+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kömlődi Ferenc
2021. március 19. péntek, 07:11
Egy év Covid-19-mizéria után Brazíliában rosszabb a helyzet, mint valaha, Chile világviszonylatban is eminensen olt, míg máshol vakcinabotrányok borzolják a kedélyeket. Bejelentkezett Bolsonaro riválisa, Kolumbiában tartózkodási engedélyt kapnak az illegálisan ott élő venezuelaiak. Latin-Amerikában nagyon nem látszik még a pandémia vége.

Nagyjából egy éve ragadt Kömlődi Ferenc Kolumbiában egy hotel karanténjában, és kezdett el írni nekünk. Most megírta, mi folyik ott egy év után – már itthonról.

 

2020 márciusában Kolumbia koloniális mesevárosában, a Karib-tenger melletti Cartagenában éltem át a koronavírus-járvány miatti kezdeti szigorításokat, az első gyülekezési korlátozások bejelentésétől egy hét leforgása alatt napról napra drámaian romló helyzetet, régi életünk végét.

 

Hamar eljött a kvázi teljes kijárási tilalom, a világ egyik legszigorúbb karanténja,

 

de naivul hittem, hogy csak átmeneti állapot, maximum három hónap, és lecseng az egész, túl leszünk az átkozott pandémián. Aztán három hónap múlva inkább hazajöttem a teljes reménytelenségből.

 

Az első regisztrált dél-amerikai – brazíliai – fertőzés, 2020. február 26. óta bő egy év telt el, és az alagút végi fényt, a nyájimmunitást jelentő 70 százalékos átoltottságot ugyan látjuk – már ha látjuk, mert bármikor jöhet a karanténtálib szíveket felmelengető negyedik, ötödik, n-edik variáns miatti mindig szigorúbb zárda –, a mikorról viszont csak találgatunk, s közben, legalábbis a kontinentális Európában, minden eddiginél dühödtebben tombol a harmadik hullám.

 

De hol tart most Latin-Amerika?

 

Brazíliában, a Manaus környékéről indult, az angol és a dél-afrikai változathoz hasonlóan gyilkos amazóniai mutáció hazájában szintén brutálisan elszabadult a járvány, naponta dőlnek meg a halálozási rekordok, folyamatosan kétezer felett az elhunytak száma. Peruban rosszabbodnak a mutatók, az első hullám eminens diákja, Uruguay sem áll fényesen, Argentínában és Chilében a második hullám januári csúcsa és a megnyugvás után megint több a napi fertőzött. Chile oltásügyileg világviszonylatban is kiemelkedően, Uruguay, Argentína és Brazília a térség más országaival összevetve teljesít jól. Viszont – akár turistaként is –

 

majdnem mindenhova sokkal könnyebb bejutni, mint Magyarországra.

 

Közép-Amerikában, például a drákói intézkedésektől a kezdetek óta ódzkodó Mexikóban – ahol belépéskor most sem kérnek tesztet, és kötelező karantén sincs –, Dél-Amerika északi országaiban – Ecuadorban és Kolumbiában –, valamint Bolíviában a két hullám közötti átmeneti időt éli és élvezi ki a lakosság.

 

NŐNAPI ÜNNEPSÉG BOLÍVIÁBAN.

 

Relatíve kevés a napi fertőződés – Kolumbiában a január 15-i 21 ezer felettivel szemben három-négyezer –, az emelkedés nem szignifikáns, kérdés, mikorra válik tendenciává. A kötelező maszkviselésen és a korlátozott kapacitással működő vendéglátóipari egységeken kívül Cartagenában például csak a hajnali kettő és öt közötti kijárási tilalom utal a Covid-19 jelenlétére, már amikor van egyáltalán, mert annyira hektikus minden.

 

Óvatosan, de éjszaka is zajlik az élet,

 

nem illegális bulikákról is csiripelnek az énekes-, pontosabban szalszatáncos-madarak. A riói után a világon második legnagyobb – szintén karibi-parti –, barranquillai karnevál ugyan elmaradt, de ha partizni kell, a kolumbiaiak karnevál nélkül is megtalálják a módját. Visszatértek a turisták, igaz, még nem özönlik el az országot.

 

Vihar előtti szélcsend? Valószínű, mert Kolumbia 51 milliós lakosságából egymillió sem kapta meg az első oltást, és a vakcináció az ütemezettnél lassabban halad. Aggasztó jel, hogy az egészségügyi miniszter vasárnap bejelentette a bizonyítottan a brazil mutáció okozta első halálesetet, holott nemcsak a két ország közötti, hanem a legdélibb Amazonas megyéből Kolumbia más városaiba irányuló légiforgalom is szünetel.

 

2,3 milliónál több fertőzött, 61 ezer halott az eddigi szomorú összmérleg.

 

Chile az élen a vacunaciónban

 

A vakcináció szinte az összes latin-amerikai országban döcög; a kivétel, a 19 milliós Chile viszont egészen bámulatos: 7,4 millió oltáson van túl, 294 ezer a napi átlag, és a vacunacion is jobban hangzik, mint a magyar nyelv egyik legidiótább új szava, az oltakozás.

 

Többféle vakcinát, elsősorban a Pfizert és a brazíliai teszteken 50,4 százalékkal éppen csak átment kínai Sinovacot használják,

 

de a chileieket különösebben nem érdekli, hogy ki a gyártó, csak oltsák be őket.

 

Regisztráció sincs, az interneten közlik, a televízióban mondják be, hogy korosztály, foglalkozás (veszélyeztetett munkakör, vagy sem) és krónikus betegségek szerint kit mikor oltanak be, és ennyi.

 

Az érintett besétál valamelyik oltópontra, végigállja a sort, megkapja a dózisát. Sokat kell várakozni, de az emberek nyugodtak, nem hőbörögnek, most pont nem buktatnak kormányt. Ha valaki válogat, és csak a Pfizert akarja, utána kell járnia – kinézi, hol mivel oltanak, aztán elmegy a kiválasztott helyre. Lehetséges, hogy ott is délutánra elfogy, és Sinovac-kal folytatják.

 

Maszkot mindenki hord, a távolságtartás kicsit lazult, de az egy métert betartják.

 

Az üzletekbe lépve kötelező a kézfertőtlenítés, sokban lázat is mérnek, boltonként pedig kiírták, hogy alapterület-arányosan hányan tartózkodhatnak egyszerre bent. Ha nem férsz be, kint várakozol, és így például a santiagói Costanera Center előtt a szombat déli szokásos bevásárlásnál a kilométeres sor is összejön. (A központ tetejéről, a Sky Costaneráról a legszebb a – 360 fokos – kilátás a városra és a közeli Andokra.)

 

A többiek nem állnak ilyen jól

 

A régióban a Pfizer és a kínai vakcinák a sztárok. Kakukktojásként a 2,5 millió dózisnál járó Argentínában a Szputnyik az úr, ezzel szemben például a Modernából csupán Kolumbia igényelt nagyobb mennyiséget, tízmillió adagot. Az országok maguk vásárolnak be, illetve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) COVAX programja keretében jutnak hozzá oltóanyaghoz, március és június között Latin-Amerika és a Karibi-térség 18 állama 26 millió dózishoz.

 

A kezdeményezés célja a méltányos és tisztességes hozzáférés, ennek szellemében, 2021-ben az általuk adminisztrált 2 milliárd adagból 1,2 jut szegényebb országoknak.

 

VAKCINASZÁLLÍTMÁNY ÉRKEZIK KOLUMBIÁBA.

 

Száz emberből Chilében 38-ra, Brazíliában hétre, Uruguayban hatra, Argentínában 5,6-ra (összehasonlításként: Magyarországon 18-ra) jutott eddig egy adag oltás. Mindenki más rosszabbul áll: a mutató Kolumbiában 1,8, Peruban 1,6, és így tovább. A bogotái vezetőség, Iván Duque elnök és Fernando Ruiz egészségügyi miniszter mindenesetre megerősítette: tartani fogják magukat az eredeti tervhez, év végéig a lakosság 70 százalékát beoltják.

 

A visszaélések sem segítenek

 

Latin-amerikai specialitásként Brazíliában, Kolumbiában, Argentínában és Peruban lenyúlások, VIP-listák és csalások árnyékolják be az oltóanyag elosztását.

 

Legalább négy brazil városban üres fecskendővel játszották el több idős személy beoltását,

 

és ha a szándékosság és a sikkasztás bebizonyosodik, akár tizenkét évig terjedő börtönnel is büntethető. Egy, az Egyesült Arab Emírségekből a bogotái El Dorado reptérre érkező nőtől hetven adag vakcinát koboztak el, az ország különböző pontjain nemes egyszerűséggel eltünedeznek oltóanyagok, az üres fecskendős simli, aztán a csókosok, haverok beoltása a soron lévők helyett Kolumbiában is bevett, egyesek pedig Floridába repülnek tavaszodni, na nem hasat süttetni az óceánparton, hanem – éljen az oltásturizmus – Pfizerrel vagy Modernával lekezeltetni magukat.

 

Peruban és Argentínában vakcinagate-ről írt a sajtó. Az inkák egykori országában, miután az egész útját online közvetítették, királyi pompával fogadták az első, kínai oltóanyaggal megrakott repülő érkezését, majd két héttel később kiderült: fél éve az egyik kínai gyógyszergyártó vakcina-tesztjénél

 

magas rangú kormánytisztviselők, köztük az ősszel lemondatott Vizcarra elnök is soron kívüli kedvezményezett volt.

 

A botrány dagadt, előkerült a VIP-lista, két miniszter lemondott.

 

A déli végeken, Argentínában Ginés González García egészségügyi miniszternek kellett távoznia, mert barátait soron kívül, a minisztériumban oltatta be. Az ilyen VIP-lista azonban sem Peruban, sem Argentínában nem büntetőjogi tétel.

 

Brazil tragédia

 

Mint a világon mindenhol, Latin-Amerikában is őrült versenyfutás zajlik: az egyik oldalon az oltásprogram felgyorsítása és a nyájimmunitás elérése a cél, a másikon pusztít a koronavírus. Chile kivételével sehol nem állnak jól,

 

a járványkezelésben tökutolsó Brazíliában pedig egyelőre a Covid-19 a győztes.

 

Brazília már a sokáig sereghajtó USA-t is alulmúlja: a 332 milliós Egyesült Államokban több mint 110 millió oltáson vannak túl, a január nyolcadikai 308 ezres új fertőzött rekordja után, folyamatosan csökkent a napi esetszám, most 50 ezer körül tartanak. Ezzel szemben Brazíliában múlt héten végig 80 ezer fölé kúszott a pozitív tesztek száma, több mint kétezer elhalálozással. Megtelnek az intenzív osztályok, a kimerülés határán az egészségügyi dolgozók, alig győzik szusszal a temetkezési vállalkozók. Az utóbbi napokban kicsit kedvezőbbek a számok, kérdés, hogy ez tényleges tendencia kezdete, vagy csak anomália.

 

Pedig a vírusszkeptikus, az óvintézkedések zömét, köztük a lezárásokat és a maszkhasználatot máig ellenző, szélsőjobboldali Jair Bolsonaro elnök már decemberben bejelentette: túl vannak a nehezén.

 

Azóta több mint százezren (összesen pedig 280 ezren) hunytak el a betegségben, és az amazóniai Manaustól a déli Porto Alegreig mindenhol romlott a helyzet. Új fázisba lépett a pandémia: egyre több a fiatal koronavírusos, São Paulo állam kórházaiban az intenzív osztályon kezeltek fele 50 év alatti.

 

„Meg kell értenünk, hogy ez egy másfajta járvány, mint a tavalyi”

 

– nyilatkozta Jean Gorinchteyn, a szövetségi állam egészségügy-minisztere.

 

2020 végéig ha valaki elkapta a vírust, a környezetében élő három-négy családtag jó eséllyel megúszta a megbetegedést. Ha most egy személy megfertőződik, nagy valószínűséggel az egész környezete lebetegszik. A drámának csak részben az új mutáció az oka. „Politikai szempontból sokkal egyszerűbb, ha az amazóniai variánsra fogjuk, de mind tudjuk, hogy a pandémia félrekezelése a legrosszabb variáns” – jelentette ki Jesem Orellana manausi epidemiológus. Annyi az új beteg náluk, hogy a 2,2 milliós város kórházaiban elfogyott az oxigén.

 

Tavaly tavasszal a lombardiai Bergamóból, az ecuadori Guayaquilből, New Yorkból és Manausból érkező szörnyű videók és képek döbbentették rá a világot a Covid-19 valóságára. A brazil várost áprilisban annyira letarolta a járvány, hogy szakemberek sokáig azt hitték: kialakult a nyájimmunitás. Egy októberi tanulmány szerint a lakosság 76 százaléka átesett a fertőzésen, és szervezetük megfelelő védettséget nyújtó antitestmennyiséget termelt. Hét hónapon keresztül a mozgást alig korlátozó intézkedések ellenére is kevesen kerültek kórházba.

 

Aztán decemberben megint meteorként csapódott be a koronavírus, és az egészségügyi rendszer megint az összeomlás szélén áll.

 

Hogyan történhetett ez meg, amikor mindenki a védettségben bízott? Négy okkal magyarázzák.

 

+ Egyrészt hamisan feltételezték a nyájimmunitást, a júniusi 52,5 százalékos szeroprevalenciából (a vírussal szemben antitesttel rendelkező személyek lakosságon belüli aránya) túlozva következtettek arra, hogy a lakoság 76 százaléka átesett a fertőzésen.

 

Másrészt a védettség korlátozott ideig tart, a június és december között eltelt fél évet követően vagy gyengül, vagy megszűnik.

 

Harmadrészt az új mutációk „kicselezhetik” a korábbi fertőzéssel kialakult immunitást.

 

Negyedrészt a Manausban felfedezett, valószínűleg már novemberben megjelent variáns sokkal fertőzőbb az eredeti koronavírusnál.

 

Laboratóriumi kísérletekből kiderült, hogy a mutáció gyengíti a Brazíliában leginkább használt kínai vakcinák védőhatását. A laboreredmények viszont nem mindig érvényesek a valóságban, mindenesetre a tudomány legalább kezdi kapisgálni a P.1 nevű, mára huszonnégy országba behurcolt változat működési mechanizmusát.

 

Visszatér a korábbi elnök?

 

A brazil közélet nemcsak a Covid-19-től hangos. Az ország 2003 és 2011 közötti baloldali elnöke, a 75 éves Luiz Inácio Lula da Silva március 10-én a nemzethez fordulva, maszkban tartott nyolcvanperces sajtótájékoztatót, és ugyan nem jelentette be, politikai elemzők szerint borítékolható, hogy indul a 2022-es választáson. Élesen bírálta Bolsonaro „idióta, civilizálatlan” válságkezelését, tudománytagadását, és a lakosságot a kétes gyógyszereket reklámozó, a napokban egy év alatt negyedik egészségügyi miniszterét kinevező (most egy exkatonát menesztett), keményvonalas elnök elleni fellépésre buzdította.

 

„Az országban teljes a zűrzavar, mert nincs kormány. Megismétlem: az országnak nincs kormánya. Sok-sok életet meg lehetett volna menteni, de győz a Covid”

 

jelentette ki.

 

Lula Bolsonaro szöges ellentéte. Elnöksége alatt a brazil gazdaság a legjobb éveit élte, most a legpocsékabbakban senyved; csúcspont kontra nullpont. A 2018-as választáson korrupció miatt nem vehetett részt, elítélték, börtönbe zárták – Latin-Amerikában vagyunk –, a legfelsőbb bíróság viszont „Brazília történelmének legnagyobb jogi botrányaként” március 9-én hatályon kívül helyezte az akkori döntést, kiengedték a sittről, és minden akadály elhárult az exelnök újbóli megmérettetése előtt.

 

LULA BEOLTATJA MAGÁT.

 

Bolsonaro és hívei teljesen ledöbbentek Lula az ő szempontjukból legrosszabbul időzített felmentésétől, szabadulásától és újbóli színrelépésétől, majd ocsúdva a sokkból, rögtön radikálbalos vörös veszéllyel kezdtek el riogatni. Egy gyors felmérés alapján Lula a szavazatok 50, Bolsonaro 38 százalékát söpörné most be. A Trump-rajongó elnök ingatag népszerűségén rengeteget rontott a járvány félrekezelése.

 

„Ha Bolsonaro és az ördög között kellene választanom, az ördögre szavaznék”

 

– mondta egy neve elhallgatását kérő üzletember a The Guardian-nek. Nincs egyedül, a korrupció és a szervezett bűnözés felszámolásával kampányoló exkatonát 2018-ban hatalomba segítő gazdasági elit csalódott Bolsonaróban. Mást vártak, jövőre simán átállhatnak az ellenoldalra.

 

Lula visszatérésének persze nem mindenki örül, sok konzervatív szavazó szemében ő testesíti meg a korrupciót, és hozzá kötik az általa kiválasztott utód, Dilma Rousseff alatti recessziót. Az említett felmérésből azt is megtudjuk, hogy az ő elutasítottsága 44, Bolsonaroé 56 százalék.

 

A mérsékeltebb konzervatívokat talán úgy nyerheti meg magának, ha a nemzetet újraegyesítő, megbékélést hozó Joe Biden-szerepbe pozicionálja magát. (Kérdés persze, hogy maga Biden hoz-e egyáltalán valamilyen szintű megbékélést az ideológiailag-politikailag teljesen kettészakadt Egyesült Államoknak.)

 

Bolsonaro gyalázása mellett Lula a szebb jövőt is felvázolta. Optimista, mert a rasszizmusnak véget vethet a gazdasági fellendülés, tisztelet jár az LGBTQ-közösségnek és az alternatív vallásoknak, a gyerekeknek nem kell majd attól rettegniük, hogy agyonlövik őket, és a nők is a társadalom megbecsült tagjai lesznek. Persze csak akkor, ha rá szavaznak, de ezt már nem tette hozzá a szépen hangzó lózung-gyűjteményhez. A brazil ellenzéknek viszont végre van arca.

 

Adiós, társadalmi felemelkedés

 

A DANE kolumbiai statisztikai ügynökség kisvállalkozások helyzetét vizsgáló éves beszámolójából kiderült, hogy Kolumbiában 2020 januárja és novembere között 5,4 millió, tíz személynél kevesebbet alkalmazó cég működött. A szám azért érdekes, mert 509 ezerrel, majdnem 9 százalékkal kevesebb, mint 2019 azonos periódusában.

 

A 2019-es 7,7 millió alkalmazott 13 százaléka vesztette el az állását.

 

Kolumbiában a pandémia gazdasági hatásai által legbrutálisabban sújtott városi kkv-k biztosítják a munkahelyek nagy részét; a tíz évnél régebb óta aktívak 5, a három évnél fiatalabbak 18,5 százaléka szűnt meg.

 

A megmentésükre szánt állami támogatások zöme pedig különös vargabetűkkel a pénzügyi szektorban kötött ki. És még egy részben idekapcsolódó, szomorú adat: az egy évvel korábbi 23 után a nők immáron 31,7 százaléka munkanélküli.

 

A Latin-amerikai és Karibi-térség Gazdasági Bizottság (CEPAL) friss jelentése szerint a Covid-19

 

tovább mélyítette a régió közismert társadalmi egyenlőtlenségeit,

 

megtizedelte a világon a legjelentősebb informális gazdaságot, ledózerolta a gyenge lábakon álló szociális védőhálót, és – Lula jövőképével ellentétben – sem a hatékony válságkezelés módját, sem a gyorsaságát nem látják előre.

 

A helyzet a nagyvárosoktól távoli és az őslakos-területeken a legsúlyosabb. 2000 óta most a legdrámaibb a lakosság 12,5 százalékát, azaz minden nyolcadik latin-amerikait és karibit érintő mélyszegénység. Egy százalékponttal több, mint egy éve, és a korábbi negatív csúcs, a 2014-es 7,8 százalék már csak távoli álom. A helyzet azóta nem javult, hanem stagnált, majd jött a járvány. A sürgősségi szociális intézkedések csak pillanatnyilag enyhítenek a problémán, amelyet súlyosbít, hogy a lakosság még tetemesebb része, 33,7 százaléka, azaz minden harmadik személy „mérsékelt szegénységben” él.

 

2006-ban volt hasonló a helyzet, de az akkor szárnyaló nyersanyagexportnak köszönhetően a kormányok milliók társadalmi felemelkedését biztosító, a középosztályt szélesítő intézkedéseket vezettek be.

 

Most nincs lehetőség erre. A munkahelyek megszűnése,

 

a jövedelem csökkenése főként a rosszul keresőket, az informális szektor maradékában dolgozókat és fiatalokat érinti,

 

de a közepes jövedelműek jelentős része szintén lejjebb csúszik.

 

Helyzetükön ront, hogy a szociális védőháló sem az alsó középosztályra, sem a társadalmi ranglétra eggyel alacsonyabb fokán lévő családokra nem terjed ki. A kilábalást hátráltatja még az is, hogy fejlettebb régiókkal összehasonlítva Latin-Amerikában sokkal kevesebben dolgoznak távmunkában, az alkalmazottak nagy részének egyszerűen lehetetlen a teletrabajo. A szegény családokban a gyerekeket nevelő anyáknál pedig minden munka lehetetlen.

 

Növekvő erőszak

 

Az egészségügyi válsághelyzet felgyorsította az általános közérzet évek óta tartó romlását, nő az erőszak, hónapról hónapra rosszabbak a bűnügyi statisztikák.

 

Lima rosszhírű kikötővárosában, Callaóban állítólag

 

bandák számolnak le a nyílt utcán egymással, és a véletlenül odatévedt, rosszkor rossz helyen tartózkodó járókelőket sem kímélik.

 

Más nagyvárosokban, Santiagóban, Bogotában, de még a nyugisabb Cartagenában is több az utcai rablás, az erőszakos bűncselekmény, mint a Covid-19 előtti békeidőkben.

 

Március 11-én Bogotá Chapinero negyedében járőrözés közben bűnözők lelőtték a huszonnégy éves rendőrt, Edwin Carót. A főváros zöld polgármestere, Claudia López másnap a helyszínre ment, majd beszédet mondott. „Bogotá nem adja meg magát, Bogotá nem hajol meg a városunknak olyan szörnyűségeket, mint a tegnapi gyilkosságot elkövető bűnszervezet előtt, kolumbiai vagy venezuelai bandák előtt” – utalt óriási felháborodást keltve a venezuelai elkövetőkre.

 

CLAUDIA LÓPEZ, BOGOTÁ POLGÁRMESTERE.

 

Bal- és jobboldalról egyaránt, még a közvetlen munkatársai is idegengyűlölettel vádolják:

 

leegyszerűsíti, a szomszédos országból menekültekre fogja a romló közbiztonságot, holott a bogotái bűntények 96 százalékát kolumbiaiak követik el.

 

Egyértelmű, hogy a polgármesterasszony biztonságpolitikája nem vált be, és valósággal való szembenézés helyett könnyebb bűnbakot keresnie – dörgölték oda ellenfelei. De vajon mi késztethette az eddig jól lavírozó politikust ennyire érzékeny témában ennyire meggondolatlanul nyilatkozni?

 

Az USA és Kína között

 

López szavai Duque elnöknek is szóltak. A jobboldali államfő február elején ugyanis bejelentette, hogy országa tízéves ideiglenes tartózkodási engedélyt ad a 2021. január 31-ig érkezett, jelenleg papírok nélkül ott tartózkodó, valamint a következő két évben a határt legálisan átlépő és letelepedni szándékozó összes venezuelainak (összesen körülbelül 1,5 millióan élnek Kolumbiában).

 

A jobboldali Duque logikus és humánus lépése a reálpolitika mellett Joe Bidennek tett gesztus is: az amerikai elnök amiatt aggódott, hogy Duque látványosan hátráltatta az elődje, Juan Manuel Santos által a szélsőbalos FARC (Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői) gerillaszervezettel megkötött történelmi békeszerződés érvényesítését. A gesztust követően Biden annak rendje és módja szerint meg is dicsérte kolumbiai kollégáját.

 

IVÁN DUQUE, KOLUMBIA ELNÖKE.

 

Ezzel Duque időt nyerhet, bár a tartós belső békét akaró amerikai elnök egyre nagyobb nyomást helyez rá. Az egyik legfőbb szövetségesét és erős emberét, a koronavírusban január 26-án elhunyt Carlos Holmes Trujillo hadügyminisztert elveszítő Duque pártja, a 2002 és 2010 között az országot vezető, egyre népszerűtlenebb Álvaro Uribe által Santos ellenében alapított, mindinkább a jobbszélre tolódó Demokratikus Központ eleve ellenezte a békét, amiért Santos Nobel-békedíjat kapott.

 

Donald Trumpot különösebben nem izgatta, hogy a kolumbiaiak ölik egymást, csak szállítsák le az elpusztított kokacserje- és kokainlabor-statisztikákat, a Biden-adminisztrációt annál inkább, őket viszont a statisztikák nem foglalkoztatják annyira.

 

2022-ben választás lesz, és Bolsonaróhoz hasonlóan, a kolumbiai jobboldal szénája sem áll jó. Korai prognosztizálni, de a két legnépesebb dél-amerikai államban várható fordulat az egész kontinens közeljövőjét meghatározhatja. Pláne ha figyelembe vesszük, hogy Argentína és Bolívia már balra váltott. Dél-Amerikában újabb front nyílt az USA-Kína csörtében:

 

Peking egy ideje szemet vetett a hagyományosan Washington érdekszférájának számító térségre,

 

most pedig, kihasználva a járványhelyzetet, minden egyes leszállított vakcinával nő a befolyása.

 

Az Uribével és Santosszal összehasonlítva szerény politikusi képességekkel rendelkező Duque – és a Demokratikus Központ – pokoli nehéz helyzetben van: egészségügyi és gazdasági-társadalmi válságot kell kezelnie, nő a korrupció, romlik a közbiztonság, hetente gyilkolnak meg közösségi vezetőket, Biden pedig a békefolyamatot kéri rajta számon. López meggondolatlan szavai kapóra jöttek neki, de csak ideiglenesen.

 

Bolsonarónak ilyen kapaszkodói sincsenek, és az ő országa a járvány elleni védekezésben is sokkal rosszabbul áll, mert hiába tetszetősebbek az oltási számok, minden más mutatóban csapnivalóan teljesít.

 

NYITÓKÉP: Carlos Felipe Pardo / Flickr

KÉPEK: Politikusok Facebook-oldalai

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mély aggodalmukat fejezték ki, és hangsúlyozták, a szólásszabadság és az emberi jogok mellett állnak.

Hetvenperces sor a reptéren, Orbán Viktorral elégedetlen taxisofőr, védettségi igazolvány.

Megnéztük, mennyire nyerhetőek ezek a körzetek az ellenzék számára 2022-ben.

Csárdi Antal szerint az ellenzéki egység továbbra is töretlen.

Mint írják, nem hiszik, hogy a Jobbik valóban partner akar lenni abban, hogy több tízezer honfitársunk életét tönkretegye.

Jámbor szerint nem kommunikációs trükk az ellenzéktől a népszavazás, de még ha az is, végsősoron kárt fog okozni a Fidesznek.

Az IDEA Intézet elemzése szerint viszont a biztosan szavazó pártválasztók körében a Fidesz majdnem behozta az ellenzéket.

A hét kérdése

A kínai egyetem elleni kiállás lett az ellenzéki politizálás egyik sarokpontja, a kormány szerint másfél éven belül reális lehet a népszavazás a témában. Nálunk már most az, tessék szavazni!

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás