+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Renczes Ágoston
2021. március 22. hétfő, 16:12
A király mindkét országban meztelen – csak míg Magyarországon mindent megtesz, hogy ez ne látsszon, addig Szlovákiában nemhogy nem titkolózik, hanem önfeledten táncol pucéran az asztalon.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Szlovákiát és Magyarországot – a Magyar Királyság két olyan utódállamát, amelyek területei teljes egészében a királyság részei voltak sok szempontból érdekes és tanulságos összehasonlítani – ahogy azt egy korábbi hírlevelemben már meg is tettem –, így van ez a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban is.

 

Aki követte a híreket, abban

 

Szlovákiával kapcsolatban az a kép alakulhatott ki, hogy az országot a járvány különösen érzékenyen érintette

 

– ezt magam is leírtam több cikkben a szlovák sajtóra hivatkozva, ugyanis a szlovákok is pont ugyanígy látják az ottani járványhelyzetet és benne önmagukat.

 

Ha azonban összevetjük a számokat – az egymillió lakosra eső napi új fertőzések és napi halálozások hétnapos átlagának alakulását –, azt látjuk, hogy

 

Szlovákiában nem súlyosabb a helyzet, mint Magyarországon, csak időben máskor voltak a járványcsúcsok.

 

Miközben Magyarországon márciusban meredeken emelkednek a napi új fertőzésszámok, és maga a miniszterelnök mondta a pénteki Kossuth Rádiós interjújában, hogy rekordokat döntöget a harmadik hullám, és többen vannak kórházban, mint valaha, addig Szlovákiában, ahol a január és a február volt súlyosabb, mint Magyarországon, épp csökkeni kezdenek a napi új fertőzöttek és a kórházban ápoltak számai.

 

Ahhoz, hogy megértsük, miért tűnik úgy mégis, hogy Szlovákiában sokkal rosszabb a helyzet, mint Magyarországon – és miért érzik maguk a szlovákok is valószínűleg katasztrofálisabbnak a helyzetüket, mint mi Magyarországon –, hasonlítsuk össze, hogy 

 

hogyan változtak a két országban a korlátozó intézkedések,

 

hogyan kommunikál a két kormány,

 

mit mondanak a kormányok az egészségügy helyzetéről!

 

Következetesség kontra kísérletezés

 

Anélkül, hogy eldöntenénk, helyesek és arányosak-e az intézkedések, amiket a budapesti kormány hozott, azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy

 

Magyarország legalább következetes: a novemberi intézkedésekhez tartotta magát hónapokon keresztül, majd ezeken szigorított a harmadik hullám belobbanásával.

 

Ez önmagában nem tűnik különösebben nagy erénynek, egészen addig, amíg meg nem nézzük, mi történt Szlovákiában.

 

Északi szomszédunk ugyanis kísérletezni kezdett a teljes teszteléssel, miközben a korlátozások szabályai össze-vissza változtak, és egyre szigorodtak: január óta már negatív teszt kell szinte bármihez, ha az ember ki akar mozdulni otthonról, miközben a hatóságoknak nem is volt kapacitásuk arra, hogy betartassák a szabályokat. 

 

Az embereknek mindkét országban elegük van a korlátozásokból,

 

de azokat még nehezebb elviselni, ha gyakran változnak és egyre szigorúbbak lesznek

 

– pusztán emiatt is rosszabbul érezhetik magukat az emberek Szlovákiában, mint Magyarországon. Ahol káosz van, ott általában ténylegesen is rosszabb a helyzet, mint ott, ahol nincs káosz. Csakhogy – mint azt látni fogjuk – Magyarországon sem rend van, inkább a rend illúziója.

 

Egység kontra civódás

 

Szlovákiában a kaotikus járványkezelés a kormányon belüli kaotikus viszonyok leképeződése.

 

A 2020 tavasza óta kormányzó Matovič-kabinetet sem kíméli az ellenzéke, mégis sokkal inkább saját magával birkózik. Mint láttuk: a kormányon belül hónapok óta nincs egyetértés a járványkezelés mikéntjéről, olyannyira, hogy a viták kormányválsághoz vezettek (aminek vasárnapi fejleményeként már a miniszterelnök is hajladó lemondani, ha a koalíciós partnerei teljesítik az általa megszabott, kevés áldozattal járó feltételeket).

 

Magyarországon viszont a kormány az ellenzékkel ugyanúgy hadakozik, mint „békeidőben”, maga pedig a járványhelyzetről

 

igyekszik egységesen kommunikálni és határozottságot sugározni.

 

Ez már önmagában hozzájárul ahhoz, hogy a magyarországi helyzet sokkal kevésbé tűnik rossznak a szlovákiaihoz képest. Ugyanakkor az egységes és határozott kommunikáció nem a magyar kormány járványügyi teljesítménye, hanem az Orbán-rendszer nyilvánossághoz fűződő viszonyának lényege: más ügyekben sem nagyon lehetett kibeszélni a hivatalos fősodorból és különutaskodni az elmúlt 11 évben. 

 

Azt azonban, hogy az emberek hogyan érzik magukat a járvány ideje alatt, jelentősen befolyásolhatja, hogy

 

a járvány elleni harcot vezető kormányt bohóckodni látják-e, vagy határozott fellépést látnak tőle. 

 

A határozott kormánykommunikáció viszont leginkább azok szubjektív „járványérzetén” javíthat, akik maguk nem fertőződtek meg, tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel vészelték át a betegséget, és nem látták szenvedni vagy nem veszítették el közeli hozzátartozójukat, ismerősüket. Akik azonban nem voltak ilyen szerencsések, azok

 

Magyarországon sokkal nagyobb különbséget tapasztalhatnak a kormány határozott kommunikációja és a kézzelfogható valóság között.

 

Az egészségügy állapota

 

Magyarországon a rend látszatához az is hozzájárul, hogy a politikusok, ahogy évek óta, a járvány alatt sem kényszerülnek valódi újságírói kérdésekre válaszolni. Amióta a kormányinfó online megy, Gulyás Gergelyék még a beküldött kérdéseket is kedvükre szelektálják. De nemcsak a politikusok nem nyilatkoznak érdemben,

 

hanem a járvány elleni védekezésben résztvevők sem nyilatkozhatnak.

 

Vannak persze, akik név nélkül megteszik – ahogy nekem is nyilatkoztak már orvosok név nélkül –, és előfordul, hogy valaki névvel is vállalja a véleményét. 

 

Magyarországon az egészségügy állapota önmagában közéleti vita tárgya: aki csak a kormánypárti sajtót követi, az csak arról értesül, hogy van elég szakember, ágy, lélegeztetőgép, és a kormány a brüsszeli vakcinahiányt is megoldja a keleti beszerzésekkel. Arról viszont csak a kormánykritikus média követői értesülnek,

 

hogy a rendszer az összeomlás szélén van.

 

Ehhez képest Szlovákiában a politikusok minden egyes kormányülés előtt és után kénytelenek találkozni az újságírókkal, és válaszolnak is a kérdéseikre – vagy ha nem is válaszolnak, kénytelenek legalább hallani a kérdéseket, és azt mondani, hogy nem válaszolnak.

Az egészségügy állapotával kapcsolatban pedig nincs ködösítés: kórházigazgatók nyilatkoznak a sajtónak, de az is előfordult, hogy egy egész videós stábot engedtek be egy kórház covidosztályára. Az egészségüggyel kapcsolatba kerülők tapasztalatai és a kormány intézkedései és kommunikációja között nincs olyan éles eltérés Szlovákiában, mint a magyar sikerpropaganda és az összeomlás szélén lévő egészségügyi között. 

 

Meztelen

 

A járvány nemcsak fertőzési és egészségügyi statisztikákból áll, hanem abból is, hogy azt hogyan élik meg a betegség által közvetlenül nem, a korlátozások által viszont ugyanúgy érintett tömegek. Ha tehát elfogadjuk, hogy a járványhelyzet a számokat tekintve hasonlóan súlyos mindkét országban, akkor a következő megfigyeléseket tehetjük:

 

Szlovákia a tesztelős kísérleteivel, az ötletszerű, kaotikus korlátozó intézkedésekkel és a járványkezelés iránti bizalmat romboló kormányon belüli civódással aktívan hozzájárult, hogy az emberek rosszabbul érezzék magukat, mint amennyire a puszta járványstatisztikák alapján indokolt lenne.

 

Magyarországon sem egyszerű a helyzet, de ebből a szempontból kedvező, hogy kívülről nézve legalább úgy tűnik: a kormányt nem a káosz irányítja – még ha sejtjük is, hogy a háttérben azért nem biztos, hogy a legkövetkezetesebb munka folyik.

 

Az egészségügy pedig mindkét országban évek óta elhanyagolt és a járvány miatt retteneseten túlterhelt. A fő különbség az, hogy a szlovák kormány nem próbálja elhitetni az emberekkel ennek az ellenkezőjét, és a helyzet súlyossága a médiában is sokkal egyértelműbben meg tud jelenni, mert 

 

nincs állami sikerpropaganda, 

 

+ a kormány nem próbálja meg leplezni a valóságot, 

 

és nem tiltja a egészségügyben dolgozóknak sem, hogy a nyilvánosság elé álljanak.

 

A király tehát mindkét országban meztelen, csak míg Magyarországon mindent megtesz, hogy ez ne látsszon, addig Szlovákiában nemhogy nem titkolózik,

 

hanem önfeledten táncol pucéran az asztalon.

 

Akkor inkább a látszatkormányzás, de cenzúra nélkül

 

Azt azonban igazságtalanság lenne állítani, hogy ezen kívül nincs más különbség a két ország járványkezelése között. 

 

Az átoltottság tekintetében Magyarország tényleg nagyon jól áll, bár az oltáskampány messze nem működik olajozott gépezetként: elég csak arra a kiértesített 70 ezer emberre gondolni, akiket mégsem tudtak beoltani egy hétvége alatt, vagy arra, ahogy az oltáskampánnyal kapcsolatos piszlicsáré adminisztrációt is a háziorvosokra tolja a kormány, mert maga ezt sem képes megoldani. 

 

De legalább Magyarországon már hónapok óta lehet regisztrálni az oltásra. Eközben még a sokat látott magyarországi viszonyokon edződött ésszel is felfoghatatlan az

 

a botrányos dilettantizmus, ahogy Szlovákiában oldották meg a regisztrációt.

 

Ott ugyanis nem előregisztáció volt, hanem az oltási oldalra ötletszerűen feltöltött időpontokra jelentkezhettek azok, akik épp beletartoztak az oltási terv aktuális szakaszába – ez a legidősebbeket jelentette.

 

Jelentkezni egy kérdőív kitöltésével lehetett konkrét időpontra, és nagyon gyorsnak kellett lenni: mivel sokkal nagyobb volt az érdeklődés, mint amennyi az alkalmanként meghirdetett időpont, rengetegen hiába töltötték ki a kérdőívet és végül nem jutottak időponthoz, a rendszer pedig közben akadozott vagy teljesen leállt. Nagyon idős embereknek kellett volna online lecsapni az oltási időpontokra úgy, mint az egyetemistáknak a vizsgaidőpontokra. Az előregisztrációra – vagyis arra a kézenfekvő lehetőségre, hogy az ember beregisztál, és majd értesítik, ha van szabad időpont – csak március közepe óta van lehetőség.

 

Ebből is jól látszik, mekkora különbség lehet aközött, hogy

 

határozottságot mutatva próbálod megúszni a helyzetet, úgy-ahogy teljesítve az elvárható minimumot – ezt csinálja a magyar kormány –, vagy valamit folyamatosan bohóckodva, nagyon látványosan elszúrsz – ez a szlovák megoldás.

 

Az pedig, hogy az országaink remélhetőleg nem teljesen romokban heverő egészségüggyel keverednek majd ki a járványból, végső soron úgyis az egészségügyben dolgozók emberfeletti kitartásán és szent elhivatottságán múlik majd. 

 

Ennek a cikknek egy részét és még sok mást már péntek reggel hétkor a postaládájukba kapták azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali heti háromszori hírlevelére. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről! Olvasnál még Renczes Ágostontól? Itt megteheted. Vitáznál vele? Írj!

 

NYITÓKÉP: A szlovák kormány oldala

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A budapesti főpolgármester immár hivatalosan is bejelentkezett az ellenzék miniszterelnök-jelöltségéért.

Noha a Varga Mihály-féle új adócsomag célja az adócsökkentés és az adóegyszerűsítés, az leginkább kommunikációs húzásként értelmezhető. Elemzés!

A számok alacsonyabbak a hivatalos adatoknál, de a kórházba kerültek körében a halálozási arány magas.

Az eset miatt Skóciában többen is azt követelik, hogy legyen saját bevándorláspolitikájuk.

Néhány kivétel azért marad: a piacokon, a zsúfolt helyeken és a busz- és vonatállomásokon még kell majd a maszk, máshol azonban nem. Június elsejétől pedig újabb enyhítések jönnek.

Szijjártó Péter Pozsonyban azt mondta: nem hagyják, hogy az ügy lekerüljön a napirendről.

A párt küldöttgyűlése döntött így. Karácsony szombatra nagy bejelentést ígért.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás