Demeter Szilárd újrahangolná a popkultúrát, ettől pedig minden zenész okkal fázhat

A fentről hajigált kultúrbombákkal szemben csak annak nincsenek masszív fenntartásai, aki annyira korlátolt, hogy nem képes a világot – így a zenét, a kultúrát és a művészetet is – politikai keretrendszeren kívül értelmezni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Hazánk legbefolyásosabb basszerosa, Demeter Szilárd vendégcikket írt a Mandinernek, amelyből végre

Azt írta a Szilárd, hogy „felállítunk egy könnyűzenei központot, amely a tavaly napvilágot látott könnyűzenei stratégia megvalósításáért felel. Közösen a következő öt évben több mint 23 milliárd forintból újrahangoljuk a tágabban értelmezett magyar popkultúrát”.

Azt, hogy „közösen”, nem tudom, hogy érti, mindenesetre

De lépjünk egyet hátrébb: a Válasz Online-hoz júniusban kiszivárgott tervezet némileg árnyalja a képet, ebben kétségtelenül fontos célok vannak megjelölve, bár Stumpf András lehet, hogy némileg túlzó optimizmussal áll a dologhoz.

Az, hogy az állam a jelek szerint sikerrel felismerte, hogy a könnyűzene stratégiai fontosságú terület, roppantul üdvös. Az sem ördögtől való, hogy a magyar előadókat Demeter sokkal jobban preferálttá tenné a közönség számára, hiszen egyenesen borzasztó volt az a tendencia, amely szerint az egyes koncerteken, bulikon a hazai szupport leginkább csak töltelékként volt jelen, és szinte soha nem állt meg önmagában úgy egy magyar buli, mint egy külföldi produkció. És ugyanígy: a tehetséggondozás, az, hogy ne csak a nagyvárosokban lehessen hangszerhez hozzájutni, mind baromi fontos dolgok.

És itt kezdhetnénk bele automatikusan az ákosozásba, de hát ácsi van, mert a tervezetben még csak említés szintjén sem szerepel a dalszerző énekművész. „Hatalmas pofon a sivalkodó libernyák műértelmiségnek: Kovács Ákos kimaradt a Demeter-programból!” – olvashatnánk akármelyik tetszőleges kormányközeli portálon, mert hát valóban kimaradt belőle.

Mindenekelőtt azonban azt hiszem, leszögezhető, hogy

Másodszor: több mint tíz éve nézzük, hogyan viszonyul a NER a hatalomgyakorláshoz és a kultúrához. Utóbbi többnyire kimerül a hazafias rockzenére történő seggrészeg dülöngélésben egy pacalfesztiválon, vagy szerencsésebb esetben konfekcióöltönyös, fiatalosch mulatásiban egy pohár bor mellett, amit Tiffán Ede bátyánk borászatából vettünk.

Ennek a tempónak egyébként az egyik legnagyszerű eredménye volt a Petőfi Rádió beszántása, amely ugyan

A probléma persze akkor is az volt, hogy a kiélezett politikai hiszti egyik végén azon bőgött mindenki, hogy miért csak Péterfy Bori és Quimby megy a rádióban, mikor Kárpátiát kéne játszani az adófizetők pénzén, ennek örvén sikerült a Petőfit nagyjából egy önkormányzat által finanszírozott megyei rádió szintjére visszalökni. Ebben minden bizonnyal volt egy bitang nagy sértettség (mint olyan sok esetben a NER-nél, Vidnyánszkytól Ákosig), de amúgy is tökmindegy, mert jó lesz az is a parasztnak, csak nehogy libsik szóljanak a rádiókból (értsd: bárki, akiről nem biztos, hogy megbízható vagy apolitikus elvtárs). 

Ennek okán pedig talán érthető, ha az ember minimum gyanakvással áll a Demeter-tervhez, hiszen mikor volt az valaha is probléma a NER-nél, hogy full mást csináljanak, mint amit eredetileg bedobtak? Ki fog rá emlékezni, ha nem úgy alakul, ahogy azt belengették? Megint óbégatni fognak a zenészek? Amúgy is állandóan azt teszik, hát nyilván most sem lesz jó nekik semmi se.

Harmadrészt, nem tud nem összeugrani a gyomrom attól a mondattól, hogy „újrahangoljuk a tágabban értelmezett magyar popkultúrát”. Automatikusan látom legborzasztóbb lázálmaim, melyekből csatakos izzadtan kelek fel üvöltve, hogy DJ Jeszy lesz az elektronikus zenéért felelős kormánymegbízott, aminek eredményeként Spigiboy-jal közösen újranyitják a Hajógyárit, továbbá minden kibaszott focimeccsen halftime show lesz a Puskás Arénában, ahol fellép a Bagossy Brothers, a kormány kebelére frissen megtért Dopeman pedig a hip hop újrahangolásáért fog felelni Ricsipível kéz a kézben, miután összehoztak Fankadelivel egy közös dalt.

És hát nyilván

ami finoman szólva is kurva messze volt a „kihúzzuk őket a szarból” fogalmától, de még a fennálló költségek 10 százalékát sem fedezte. 

Annak fényében pedig, hogy a kormány egy éve szarik az egész szórakoztatóiparra, ahol Varga Mihály azt javasolja a szórakoztatóipar szereplőinek, hogy vegyenek fel gyorskölcsönt, illetve pályázzanak, mert pénzt nem kapnak – szóval ebben a helyzetben legalábbis él az emberben a gyanú, hogy ez az egész tán némi összefüggésben lehet a zene- és szórakoztatóipar látványos és nyílt kivéreztetésével, s tán meglehet, hogy épp a szektor intézményésítésének első állomása felé tartunk, ahol minden zenész ki lesz szolgáltatva az újrahangolt, korporatív popszakmának. Már csak azért is mert nagyjából

Persze nagyon szeretném, hogy hamarosan úgy vehessem elő újra ezt a cikket, hogy meg kell követnem magam miatta. Ha mindenképp gyanúval állunk a Demeter által írottakhoz, akkor ne ugorjunk át afölött a mondata fölött sem, hogy „a szekértáborok logikáját meg kell tudnunk haladni”. Ha ennek a felét is komolyan gondolja a Szilárd, akkor kétségtelenül van okunk az optimizmusra. Azonban az elmúlt évtized tapasztalatai alapján lehet, hogy nem ugrok neki sürgősen a korrekciós cikk megírásának.

Olvasnál még Ágoston Dánieltől? Itt megteheted! Vitáznál? Írj!