Több X, jobb előválasztás, nagyobb esély a Fidesz ellen

A szavazás szabályain nagyon sok minden múlik. Nemcsak az, hogy milyen jó jelöltet választunk az előválasztás indulói közül, de az is, hogy milyen lesz a kampány, kik és mennyien indulnak el a választáson. Ha az ellenzéki előválasztáson több X-es, avagy jóváhagyó szavazással dönthetnénk a jelöltekről, az minden téren jobb lenne, mintha csak egy jelöltre szavazhatnánk.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A hat ellenzéki párt megállapodott abban, hogy előválasztás útján döntsék el minden egyéni választókerületben, hogy ki indulhasson ‘22-ben élesben a Fidesz jelöltje ellen, valamint ki legyen az ellenzéki összefogás közös miniszterelnök-jelöltje. Szakértők körében elindult arról egy diskurzus, hogy milyen módszerrel történjen az előválasztás.

A mi javaslatunk a jóváhagyó szavazás alkalmazása, amelynek a lényege, hogy a szavazólapon nem csak egy, hanem több jelölt mellé is behúzhatja a választó az X-et.

Mindenkire szavazhat, akit szimpatikusnak talál. A rendszer nem teljesen idegen a magyarok számára, hasonló módszerrel választják a kistelepüléseken a képviselőtestületi tagokat is.

Miért lenne jó a jóváhagyó szavazást alkalmazni?

Az előválasztás egyik fő célja, hogy megtaláljuk azokat a jelölteket, akik legyőzhetik a Fideszt. Olyan jelölteket keresünk, akik mögé be tudnak állni az ellenzéki szavazók, és akik a bizonytalan szavazókat is meg tudják szólítani. Ezért

nem az a fontos, hogy egy jelölt mennyi ellenzéki szavazónak a kedvence, hanem hogy ki az a jelölt, akire legtöbben szavaznának szívesen.

A második, szintén fontos célja az előválasztásnak, hogy platformot adjon ellenzéki politikusoknak arra, hogy növeljék az ismertségüket és népszerűségüket. Ez akkor lehetséges, ha nem egy egymás fején taposó, negatív kampánnyal tűzdelt küzdelem lesz, hanem egy tiszteletteljes, közös célt szem előtt tartó verseny.

Véleményünk szerint mindkét célhoz közelebb visz a jóváhagyó szavazás alkalmazása. Sőt, mindkét céllal szembemegy az egyszavazatos módszer.

Az egyszavazatos módnál a győztes mindent visz, azaz nem kell, hogy az emberek jelentős (akár abszolút) többsége támogassa a jelöltet, elég, ha éppen megszerzi a szavazatok relatív többségét. A választókat az egyszavazatos rendszer arra ösztönzi, hogy végiggondolják, kiket kedvelnek és kiket nem, majd azt, hogy közülük vajon kik a legesélyesebbek, és a kettő kalkuláció összegzése alapján adják le a szavazatukat. Nézzünk egy példát.

Szimpatikus Szabolcs, Okos Orsolya és Utált Ubul a három jelölt. Szabolcs a kedvenc jelöltem, de Orsolyát is jónak tartom. Ubul viszont kifejezetten ellenszenves, és egészen más képvisel, mint Szabolcs és Orsolya. A sajtóból az a képem van a versenyről, hogy Szabolcsnak kicsi a szavazótábora, az igazi küzdelem Orsolya és Ubul között zajlik.

Ha egy szavazatom van, akkor nem fogom megkockáztatni, hogy azt a kedvenc, de esélytelen jelöltemre, Szabolcsra pazaroljam, ha az Orsolyára adott szavazatommal megakadályozhatom Ubul győzelmét. 

Ezzel nem csak az a baj, hogy nem szavazok őszintén, hanem lehet, hogy nem is az dönt Orsolya javára, hogy tényleg népszerűbb Szabolcsnál, hanem csak az, hogy Orsolyáról terjed el, hogy ő az esélyesebb.

Ennél még rosszabb eset, amikor nem egyértelmű, hogy Szabolcs vagy Orsolya az esélyesebb, és végül mindketten 30 százalékot kapnak, Ubul pedig 40 százalékkal megnyeri a versenyt

– akár annak ellenére is, hogy a többség szerint ő a legellenszenvesebb jelölt.

Ez a probléma több jelöltnél még komolyabban is jelentkezhet. Ha viszont több jelöltre szavazhatok, akkor nyugodtan szavazhatok Szabolcsra és Orsolyára is, Ubulnak pedig nem sok esélye lesz. Összességében

a választóknak a többes szavazat esetén sokkal kevesebb oka lesz taktikázásra, mintha egy szavazatuk lenne. 

Miért jobb a többszavazatos rendszer az egyszavazatos rendszernél?

Vizsgáljuk meg a két rendszert az indulók szemszögéből is.

Az egyszavaztos rendszerben természetesen minden indulónak az lesz a célja, hogy rá szavazzanak az emberek, és ne másra. A többszavazatos rendszerben viszont a jelölteknek az a célja, hogy rá is szavazzanak minél többen, de nem feltétlenül kizárólagosan. 

Az egyszavazatos rendszer esetén ajánlatos mindenkinek a többi indulót negatív színben feltüntetni, egymást egyre radikálisabb üzenetekkel túlkiabálni, hiszen a többi politikus elől szeretné elhalászni a választókat.

Amellett, hogy negatív üzenetekkel kampányolnak a versenyzők, a korábban leírt választói logika alapján az is fontos tényezője lesz a kommunikációnak, hogy meggyőzzék a választókat arról, hogy a többi jelölt súlytalan és esélytelen.

A többszavazatos rendszer esetén viszont a negatív kampányt nem jó ötlet, sőt! 

Visszatérve a korábbi példára, Szimpatikus Szabolcsot nem ösztönzi arra a több X-es választási rendszer, hogy lejáratókampányt indítson Okos Orsolya ellen, és szélsőséges üzenetekkel célozza a választókat – hiszen Szabolcs tudja, hogy számos szavazó, akinek Orsolya az első választása, rá is le fogja adni a szavazatát (ha nem ellenségeskedik Orsolyával). Ez semmiképp nem előremutató a hosszú távú cél tekintetében.

Feltéve, hogy Szabolcs és Orsolya megegyeznek abban, hogy Ubul győzelmének elkerülése érdekében kooperálnak, egy egyszavaztos rendszerben azzal az egyetlen úttal találják magukat szemben, hogy egyikőjüknek vissza kell lépni az indulástól. Többszavazati rendszer esetén viszont nincs szükség a visszalépésre, hanem – akár együtt is kapmányolva – a választók kezében hagyhatják a döntést.

A színesebb választási paletta mindenképpen növeli annak az esélyét, hogy mindenki megtalálja a számára kedvelt jelöltet, így nő a választás demokratikussága is. 

Összességében tehát mind a választók szemszögéből, mind az indulók szemszögéből megvizsgálva, a több X-es, jóváhagyó szavazás felszabadultabb, őszintébb szavazásra bátorít az egyszavazatos, többségi szavazással szemben.

Az előválasztás esetében kifejezetten fontos lenne, hogy a szavazók ki tudják fejezni a valós preferenciájukat.

Ennek eredményeként 2022-ben olyan jelöltek lehetnek majd a Fidesz kihívói, akik az ellenzéki táboron belül a legelfogadottabbak

és a bizonytalan szavazókat is tudják mobilizálni.

Számos szakértővel egyeztetve teljes volt az egyetértés, hogy a többszavazatos rendszer sokkal jobb az egyszavazatos rendszernél.

Vannak más, jó választási rendszerek is, de azok jelentősen bonyolultabbak a jóváhagyó szavazásnál, így minden gyakorlati szempontot is mérlegelve az ellenzéki előválasztásra a jóváhagyó szavazási módszert tartjuk a legalkalmasabbnak. Az alábbiakban bemutatunk további, a cikk fő részében nem tárgyalt alternatívákat és a felmerülő érveket.

A legtöbbször előkerülő alternatív javaslatok a jelöltek rangsorolásán alapulnak. Ezeknek az előnyei mellett komoly hátránya, hogy főleg sok jelölt esetén nehezen kezelhető a választók és a szavazatszámlálók szempontjából is. Például ha kézírással kell rangsorolni, az komoly vitákat szülhet a szavazatok érvényessége kapcsán, és sok lenne az érvénytelen szavazat.

Márpedig fontos cél, hogy minden választó jól értse, hogy mi alapján jött létre a végeredmény, és ne legyenek viták a választási eredmény érvényességéről.

A rangsorolásos szavazási rendszereknek az egyik fajtája, a Borda típusúak egyszerűen pontszámokat rendelnek ahhoz, hogy melyik jelöltet hanyadik helyre teszi a választó, és a kapott összpontszám szerint rangsorolják a jelölteket. Ezekkel az a fő probléma, hogy nagyon erősen taktikai szavazásra motiválnak. Ha például kettő esélyes jelölt van, akkor érdemes az egyiket első, a másikat utolsó helyre rangsorolnunk, mert így segíthetjük legjobban a kettő közül a számunkra szimpatikus jelöltet.

Más rangsorolásos rendszerek pedig kifejezetten arra vannak kitalálva, hogy a gyakorlatban ne legyen sok értelme taktikázni. llyen például az iterált kieséses rendszer (instant-runoff voting), ahol egy körben szimuláljuk azt a többkörös rendszert, ahol minden körben csak egyre lehet szavazni, de mindig csak az utolsó helyezett esik ki a versenyből, és utána újra szavazunk. Ez is egy jó rendszer, különösen 3-4 jelölt esetén, e fölött kicsit nehézkesébbé válhat. Habár még itt is van helye némi taktikázásnak, mert ha valaki biztosra veszi, hogy Ubul az első körben még továbbjut, de a másodikban veszít, akkor számolhat úgy, hogy bár Ubul a kedvence, mégsem őt rakja első helyre.

A jóváhagyó szavazásnál azonban mindig olyan szavazatot érdemes leadni, ahol a választó az első valahány legszimpatikusabbnak adja az X-et. És még ez sem tökéletesen mentes a taktikázástól, mert az kérdéses lehet, hogy hol érdemes meghúzni a határt. Ebben pedig nem csak az játszhat szerepet, hogy a választó kik közé mekkora különbséget tesz, hanem az is, hogy kiket tart esélyesnek. Ez azonban sosem jelent komoly torzítást. Arrow lehetetlenségi tétele miatt valamilyen tökéletlenséggel mindenképp rendelkeznie kell egy választási rendszernek, ez pedig egy igazán kicsi tökéletlenség.

A jóváhagyó szavazás egy kétfordulós választás első fordulójára is tökéletesen alkalmas. 

Idén tavasszal egy amerikai nagyváros polgármester-választásán is pont erre használtak az első fordulóban. 

Van még egy nagy előnye a jóváhagyó szavazásnak a rangsorolásos típusúakkal szemben. A rangsorolásos szavazási módszerek nem veszik figyelembe, nem súlyozzák, hogy a választó kik közé tesz kis különbséget, és kik közé nagyot. Ellenben a jóváhagyó szavazásnál ez a súlyozás statisztikailag megjelenik: akik számára nagyobb a különbség két jelölt között, azok nagyobb arányban jelenítik ezt meg a szavazatukban.

A jelen előválasztásnál pedig különösképpen ez a célunk, hogy olyan jelöltet válasszunk, akinek az átlagos megítélése (a potenciális szavazótáborban) a lehető legjobb. A jóváhagyó szavazás eredménye pedig éppen erre ad egy nagyon jó közelítést.

Csóka Endre az MTA-tól elcsatolt Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos munkatársa.

Kósa Lívia a 21 Kutatóközpont politikai elemzője. (A cikkben csak a saját véleményét képviseli.)

Tóka Gábor a Central European University kutatóprofesszora, Vox Populi blog szerkesztője. 

Vitáznál a szerzőkkel? Írj!

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali