+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fehér Zoltán
2021. március 16. kedd, 10:10
Körvonalazódik, milyen lesz a bideni USA külpolitikája: nagyobb nemzetközi jelenlét, belpolitikai szempontok figyelembevétele és határozottabb kiállás a demokrácia mellett. De miként érinti mindez az amerikai-magyar kapcsolatokat, főleg annak tudatában, hogy az új CIA-vezér autoriternek nevezte Orbánt?

Ez itt a Keeping It Realpolitik: Világpolitika Bostonból, azaz Fehér Zoltán, a bostoni Fletcher School keretében működő Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársának rovata.

 

„Amerika visszatért” – jelentette ki Joe Biden elnök első külpolitikai beszédében, amelyet február 4-én tartott a Külügyminisztériumban amerikai diplomatáknak. A január 20-án beiktatott új amerikai elnök

 

külpolitikája a szemünk előtt formálódik és annak fő kontúrjairól az elmúlt 60 napban már sok mindent megtudtunk.

 

Az új amerikai külpolitika központi eleme, hogy Amerika – a Trump elnökhöz köthető négy év hiátus után – újra részt kíván venni a világ dolgaiban, vissza kívánja szerezni a nemzetközi politika formálásában betöltött vezető szerepét, és a jelenlegi kaotikus és egyben tragikus helyzetből pozitív irányba kívánja befolyásolni a világpolitikát.

 

Az USA újra a fedélzeten

 

A Trump-adminisztráció az „America First” politikája jegyében gyakorlatilag elkezdte az Egyesült Államok kivonását a nemzetközi politika centrumából és az ún. nemzetközi rend vezető szerepéből, továbbá igyekezett fellazítani az USA szövetségesi kötelékeit és a multilaterális diplomácia iránti elkötelezettségét. Bidenék azt vállalták, hogy helyrehozzák a Trump-elnökség által okozott károkat,

 

megerősítik a szövetségesi kapcsolatokat és Amerika részvételét a multilateralizmusban, és legfőképpen visszahozzák Amerika vezető szerepét

 

az általa egykoron létrehozott nemzetközi rendben és a globális ügyek intézésében. Biden ezeket a célokat frappánsan így foglalta össze a Külügyminisztériumban tartott beszédében:

 

„Az Egyesült Államok az erő pozíciójából tér vissza hagyományos globális vezető szerepéhez úgy, hogy a belföldi újjáépítést, a szövetségeseinkkel és partnereinkkel való együttműködést, a nemzetközi intézményekben betöltött szerpünk megújítását, továbbá hitelességünk és erkölcsi vezető szerepünk újrateremtését helyezi középpontba.”

 

Biden ebbe a mondatba már belefűzte az új külpolitika másik vezérfonalát:

 

a belpolitika és a külpolitika mostantól szoros szimbiózisban kell működjenek.

 

Az új adminisztráció egész programjának irányt adó „build back better (at home)” így összeköti a belpolitikai célokat a külpolitikai célokkal. Blinken külügyminiszter szerint mostantól nagy figyelmet fordítanak azokra a kérdésekre, amelyeknél a külpolitika, a belpolitika és a kereskedelempolitika találkozik, mivel

 

külpolitikájukat mindenképpen úgy kívánják alakítani, hogy az az amerikai dolgozók érdekeit szolgálja.

 

Ennek érdekében még önkritikát is gyakoroltak az amerikai diplomácia új irányítói. Blinken úgy fogalmazott:

 

„Közülünk többen korábban erősen támogattuk szabadkereskedelmi egyezmények létrehozását, mivel úgy véltük, hogy azoknak a gazdasági előnyeiből az amerikai emberek is részesülnek majd... A mostani megközelítésünk más lesz... Küzdeni fogunk minden amerikai munkahelyért és az amerikai dolgozók jogaiért, védelméért és érdekeiért.”

 

A belpolitika és külpolitika összekapcsolása új elem, de mégis ismerősen csenghet egy korábbi demokrata kormányzás időszakából: Bill Clinton adminisztrációja az amerikai külpolitika egyik céljának az amerika gazdaság fellendülését tették meg, ez sok szempontból összecseng Bidenék célkitűzéseivel.

 

Újjáélednek a szövetségek

 

Az amerikai vezető szerep visszaszerzésének fontos elemei a szövetségesi kapcsolatok újbóli szorosra fűzése, valamint az Egyesült Államok multilaterális diplomácia melletti elkötelezettségének megerősítése.

 

Ezek a célok is a Trump-korszak külpolitikai irányának megfordításához kapcsolódnak.

 

A republikánus elnök fellazította az USA szövetségesi kapcsolatait mind európai, mind kelet-ázsiai partnereivel, azt sugallva, hogy az Egyesült Államok nem kívánja az eddigi módon és az eddigi szintű katonai jelenlétével garantálni szövetségesei biztonságát, azoknak saját biztonságukért nagyobb felelősséget kell vállalniuk a jövőben.

 

Trump másrészről pedig kétségeket ébresztett az Egyesült Államok multilateralizmus melletti elköteleződése kapcsán, gyakorta támadva a globális intézményeket. Trump idején az Egyesült Államok vezető szerepe híján nem jött létre valódi globális együttműködés a COVID-járvány elleni küzdelem érdekében, sőt, a korábbi elnök konkrétan kiléptette az USA-t mind a Párizsi Klímaegyezményből, mind pedig az Egészségügyi Világszervezetből (WHO).

 

Biden ezeknek a folyamatoknak – amelyek Amerika vezető szerepének erodálását eredményezték – a visszafordítását tűzte ki célul, ezért első lépései közé tartozott, hogy jelezte az új adminisztráció elkötelezettségét a szövetségesek felé, illetve visszaléptette az Egyesült Államokat a klímamegállapodásba és a WHO-ba is. Biden az Európa és az USA közötti szövetségesi viszony fontosságát hangsúlyozta a müncheni Biztonságpolitikai Konferencián február 19-én virtuálisan tartott beszédében is. Megerősítette:

 

az Egyesült Államok nem csökkenti németországi csapatainak létszámát, ahogy Trump korábban kilátásba helyezte.

 

Mindazonáltal az európai partnerek az USA visszatérését vegyesen fogadják: az elmúlt négy évben az Európai Unió bizonyos értelemben továbblépett, elindult az önálló katonai és politikai identitás létrehozása felé. Itt tehát nehéz lesz Bidenék dolga.

 

Mi lesz az új nagy stratégia?

 

Az amerikai külpolitika és az ehhez szorosan kapcsolódó ún. nagystratégia (grand strategy) új fókuszának a Biden-kormányzat a nagyhatalmi versengést jelölte meg. Az amerikai nagystratégiát a kormányzatok mindig is egy-egy fő tematikus csomópont, fő cél köré szervezték. George W. Bushtól kezdve ez a cél sokáig a terrorizmus elleni küzdelem volt. Annak ellenére ez maradt a középpontban Bush után is Irakkal, Afganisztánnal, majd Szíriával, hogy Obama elnök már szerette volna ezt a fókuszt lecserélni a saját prioritásaira.

 

Azonban a nagystratégia változtatása lassú folyamat, akár több adminisztrációt is igénybe vehet.

 

A Trump-adminisztráció vezette be a világpolitikába visszatért nagyhatalmi versengést, mint az amerikai nagystratégia új fókuszát. Ezt folytatja a Biden-adminisztráció is,

 

bár az USA-ban számos külpolitikai szakértő az ún. realista iskolából bírálja ezért őket, eltúlzottnak tartva a nagyhatalmi versengés mint koncepció középpontba állítását.

 

Marad a Kína-fókusz

 

Ezzel együtt senki sem tagadja, hogyaz Egyesült Államok a Szovjetunió szétesése és a hidegháború vége óta először kell szembenézzen valódi nagyhatalmi riválissal: a Kínai Népköztársasággal. A Washingtonban most nagystratégiai szintre emelt koncepció, a nagyhatalmi versengés fókuszának elsődleges célpontja így természetesen Kína.

 

Sajátos kontextusba helyezi az új adminisztráció Kína-politikájának formálódását az, hogy Bident Trump és a republikánusok az elnökválasztási kampány során hevesen támadták a kínai vezetéshez fűződő állítólagos kapcsolatai, fiának Hunternek Kínában végzett üzleti tevékenységei miatt. Biden ezért nem engedheti meg, hogy ne mutasson keménységet Peking irányában, de ennél sokkal fontosabb, hogy elsősorban az ő és csapatának külpolitikai gondolkodása miatt

 

nem várható, hogy az amerikai Kína-politika felpuhuljon a Trump-korszakhoz képest, sőt, bizonyos szempontból még keményedhet is,

 

mivel az eddigi jelek alapján stratégiaibb hozzáállás formálja majd. Trump Kína-politikája – bár alapvetően helyes felismerések mozgatták – gyakran tűnt ad-hoc jellegűnek. Blinken külügyminiszter meg is fogalmazta, hogy ezt a kétségtelenül összetett kapcsolatrendszert hogyan kívánják formálni a következő években:

 

„Kínával való kapcsolataink versengőek lesznek ahol ez ajánlatos; együttműködőek, ahol ez lehetséges; és ellenségesek, ahol ez muszáj.”

 

Ez alapján arra következtethetünk, hogy Bidenék politikáját a Trump-érával szemben nem a nyílt konfrontáció és a kereskedelmi háború folytatása fogja jellemezni, hanem inkább egy kidolgozott és átgondolt stratégia mentén gyakorolt folyamatos, határozott nyomásgyakorlás és – ezzel párhuzamosan – a globális kérdésekben való együttműködésre nyitottság. A világ jelenlegi állapotában erre az együttműködésre nagy szükség lenne. Kérdés, hogy az USA-val szemben továbbra is meglehetősen konfrontatív kínai vezetésben lesz-e szándék a globális kihívásokkal szembeni közös fellépésre.

 

Az USA megvédi a demokráciát

 

Kínával kapcsolatban is fontos (többek között az ujgur kisebbség elleni állami diszkrimináció és atrocitások miatt), hogy Bidenék külpolitikájának harmadik fontos vezérfonala a demokrácia és emberi jogok visszaemelése lesz az amerikai diplomáciai erőfeszítések homlokterébe. Trump itt is eltért az amerikai külpolitika hagyományos irányvonalától, hiszen a demokrácia és a szabadságjogok ösztönzését levette a diplomáciai napirendről, sőt előszeretettel barátkozott diktátorokkal és autoriter vezetőkkel Kim Dzsong-untól Vlagyimir Putyinig. Bidenék számára azonban világos, hogy

 

a demokráciától való elfordulás és az autoriter tendenciák megerősödése a világban az elmúlt években hozzájárult az USA-vezette nemzetközi rend széteséséhez,

 

a globális problémák növekedéséhez. Az új adminisztrációtól ezért az várható, hogy ismét keményebben fognak fellépni mind az autoriter rezsimek túlkapásaival szemben, mind pedig az általuk az új demokráciák egy részénél beazonosított ún. demokrácia-visszafejlődés kapcsán.

 

A külső szemlélő erre azt mondhatná, hogy ez kísértetiesen emlékeztet Clinton és Obama liberális vagy George W. Bush neokonzervatív demokráciaterjesztésére, amely a demokratikus útról elkóborolt báránykák visszaterelése mellett gyakran katonai eszközökkel kívánta az emberi jogokat védeni (humanitárius beavatkozások) vagy a demokráciát terjeszteni (Irak és Afganisztán).

 

Szerencsére azonban a demokrata külpolitikai elit is belátta, hogy szakítani kell a korábbi demokrata és különösen republikánus adminisztrációk azon politikájával, amely a demokrácia terjesztését katonai eszközökkel is elképzelhetőnek tartja – ezt Blinken külügyminiszter explicite is kimondta első nyilatkozataiban. Az első lépések alapján az is látható, hogy Bidenék

 

a demokrácia és emberi jogok diplomáciai eszközökkel történő védelmét sem a legkonfrontatívabb módon képzelik el,

 

hiszen az elnök nem szánta el magát a legkeményebb lépésekre sem Oroszországgal szemben Alexander Navalnij ellenzéki vezető megmérgezése és bebörtönzése miatt, sem Szaúd-Arábiával szemben Dzsamal Kasogdzsi újságíró meggyilkolása kapcsán. Bár Bidenék demokrácia-napirendje egyre világosabban kirajzolódik, nehéz dolga lesz az amerikai diplomáciának a demokrácia ösztönzését elősegíteni nemzetközi szinten egy olyan időszakban, amikor – többek között a január 6-i Capitolium elleni támadás miatt – az amerikai demokráciába vetett globális bizalom a mélypontra süllyedt.

 

Mi lesz az amerikai-magyar kapcsolatokkal?

 

Az ún. demokrácia-napirendnek fontos következményei lehetnek a magyar-amerikai kapcsolatok alakulására is.

 

A demokrata külpolitikai elit ugyanis nagyon kritikusan szemléli az Orbán-kormány ténykedését,

 

a magyarországi demokrácia és szabadságjogok állapotát. A második elnökjelölti vita helyett tartott tévés beszélgetés során tavaly októberben Biden akkor még elnökjelölt az utóbbi időben felemelkedett „totalitárius rezsimek” közé sorolta Belarusz és Lengyelország mellett Magyarországot is. A Szenátus hírszerzési bizottsága pedig március elején

 

egyhangú támogatással hagyta jóvá William Burns veterán diplomata CIA-igazgatói kinevezését, aki a tekintélyes Foreign Affairs magazin hasábjain nemrégiben Orbán Viktor miniszterelnököt „Magyarország autoriter, a szabadságjogokat megnyirbáló vezetőjének” nevezte.

 

Természetesen a magyar kormánynak érdeke, hogy mindezek ellenére korrekt viszonyt tudjon kiépíteni a Biden-adminisztrációval. Az már most látszik, hogy az Orbán-kormány Szijjártó Péter külügyminiszter és a miniszterelnök tavaly őszi, meglehetősen konfrontatív nyilatkozatai után megpróbál valamiféle modus vivendit kialakítani. Ennek része, hogy Takács Szabolcs személyében egy felkészült karrierdiplomatát küldtek Washingtonba, aki igyekszik majd minden szereplővel jó kapcsolatokat kialakítani (a nagykövet szakmai portréját ebben a korábbi Azonnali-cikkemben rajzoltam meg). Semmiképpen sem jó ómen a budapesti kabinet számára ebből a szempontból, hogy

 

Bidenék elkezdték visszahozni mindazokat a külpolitikai szereplőket, élükön Victoria Nulanddal, akik az Obama-adminisztráció képviseletében keményen konfrontálódtak annak idején az Orbán-kormánnyal.

 

Az elmondottak mellett azért valamelyest árnyalja a képet néhány további tényező. Az egyik, hogy mind Biden, mind Blinken külügyminiszter személyesen is kapcsolódik Magyarországhoz (erről korábban itt írtam részletesen). De ez akár azt is jelentheti, hogy a magyar kormány általuk kifogásolt lépései még nagyobb figyelmet is kaphatnak az elnök és a külügyminiszter részéről.

 

Árnyalja továbbá azt a szándékot, hogy Budapestet Washingtonból „helyre tegyék”, hogy a Biden-adminisztráció egyik prioritása – ahogy fentebb erről szó esett –

 

az Egyesült Államok szövetségesi hálójának a megerősítése – ebben viszont Magyarországra is szüksége lesz az új demokrata adminisztrációnak.

 

Oda kell azonban figyelni arra is, hogy az utóbbi időben olyan hangok is halatszanak a demokrata külpolitikai elit környékéről, hogy Budapest, Varsó és Ankara a NATO-n belül szembe mennek a közös elvekkel és érdekekkel, ezért vissza kell őket terelni a közös akolba. (Ez a Harvard Kennedy School és a Német Külkapcsolatok Tanácsa decemberben nyilvánosságra hozott, a transzatlanti kapcsolatokról szóló, a hivatalba lépő Biden-adminisztrációnak szánt jelentéséből derül ki).

 

A magyar-amerikai kapcsolatok tehát számos összetett tényező találkozási pontjában vannak, amelyek alakulását előre pontosan nem láthatjuk, de az biztos, hogy mind Washington, mind Budapest számára kihívással teli lesz a többféle érdek és érték közötti egyensúlyozás a következő négy évben.

 

Egy biztos: az USA ismét megjelent

 

A Biden-adminisztráció külpolitikája tehát a szemünk előtt formálódik, de kontúrjai már világosan látszanak. Az új amerikai vezetés

 

+ Amerikának a világpolitikába való visszatérésére,

 

+ az Egyesült Államoknak a szövetségesei és a multilateralizmus irányában való elkötelezettségének megerősítésére,

 

+ az amerikai külpolitika által előmozdítható belpolitikai-gazdasági célokra,

 

+ a Kínával való nagyhatalmi versengésben való helytállásra,

 

+ továbbá a demokrácia és emberi jogok globális védelmére kíván fókuszálni.

 

Bidenék ezeket a külpolitikai célokat nagy ellenszélben, egy nehéz időszakban tűzték ki maguk elé. Az USA-nak a hagyományos vezető szerepébe való visszatérését nem csak olyan autoriter hatalmak nem nézik jó szemmel, mint az „örök” ellenlábas putyini Oroszország és az új nagyhatalmi riválissá váló kommunista Kína, de

 

a Trump- (és az Obama)-éra alatt az európai szövetségesek is elhidegültek Washingtontól, és a saját fejük után kívánnak menni,

 

ráadásul Washington NATO-szövetségesei közül is többen letérnek a liberális demokrácia Amerika által favorizált irányvonaláról.

 

A demokrácia és az emberi jogok globális felkarolását pedig Bidenék egy olyan időszakban tűzték célul, amikor maga az amerikai demokrácia is gyengélkedni látszik, miközben a koronavírus-járvány a világon itt szedte a legtöbb áldozatát, és a társadalomban is többféle elégedetlenség forrong, többek között a faji diszkrimináció továbbélő gyakorlata miatt. Bidenék azonban helyesen ismerték fel, hogy az amerikai vezető szerep híján a világrendben tapasztalható káosz és elbizonytalanodás csak tovább nőhet, így Amerikának ismét aktívan kell részt vennie a világ dolgaiban. Amerika visszatért.

 

Fehér Zoltán a bostoni Fletcher School keretében működő Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársa. Olvass még tőle az Azonnalin! Hozzászólnál, vitáznál vele? Írj!

 

NYITÓKÉP: Joe Biden / FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A budapesti főpolgármester immár hivatalosan is bejelentkezett az ellenzék miniszterelnök-jelöltségéért.

Noha a Varga Mihály-féle új adócsomag célja az adócsökkentés és az adóegyszerűsítés, az leginkább kommunikációs húzásként értelmezhető. Elemzés!

A számok alacsonyabbak a hivatalos adatoknál, de a kórházba kerültek körében a halálozási arány magas.

Az eset miatt Skóciában többen is azt követelik, hogy legyen saját bevándorláspolitikájuk.

Néhány kivétel azért marad: a piacokon, a zsúfolt helyeken és a busz- és vonatállomásokon még kell majd a maszk, máshol azonban nem. Június elsejétől pedig újabb enyhítések jönnek.

Szijjártó Péter Pozsonyban azt mondta: nem hagyják, hogy az ügy lekerüljön a napirendről.

A párt küldöttgyűlése döntött így. Karácsony szombatra nagy bejelentést ígért.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás