Tényleg megbízhatatlanok lennének a PCR-tesztek?

Hogyan működik a PCR-teszt, amiről már egy éve úgy beszélünk, mint korábban az aszpirinről? Milyen aggályok merülnek fel a pontosságával kapcsolatban, és mennyire jogosak ezek? Elmagyarázzuk!

A több, mint egy éve velünk lévő koronavírus-járvány nemcsak az életünket alakította át, hanem a közbeszédet is. Rendszeresen használunk olyan szavakat és kifejezéseket, amikről korábban még csak nem is hallottunk: halálozási ráta, járványgörbe, karantén, vakcina, na meg maga a koronavírus.

A járványról való beszéd abból a szempontból is érdekes, hogy ki milyen információk és tapasztalatok alapján hogyan alakítja ki az álláspontját a járványról. Onnantól fogva, hogy szigorú korlátozások nélkül tömegek halnának meg, odáig, hogy a járvány nem is létezik, széles a spektrum, és

– ahogy arról Karsai Dániel jogász is beszélt az Azonnalinak. 

A nyilvánosan elérhető adatok közül az egyik kevésbé ismert és nehezebben emészthető a PCR-tesztek kiértékelése során használt melegítési ciklusszám, ami befolyásolhatja a teszt pontosságát – bár ebben a szakemberek nem feltétlenül értenek egyet.

Ahogy a magával a járvánnyal, minden hozzá kapcsolódó jelenséggel, technológiával kapcsolatban is terjedtek és terjednek különféle elméletek. Ez természetesen a PCR-teszttel kapcsolatban is így van:

Erre az állításra pedig a hivatalos adatok fenntartással való kezelésétől kezdve azon keresztül, hogy a laborok tömegesen produkálnak fals pozitív teszteket, a járvány komplett tagadásáig bármit fel lehet húzni. 

Mindezek alapja a mágikusan hangzó melegítési ciklusszám, mielőtt azonban belekezdenénk ennek taglalásába, nézzük meg, mi egyáltalán a PCR-teszt.

A hentespult mérlege és a polimeráz láncreakció

A tesztek közül a PCR a legpontosabb – olvashatjuk a sajtóban –, a kiértékelése hosszadalmas, akár 48 órát is igénybe vehet. Különlegesen képzett személyzet kell a minta levételéhez, és különösen a teszt elvégzéséhez. Az ugyanis egy speciális – hentespulti mérlegre emlékeztető – berendezés segítségével történik; ennek a kezeléséhez ugyancsak speciális képesítés szükséges.

Szemben az antigénteszttel – ami a vírus fehérjéjének jelenlétét mutatja ki rövid idő, körülbelül 15 perc alatt – a PCR-teszt a pácienstől levett mintában a vírusnak az örökítőanyagát azonosítja egy sokkal hosszadalmasabb, bonyolult biokémiai folyamat során. Ezt a folyamatot polimeráz láncreakciónak nevezik (ennek angol megfelelőjéből – polymerase chain reaction – származik a PCR rövidítés). 

„A polimeráz láncreakció (PCR) annyira fontos technika, hogy külön fejezetben foglalkozunk vele” – írja a Molekuláris biológiai technikák című egyetemi jegyzet, amiből az is kiderül, hogy az utóbbi egy évben a koronavírus-fertőzés azonosításáról ismert 

Magának a láncreakciónak a lényege – nagyon pongyolán fogalmazva –, hogy az eljárás felsokszorozza a vizsgálni kívánt génszakaszt, ami általában alig kimutatható mennyiségben van jelen a mintában – a koronavírus-teszt esetében ez a páciens száj- és orrüregéből vett minta. Az eljárás azonban nem csupán annyi, hogy felsokszorozva „jól láthatóvá” válik a mintában a koronavírus jelenléte, sokkal bonyolultabb ennél, vagy – természettudományos ismeretektől függően – „nagyon egyszerű” – ahogy Letoha Tamás kutatóorvos fogalmazott, aki a koronavírus példáján segített megérteni az Azonnalinak a PCR-teszt folyamatát.

Primer, bázispárosodás és más csodák

„Először is azonosítani kell egy olyan génszakaszt, ami csak és kizárólag az adott koronavírusra specifikus, semmi más földi organizmusban nem fordul elő” – magyarázza a kutatóorvos. Erre a kizárólag a koronavírusra specifikus szakaszra tervezni kell egy vele komplementer, azaz őt kiegészítő, vele párosodni képes örökítőanyag-darabkát, ez lesz az úgynevezett primer. 

Az örökítőanyagok egymással hidrogénhidakat képeznek – folytatja Letoha –, ezt nevezik bázispárosodásnak. Megfelelő örökítőanyag-alkotó megfelelő örökítőanyaggal képes csak párosodni. A PCR-teszt során tulajdonképpen azt nézzük meg, hogy az általunk csak a koronavírusra specifikus, mesterségesen előállított örökítőanyag-darab, a primer mit csinál az alanytól levett mintában.

Ahhoz azonban, hogy egyáltalán létrejöhessen ez a párosodás, „szét kell szedni” a mintában lévő DNS-t – mondja Letoha. Ezt hevítéssel lehet elérni, mivel a DNS bizonyos hőmérséklet fölött kettéválik. A hevítéssel az örökítőanyagokat is elválasztjuk egymástól, majd a mintához hozzárakjuk a primert, vagyis a mesterségesen előállított örökítőanyagot, illetve egy bizonyos fajta DNS-szintetizáló enzimmixet is, ami szükséges ahhoz, hogy a kimutatáshoz szükséges mennyiségben felszaporítsuk a párosodott DNS-szakaszt. 

Elválik tehát a DNS, és ha a mintában jelen van a csak a koronavírusra specifikus örökítőanyag, amire a primert terveztük, akkor párosodni fognak, azaz a primer bekötődik a DNS megfelelő specifikus részéhez. A primerben van egy fluoreszcens jel, ami akkor jelez, ha létrejön a bázispárosodás, vagyis láthatóvá teszi, hogy a folyamatban felsokszorozott DNS megjelenik a reakcióelegyben – fogalmaz a kutatóorvos.

Világos? Nézzük meg egy közérthetőbb példán.

Társkereső buli a titkosszolgálat szervezésében

Képzeljük el, hogy a titkosszolgálat szeretné kideríteni, hogy egy-egy régióban – ezek a tesztelt páciensek – jelen vannak-e a gonosz K, azaz a koronavírus terroristái. A szolgálat ezért cselhez folyamodik: szervez egy bulit, amire meghívja a régió lakosait – ez a pácienstől levett minta –, ahová beküldi a speciálisan kiképzett P-osztagot – ők a kódnevüket természetesen a primerről kapták, és képesek elhitetni magukról, hogy ők is a gonosz K terrorszervezetéhez tartoznak. A feladatuk pedig az, hogy a buliban azonosítsák – ha ott vannak – és csábítsák el K elvetemült harcosait.

A társaságba elvegyült P-ügynökök sorra kérik fel táncra a bulizókat, és ha K-harcosokra akadnak, egyből összebújnak velük. Ha létrejön egy ilyen találka, azt a P-ügynökök fényjelzéssel adják a központ tudtára, ami egyből meg is kezdi a szükséges műveletet a régióban – vagyis a páciens, akitől a mintát vették, és ily módon kiderült róla, hogy pozitív, az intézkedéseknek megfelelően karanténba megy, illetve a tüneteitől függően megkapja a szükséges kezelést. 

A műveletnek azonban van egy kockázata. Ahhoz, hogy a buli beinduljon és mindenki felszabadultan táncolni kezdjen, a helyszínen egy spéci koktélt szolgálnak fel, az enzimmixet. A buli előrehaladtával egyre forróbb lesz a hangulat és egyre őrültebb a tánc, és

akkor is, ha épp nem is egy K-terroristával találtak egymásra.

Ezért a központnak nem szabadna engednie, hogy a buli elfajuljon, vagyis hogy túl sok táncos kör, azaz melegítési ciklus legyen. 

Mi is van akkor a melegítési ciklusok számával?

Letoha Tamás szerint a tudományos életben a PCR-technika esetében a 30-35 melegítési ciklus az általánosan elfogadott – az idézett egyetemi jegyzet is 20-30 ciklust tüntet fel a folyamatot felvázoló ábrán –, efölött a PCR már egyre kevésbé ad megbízható eredményt, pont amiatt, hogy a felszaporított mintában egyre nagyobb eséllyel jönnek létre nem specifikus kötődések is – azaz az eredmény fals pozitív lesz. A kutatóorvos emlékeztetett rá, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) által 2020 október elsején kiadott és az interneten elérhető, 45171-2/2020/JF iktatószámú tájékozató levél alapján Magyarországon 40-50 közötti ciklusszámot fogadnak el validnak. (A koronavírussal kapcsolatban is rendkívül aktív székely közéleti aktivista, Csibi Barna közérdekű adatigénylések tömegét küldte már meg az NNK-nak, az egyik ilyenre küldött válaszból derül ki az említett adat – a szerk.)

Az Azonnali is megkereste a Nemzeti Népegészségügyi Központot, valamint több magánlabort is, hogy megérdeklődje: ők milyen ciklusszámmal dolgoznak, és azt mi alapján határozzák meg. 

A PCR-tesztet hirdető magáncégek töbségéről kiderült, hogy ők csak a mintát veszik le, magát a tesztet szerződött mikrobiológiai laborokban végzik el. Az egyik mintavevő cégtől, az Országos Foglalkozás-Egészségügyi Szolgálattól megtudtuk, hogy a mintavétel az emberek bezártsága ellenére általában jó hangulatban zajlik, és a cég alkalmazottai számára a legfontosabb melegítési ciklus a hajnali, amikor megmelegítik a kávét.

Az NNK-tól mindössze egy tömör választ kaptunk, amiből az nem derül ki, hogy hány melegítési ciklussal dolgoznak, csupán annyi, hogy

és hogy  „a SARS-CoV-2 mikrobiológiai laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatai a nemzetközi egészségügyi szervezetek ajánlásainak megfelelően történnek”.

Érdemi választ kaptunk azonban Nyíri Miklóstól, a pécsi Neumann Diagnostics ügyvezető igazgatójától. Nyíri azt mondta az Azonnalinak, hogy a hevítési ciklusok számának „semmi jelentősége nincs”,

Az ügyvezető igazgató elmondása szerint a pozitív eredmények a tizedik és a harmincadik ciklus között jelentkeznek, „ezek az erős pozitívok, a minták 90-95 százaléka ebbe a csoportba tartozik”. Nyíri szerint a harmincadik ciklus fölött kapott pozitív eredmények az enyhébb fertőzéseket jelzik, azokra sem lehet azt mondani, hogy negatívok lennének.

Az ügyvezető igazgató úgy gondolja, hogy a hevítéssel kapcsolatos kérdések megfogalmazása „áltudományos probléma”. Visszautasította azt a feltételezést, hogy a laborok a pozitív eredményeket mesterségesen generálnák azzal, hogy „csak pörgetik és pörgetik a hevítési ciklusokat és ezáltal inflálnák a pozitív eredményeket, az egy ostobaság”. Az igazgató még azt is hozzátette, hogy a mostani eredményekben tíz-hússzor több vírus van, mint a „vuhani, eredeti vírussal fertőzött betegekben” és ezzel „még kevésbé lett releváns a hevítés kérdése”. 

Szóval akkor?

A SARS-CoV-2 kitek – vagyis a „készletek", amikbe a teszt során beleteszik az alanytól vett mintát, és megtáncoltatják a hentespulti mérlegben – gyártói valóban meghatározzák, hogy hányszor kell megismételni a teszt során a ciklust. Ez szerepel a kitek használati utasításában is: a 45 ciklus valóban előfordul a PCR kiteknél.

Bár az NNK válaszából nem derül ki, hogy hány melegítési ciklust használnak a PCR-teszt elvégzése során, az igen, hogy a gyártó által megadott értéket használják, vagyis úgy tűnik: nem ők döntik el, hogy mennyi melegítési ciklust alkalmaznak. Az említett közérdekű adatigénylésre küldött NNK-válaszban azt írja Müller Cecília országos tisztifőorvos, hogy „minden teszt kifejlesztésekor gondosan kalibrálják a teszt minden alkotórészét és az összes folyamatot, valamint hogy minden teszt tartalmaz pozitív és negatív kontrollt is, azaz a munka során kiderülne, ha álpozitív vagy álnegatív eredményt adna a teszt. „A kit leírása pontosan meghatározza, hogy hány melegítési ciklust kell végezni (általában 40 és 50 között) és hogy legfeljebb hány ciklus utáni detektáláskor tekinthető pozitívnak az adott génszakaszra vonatkozó eredmény" – írja az országos tisztifőorvos.

Letoha azonban aggályosnak tartja, hogy 40 fölötti ciklusszámmal végeznek PCR-teszteket, miközben a koronavírus-járványról szóló közbeszéd egyébként is teljesen elszakadt a tudományos alapoktól.

„A járvány megszüntetése a fertőzés diagnózisának, kezelésének és megelőzésének molekuláris szintű megértését igényli.

Csak a standardizált és a tudományos konszenzuson alapuló tesztek nyújthatnak racionális és célzott segítséget a járvány leküzdéséhez” – mondta a kutatóorvos az Azonnalinak.

A cikk elkészítésében közreműködött Antal Róbert-István is.

NYITÓKÉP: Fortepan / POTE