Dél-Amerikában üres fecskendővel is oltanak

Egy év Covid-19-mizéria után Brazíliában rosszabb a helyzet, mint valaha, Chile világviszonylatban is eminensen olt, míg máshol vakcinabotrányok borzolják a kedélyeket. Bejelentkezett Bolsonaro riválisa, Kolumbiában tartózkodási engedélyt kapnak az illegálisan ott élő venezuelaiak. Latin-Amerikában nagyon nem látszik még a pandémia vége.

Nagyjából egy éve ragadt Kömlődi Ferenc Kolumbiában egy hotel karanténjában, és kezdett el írni nekünk. Most megírta, mi folyik ott egy év után – már itthonról.

2020 márciusában Kolumbia koloniális mesevárosában, a Karib-tenger melletti Cartagenában éltem át a koronavírus-járvány miatti kezdeti szigorításokat, az első gyülekezési korlátozások bejelentésétől egy hét leforgása alatt napról napra drámaian romló helyzetet, régi életünk végét.

de naivul hittem, hogy csak átmeneti állapot, maximum három hónap, és lecseng az egész, túl leszünk az átkozott pandémián. Aztán három hónap múlva inkább hazajöttem a teljes reménytelenségből.

Az első regisztrált dél-amerikai – brazíliai – fertőzés, 2020. február 26. óta bő egy év telt el, és az alagút végi fényt, a nyájimmunitást jelentő 70 százalékos átoltottságot ugyan látjuk – már ha látjuk, mert bármikor jöhet a karanténtálib szíveket felmelengető negyedik, ötödik, n-edik variáns miatti mindig szigorúbb zárda –, a mikorról viszont csak találgatunk, s közben, legalábbis a kontinentális Európában, minden eddiginél dühödtebben tombol a harmadik hullám.

De hol tart most Latin-Amerika?

Brazíliában, a Manaus környékéről indult, az angol és a dél-afrikai változathoz hasonlóan gyilkos amazóniai mutáció hazájában szintén brutálisan elszabadult a járvány, naponta dőlnek meg a halálozási rekordok, folyamatosan kétezer felett az elhunytak száma. Peruban rosszabbodnak a mutatók, az első hullám eminens diákja, Uruguay sem áll fényesen, Argentínában és Chilében a második hullám januári csúcsa és a megnyugvás után megint több a napi fertőzött. Chile oltásügyileg világviszonylatban is kiemelkedően, Uruguay, Argentína és Brazília a térség más országaival összevetve teljesít jól. Viszont – akár turistaként is –

Közép-Amerikában, például a drákói intézkedésektől a kezdetek óta ódzkodó Mexikóban – ahol belépéskor most sem kérnek tesztet, és kötelező karantén sincs –, Dél-Amerika északi országaiban – Ecuadorban és Kolumbiában –, valamint Bolíviában a két hullám közötti átmeneti időt éli és élvezi ki a lakosság.

Relatíve kevés a napi fertőződés – Kolumbiában a január 15-i 21 ezer felettivel szemben három-négyezer –, az emelkedés nem szignifikáns, kérdés, mikorra válik tendenciává. A kötelező maszkviselésen és a korlátozott kapacitással működő vendéglátóipari egységeken kívül Cartagenában például csak a hajnali kettő és öt közötti kijárási tilalom utal a Covid-19 jelenlétére, már amikor van egyáltalán, mert annyira hektikus minden.

nem illegális bulikákról is csiripelnek az énekes-, pontosabban szalszatáncos-madarak. A riói után a világon második legnagyobb – szintén karibi-parti –, barranquillai karnevál ugyan elmaradt, de ha partizni kell, a kolumbiaiak karnevál nélkül is megtalálják a módját. Visszatértek a turisták, igaz, még nem özönlik el az országot.

Vihar előtti szélcsend? Valószínű, mert Kolumbia 51 milliós lakosságából egymillió sem kapta meg az első oltást, és a vakcináció az ütemezettnél lassabban halad. Aggasztó jel, hogy az egészségügyi miniszter vasárnap bejelentette a bizonyítottan a brazil mutáció okozta első halálesetet, holott nemcsak a két ország közötti, hanem a legdélibb Amazonas megyéből Kolumbia más városaiba irányuló légiforgalom is szünetel.

Chile az élen a vacunaciónban

A vakcináció szinte az összes latin-amerikai országban döcög; a kivétel, a 19 milliós Chile viszont egészen bámulatos: 7,4 millió oltáson van túl, 294 ezer a napi átlag, és a vacunacion is jobban hangzik, mint a magyar nyelv egyik legidiótább új szava, az oltakozás.

Többféle vakcinát, elsősorban a Pfizert és a brazíliai teszteken 50,4 százalékkal éppen csak átment kínai Sinovacot használják,

Regisztráció sincs, az interneten közlik, a televízióban mondják be, hogy korosztály, foglalkozás (veszélyeztetett munkakör, vagy sem) és krónikus betegségek szerint kit mikor oltanak be, és ennyi.

Az érintett besétál valamelyik oltópontra, végigállja a sort, megkapja a dózisát. Sokat kell várakozni, de az emberek nyugodtak, nem hőbörögnek, most pont nem buktatnak kormányt. Ha valaki válogat, és csak a Pfizert akarja, utána kell járnia – kinézi, hol mivel oltanak, aztán elmegy a kiválasztott helyre. Lehetséges, hogy ott is délutánra elfogy, és Sinovac-kal folytatják.

Az üzletekbe lépve kötelező a kézfertőtlenítés, sokban lázat is mérnek, boltonként pedig kiírták, hogy alapterület-arányosan hányan tartózkodhatnak egyszerre bent. Ha nem férsz be, kint várakozol, és így például a santiagói Costanera Center előtt a szombat déli szokásos bevásárlásnál a kilométeres sor is összejön. (A központ tetejéről, a Sky Costaneráról a legszebb a – 360 fokos – kilátás a városra és a közeli Andokra.)

A többiek nem állnak ilyen jól

A régióban a Pfizer és a kínai vakcinák a sztárok. Kakukktojásként a 2,5 millió dózisnál járó Argentínában a Szputnyik az úr, ezzel szemben például a Modernából csupán Kolumbia igényelt nagyobb mennyiséget, tízmillió adagot. Az országok maguk vásárolnak be, illetve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) COVAX programja keretében jutnak hozzá oltóanyaghoz, március és június között Latin-Amerika és a Karibi-térség 18 állama 26 millió dózishoz.

A kezdeményezés célja a méltányos és tisztességes hozzáférés, ennek szellemében, 2021-ben az általuk adminisztrált 2 milliárd adagból 1,2 jut szegényebb országoknak.

Száz emberből Chilében 38-ra, Brazíliában hétre, Uruguayban hatra, Argentínában 5,6-ra (összehasonlításként: Magyarországon 18-ra) jutott eddig egy adag oltás. Mindenki más rosszabbul áll: a mutató Kolumbiában 1,8, Peruban 1,6, és így tovább. A bogotái vezetőség, Iván Duque elnök és Fernando Ruiz egészségügyi miniszter mindenesetre megerősítette: tartani fogják magukat az eredeti tervhez, év végéig a lakosság 70 százalékát beoltják.

A visszaélések sem segítenek

Latin-amerikai specialitásként Brazíliában, Kolumbiában, Argentínában és Peruban lenyúlások, VIP-listák és csalások árnyékolják be az oltóanyag elosztását.

és ha a szándékosság és a sikkasztás bebizonyosodik, akár tizenkét évig terjedő börtönnel is büntethető. Egy, az Egyesült Arab Emírségekből a bogotái El Dorado reptérre érkező nőtől hetven adag vakcinát koboztak el, az ország különböző pontjain nemes egyszerűséggel eltünedeznek oltóanyagok, az üres fecskendős simli, aztán a csókosok, haverok beoltása a soron lévők helyett Kolumbiában is bevett, egyesek pedig Floridába repülnek tavaszodni, na nem hasat süttetni az óceánparton, hanem – éljen az oltásturizmus – Pfizerrel vagy Modernával lekezeltetni magukat.

Peruban és Argentínában vakcinagate-ről írt a sajtó. Az inkák egykori országában, miután az egész útját online közvetítették, királyi pompával fogadták az első, kínai oltóanyaggal megrakott repülő érkezését, majd két héttel később kiderült: fél éve az egyik kínai gyógyszergyártó vakcina-tesztjénél

A botrány dagadt, előkerült a VIP-lista, két miniszter lemondott.

A déli végeken, Argentínában Ginés González García egészségügyi miniszternek kellett távoznia, mert barátait soron kívül, a minisztériumban oltatta be. Az ilyen VIP-lista azonban sem Peruban, sem Argentínában nem büntetőjogi tétel.

Brazil tragédia

Mint a világon mindenhol, Latin-Amerikában is őrült versenyfutás zajlik: az egyik oldalon az oltásprogram felgyorsítása és a nyájimmunitás elérése a cél, a másikon pusztít a koronavírus. Chile kivételével sehol nem állnak jól,

Brazília már a sokáig sereghajtó USA-t is alulmúlja: a 332 milliós Egyesült Államokban több mint 110 millió oltáson vannak túl, a január nyolcadikai 308 ezres új fertőzött rekordja után, folyamatosan csökkent a napi esetszám, most 50 ezer körül tartanak. Ezzel szemben Brazíliában múlt héten végig 80 ezer fölé kúszott a pozitív tesztek száma, több mint kétezer elhalálozással. Megtelnek az intenzív osztályok, a kimerülés határán az egészségügyi dolgozók, alig győzik szusszal a temetkezési vállalkozók. Az utóbbi napokban kicsit kedvezőbbek a számok, kérdés, hogy ez tényleges tendencia kezdete, vagy csak anomália.

Pedig a vírusszkeptikus, az óvintézkedések zömét, köztük a lezárásokat és a maszkhasználatot máig ellenző, szélsőjobboldali Jair Bolsonaro elnök már decemberben bejelentette: túl vannak a nehezén.

Azóta több mint százezren (összesen pedig 280 ezren) hunytak el a betegségben, és az amazóniai Manaustól a déli Porto Alegreig mindenhol romlott a helyzet. Új fázisba lépett a pandémia: egyre több a fiatal koronavírusos, São Paulo állam kórházaiban az intenzív osztályon kezeltek fele 50 év alatti.

– nyilatkozta Jean Gorinchteyn, a szövetségi állam egészségügy-minisztere.

2020 végéig ha valaki elkapta a vírust, a környezetében élő három-négy családtag jó eséllyel megúszta a megbetegedést. Ha most egy személy megfertőződik, nagy valószínűséggel az egész környezete lebetegszik. A drámának csak részben az új mutáció az oka. „Politikai szempontból sokkal egyszerűbb, ha az amazóniai variánsra fogjuk, de mind tudjuk, hogy a pandémia félrekezelése a legrosszabb variáns” – jelentette ki Jesem Orellana manausi epidemiológus. Annyi az új beteg náluk, hogy a 2,2 milliós város kórházaiban elfogyott az oxigén.

Tavaly tavasszal a lombardiai Bergamóból, az ecuadori Guayaquilből, New Yorkból és Manausból érkező szörnyű videók és képek döbbentették rá a világot a Covid-19 valóságára. A brazil várost áprilisban annyira letarolta a járvány, hogy szakemberek sokáig azt hitték: kialakult a nyájimmunitás. Egy októberi tanulmány szerint a lakosság 76 százaléka átesett a fertőzésen, és szervezetük megfelelő védettséget nyújtó antitestmennyiséget termelt. Hét hónapon keresztül a mozgást alig korlátozó intézkedések ellenére is kevesen kerültek kórházba.

Hogyan történhetett ez meg, amikor mindenki a védettségben bízott? Négy okkal magyarázzák.

+ Egyrészt hamisan feltételezték a nyájimmunitást, a júniusi 52,5 százalékos szeroprevalenciából (a vírussal szemben antitesttel rendelkező személyek lakosságon belüli aránya) túlozva következtettek arra, hogy a lakoság 76 százaléka átesett a fertőzésen.

+ Másrészt a védettség korlátozott ideig tart, a június és december között eltelt fél évet követően vagy gyengül, vagy megszűnik.

+ Harmadrészt az új mutációk „kicselezhetik” a korábbi fertőzéssel kialakult immunitást.

+ Negyedrészt a Manausban felfedezett, valószínűleg már novemberben megjelent variáns sokkal fertőzőbb az eredeti koronavírusnál.

Laboratóriumi kísérletekből kiderült, hogy a mutáció gyengíti a Brazíliában leginkább használt kínai vakcinák védőhatását. A laboreredmények viszont nem mindig érvényesek a valóságban, mindenesetre a tudomány legalább kezdi kapisgálni a P.1 nevű, mára huszonnégy országba behurcolt változat működési mechanizmusát.

Visszatér a korábbi elnök?

A brazil közélet nemcsak a Covid-19-től hangos. Az ország 2003 és 2011 közötti baloldali elnöke, a 75 éves Luiz Inácio Lula da Silva március 10-én a nemzethez fordulva, maszkban tartott nyolcvanperces sajtótájékoztatót, és ugyan nem jelentette be, politikai elemzők szerint borítékolható, hogy indul a 2022-es választáson. Élesen bírálta Bolsonaro „idióta, civilizálatlan” válságkezelését, tudománytagadását, és a lakosságot a kétes gyógyszereket reklámozó, a napokban egy év alatt negyedik egészségügyi miniszterét kinevező (most egy exkatonát menesztett), keményvonalas elnök elleni fellépésre buzdította.

– jelentette ki.

Lula Bolsonaro szöges ellentéte. Elnöksége alatt a brazil gazdaság a legjobb éveit élte, most a legpocsékabbakban senyved; csúcspont kontra nullpont. A 2018-as választáson korrupció miatt nem vehetett részt, elítélték, börtönbe zárták – Latin-Amerikában vagyunk –, a legfelsőbb bíróság viszont „Brazília történelmének legnagyobb jogi botrányaként” március 9-én hatályon kívül helyezte az akkori döntést, kiengedték a sittről, és minden akadály elhárult az exelnök újbóli megmérettetése előtt.

Bolsonaro és hívei teljesen ledöbbentek Lula az ő szempontjukból legrosszabbul időzített felmentésétől, szabadulásától és újbóli színrelépésétől, majd ocsúdva a sokkból, rögtön radikálbalos vörös veszéllyel kezdtek el riogatni. Egy gyors felmérés alapján Lula a szavazatok 50, Bolsonaro 38 százalékát söpörné most be. A Trump-rajongó elnök ingatag népszerűségén rengeteget rontott a járvány félrekezelése.

– mondta egy neve elhallgatását kérő üzletember a The Guardian-nek. Nincs egyedül, a korrupció és a szervezett bűnözés felszámolásával kampányoló exkatonát 2018-ban hatalomba segítő gazdasági elit csalódott Bolsonaróban. Mást vártak, jövőre simán átállhatnak az ellenoldalra.

Lula visszatérésének persze nem mindenki örül, sok konzervatív szavazó szemében ő testesíti meg a korrupciót, és hozzá kötik az általa kiválasztott utód, Dilma Rousseff alatti recessziót. Az említett felmérésből azt is megtudjuk, hogy az ő elutasítottsága 44, Bolsonaroé 56 százalék.

A mérsékeltebb konzervatívokat talán úgy nyerheti meg magának, ha a nemzetet újraegyesítő, megbékélést hozó Joe Biden-szerepbe pozicionálja magát. (Kérdés persze, hogy maga Biden hoz-e egyáltalán valamilyen szintű megbékélést az ideológiailag-politikailag teljesen kettészakadt Egyesült Államoknak.)

Bolsonaro gyalázása mellett Lula a szebb jövőt is felvázolta. Optimista, mert a rasszizmusnak véget vethet a gazdasági fellendülés, tisztelet jár az LGBTQ-közösségnek és az alternatív vallásoknak, a gyerekeknek nem kell majd attól rettegniük, hogy agyonlövik őket, és a nők is a társadalom megbecsült tagjai lesznek. Persze csak akkor, ha rá szavaznak, de ezt már nem tette hozzá a szépen hangzó lózung-gyűjteményhez. A brazil ellenzéknek viszont végre van arca.

Adiós, társadalmi felemelkedés

A DANE kolumbiai statisztikai ügynökség kisvállalkozások helyzetét vizsgáló éves beszámolójából kiderült, hogy Kolumbiában 2020 januárja és novembere között 5,4 millió, tíz személynél kevesebbet alkalmazó cég működött. A szám azért érdekes, mert 509 ezerrel, majdnem 9 százalékkal kevesebb, mint 2019 azonos periódusában.

Kolumbiában a pandémia gazdasági hatásai által legbrutálisabban sújtott városi kkv-k biztosítják a munkahelyek nagy részét; a tíz évnél régebb óta aktívak 5, a három évnél fiatalabbak 18,5 százaléka szűnt meg.

A megmentésükre szánt állami támogatások zöme pedig különös vargabetűkkel a pénzügyi szektorban kötött ki. És még egy részben idekapcsolódó, szomorú adat: az egy évvel korábbi 23 után a nők immáron 31,7 százaléka munkanélküli.

A Latin-amerikai és Karibi-térség Gazdasági Bizottság (CEPAL) friss jelentése szerint a Covid-19

megtizedelte a világon a legjelentősebb informális gazdaságot, ledózerolta a gyenge lábakon álló szociális védőhálót, és – Lula jövőképével ellentétben – sem a hatékony válságkezelés módját, sem a gyorsaságát nem látják előre.

A helyzet a nagyvárosoktól távoli és az őslakos-területeken a legsúlyosabb. 2000 óta most a legdrámaibb a lakosság 12,5 százalékát, azaz minden nyolcadik latin-amerikait és karibit érintő mélyszegénység. Egy százalékponttal több, mint egy éve, és a korábbi negatív csúcs, a 2014-es 7,8 százalék már csak távoli álom. A helyzet azóta nem javult, hanem stagnált, majd jött a járvány. A sürgősségi szociális intézkedések csak pillanatnyilag enyhítenek a problémán, amelyet súlyosbít, hogy a lakosság még tetemesebb része, 33,7 százaléka, azaz minden harmadik személy „mérsékelt szegénységben” él.

2006-ban volt hasonló a helyzet, de az akkor szárnyaló nyersanyagexportnak köszönhetően a kormányok milliók társadalmi felemelkedését biztosító, a középosztályt szélesítő intézkedéseket vezettek be.

Most nincs lehetőség erre. A munkahelyek megszűnése,

de a közepes jövedelműek jelentős része szintén lejjebb csúszik.

Helyzetükön ront, hogy a szociális védőháló sem az alsó középosztályra, sem a társadalmi ranglétra eggyel alacsonyabb fokán lévő családokra nem terjed ki. A kilábalást hátráltatja még az is, hogy fejlettebb régiókkal összehasonlítva Latin-Amerikában sokkal kevesebben dolgoznak távmunkában, az alkalmazottak nagy részének egyszerűen lehetetlen a teletrabajo. A szegény családokban a gyerekeket nevelő anyáknál pedig minden munka lehetetlen.

Növekvő erőszak

Az egészségügyi válsághelyzet felgyorsította az általános közérzet évek óta tartó romlását, nő az erőszak, hónapról hónapra rosszabbak a bűnügyi statisztikák.

Lima rosszhírű kikötővárosában, Callaóban állítólag

Más nagyvárosokban, Santiagóban, Bogotában, de még a nyugisabb Cartagenában is több az utcai rablás, az erőszakos bűncselekmény, mint a Covid-19 előtti békeidőkben.

Március 11-én Bogotá Chapinero negyedében járőrözés közben bűnözők lelőtték a huszonnégy éves rendőrt, Edwin Carót. A főváros zöld polgármestere, Claudia López másnap a helyszínre ment, majd beszédet mondott. „Bogotá nem adja meg magát, Bogotá nem hajol meg a városunknak olyan szörnyűségeket, mint a tegnapi gyilkosságot elkövető bűnszervezet előtt, kolumbiai vagy venezuelai bandák előtt” – utalt óriási felháborodást keltve a venezuelai elkövetőkre.

Bal- és jobboldalról egyaránt, még a közvetlen munkatársai is idegengyűlölettel vádolják:

Egyértelmű, hogy a polgármesterasszony biztonságpolitikája nem vált be, és valósággal való szembenézés helyett könnyebb bűnbakot keresnie – dörgölték oda ellenfelei. De vajon mi késztethette az eddig jól lavírozó politikust ennyire érzékeny témában ennyire meggondolatlanul nyilatkozni?

Az USA és Kína között

López szavai Duque elnöknek is szóltak. A jobboldali államfő február elején ugyanis bejelentette, hogy országa tízéves ideiglenes tartózkodási engedélyt ad a 2021. január 31-ig érkezett, jelenleg papírok nélkül ott tartózkodó, valamint a következő két évben a határt legálisan átlépő és letelepedni szándékozó összes venezuelainak (összesen körülbelül 1,5 millióan élnek Kolumbiában).

A jobboldali Duque logikus és humánus lépése a reálpolitika mellett Joe Bidennek tett gesztus is: az amerikai elnök amiatt aggódott, hogy Duque látványosan hátráltatta az elődje, Juan Manuel Santos által a szélsőbalos FARC (Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői) gerillaszervezettel megkötött történelmi békeszerződés érvényesítését. A gesztust követően Biden annak rendje és módja szerint meg is dicsérte kolumbiai kollégáját.

Ezzel Duque időt nyerhet, bár a tartós belső békét akaró amerikai elnök egyre nagyobb nyomást helyez rá. Az egyik legfőbb szövetségesét és erős emberét, a koronavírusban január 26-án elhunyt Carlos Holmes Trujillo hadügyminisztert elveszítő Duque pártja, a 2002 és 2010 között az országot vezető, egyre népszerűtlenebb Álvaro Uribe által Santos ellenében alapított, mindinkább a jobbszélre tolódó Demokratikus Központ eleve ellenezte a békét, amiért Santos Nobel-békedíjat kapott.

Donald Trumpot különösebben nem izgatta, hogy a kolumbiaiak ölik egymást, csak szállítsák le az elpusztított kokacserje- és kokainlabor-statisztikákat, a Biden-adminisztrációt annál inkább, őket viszont a statisztikák nem foglalkoztatják annyira.

2022-ben választás lesz, és Bolsonaróhoz hasonlóan, a kolumbiai jobboldal szénája sem áll jó. Korai prognosztizálni, de a két legnépesebb dél-amerikai államban várható fordulat az egész kontinens közeljövőjét meghatározhatja. Pláne ha figyelembe vesszük, hogy Argentína és Bolívia már balra váltott. Dél-Amerikában újabb front nyílt az USA-Kína csörtében:

most pedig, kihasználva a járványhelyzetet, minden egyes leszállított vakcinával nő a befolyása.

Az Uribével és Santosszal összehasonlítva szerény politikusi képességekkel rendelkező Duque – és a Demokratikus Központ – pokoli nehéz helyzetben van: egészségügyi és gazdasági-társadalmi válságot kell kezelnie, nő a korrupció, romlik a közbiztonság, hetente gyilkolnak meg közösségi vezetőket, Biden pedig a békefolyamatot kéri rajta számon. López meggondolatlan szavai kapóra jöttek neki, de csak ideiglenesen.

Bolsonarónak ilyen kapaszkodói sincsenek, és az ő országa a járvány elleni védekezésben is sokkal rosszabbul áll, mert hiába tetszetősebbek az oltási számok, minden más mutatóban csapnivalóan teljesít.

NYITÓKÉP: Carlos Felipe Pardo / Flickr

KÉPEK: Politikusok Facebook-oldalai