Új erő jelenhet meg a CDU/CSU és az AfD alternatívájaként

A márciusi németországi tartományi választások nagy meglepetése volt, hogy a polgári Szabad Választók párt Rajna-vidék-Pfalzban megugrotta az öt százalékot. A párt ezzel három tartományi, valamint az Európai Parlamentben is jelen van már. Az őszi szövetségi választásokon azoknak akarnak alternatívát nyújtani, akiknek elegük van a CDU/CSU-ból, de az AfD radikalizmusából is. Megboríthatják a német jobboldalt?

A márciusi két német – baden-württembergi és Rajna-vidék-pfalzi – tartományi választások kapcsán főleg az volt a nagy hír, hogy a CDU mindkét helyen visszaesett, sőt, Baden-Württembergben, ahol eddig a Zöldek juniorpartnerei voltak, akár még ellenzékbe is szorulhat a párt. Mindez

amikor ősszel új Bundestagot is választanak a németek. A párt márciusban tovább zuhant a közvélemény-kutatásokban: már csak 26 százalékon áll – a második helyen 22 százalékkal követik a CDU/CSU-t a Zöldek. Ezzel egyre inkább

A Zöldek, a szocdemek és a jobboldali liberális FDP – akik többek között éppen Rajna-vidék-Pfalzban is közösen kormányoznak – együtt már a szavazatok 49 százalékát szereznék meg. Miközben a jelenlegi CDU/CSU-SPD-nagykoalíciónak már nem lenne többsége, de a CDU/CSU és a Zöldek közötti összefogás se szerezne többet – ha most lennének a választások –, mint egy szociálliberális koalíció.

A CDU/CSU esik, de az AfD már nem alternatíva

Az idei választási évben – ellentétben 2017-tel – az AfD már nem fog jelentős meglepetést okozni. A párt a két tartományi választáson is visszaesett, és a párton belüli nagyon éles belső harcok miatt nem növekszik a szövetségi támogatottságuk se.

Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan szavazók, akik ugyan ma is jobboldalinak tartják magukat, de elégedetlenek a CDU/CSU-val. Eredetileg éppen ezen réteg számára jött létre az AfD, amely megalakulásakor még konzervatív-liberális pártként határozta meg magát. Ezen jellemvonása azonban mára jelentősen csökkent: 2015-ben az alapító pártelnököt, Bernd Luckét maga a pártkongresszus több résztvevője köpödöste le – a politikus végül ki is lépett a pártból.

Az akkori menekültválság kapcsán az AfD éles jobbkanyart vett – mára már az alkotmányvédelmi hivatal is szélsőjobboldali erőként tartja számon és figyeli őket meg. A párton belül persze a konzervatív-liberálisok még mindig folytatnak utódvédharcokat – többek között az egyik társelnök, Jörg Meuthen professzor szeretné a Björn Höcke türinigiai AfD-elnök körüli náci szárnyat kiszorítani. A szintén mérsékeltnek indult két frakcióvezető – Alexander Gauland és Alice Weidel – azonban maguk is érzik, hogy nem érdemes felvenni a küzdelmet, azaz ők inkább opportunistaként szövetkeznek akár Meuthennel szemben is a nácikkal. Meuthen célja azonban az, hogy az AfD egy olyan jobboldali párt legyen, amely koalícióképes a CDU/CSU és a liberálisok felé is.

De lehet egy másik alternatíva

A Rajna-vidék-pfalzi választások másik nagy híre ugyanis az volt, hogy megugrotta az ötszázalékos küszöböt a Szabad Választók (FW) nevű párt.

Ez nem egy új erő, már az ötvenes években ilyen néven indultak különböző helyi – nem is tartományi, hanem önkormányzati – választásokon civil listák. 2010-ben jött létre azonban csak a szövetségi ernyőszervezetük, amely ma már országos pártként működik.

Bajorországban 2018-ban a harmadik legerősebb párt lettek több, mint 11 százalékkal; a kemény alsóbajor dialektusban beszélő elnökük, Hubert Aiwanger – aki egyben a párt országos elnöke is – a CSU koalíciós partnere lett gazdasági miniszterként és Markus Söder miniszterelnök helyetteseként.

2019-ben aztán a brandenburgi tartományi választáson is sikeresek voltak: ott a nagykanizsai születésű Péter Vida vezetésével értek el öt százalékot, a magyar-német kettős állampolgár Vida maga egyéni mandátumot is szerzett. Az európai parlamenti választáson is sikeresen szoktak indulni – főleg azért, mert ott nincs ötszázalékos küszöb.

A párt a helyi önkormányzatokban a legerősebb, ugyanis nagyon sokszor független jelöltek vagy helyi civil listák az FW logója alatt indulnak. A párt magát pragmatikus polgári erőnek tartja – és

azaz megmaradtak polgárközeli, helyi erőnek. Már az is nagy újdonság volt, hogy egyes tartományokban egyáltalán elindulnak az ottani választásokon. Azonban amióta a bajor Aiwanger az FW elnöke, a politikus nagyon ambícionálja az országos jelenlétet is. A Rajna-vidék-pfalzi siker után rögtön be is jelentette: mindenképpen el akarnak indulni az őszi szövetségi választáson. Aiwanger szerint

2017-ben is indultak már, akkor országosan félmillió szavazatot kaptak, ami azonban csak 1,3 százalékot jelentett. De akkor a CDU/CSU-nak még Angela Merkel volt a kancellárjelöltje, a vele kritikus jobboldaliak pedig az AfD-re vagy a 2013-ban a Bundestagból kiesett (de 2017-ben visszatért) liberálisokra szavaztak – azaz nem volt nagyon tér egy másik jobboldali párt számára.

Mi szól a Szabad Választók sikeressége mellett?

A mostani helyzet azonban valóban kedvezhet a Szabad Választóknak.

+ A CDU/CSU már nem Merkellel indul, és láthatóan a pártszövetség nem könnyen reagál a változásra, hogy 16 év után már nem elég a folytatást ígérniük. A CDU és a CSU még azt sem döntötte el, ki lesz a kancellárjelöltjük.

a németek 14 százaléka látná csak szívesen új kancellárként, azaz még a CDU/CSU-hívek fele se támogatja őt. Ezzel szemben Markus Söder, CSU-elnököt és bajor kormányfőt a németek 41 százaléka támogatja – azaz a CDU/CSU-táborán túlnyúló a népszerűsége. A két politikus húsvét és pünkösd közöttre ígérte, hogy döntést hoznak, melyikük lesz a kancellárjelölt. De a nehézkes keresés, a két márciusi tartományi választási kudarc és a CDU-ban kiderült – és mostanra már Söder környezetét is elérő – korrupciós ügyek nem használnak semmiképpen, főleg, hogy már csak fél évre vagyunk a Bundestag-választástól.

+ A CDU/CSU-val kritikus jobboldali réteg eddigi „második” pártja, a jobboldali liberális FDP egyre inkább megbarátkozik a gondolattal, hogy ha kormányra akar kerülni, azt csak a zöldekkel és szocdemekkel teheti. Egy CDU/CSU-FDP-kormánynak ugyanis nem lenne többsége. Ez azonban azt is jelenti persze, hogy

(A zöldeknél még nincs hivatalos döntés, hogy a két társelnök – Baerbock és Robert Habeck – közül, ki is lesz a kancellárjelölt, de minden valószínűség szerint Baerbock lesz a befutó, már csak azért is, mert maga Habeck mondta: ha társelnöktársa indulni akar, átengedi neki a jelöltséget.)

+ Az AfD olyannyira elsüllyedni látszik a belső vitáiban, annyira kezdik átvenni a hatalmat a széljobbosok, hogy

Az AfD helyzetét súlyosbítja, hogy a járvány alatt teljesen összefüggéstelen politikát követnek: hol még nagyobb szigort akarnak, hol még a vírus létét is tagadják. Ellentétben az osztrák FPÖ-vel, a párt egésze nem mer beleállni a radikális lockdownellenességbe és vírustagadásba (Meuthen társelnök neki is ment azoknak, akik ezt szeretnék), de közben a párt több politikusa is rendszeres résztvevő a vírustagadó Querdenkerek tüntetésein. Az AfD megragadt a 10 százalék környékén – ami három százalékpontos visszaesés a 2017-es eredményéhez képest.

+ Egy zöld vagy szocdem kancellár lehetősége mégis

Erre van is okuk: a Zöldek márciusban tették közzé választási programjukat, amely alapvetően baloldali gazdaságpolitikát – erős, a környezetvédelmi érdekeket képviselő megszorításokkal, tilalmazásokkal – tartalmaz.

Azaz Aiwanger jól érzékeli, hogy

tere nyílthat egy olyan pártnak, amely valahol a CDU/CSU és az AfD között található – noha magukat szigorúan pragmatikus, centrista erőnek tartják, azaz a párt hivatalosan inkább a CDU/CSU és az FDP közé rakja magát. A párt azonban nem írható le csak jobboldaliként sem, mert például ellenzik a TTIP szabadkereskedelmi megállapodást, gazdaságpolitikában sok szociális elemet képviselnek, különösen a parasztság támogatását követelik. Alapvetően

amely különösen a családpolitikában nagyon elkötelezett a konzervatív értékek mellett. Sokban a magyar FKGP-hez hasonlíthatóak.

Lesz új párt a Bundestagban?

A közvélemény-kutatásokban persze a Szabad Választók még mindig az egyéb kategóriában futnak – azaz 1-2 százalékra mérik őket. Eleve Németországban nehéz új pártként betörni – erre csak a keletnémet utódpártnak, a PDS-nek (és az abból kinőtt Linkének) és az AfD-nek volt esélye 1990 után. A PDS sikerét azonban a keletnémet utódpártisága, az AfD-éét pedig az euró- és menekültválság magyarázta.

A Szabad Választók előnye lehet azonban, hogy

+ nem egy új pártról van valójában szó,

+ a jobboldali térfélen valóban nyílnak új terek,

+ és a párt legkésőbb 2010 óta országosan is létezik, Bajorországban pedig még kormánypárt is a CSU mellett.

Az egyetlen akadály az lehet, hogy

– azaz nem mindenki üdvözli a szövetségi terveket. A Szabad Választók helyi sikerei ugyanis éppen azzal függnek össze, hogy mindig kiírhatják a plakátjaikra: ők igazából nem is egy párt, nem akarnak a nagypolitikába belefolyni, megelégednek a helyi, kommunális ügyekkel. Ha a Szabad Választók tehát tényleg új polgári erőként jelennének meg, azzal eddigi lényegüket, az antipolitikai attitűdjüket kellene feladniuk.

NYITÓKÉP: Szabad Választók-plakát Bajorországban 2018-ban / Hubert Aiwanger, FB