Most akkor Bige László lesz az új Simicska Lajos?

A házi őrizetben ülő milliárdosról ma sem tudjuk pontosan, hogy mi is volt a valódi bűne, sokan a NER bosszúját feltételezik az egész ügy mögött. De ettől még ugyanolyan zsákutca most Bigét megtenni ellenzéki oligarchának, aki majd 2022-ben „segít nyerni”, mint ahogyan 2018-at Simicska Lajostól várta az Orbán-ellenes közvélemény.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

„Végre valami izgalom!” – kiálthattak fel a politikafüggő magyar újságolvasók magukban, amikor meglátták a Telex pénteki címlapsztoriját. Ott egy egészen hosszú cikk szólt arról, hogy az ellenzéki pártok helyett a mostanában éppen házi őrizetét töltő Bige László, a Péti Nitrognénművekben előbb a hatóságok által rendszeresen vegzálni kezdett, majd le is tartóztatott magyar milliárdos rendelt egy titkos közvélemény-kutatást.

A cikkből kiderül, hogy az átlagosan immár heti kétszer megjelenő, apró és amúgy is főleg a sajtónak szánt közvélemény-kutatások helyett Bige mintegy 10 millió forintot fizetett ki egy nagymintás, 5000 fő részvételével készül felmérésért, aminek amúgy vannak kevésbé meglepő és meglepőbb részletei is.

Azt már néhány hasonló kutatás megerősítette például, hogy a közös listával felálló, indulásukat koordináló ellenzéki pártok Gyurcsány ide, Jobbik oda, bizony jó erősen megkarcolhatják és esetleg le is győzhetik a Fidesz-KDNP-t egy nyílt sisakos országgyűlési választáson, de alsó hangon a kétharmadot biztosan kicsavarják a kezükből (nem mintha az elmúlt tíz év, és különösen az elmúlt egy év óriási vagyonátmentési folyamata nyomán erre Orbán Viktornak 2022-ben bármi szüksége lenne, de akkor is).

Még érdekesebb a problématérkép. Erről a Telex azt publikálta, hogy a szociális kérdések, bérek, tervezhető jövő foglalkoztatja leginkább az akármilyen párti magyar szavazókat, miközben a „migránsok” talán 2015 óta először még a top tízes listára sem kerültek fel.

Az elég valószínű, hogy a menekültekkel való riogatás és kerítéspropaganda tehát nagyjából eddig tartott, kifáradt.

Végleg letaszította az a szociális zsákutca, ami a világjárvány nyomán az oktatásban, egészségügyben és szociális ellátások terén mindennél láthatóbb lett az évtizedek óta elhanyagolt, egyre inkább alulra taszított és egyre türelmetlenebb magyar társadalomban.

Ettől persze még egy kistelepülésen, ahol a nyilvánosság szerkezete továbbra sem kizárólag a közösségi médiára épül, mint a városokban, még senki nem fog önmagában az összellenzékre szavazni. Ezt legalább már 2018 meg kellett, hogy tanítsa mindenkinek.

De van még egy lecke, amit 2018 ránk testált, ez pedig éppen az, ami Bige László önkéntes médiaszereplésével elkezdődhet, és ami nagyon súlyos hibák megismétlése felé mutat:

Mert rendben van, Orbánéknál pontosan így működnek a dolgok: lekötelezett multik magyar leányvállalatainak vezetői, esetenként mag a nagyfőnök, itthoni kis- nagy- és óriásvállalkozók alkotják manapság a miniszterelnök udvartartását. Ők és a nekik lekötelezettek uralják a médiát, növekvő mértékben az ipart, mezőgazdaságot, kereskedelmet. Tehát mozgatják a magyar társadalom nagy pókhálóját a nekik tetsző irányba.

Eközben a kormánypártok hírhedtek arról, hogy a miniszterelnök minden köhintését azonnal titkos közvélemény-kutatásokkal mérik le, próbákat és ellenpróbákat csinálnak, és Magyarországon tényleg csak abból lesz még szükséges rossz intézkedés is, amivel kapcsolatban a Századvég-Nézőpont-tandem szakértői biztosak abban, hogy nem sérti a fideszes és potenciális fideszes szavazók táborának ízlését.

Most ne is foglalkozzunk azzal, milyen vicces lenne mindezek után Trump-szerű „populizmusnak” tartani Orbán technokrata-demagóg uralmi módszerét, míg a volt elnök sokszor érzésre bekiáltott dolgokat, és utána kemény média- és kultúrharc nyomán lettek ezek a kijelentések átpolitizálva, addig Orbán egy sokkal klasszikusabb, matematikusokkal és modellalkotókkal dolgozó profi, aki addig nem szólal meg, míg a lemért, kimért, vagy esetleg lemérve keménykedő, beszólogatós beszédeket el nem készítik neki.

Ez inkább hasonlít az amerikai Hillary Clinton-gépezetre, vagy Angela Merkel uralmi módszereire, mint Trumpra, Salvinire vagy a végképp érzésből totálisan idióta Bolsonaróra. Csak épp a mondanivaló idomul utóbbiakhoz a magyar kormányfő szájából.

Mindez tehát Orbán módszertana, saját pályáján pedig nem lehet megszorítani ez bizonyos. Lehet Bige László a közismerten „jó milliárdos”, bánhat akármilyen emberségesen a munkásaival, sodorhatják akármekkora, érdemtelen bajba a NER módszerei, egyszerűen egy-két támogató szupergazdaggal nem lehet Orbánt kiütni a nyeregből.

Scheiring Gábor erről szóló könyve, az Egy demokrácia halála amúgy remekül jellemzi is azt, miért nincs erre sok esély. A látványos színfalak, Mészárosok és Garancsik meg Rogánok mögött ott húzódik ugyanis a klasszikus, valóban termelő munkát felmutatni tudó magyar vállalkozók sora is, akikkel jelenleg a NER-ben különalkuk sorozata áll fenn. Nekik fölösleges lenne az ellenzékből udvarolni, és ígérgetni, a kockázatelemzés az egyik kedvenc módszertani eszközük: és sohasem fognak biztosat a bizonytalanért otthagyni.

Erre kampányt építeni pedig csak úgy lehet, ha az ellenzéki összefogás maga tanul olyan mozgalmak sikereiből, mint Bernie Sanders, a 2017-es olasz Öt Csillag vagy éppen – ne adj’ isten – Trump.

Ezek az emberek kétségtelenül a 2010-es évek legfontosabb politikai újítói, általában „populistáknak” nevezik őket. És noha Botka László részsikerei és ami azokról azóta kiderült, mutatták, hogy Sanders kampányüzenetei igenis termékeny talajra talánának itthon, legalább ugyanilyen fontos lenne, hogy a kampánytaktikákat is ellesse az, aki Orbán (és a vele még mindig barátságos német tőke) ellen végső soron nyerni akar: mikroadományok tömegét begyűjtő, a választókkal napi kapcsolatot ápoló kommunikációs rendszer, rengeteg kampányoló pártaktivista, nagy fórumok, kopogtató mozgósítás, netes hirdetések megfelelő pontossággal targetálva.

A milliárdos donorok és viszonylag szűk körben készülő kampánystratégiák helyett ugyanis világos: mind a Jobbiknak, mind pedig a baloldali ellenzéknek főleg ebben az irányban vannak tartalékai, tehát igen sok köztük a tüntetéshullámokat, társadalmi mozgalmakat már többször levezénylő tapasztat aktivista-szervező.

És már maga az előválasztás intézménye sem csupán azért fontos, hogy ne szalonokban válasszanak ki képviselő- és miniszterelnök-jelölteket, hanem elsősorban azért, mert ez már egy olyan, törzsszavazókat különböző irányokból mozgósító és becsatornázó erő, ami a 2019 októbberi önkormányzati választásokon éppen igen jól működött.

hiszen már egyszer elkövetett hibát követnének el a pártok újra.

Világos, hogy nem szabad naivnak lenni: nyilvánvaló hogy a Momentum, MSZP, DK és Jobbik között is ott van egy bizonyos gazdasági érdekcsoport, és világos, hogy belőlük egy esetleges kormányváltás csinálhat még „kedvenceket”. Azonban éppen Orbán rendszere kell, hogy megmutassa mindenkinek: a szimpla, gazdasági elitekre bízott politikai harc csak ugyanazokba a zsákutcákba vezet vissza, amikből kikeveredni vágyunk.

Olvass még Tóth Csaba Tibortól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!