Csak illúzió, hogy Szlovákiában Magyarországnál sokkal durvább a járvány

A király mindkét országban meztelen – csak míg Magyarországon mindent megtesz, hogy ez ne látsszon, addig Szlovákiában nemhogy nem titkolózik, hanem önfeledten táncol pucéran az asztalon.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Szlovákiát és Magyarországot – a Magyar Királyság két olyan utódállamát, amelyek területei teljes egészében a királyság részei voltak sok szempontból érdekes és tanulságos összehasonlítani – ahogy azt egy korábbi hírlevelemben már meg is tettem –, így van ez a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban is.

Aki követte a híreket, abban

– ezt magam is leírtam több cikkben a szlovák sajtóra hivatkozva, ugyanis a szlovákok is pont ugyanígy látják az ottani járványhelyzetet és benne önmagukat.

Ha azonban összevetjük a számokat – az egymillió lakosra eső napi új fertőzések és napi halálozások hétnapos átlagának alakulását –, azt látjuk, hogy

Miközben Magyarországon márciusban meredeken emelkednek a napi új fertőzésszámok, és maga a miniszterelnök mondta a pénteki Kossuth Rádiós interjújában, hogy rekordokat döntöget a harmadik hullám, és többen vannak kórházban, mint valaha, addig Szlovákiában, ahol a január és a február volt súlyosabb, mint Magyarországon, épp csökkeni kezdenek a napi új fertőzöttek és a kórházban ápoltak számai.

Ahhoz, hogy megértsük, miért tűnik úgy mégis, hogy Szlovákiában sokkal rosszabb a helyzet, mint Magyarországon – és miért érzik maguk a szlovákok is valószínűleg katasztrofálisabbnak a helyzetüket, mint mi Magyarországon –, hasonlítsuk össze, hogy 

+ hogyan változtak a két országban a korlátozó intézkedések,

+ hogyan kommunikál a két kormány,

+ mit mondanak a kormányok az egészségügy helyzetéről!

Következetesség kontra kísérletezés

Anélkül, hogy eldöntenénk, helyesek és arányosak-e az intézkedések, amiket a budapesti kormány hozott, azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy

Ez önmagában nem tűnik különösebben nagy erénynek, egészen addig, amíg meg nem nézzük, mi történt Szlovákiában.

Északi szomszédunk ugyanis kísérletezni kezdett a teljes teszteléssel, miközben a korlátozások szabályai össze-vissza változtak, és egyre szigorodtak: január óta már negatív teszt kell szinte bármihez, ha az ember ki akar mozdulni otthonról, miközben a hatóságoknak nem is volt kapacitásuk arra, hogy betartassák a szabályokat. 

Az embereknek mindkét országban elegük van a korlátozásokból,

– pusztán emiatt is rosszabbul érezhetik magukat az emberek Szlovákiában, mint Magyarországon. Ahol káosz van, ott általában ténylegesen is rosszabb a helyzet, mint ott, ahol nincs káosz. Csakhogy – mint azt látni fogjuk – Magyarországon sem rend van, inkább a rend illúziója.

Egység kontra civódás

A 2020 tavasza óta kormányzó Matovič-kabinetet sem kíméli az ellenzéke, mégis sokkal inkább saját magával birkózik. Mint láttuk: a kormányon belül hónapok óta nincs egyetértés a járványkezelés mikéntjéről, olyannyira, hogy a viták kormányválsághoz vezettek (aminek vasárnapi fejleményeként már a miniszterelnök is hajladó lemondani, ha a koalíciós partnerei teljesítik az általa megszabott, kevés áldozattal járó feltételeket).

Magyarországon viszont a kormány az ellenzékkel ugyanúgy hadakozik, mint „békeidőben”, maga pedig a járványhelyzetről

Ez már önmagában hozzájárul ahhoz, hogy a magyarországi helyzet sokkal kevésbé tűnik rossznak a szlovákiaihoz képest. Ugyanakkor az egységes és határozott kommunikáció nem a magyar kormány járványügyi teljesítménye, hanem az Orbán-rendszer nyilvánossághoz fűződő viszonyának lényege: más ügyekben sem nagyon lehetett kibeszélni a hivatalos fősodorból és különutaskodni az elmúlt 11 évben. 

Azt azonban, hogy az emberek hogyan érzik magukat a járvány ideje alatt, jelentősen befolyásolhatja, hogy

A határozott kormánykommunikáció viszont leginkább azok szubjektív „járványérzetén” javíthat, akik maguk nem fertőződtek meg, tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel vészelték át a betegséget, és nem látták szenvedni vagy nem veszítették el közeli hozzátartozójukat, ismerősüket. Akik azonban nem voltak ilyen szerencsések, azok

Az egészségügy állapota

Magyarországon a rend látszatához az is hozzájárul, hogy a politikusok, ahogy évek óta, a járvány alatt sem kényszerülnek valódi újságírói kérdésekre válaszolni. Amióta a kormányinfó online megy, Gulyás Gergelyék még a beküldött kérdéseket is kedvükre szelektálják. De nemcsak a politikusok nem nyilatkoznak érdemben,

Vannak persze, akik név nélkül megteszik – ahogy nekem is nyilatkoztak már orvosok név nélkül –, és előfordul, hogy valaki névvel is vállalja a véleményét. 

Magyarországon az egészségügy állapota önmagában közéleti vita tárgya: aki csak a kormánypárti sajtót követi, az csak arról értesül, hogy van elég szakember, ágy, lélegeztetőgép, és a kormány a brüsszeli vakcinahiányt is megoldja a keleti beszerzésekkel. Arról viszont csak a kormánykritikus média követői értesülnek,

Ehhez képest Szlovákiában a politikusok minden egyes kormányülés előtt és után kénytelenek találkozni az újságírókkal, és válaszolnak is a kérdéseikre – vagy ha nem is válaszolnak, kénytelenek legalább hallani a kérdéseket, és azt mondani, hogy nem válaszolnak.

Az egészségügy állapotával kapcsolatban pedig nincs ködösítés: kórházigazgatók nyilatkoznak a sajtónak, de az is előfordult, hogy egy egész videós stábot engedtek be egy kórház covidosztályára. Az egészségüggyel kapcsolatba kerülők tapasztalatai és a kormány intézkedései és kommunikációja között nincs olyan éles eltérés Szlovákiában, mint a magyar sikerpropaganda és az összeomlás szélén lévő egészségügyi között. 

Meztelen

A járvány nemcsak fertőzési és egészségügyi statisztikákból áll, hanem abból is, hogy azt hogyan élik meg a betegség által közvetlenül nem, a korlátozások által viszont ugyanúgy érintett tömegek. Ha tehát elfogadjuk, hogy a járványhelyzet a számokat tekintve hasonlóan súlyos mindkét országban, akkor a következő megfigyeléseket tehetjük:

+ Szlovákia a tesztelős kísérleteivel, az ötletszerű, kaotikus korlátozó intézkedésekkel és a járványkezelés iránti bizalmat romboló kormányon belüli civódással aktívan hozzájárult, hogy az emberek rosszabbul érezzék magukat, mint amennyire a puszta járványstatisztikák alapján indokolt lenne.

+ Magyarországon sem egyszerű a helyzet, de ebből a szempontból kedvező, hogy kívülről nézve legalább úgy tűnik: a kormányt nem a káosz irányítja – még ha sejtjük is, hogy a háttérben azért nem biztos, hogy a legkövetkezetesebb munka folyik.

Az egészségügy pedig mindkét országban évek óta elhanyagolt és a járvány miatt retteneseten túlterhelt. A fő különbség az, hogy a szlovák kormány nem próbálja elhitetni az emberekkel ennek az ellenkezőjét, és a helyzet súlyossága a médiában is sokkal egyértelműbben meg tud jelenni, mert 

+ nincs állami sikerpropaganda, 

+ a kormány nem próbálja meg leplezni a valóságot, 

+ és nem tiltja a egészségügyben dolgozóknak sem, hogy a nyilvánosság elé álljanak.

A király tehát mindkét országban meztelen, csak míg Magyarországon mindent megtesz, hogy ez ne látsszon, addig Szlovákiában nemhogy nem titkolózik,

Akkor inkább a látszatkormányzás, de cenzúra nélkül

Azt azonban igazságtalanság lenne állítani, hogy ezen kívül nincs más különbség a két ország járványkezelése között. 

Az átoltottság tekintetében Magyarország tényleg nagyon jól áll, bár az oltáskampány messze nem működik olajozott gépezetként: elég csak arra a kiértesített 70 ezer emberre gondolni, akiket mégsem tudtak beoltani egy hétvége alatt, vagy arra, ahogy az oltáskampánnyal kapcsolatos piszlicsáré adminisztrációt is a háziorvosokra tolja a kormány, mert maga ezt sem képes megoldani. 

De legalább Magyarországon már hónapok óta lehet regisztrálni az oltásra. Eközben még a sokat látott magyarországi viszonyokon edződött ésszel is felfoghatatlan az

Ott ugyanis nem előregisztáció volt, hanem az oltási oldalra ötletszerűen feltöltött időpontokra jelentkezhettek azok, akik épp beletartoztak az oltási terv aktuális szakaszába – ez a legidősebbeket jelentette.

Jelentkezni egy kérdőív kitöltésével lehetett konkrét időpontra, és nagyon gyorsnak kellett lenni: mivel sokkal nagyobb volt az érdeklődés, mint amennyi az alkalmanként meghirdetett időpont, rengetegen hiába töltötték ki a kérdőívet és végül nem jutottak időponthoz, a rendszer pedig közben akadozott vagy teljesen leállt. Nagyon idős embereknek kellett volna online lecsapni az oltási időpontokra úgy, mint az egyetemistáknak a vizsgaidőpontokra. Az előregisztrációra – vagyis arra a kézenfekvő lehetőségre, hogy az ember beregisztál, és majd értesítik, ha van szabad időpont – csak március közepe óta van lehetőség.

Ebből is jól látszik, mekkora különbség lehet aközött, hogy

Az pedig, hogy az országaink remélhetőleg nem teljesen romokban heverő egészségüggyel keverednek majd ki a járványból, végső soron úgyis az egészségügyben dolgozók emberfeletti kitartásán és szent elhivatottságán múlik majd. 

Ennek a cikknek egy részét és még sok mást már péntek reggel hétkor a postaládájukba kapták azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali heti háromszori hírlevelére. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről! Olvasnál még Renczes Ágostontól? Itt megteheted. Vitáznál vele? Írj!

NYITÓKÉP: A szlovák kormány oldala