A forradalom nem csak azt jelenti, hogy az emberek kapával-kaszával elkergetik a hatalmat

Jámbor András 2009 óta volt már LMP-aktivista, pártalkalkalmazott, tüntetésszervező, aztán 2017-től két évig a baloldali Mérce főszerkesztője lett, most Józsefvárosban indul az előválasztáson egy újbalos mozgalom színeiben. De miben különbözik a programja a hatpárti ellenzék elképzeléseitől, és mi történne szerinte, ha győzne az ellenzék? Interjú!

Régóta mozogsz az ellenzéki politikában. Miért éppen most döntöttél úgy, hogy elindulsz az előválasztáson Józsefvárosban?

Ennek van egy politikai és egy személyes oldala. 2009 óta foglalkozok politikával, az LMP-nél kezdtem, aztán az Együtt-PM-nél dolgoztam, utána pedig a Humán Platformmal szerveztük a netadós tüntetéseket, meg még sok mindent. 2014 februárjában kiléptem a pártpolitikából, mert

– egy igazságos, szolidáris társadalomról már nem is beszélve. Ezért azt gondoltam, el kell kezdeni balos intézményeket építeni, amik hosszú távon segíthetnek ezen. De a helyzet a későbbiekben nem sokat változott: továbbra is az erőforrásokat kezelő és stratégiát alkotó intézmények hiánya volt a baj. Ezért hoztuk létre a Mércét, de ma már sok ilyen intézmény van: Partizán, Helyzet Műhely, Szolidaritási Akciócsoport, Gólya és így tovább.

Az írásaimban mindig arról volt szó, hogy hosszú távon hogyan tud építkezni ez a baloldal, hogyan lesz majd „politikaképes”. Ha a rabszolgatörvény idején például lett volna balos politikai aktor, akkor erősebben lehetett volna a dolgozók képviseletét megjeleníteni.

Hasonló helyzetben nőktől ezt mindig megkérdezik, most elmondhatod te is: hogyan jut majd idő a kampány közben a háztartásra, gyerekekre?

Ez egy nehéz dolog. Nagyon erőteljesen törekszem arra, hogy munkaidő után, az 5-8-ig tartó sávban a gyerekeimmel legyek, és kivegyem a részem a házimunkából. Hétvégén meg abszolút módon inkább gyerekek és házimunka. Amíg a kampány online van, ez jól megfér a többi dologgal, utána nyilván azért nehéz lesz.

Az általad megcélzott, nagyobbrészt Józsefvárosban, kisebbrészt Ferencvárosban található budapesti 6. számú választókerületben indul az előválasztáson Csordás Anett, a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület volt elnöke is. Ő egy elég sikeres balos ügyért, az otthonápolási díj emeléséért küzdött sikeresen. Te most egy baloldali programmal indulsz ellene ugyanott – minek két baloldali jelölt?

A választók örülhetnek annak, hogy legalább két jó jelölt már lesz Józsefváros-Ferencvárosban, talán több is lesz majd.

Józsefvárosban születtem, itt nőttem fel, 22 éve kis megszakítással itt élek és dolgozok. Részt vettem annak idején a Humanista Párt színeiben induló Várady Tibor ferencvárosi kampányában, az volt az első pártkampányom. A barátnőmmel konkrétan Kocsis Máté irodájának 2011-es elfoglalása után jöttünk össze. A politikai életutam abszolút ideköt, ismerem a kerületet mint a tenyeremet. A szomszédaimat és a helyieket akarom képviselni.

2010 után Józsefvárosban és részben Ferencvárosban is alaposan megváltoztak a dolgok: több lett a park, tisztábbak lettek a közterek. A fideszes Kocsis Máté polgármestersége pedig sok pénzt jelentett a nyolcadik kerületnek. Mi a gond ezzel?

Kocsis állításait a fejlesztési pénzekről az utóbbi másfél év megkérdőjelezte. Amióta ellenzéki vezetésű önkormányzatok vannak ugyanis, Kocsis (most már Józsefváros fideszes országgyűlési képviselőjeként – a szerk.) már nem hoz semmit.

utána pedig nem hajlandó tenni a választóiért semmit.

A március 18-i Magyar Nemzetből már tudjuk, hogy ki lesz az új fideszes jelölt: Sára Botond expolgármester. Ő kormányhivatal-vezetőként még arra sem hajlandó, hogy az oltás menetéről a kerületi polgármesterekkel egyeztessen, vagy bármit tegyen a kerületeket érintő megszorítások ellen. Amióta ezek az emberek elvesztették a választásokat 2019 őszén, azóta ők nem annyira viselik a szívükön a választópolgárok sorsát, azon dolgoznak, hogy a hatalmukat visszaszerezzék.

De azért mégis volt több mint kilenc év itt, amikor gyökeresen változtak meg a dolgok, Józsefváros és Ferencváros egy része is ki lett lényegében takarítva. Ez miért lenne rossz?

A ferencvárosi részben a nagy átalakítások még Gegesy Ferenc idején kezdődtek el, és az sem véletlen, hogy 2019 októberében Baranyi Krisztina elsöprő többséggel nyerte a kerületet a parkolási botrány után. A VIII. kerületben a legtöbb felújítás már ugyancsak az SZDSZ-es Csécsei Béla idején be volt adva EU-s pályázatként, csak Kocsis Máté polgármestersége idején valósult meg mindez. Nyilván a parkosítás, játszóterek terén a munkája neki is tagadhatatlan, de azért a teljes képhez hozzátartozik, hogy ezek jórészt ma is fügefalevelek.

Mi az a problémakör, amivel ma egy baloldali képviselőjelöltnek mindenképpen foglalkozni kell?

A leépített munkajogok és a gyenge forintárfolyam miatt még mindig fennáll a probléma, hogy a magyar bérek majdnem a legalacsonyabbak az egész EU-ban. Bármennyi elismerésre méltó bérfejlesztés is történt,

Ezeknek az ügyeknek képviselet kell. És nálam most jött el a pont, hogy 2022-ig magamra kell vállalnom ezt a felelősséget. Tízévnyi munkám van ebben, és november környékén többen is megkerestek azzal, hogy vágjak bele. Belecsaptam a tenyerükbe.

Egy-két mandátumon és párszáz szavazaton fog az egész eldőlni. Én ebbe a balos közeg gondolatait, embereit hozom be pluszként.

A Mérce mint baloldali intézmény célja neked eredendően az volt, hogy ebből egyszer legyen politikai képviselet?

Ez még nem a vége. Én nem akarok például pártot alapítani, de azt tagadhatatlan, hogy egy erős mozgalmi lábra a teljes magyar baloldali közösségnek szüksége van. Ez a kampány alkalmas lehet arra, hogy egy erős mozgalmi lábat a Szikrán keresztül fölhúzzon. (A Szikra Mozgalom a Jámbor Andrást az ellenzéki előválasztáson indító újbaloldali mozgalom, itt írtunk róluk részletesen – a szerk.) Ez az egész országnak elképesztően fontos dolog.

Ha ilyen emberek a devizahitel-válság idején is lettek volna, egészen máshogy alakul a történet.

A szakszervezetekkel van kapcsolatod?

Nagyon sok kapcsolatom van különböző szakszervezetekkel, viszont ők nem fognak beszállni a pártpolitikába. Magyarországon ennek van hagyománya, amit én nem is bolygatnék. Persze ha bármelyik szakszervezet mellém áll, annak örülni fogok, de Magyarországon jelenleg nem realitás az, hogy ez megtörténjen.

A programodban hangsúlyos a rendszerváltás kritikája, az 1989 után kialakult munkajogi helyzetet egyszerűen „szabad rablásnak” minősítetted. Miért?

Ez nem a rendszerváltás, hanem a rendszerváltás utáni Magyarország kritikája, érdemes a kettőt szétválasztani.

Nagyon sok adóssága van a magyar politikának, ezeket helyre kell rakni. Maga a rendszerváltás utáni munkanélküliség, és a kérdés, hogy egy normális szociális védőháló hogyan maradhatott ki egy ekkora átalakulásból, továbbra is nagyon fontos. Miért nem figyeltek erre a rendszerváltás utáni vadprivatizáció közben?

A történet másik vége a 2008-as válság. Lett volna addig 18 év ezt a hibát pótolni, ez mégsem történt meg. Ez a másik nagy adósság. Ott ismét nagyon sok ember vesztette el a munkáját, a devizahitelekbe emberek ezrei mentek tönkre, rokkantak bele. Még egyszer nem fordulhat elő, hogy egy ilyen helyzetben nincs védőháló: de azt látjuk, még mindig nincsen.

A koronavírus-válság erre jó példa: Orbán Viktor 3 hónap álláskeresési járadékot ad annak, aki elveszíti a munkáját. Aztán meg elmehet közmunkára. Nyilván utóbbi is sokszor az életet jelenti, de hát nehogy már ezt jelentse az állami segítség egy válság közepén! Ez nevetséges. Jakab Péter a parlamentben szépen mutatta be, mennyivel nőtt a közmunkások bére: hetvenöt forintot vitt oda Tállai András államtitkárnak, mert bizony ez csak ennyi volt.

A Facebook-oldaladon azt írtad, a lezárásellenes tüntetéseknek is ebben látod az okát. A teljes nyitásnak szerinted mi az alternatívája?

Én is eléggé várom már a nyitást, én is be vagyok zárva, és szívesen söröznék már a barátaimmal, rokonokkal is találkoznék. De napi tízezer új fertőzött van. Ma megint megdőlt a halálozási rekord (az interjú március 17-én készült – a szerk.). Ezernél több ember van lélegeztetőgépre kötve. Világjárvány van, egyszerűen az a realitás, hogy nem lehet nyitni. A nyitás követelésének egy ilyen pillanatban nem lesz többségi támogatottsága, és nem is lehet. Ettől függetlenül maradnak a megoldatlan problémák:

Az, hogy a magyar kormány ezt nem teszi meg, több mint problematikus. Az én egyik javaslatom az, amit az Egyesült Államok elnökeitől nyúltam: a háromhavi garantált bérminimumnak megfelelő, egyszeri újraindítási támogatást adnánk minden olyan háztartásnak, amely az országos átlagkereset másfélszerese alatti jövedelemmel rendelkezik.

Az álláskeresési járadék pedig egyszerűen nem maradhat csak három hónapos. Ennyi idő alatt még munkát találni sem bizonyos, hogy lehet. A magyar államnak és a közösségnek nem az a jó, ha valaki három hónap után közmunkára szorul, hanem az, ha kap annyit, hogy legyen ideje érdemben állást keresni. Az álláskeresés ugyanis kőkemény munka.

Karácsony Gergely március 15-i beszéde kapcsán elindult a Mércén egy vita arról, hogy létezhet-e békés forradalom. Te azt írtad, lehet. Hogyan?

Azt is jelentheti, hogy radikális változás történik. Ha 2022-ben itt kormányváltás lesz, akkor mindenképpen radikális váltásnak kell jönnie. Nyilván lesz majd elszámoltatás is, de nemcsak ebben kell radikális váltás, hanem abban is, hogyan viszonyulunk a bérből és fizetésből élőkhöz. Hogyan viszonyulunk a nagy kérdésekhez: a klímaváltozáshoz, a robotizációhoz, a globális nagytőkéhez, a közösségi média életünkre gyakorolt hatásához.

A magyar kormánynak van viszonyulása a közösségi médiához, Varga Judit például már a magyar szabályozást is felvetette.

Amikor a kormány arról beszél, hogy a közösségi médiát szabályozni kell, akkor nagyon bután, a kommentletiltások szintjén gondolkodik. Itt azért ezerszer fontosabb kérdések vannak. Van egy közösségi média, ami különösen ebben a járványhelyzetben a társadalmi és személyes kommunikáció szerepét átveszi.

Ez egyrészt adatvédelmi kérdés: van egy külső szerver, ami minden magyar Facebook-felhasználó, sőt állampolgár adatait tárolja. Ez még akkor is problémás, ha névleg hozzájárultunk ehhez, amikor beleegyeztünk hogy ingyen használjuk ezt az oldalt. Másrészről

Nem véletlenül van médiás rész a programomban, iszonyatosan problémás az, ahogyan a közös ügyeinkről beszélünk. A közösségi média egyrészt a sajtó hirdetési bevételeinek nagy részét elszipkázza, eközben nagyon erőteljesen befolyásolja, hogyan és mit írjon a sajtó. A közös ügyeink nem azok, hogy ki tud nagyobbat sorosozni, orbánozni, migránsozni, hanem az, hogyan van egy út megcsinálva, vagy milyen társadalmi problémáink vannak.

A programodban van egy rész, ami a közmédia megszüntetéséről szól. Miért akarja egy baloldali ember épp a közmédiát megszüntetni?

ez a plusz pénz tudná biztosítani, hogy olyan cikkek és tartalmak szülessenek, amelyek mentén lehet értelmesen beszélni a közös ügyeinkről. A közmédia megszüntetéséből lenne erre forrás, ez az összeg most nagyjából az ő költségvetésük.

2019-ben, ha jól emlékszem 270 milliárd forint volt a teljes reklámtorta. Ha ebbe belerakjuk ezt a 120 milliárdot, és kifejezetten olyan lapoknak adjuk, akik vállalják, hogy a szerkesztőség tulajdonába kerül a médium – nyilván piaci alapon –, akkor ebből kapnának.

Ez ki tudná váltani egy rendesen működő közmédia szerepét?

Egy ilyen piaci térben egy jól működő debreceni vagy székesfehérvári helyi médiának sokkal nagyobb esélye van, mint most. Meg például annak is, hogy legyen önálló roma média. A közmédiát megszüntetni nyilván nehéz döntés. De ha efölött a média fölött a politika gyakorol hatalmat, ebben a kelet-európai, félperifériás médiatérben a közmédia soha nem tudja betölteni a pártatlan ítész szerepét úgy, mint a száz éve működő brit BBC. Nekünk ebben szerinte kicsit a képviseleti demokrácián túlmutató eszközökkel kell váltani. Egy közvetlenül, alulról építkező médiarendszert hoznék létre.

Nagy kérdés persze, mit is jelent az, hogy közösségi tulajdon. De már vannak hazai példák: a Mérce, a Telex és részben a 444 is lényegében így működik már. Ebből csak a Mérce nem áll üzleti alapon. A közösségi tulajdon pedig nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem üzleti módon működik egy szerkesztőség, csak azt, hogy az újságírók a tulajdonosai, a profitot ők teszik zsebre, és a döntések is hozzájuk tartoznak.

Az előválasztási induláskor kötelezően kellett választani frakciót, te a Párbeszédet választottad. Nekik a hatpárti ellenzékkel lesz közös programjuk, te viszont saját programmal indulsz. Ha győzöl, és az ellenzék is győz, hogyan lehet a kettőt összeegyeztetni?

Jó kérdés. Lesz egy hatpárti program, májusban fogják elfogadni. Nekünk ez egy feladat, hogy a programom minél nagyobb részét szerepeltessük majd itt is. Amikor kormányzásra kerül a sor, én el fogom fogadni a hatpárti programot. De azt is vállalom, hogy

Azt senki nem tiltja, hogy ha még több jót tudunk csinálni, mint ami a programban van, akkor azt csináljuk. Nyilván ezek nagy viták lesznek majd, remélhetőleg sor is kerül majd rájuk.

Többen bejelentkeztek már a miniszterelnöki székért: Jakab Péter, Fekete-Győr András, Márki-Zay Péter. Ki a kedvenc jelölted?

Nincs kedvencem, mindannyian alkalmasak, ezt majd a választók eldönti. Mivel én úgy döntöttem, hogy a Párbeszéd frakciójába ülök be, tag is voltam ott, ezért nyilván

Vannak, akik Facebookon, saját rajongói oldalon is követeltek már téged miniszterelnöknek (most éppen képviselőt akarnak Jámborból csinálni – szerk.). Ez a válasz biztosan csalódás lesz számukra. Nekik mit üzennél?

(Nevet.) Annyit, hogy csak így tovább!

Disclaimer: a cikk szerzője a Mérce volt újságírója.

KÉPEK: Jámbor interjút ad az Azonnalinak 2020 decemberében. FOTÓ: Varsányi Bence