodott programot, akkor azt megírjuk! Igen, azt is, ha kinyílott a pitypang!
+ Faragó Géza plakátkiállítása jó ürügy arra, hogy kimozdulj otthonról
Valljuk be, nem sok kikapcsolódási lehetőségünk van manapság az otthon négy falán kívül – így ami van, azt bizony meg kell becsülni. És ha az még mellé jó is, akkor pláne. Budapest momentán egyetlen szabadtéri, látogatható kiállítása pont ilyen!
A Várkert Bazár déli panoráma teraszán Faragó Géza 19-20. századi magyar festő és karikaturista válogatott plakátjait tekintheti meg a nagyérdemű –
Ahogy a Várkert Bazár írja: Faragó a pesti éjszakai és kávéházi élet közismert alakja volt, plakátjaihoz sokszor innen nyert inspirációt. A járványban otthon ragadt művészetkedvelőknek pedig Faragó plakátjai jelenthetnek inspirációt egy napsütéses délutánon egyéni vagy családos kikapcsolódáshoz, de randiprogramnak sem utolsó lehetőséget kínál a Várkert Bazár. A kiállítás június 30-ig tekinthető meg. (Petróczi Rafael)
+ Zene! Louisahhh: The Practice of Freedom
Még csak március van, de abban már teljesen biztos vagyok, hogy
A korong 11 indusztriális, technoid csodát tartalmaz, amelyek mindegyike annyira bad ass, hogy Anne Clark is megnyalná mind a tíz ujját miatta, s amely tökéletes lenyomata annak a hangulatnak, ami a 21. század bőrszerkós, láncos, poszt-posztmodern városi környezetében érezhető. Szóval, ha valami fasza dolog történhetett ebben az időszakban, akkor az a HE.SHE.THEY-nél megjelent „The Practice of Freedom” Louisahh-tól. (Ágoston Dániel)
+ Ital! Fogyassz igazi szódát!
Itt a tavasz, és ha itt a tavasz, minden magyar háztartásban szükség van valamilyen eszközre, amivel szódát lehet csinálni.
de a teszkós fröccsvíz sem: az frissen, hideg vízből elkészítve az igazi.
A megoldás sokféle lehet, az ötven-hatvanéves szódásszifonoktól kezdve (átalakítót, és – sajnos mostmár – műanyag patronokat a József körúti Liss Márkaboltban kapni ezekhez) a modern szódagépekig bármi működhet. A lényeg az, hogy a széndioxid az általunk óhajtott mértékben kerüljön csak a palackba. Ez a szifonoknál a víz hőmérsékletének szabályozásával, esetleg két patron becsavarásával, nehezebben oldható meg, a szódagépeknél viszonylag könnyen.
A szabályozhatóság azért jó, mert ha egyszerű citromkarikás szódavízre vágyunk, jó lehet az egészen enyhe víz is, kevés bubival. Ha azonban fröccsöt vagy vodkaszódát innánk, érdemes tovább nyomni a szódagépet: így szinte a forrásban lévő vízhez hasonló módon morajló, vad szódavizet kapunk. Szörphöz, borhoz, tubihoz, vodkához, palacsintatésztába, vagy csak egyszerűen magában: teljesen mindegy.
(Szűcs Donát)
+ Játék! Aprítsuk a magyarokat a középkori Bohémiában
Habár már 2018-ban megjelent a Kingdom Come: Deliverance akció-RPG számítógépes játék (magyarul: szerepjáték), én csak nemrég fogtam vele játszani. A játék helyszíne és ideje: késő-középkor, Csehország, királyválság. Luxemburgi Zsigmond magyar király ekkor féltestvére ellen szállt hadba, és rászabadította Bohémiára zsoldos csapatait. Ez a játék történelmi kerete, innen már csak vegytiszta élvezet jön.
A szerepjáték komplexitása – illetve a valós helyszín – miatt elüt a megszokott RPG-ktől (Skyrim, Oblivion, Cyberpunk 2077, The Witcher 3). Itt nem sárkányokkal, szörnyekkel kell csatázni, varázslatokat tanulva és mágikus italok segítségével képességinket fejlesztve. Nem, itt a recept egyszerű: kezdetben semmit sem tudunk és fokozatosan tanulva sajátítjuk el a bonyolult kardvívást, íjhasználatot, sőt egyszerű középkori parasztként még olvasni is megtanulhatunk.
Órákat lehet eltölteni azzal, hogy egy középkori városkában egy bűnügy után nyomozol, vagy épp kocsmába mész, és másnap teljesen ismeretlen településen ébredsz. A játék látványa – középkori várak, falvak, szántóföldek, útmenti felakaszott hullák – gyönyörű. Megéri kipróbálni! (Antal Róbert-István)
+ Sorozat! Disenchantment
Bizonyára velem együtt sokakat érintett rosszul, hogy a kétezres évek egyik legkreatívabb sorozata, a Futuramának 2013-ban vége lett. A Simpson család kitalálójának, Matt Groeningnek és David X. Cohennek a sorozata így is megélt 4 filmet, illetve 7 évadot, és lehet, hogy szerencsésebb volt így befejezni egy sorozatot, mintha megélt volna még pár évadot, de cserébe ellaposodott volna.
Azonban a Futurama-fanoknak így sem kell búslakodniuk, hiszen a Groening-Cohen páros azóta egy új sorozatot készít, a Disenchantmentet, ahol ugyan már nem a háromezres években vagyunk és a fura földönkívüli lények mellett robotokkal találkozunk, hanem egy Dreamland nevű királyságban, de a sorozat így is izgalmas.
Ugyan én nem vagyok híve a fantasynak, de Futuramában már megszokott humor és történetmesélés jellemzi a sorozatot, így pedig könnyen túl tudjuk lendíteni magunkat azon, hogy manók, sárkányok és egyéb mesebeli lények is szerepelnek benne. Főleg, hogy sok színészt eleve a Futuramából importáltak. Nem mellesleg pedig idén januárban már a harmadik évada jelent meg Netflixen. (Karóczkai Balázs)
+ Hobbi! Bélyeggyűjtés
Gyermekkorom legfontosabb szenvedélye volt a bélyeggyűjtés. A gyűjteményem alapja egy összeragadt bélyegcsomó volt, amit a nagyszüleimnél a műhelyben találtam egy kiszuperált konyhakredenc fiókjában; főleg régi kínai és szovjet bélyegek voltak köztük. Teljesen lenyűgöztek ezek a miniatűr műalkotások, és ez a gyűjtőszenvedéllyel nyakon öntve szabályos függőséget okozott nálam.
És ahogy az függőségekkel szokott lenni, az ember lehet tünetmentes, de soha nem gyógyul meg teljesen. Nagykamasz koromtól felhagytam a bélyeggyűjtéssel, de aztán évekkel később a különféle munkahelyeimen azon kaptam magam, hogy kidobásra ítélt postai küldemények csomagolásáról vagdosom le a bélyegeket. Ezt látva az egyik kollégám egy napon hat bélyegalbummal ajándékozott meg; neki nem kellettek, és úgyis csak kidobta volna őket.
Azóta a szüleimnél őrzött gyerekkori mellett egy ideje megint van bélyeggyűjteményem, a bennük való elmerülés pedig számomra a „chill” különleges formája.
mi volt az éppen elérni kívánt elképzelt valóság; minek kellett örülni, mivel kellett azonosulni, vagy épp mi ellen kellett harcolni. A kedvencem a Magyar Postának az 1980-as moszkvai olimpia alkalmából kiadott „olimpiai városok”, de a sorozatából hiányzik Melbourne, mivel a „Helsinki 1952” után „Róma 1960” következik. So Kádár-korszak! (Renczes Ágoston)
+ Étel! 'Nduja
Amikor először kaptam ilyet ajándékba, megkóstoltam, és közöltem, köszönöm, de inkább visszaadnám, én ennek sem az állagát, sem az ízét, sem a műfaját nem tudom értékelni. Aztán Olaszországba költöztem, és hirtelen azon kaptam magam, ahogy lelkesen magyarázom egy pizzériában a velem egy olaszórára járó értetlenkedő külföldieknek, hogy a 'nduja micsoda, és hogy nem biztos, hogy jót tesznek magukkal, ha olyan pizzát rendelnek, amin van az is.
Aztán kirendeltem magamnak, hogy tudjam, hülyeséget beszéltem-e. Nyilván hülyeséget beszéltem, a 'nduja parádés volt a pizzán. Aztán felfedeztem egy közelebbi pizzériát, ahol a pizza calabrese annyit tesz, hogy ipari mennyiségű paprikás kolbász és 'nduja a feltét a rengeteg sajt mellett. És láss csodát, egy hete kaptam belőle újra ajándékba, ugyanattól az embertől, mint másfél évvel ezelőtt. Most a legnagyobb örömmel tartottam meg.
Amiről szó van, az egy disznóbélbe töltött, a mai lerombolt magyar közízlésnek már túl paprikás, túl fokhagymás, túl nyers, ráadásul nem száraz, hanem kifejezetten krémes állagú kolbász, amit ételek ízesítésére is használ a calabriai konyha. Disznózsír, disznóhús, só és paprika: mindössze ennyit raknak bele. Akkor a legjobb állítólag, ha fel van melegítve, kicsit, mint a fondue, és pirítósra lehet kenni. Így még én sem próbáltam. Hozzám hasonló kezdőknek irány ez a recept: a fileja alla 'nduja után soha többet nem akarsz szórakozni olyanok receptjeivel, akik g-vel ejtik az originalét. (Bukovics Martin)
NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.