Mit veszít az ellenzék azzal, hogy a Posta nem szállítja ki a szórólapokat?

Az idei előválasztásra már kampányüzemmódba kell kapcsolnia a hatpárti ellenzéknek, gazdagon megszórva mind a 106 körzetet jelöltjeik szórólapjaival. A Magyar Posta Zrt. azonban gazdaságossági okokra hivatkozva kivonult a címzetlen reklámkiadványok piacáról. Mekkora csapás ez a pártoknak, és mi értelme van még a szórólapozásnak a közösségi média korában?

Március 10-én jelentette be az állami tulajdonban lévő Magyar Posta Zrt., hogy július elejétől kivonul a címezetlen reklámkiadványok terjesztésének piacáról. Ez praktikusan azt jelenti, hogy innentől kezdve a posta nem fogja teletömködni a postaládánkat akciós csirkefarhátat promózó reklámanyagokkal, de egyúttal azt is, hogy

Az állami cég a döntését gazdaságossági alapon indokolta, mint írják: 

„Az internethasználat terjedésével párhuzamosan a címezetlen reklámkiadványok piaca is zsugorodik, a Posta által kézbesített kiadványok száma tavaly egyharmaddal volt kevesebb, mint 2019-ben, a nyomott árak miatt a tevékenységhez kapcsolódó költségek rendre meghaladták a bevételt.”

Kérdés persze, hogy mindez hogyan fog hatni azokra a pártokra, akik eddig a posta szolgáltatásait vették igénybe saját politikai reklámanyagaik, szórólapjaik kézbesítésére. A kiterjedt aktivistabázissal operáló Fidesznek ez aligha fog gondot okozni, nagyobb fejtörést inkább az ellenzéki pártoknak jelenthet a július 1-től beálló új helyzet, főleg úgy, hogy nemcsak a 2022-es választáson, hanem az idén augusztustól mind a 106 körzetben elstartoló előválasztáson is már kampányüzemmódba kell kapcsolniuk. 

Az LMP és a Párbeszéd például új levélkézbesítő szolgáltatókat fog keresni, és szerintük

– ezzel szemben a Momentum ezt is egy lehetőségként éli meg, hogy minél többet találkozhassanak a választókkal. Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont igazgatója szerint mindkét taktikának van létjogosultsága. 

A teljes hatpárti ellenzéket szerettük volna megkérdezni arról, hogyan érinti őket a Posta döntése, de – többszöri megkeresésünk ellenére – a Jobbik, a DK és az MSZP nem válaszolt.

Új terjesztőket kell találni vagy aktivistalábakon kihordani a szórólapokat

„Az LMP, de a teljes magyar nyilvánosság számára sem megnyugtató, hogy a Magyar Posta ilyen döntést hozott a választások küszöbén” – írta megkeresésünkre az LMP, ami postai és helyi, lokális szórólapozással is dolgozik, az egyes feladatoktól, területekről és a munkába fogható önkéntesektől függően. Az LMP ezért most más levélküldő szolgáltatót tervez keresni a Magyar Posta helyett. 

Hasonlóan vélekedik a Párbeszéd is, ami szerint tekintve, hogy

A Párbeszéd a helyzet orvoslására helyi terjesztőket akar találni és velük szerződést kötni, ami jóval több időt és költséget is jelent a párt részéről a korábbi állapotokhoz képest. 

A Momentum az egyedüli párt az Azonnalinak reagálók közül, aminél semmilyen változást nem fog hozni a Posta döntése: „Mi a szóróanyagok kiküldését is egy olyan lehetőségnek tekintjük, amikor az aktivistáink, politikusaink az emberekkel tudnak találkozni, beszélgetni. Másrészt az anyagi lehetőségeink sem engedik meg, hogy a Posta szolgáltatásait igénybe vegyük” – mondta az Azonnalinak Németh Gyöngyvér, a párt sajtófőnöke és újbudai önkormányzati képviselője.

Szórólapokkal meggyőzni a választókat nem egyszerű, de legalább mindenki elérhető

A Momentum gondolkodása a kérdésről olyan szempontból logikus, hogy egy kampányban mindig azok az eszközök a leginkább meggyőzőek, amelyek személyes kontaktust biztosítanak a párt és a választók között. Ahogy Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont igazgatója kérdésünkre elmondta,

– történjen ez akár úgy, hogy a választó odamegy a párt köztéri standjához, akár úgy, hogy maguk az aktivisták keresik fel őket személyesen az otthonukban, vagy hívják fel őket telefonon.

Ennél eggyel kevésbé hatékony, de még mindig igencsak meggyőző kampányeszköz a kutató szerint az, ha az embert az ismerősei beszélik rá, biztatják egy-egy párt támogatására. Az is jó hatékonyságúnak bizonyul, ha a pártok egy előre rögzített, nem interaktív üzenettel hívják fel a választókat (ez az úgynevezett robocall), ahol nincs lehetőség interakcióra. A személytelen szórólapok vagy a közösségi médiában, illetve a tévében leadott hirdetések viszont már közel sem annyira hatékony eszközök a választók meggyőzésére.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mint arra Róna felhívta a figyelmet: a postai szolgáltatásnak megvan az az előnye, hogy azzal szinte minden választó elérhető, és adott esetben még olcsóbb is lehet, mint egy országos kampányban a több száz, több ezer fős aktivistahálózatot szervezetten mozgatni.

Ezt erősítette meg az LMP és a Párbeszéd is: az előbbi szerint nem várható el minden szavazótól, hogy első kézből, a pártok vagy más szervezetek honlapjairól, közösségi médiafelületeiről tájékozódjon, „a közmédiára pedig e tekintetben sem lehet számítani”. És mivel az LMP tapasztalatai alapján sokan a nyomtatott, kézbe vehető tartalmat igénylik, ezért 

Ennek fontossága a Párbeszéd szerint sem elhanyagolható, tekintve, hogy a szórólapokkal – az ellenzék számára egyébként nehezen elérhető – kistelepülésen élőket érik el, illetve az online eszközöket nem használó idősebb korosztályt. 

Éppen ezért a politikai üzenetek személyes vagy személytelen eljuttatásának módjai – Róna Dániel elmondása alapján – mindig egyfajta egyensúlyi kérdés a pártok számára, hogy melyikre mekkora hangsúlyt helyezzenek egy-egy kampányban, párhuzamosan használva ezeket a módszereket. Ahogy a kutató összegezte: „A szórólapok postai kiküldése csak egy a kampányeszközök széles skáláján, ezért nagy változásra nem számítok.” 

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali