Joe Biden egyelőre nem több, mint egy ruszofób Donald Trump

Alapvetően semmi nem fog változni, ígérte Joe Biden a 2020-as előválasztás előtt gazdag demokrata befektetőknek. Az elnök tartja a szavát: látszatváltozás van Amerikában, de alapvetően maradt minden a régiben.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

– így szólt Joe Biden hírhedt, elszólásnak is beillő, kiszivárgott nyilatkozata akkor, amikor a demokrata elnök még jelöltként, az előválasztás előtt a gazdag befektetőket győzködte arról, érdemes őt támogatniuk a hatalmukat veszélyeztető Bernie Sandersszel és híveivel szemben.

Akkor még úgy tűnt, Biden annyira gyenge, hogy a hagyományos demokrata nagy donorok, például a Wall Street egyes körei és a nagy techcégek sem őt fogják favorizálni. Aztán 2020 drámai eseményeinek következtében Biden elnök lett, és most úgy látszik,

Első látásra ugyan úgy tűnik, Joe Biden felálló, új kormányzata mindenáron megpróbálja majd elkerülni azt, hogy őt a sajtó és a közvélemény második Obamának, vagy egy végül sikerrel járó, idős és ír Hillary Clintonnak minősítse. Ez a Biden-barát liberális sajtó erőfeszítéseiből is látszik: ők már az első hónapokban igyekeztek a kormányzást történelminek, sorsfordítónak beállítani.

Noha az új „elnök emberei” először egy összegben ígértek meg 2000 dollár általános és közvetlen segítséget az embereknek a járvány közepette a január eleji, georgiai időközi kampányok alatt, ebből végül 1400 dollár lett, ráadásul vagyoni korlát is került az összegre a Kongresszus fenntartásai miatt.

Az intézkedés pedig végül egy olyan mentőcsomagba került bele, amit a törvénykezés „Amerikai Mentőterv Törvénynek” (American Rescue Plan Act – ARPA) nevezett el, és amely

Ebből nyilvánvalóan a leglátványosabb, hogy a Trump-féle, hasonló volumenű CARES mentőcsomag után 2021 elején ismét kapnak valamit a dolgozók. A Trump által 2020 március 27-én aláírt, 2200 milliárd dolláros tavalyi mentőcsomaghoz képest ugyanis az ARPA hangsúlyosabban segít az alsó-középosztályon: abban az 1200 dollárról 1400 dollárra emelt csekkeken kívül kevesebb adókedvezmény és több direkt segítség jut a lakásbérlők, nyugdíjasok rétegének.

De a tervben még az adókedvezmények is a szegényebbeket segítik: ahogy azt a Mérce elemzése is kiemelte, az ARPA gyakorlatilag megfelezheti a jelenleg az Egyesült Államok életszínvonalához képest szégyenletes, és Trump elnöksége idején folyamatosan növekvő gyermekéhezést is, egy 3600 dollárra növelt, éves családi adókedvezményen keresztül. 
 

Az egyetlen, valódi változás az, hogy Biden végül a demokrata államok és nagyvárosok kormányzatainak is régóta esedékes mentőőövet dobott: összesen 350 milliárd dollárral segíti ki őket.

Mindezek alapján az Atlanti-óceánon túl óriási szalagcímekben örvendezett a nép Joe Biden korszakváltó tevékenységének: „Joe Biden: az átalakulás elnöke” – szól egy véleménycikk címe a New York Timesban. „Fél évszázad amerikai politikája után Joe Biden végre jól időzít” – örvendezett a Washington Post. „Mi, Biden-szkeptikusok ma jó nagy leckét kaptunk, elbújhatunk egy szekrénybe”  – fogalmazott egy amerikai, balos Twitter-véleményvezér, miután közölte, az ARPA 45 százalékkal csökkenti a feketék körében a szegénységet, a gyermekéhezést pedig közel 50 százalékkal.
 

Seth Ackerman, a baloldali Jacobin operatív szerkesztője Substacken publikált cikkében azonban egyértelműen rámutat: a demokraták a húzással rendkívül ügyesen befolyásolták a közvéleményt ebbe az irányba, miközben egyes pluszintézkedéseket leszámítva törvényük ugyanaz, mint Trump segélycsomagja. Ugyanis minden, az intézkedéseket kitörő örömmel konstatáló megszólaló kihagyott egy nagyon fontos részletet a teljes tervből:

És noha a demokrata kormányzat összes hivatalnoka és politikusa minden médiának váltig állítja, ez az egyéves korlát csupán a Kongresszus megnyugtatására, szimbolikusan került be, és minden programot igyekeznek majd hosszú távúvá tenni a Fehér Házban, ez egyelőre csupán ennyi: ígéret. Ackerman tehát figyelmezteti a körülötte gyűlő baloldali Sanders- és Elizabeth Warren támogatókat, ne nagyon lőjék ki az összes konfettit egyetlen Biden-törvény után, még akkor sem, ha kőkemény tíz év áll minden, a szövetségi állami költéseket pártoló amerikai progresszív mögött, mert mindezt még megbánhatják.

Ugyanerre figyelmeztetett Richard Wolf marxista közgazdász is, aki hangsúlyozta, őrültség egy kicsit igazságosabb koronavírus-mentőcsomag után egyenesen új Franklin Delano Rooseveltet faragni Joe Bidenből:

és a társadalmi feszültségeket a lehető legkissebbre mérsékelje, miközben a tőke szerepe, az állami, szövetség, tartós munkaprogramok, tehát bármiféle szociáldemokratának minősíthető intézkedés továbbra is hiányzik.

De nem ez az egyetlen jel, ami inkább a liberális hegemónia megszilárdítására mutat Biden eddigi nagy eredményei nyomán. Az ARPA-val jött népszerűségét az elnök szinte azonnali ki is használta. Azóta itthon is nagy köröket futó, ABC Newsos interjúban Biden nyíltan „gyilkosnak” nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, és közölte: „megfizet” azért, hogy szerinte orosz kormányzati hekkerek 2016-tól befolyásolni akarták az amerikai választásokat.

Ezzel Biden nem csupán azt érte el, hogy a washingtoni orosz nagykövetet azonnal hazarendelték, és hogy Putyin máris igyekszik nemzetközileg is kihasználni azt, hogy az USA elnöke végre szavakban is ismét nekiment, de gyakorlatilag elnöki szinten rehabilitálta azt az egyszer, 2019-ben már Robert Mueller FBI-különmegbízott által részben cáfolt állítást, hogy Putyin személyesen irányítja Trumpot és a republikánusokat.

Azt nem lehet ugyan tudni, hogy Biden egyáltalán nem diplomatikus szavai előre tervezetten, vagy csupán spontán hangozttak el az interjúban – az viszont bizonyos, hogy a szinte semmiből előtörő kritika új kezdőpontja lehet az USA és Oroszország közötti, az utóbbi években gyakran hidegháborús pontra jutó feszültségeknek.

Ahogyan az is bizonyos, hogy a teljes Trump-korszakot az orosz beavatkozásnak tulajdonító,

Miközben az új kormányzat legalább kicsivel jobban figyel a szegénység, lakhatás és az elérhető de még mindig privát egészségügy kérdéseire, az imperializmus terén ezzel sikeresen szereli le az egyre növekvő, balszárnyról és a jobboldali elszigeteltségpárti irányból 2015 óta érkező éles kritikákat. Ahogyan leszerelheti a folyamatos közel-keleti háborúkban, és az ukrajnai konfliktus végeláthatatlanságába is belefáradó amerikai közvélemény imperializmus-ellenességét is.

Ezt jelentené tehát az „alapvetően semmi sem változik” jelszava? Mert valóban:

Eközben azonban valójában ismét csak azok kapják meg gyorsan és hatékonyan, amit akarnak, akik ismét szeretnének egy „gonosz birodalmak” ellen diplomáciai téren és gazdasági szankciókkal is keményen harcoló „jó megszálló” USA-t látni a transzatlanti porondon.

– így szólt Jean-Baptiste Alphonse Karr francia regényíró 1849 januári epigrammája, az 1848-ban Európát felrázó „Népek Tavasza” után. A Bernie-kampányt, a járványt és a Black Lives Matter tüntetéseit, valamint a Capitolium megrohamozását is átélő amerikai pont így érezheti magát 2021 tavaszán.

Olvass még Tóth Csaba Tibortól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!