Hétszáz éve halt meg a magyar oligarcha, akihez képest Mészáros Lőrinc egy vagyontalan senki

Szerző: Bárány Balázs
2021.03.18. 08:12

Csák Máténak nincsenek emlékművei, nem neveztek el róla utcát vagy iskolát, viszont a 19. században a magyar és a szlovák irodalom is őt látta nemzeti függetlensége előfutárának. A 14. század elején a felvidék harmada az övé volt, még önálló diplomáciát is folytatott.

Hétszáz éve halt meg a magyar oligarcha, akihez képest Mészáros Lőrinc egy vagyontalan senki

Az Árpád-ház 1301-es kihalásakor a Magyar Királyság már nem igazán emlékeztetett Szent István művére.

Az ország tucatnyi egymással vetélkedő kisebb-nagyobb tartományúr, ún. oligarcha markában volt. A király akkoriban nagyjából abban különbözött tőlük, hogy őt legalább megkoronázták.

III. András, az utolsó Árpád-házi uralkodó halála után nagyjából egy évtizedes trónviszály vette kezdetét. Ennek a kaotikus időszaknak vetett véget a francia eredetű, ám Itáliából érkező, Anjou-házbeli Caroberto (közismertebb nevén Károly Róbert, hivatalosan I. Károly) 1308-as koronázása. Neki kellett felszámolnia azt a széttagoltságot, ami II. András és IV. Béla óta fennált az országban.

TARTOMÁNYURAK A 14. SZÁZAD ELEJI MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN. FORRÁS: NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ/OFI

Ki volt Csák Máté?

A dunántúli Csák-nemzetség felemelkedése a kései Árpád-korra tehető, míg uralmuk tetőpontja minden bizonnyal Máté (ezen a néven a harmadik) működése alatt volt.

Mivel a családi birtokok mellé ő szerezte meg gyakorlatilag a Felvidék kétharmadát,

elmondhatjuk, hogy a trónviszály időszakának Csák Máté volt a legnagyobb nyertese.

Saját udvartartást vezetett, kereskedelmi egyezményeket kötött és önálló diplomáciát is folytatott. 1308-ban még Károly Róbert oldalán találjuk, de ez részéről csak egy lépés volt a politikai játszmában: támogatásáért cserébe megkapta a tárnokmesteri tisztséget, amit arra használt, hogy birtokainak számát gyarapítsa.

Száz birtokából legalább tizenötöt szerzett meg ekkoriban erőszakkal, huszonkettőt megvásárolt, hármat pedig a zavaros körülmények között kaparintott meg.

Mivel itt egyházi birtokokról is szó volt, 1311-ben Gentilis bíboros, aki a pápa megbízásából érkezett Magyarországra, hogy Károly Róbertet segítse, kiátkozta Csák Mátét. Őt azonban ez nemigen hatotta meg.

Trencséni várából ellenőrizte Pilis, Visegrád, Nógrád, Heves, Borsod, Szepes, Torma, Zólyom, Turóc, Árva, Pozsony, Bars és Hont megyék nagy részét. Olyan erődítmények voltak a kezén, mint Bajmóc, Hollókő, Somoskő, Drégely, Csejte, Komárom, Appony és Tapolcsány. Befolyása Esztergomra is kiterjedt, ahol

a hatalmát veszélyeztető, ám érseki tulajdonban lévő várat egyszerűen leromboltatta.

Csák Máté a tárnokmesteri tisztség mellett törvénytelenül viselte a nádori címet, amivel külföldi kapcsolatai előtt akarta legitimálni hatalmát. Az általa uralt területeken igyekezett fékezni a városok fejlődését, a fennmaradt oklevelek pedig arról tanúskodnak, hogy

a lakosság lét- és vagyonbiztonsága folyamatosan veszélyben volt.

Károly Róbert számára nagy szerencsét jelentett az, hogy a tartományurak egymással is vetélkedtek. Ennek köszönhetően katonai eszközökkel történő felszámolásukra is lehetőség nyílt: az 1312-es rozgonyi csatában például az északkeleti régiókban uralkodó Aba család seregével (melyet Csák Máté is kisegített) számolt le. Kemény harcok árán sikerült Csák birtokállományát is megritkítania, trencséni uradalmát azonban csak

az idős oligarcha 1321. március 18-i halálát követően tudta megszerezni.

Károly Róbert 1342-ig tartó uralkodása alatt a Magyar Királyság gazdasága virágozni kezdett, fia, Nagy Lajos idején pedig Európa egyik meghatározó nagyhatalmaként jelent meg a nemzetközi politikában. Csák Máté egykori birtokai helyén pedig, a Vág folyó és a Csallóköz közötti vidéket a 14. század végétől Mátyusföldként (terrae Mathei) kezdték emlegetni az oklevelek.

KÁROLY RÓBERT ÉS AZ 1312-ES ROZGONYI CSATA ÁBRÁZOLÁSA A KÉPES KRÓNIKÁBAN. FOTÓ: WIKIMEDIA COMMONS

A magyar és a szlovák nemzeti függetlenség hőse?

Az Anjou-dinasztia teljesítményét a huszadik századi történészek ismerték fel. A romantika korában ez az „idegen dinasztia” allegóriaként szolgált a Habsburg-ellenes érzelmek megjelenítésére, ami a kor szépirodalmi és képzőművészeti hagyományában is tükröződik. Károly Róbertet például Arany János Zách Klára című balladája és Orlay Petrich Soma festménye is bosszúálló zsarnokként ábrázolja, míg Nagy Lajos alakját Toldi Miklós története halványította el.

A nemzeti ébredés korában Csák Máté a függetlenség jelképeként jelent meg:

Petőfi eposzt akart írni róla (ezt végül Szász Károly tette meg), míg Madách egy drámája központi alakjává emelte őt. Botka Tivadar, az első róla szóló történeti munka szerzője is becsületes hazafiként emlegeti Csákot. Kiegyensúlyozott életrajzot csak 1888-ban írtak róla először. Ebben a szerző, Pór Antal, már „garázda dynastia”-ként tekintett „Trencsényi Máté” nemzetségére.

CSÁK MÁTÉ ELKÉPZELT PORTRÉJA A 19. SZÁZADBÓL. FOTÓ: WIKIMEDIA COMMONS

Ezzel egy időben a szlovák romantikusok is beemelték őt nemzeti mitológiájukba.

Mivel Csák Máté birtokai a Felvidék nagy részét lefedték, alattvalói többségét pedig a szláv lakosság tette ki, vele kívánták a szlovákság múltbéli hatalmát megjeleníteni.

A trencséni Csák nembeli Mátéból így lett Matúš Čák Trenčiansky, a „Vág és a Tátra ura” (pán Váhu a Tátier). Alakja megjelenik a szlovák irodalmi nyelvet megteremtő Ľudovít Štúr versieben és Viliam Pauliny-Tóth drámáiban.

Utóbbi például ezt írja:

„... megmutatom Nektek Máté emelkedését, dicsőségének csúcsát és rettenetes bukását, hogy meglássátok és megismerjétek a nyomornak azt a szándékát, amelybe Máté bukásával a szlovák nép beletaszíttatott, mert megfosztották önállóságától, függetlenségétől, eltulajdonították sok évszázados tevékenységének gyümölcseit, megkötözték lábát és kezét...”

A fiatal Csehszlovákiában a Felvidék birtoklására való történeti jogot kívánták vele hangsúlyozni. Emellett kiemelték, hogy

cseh zsoldosok is szolgáltak Csák udvarában, ami a modern „csehszlovakizmust” vetítette vissza a középkorba.

Emlékezete napjainkban

Csák Máté alakjáról a romantikus mázat Kristó Gyula munkái bontották le véglegesen. A szegedi történészprofesszor nemcsak magyar, hanem szlovák kollégáival is szenvedélyesen vitatkozott, a rendelkezésre álló források alapján pedig két könyvet is írt a trencséni tartományúrról: egyet 1973-ban, egyet 1986-ban. Eredményeit a mai akadémiai történetírás is elfogadja, és úgy tűnik, hogy hasonlóképpen vélekedik az ezzel gyakorta szembehelyezkedő Magyarságkutató Intézet is.

A szlovák kultúrában a mai napig kedvelt téma Csák Máté kora. Számos regény, sőt: még egy rockopera is foglalkozik vele.

A közvélemény egy része a mai napig a száz legnagyobb szlovák közé sorolja.

A szlovák történészek közül Kristó Gyula kutatásaira hivatkozik Dušan Kováč összefoglaló munkájának középkorral foglalkozó fejezete. Ebben a szerző a következőképp fogalmaz:

„A romantikus szlovák történetírás Csák Mátét a szájhagyománnyal összhangban »szlovák uralkodónak« nevezte. Tény, hogy a területet, amelyet birtokolt, nagyobbrészt szlovák lakosság lakta, de nem volt itt szó semmiféle nemzeti mozgalomról, csupán a nagybirtokosok hatalmának megnövekedéséből következő feudális szétdaraboltságról.”

NEMERE ISTVÁN ÉS BÍRÓ SZABOLCS REGÉNYEI IS MEGELEVENÍTIK CSÁK MÁTÉ ALAKJÁT.

Úgy tűnik, hogy napjaink szórakoztató irodalma is újra felfedezte magának a kései középkor eme időszakát, melyre jó példa Nemere István Csák Mátéról szóló regénye, valamint Bíró Szabolcs Anjou-trilógiája.

NYITÓKÉP: Trencsén vára dollárjelekkel / Azonnali montázs

Bárány Balázs
Bárány Balázs az Azonnali állandó szerzője

Történész, történelemtanár.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek