Nem a lockdown a baj, hanem a totális káosz

Az, hogy a kormány bejelentett egy szigorúbb lezárást, különösebben nem gond. Az annál inkább, hogy az Orbán-kormány csak képzelt veszélyekkel tud megbirkózni, a tényleges veszélyek kapcsán alkalmatlannak bizonyul, hiszen az állam egy részét ellopták, a másikból kivonultak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A magyar kormány szigorúbb lockdownt jelentett be, legalább két hétre bezárnak a boltok és üzletek (sőt, még az eddig nélkülözhetetlen kaszinók is). Eközben pedig benne gázolunk a harmadik (vagy már talán negyedik) hullámban, legalábbis soha ennyi ember nem volt még lélegeztetőgépen, mint most.

Természetesen a lockdownellenes tábor azonnal felszisszent. Valóban igazuk van, amikor rámutatnak, hogy az eddigi lockdownok se vezettek eszerint ereményre. Azt azonban

A kínai koronavírus-járvány nagyrészét Németországban töltöm – itt már lassan három hónapja minden üzlet és bolt zárva van, és csak nagyon lassú és óvatos nyitásokra lehet márciusban számítani. De a cseheknél, franciáknál szintén régebb óta és szigorúbb korlátozások vannak érvényben, mint Magyarországon bármikor is volt.

A vita a lockdownról azonban félreviszi a lényegi kérdéseket.

A probléma egyrészről az, hogy nincs megfelelő és elegendő állami támogatás azoknak, akiknek kiesnek a bevételeik. Egy olyannyira bátor kormány, mint a miénk, akár a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését is megléphette volna, amely egyébként is a legjobb megoldás a munka világának változásáira – de egy válságban különösen megmutatkozik a szükségessége, elvégre nagyobb bürokratikus felhajtás és kiegyenlítősdi nélkül juttat mindenkinek annyit, amennyi egy bizonyos létminimumhoz szükséges.

A másik probléma pedig a teljes káosz, amely egyre jobban látható a kormányon. Orbán Viktor péntek reggeli szokásos prédikációjában már maga is elismerte, hogy fennakadások vannak az oltásban, a hétvégére tervezett tömeges oltásokat (kevesebb, mint 24 órával az indulásuk előtt) le is kellett állítani – holott a miniszterelnök még az év elején is arról beszélt, hogy minden adott az azonnali oltáshoz, és akár még Izraelnél is jobban tudnánk ezt megszervezni.

Az érv, hogy a mostani kormány ugyan lop, de legalább kormányozni tud – elvégre 11 éve ezzel a hazugsággal áltatják magukat a Fidesz-hívők –, a járvány kirobbanása óta foszlik teljesen szét. Már tavaly márciusban megjósoltam, hogy a kormány nem fog bírni a jelenlegi veszéllyel, elvégre először került olyan helyzetbe, ahol a veszélyt nem ő gyártotta le előzetesen. Soros, Juncker vagy a migránsok ellen – elvégre egyikük se jelentett és jelent bármiféle veszélyt Magyarországra – könnyű volt győzni.

Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy vélhetően miniszterelnöki vitákra is azért nem kerül sor, mert Orbán életében még egyetlen egyet sem nyert meg. 1998-ban Horn Gyula a vita után első lett a választásokon, a kinevetett Medgyessy Péter 2002-ben legyőzte Orbánt vitában és választáson egyaránt, Gyurcsány Ferenc 2006-ban pedig tényleg szó szerint felmosta a padlót a teljesen lebénult Orbánnal. A Fidesz elnöke csak ott erős, ahol szent áhítat és tisztelet veszi körül – Kötcsén, a Magyar Rádióban vagy az évértékelőin. Ahol már komoly politikai ellenfélre akad, mindig elbukik.

És ugyanez igaz a politikájára is. Az elmúlt tizenegy évben egyetlen egy lényegi kérdésben – az egészségügy vagy a nyugdíjrendszer átalakítása, az oktatás modernizációja, a német gazdaságnak való kitettség, stb. – nem ért el eredményt, mindenütt – ahogy 2010-ben Brüsszelben, amikor feladta a túlköltekező költségvetés célját – meghunyászkodott.

A kínai koronavírus azonban egy nagyon speciális ellenség. Se behódolni nem lehet neki – ahogy Orbán a német iparral vagy a magyar orvosbárókkal tette –, se plakátokkal és nemzeti konzultációkkal győzelmet imitálni felette. Azaz a kormány teljes alkalmatlansága és hozzá nem értése megmutatkozott. Ennek csak egyik bizonyítéka, ahogy a járványügy hol az emberminisztériumnál, hol a belügyminisztériumnál, hol a külügyminisztériumnál van, miközben egy kedves körzeti orvosnéni magyarázza el először azt, hogy a maszk nem sokat segít, majd derül ki, hogy mégis.

Orbán az oltások lassúságáért végig az Európai Uniót tette felelőssé – amiben van azért igaza –, de nem látni, hogy sikerült volna neki alternatívákat találni.

Még a kínai és orosz vakcinák tervezett és részben megtörtént behozatala se javított semmit az oltási összképen. Az pedig már tényleg nem az Európai Bizottság sara, ha a magyar állam jelenleg olyan erős és bátor, hogy még egy hétvégi tömeges oltást se tud eszerint megszervezni.

Orbán Viktor azt mondta, hogy Ausztria Magyarország laboratóriuma. Ez örömteli volt – talán más kérdésekben is felfedezi az osztrák megoldásokat –, de sajnos puszta szólamnál ez se lett több. Sebastian Kurz osztrák kancellár a héten dán kollegájával Izraelben járt, hogy átvegyék az izraeli oltási stratégiát, és megállapodjanak Izraellel közös oltóanyaggyártásban.

Kurz nemcsak beszél arról, hogy az EU lassú, de cselekszik is. Orbánnak itt lett volna szintén az alkalom, hogy állítólagos jóbarátjának, Benjamin Netanjahunak a segítségével tudja bebizonyítani: miközben az EU-ban akadozik az oltás, Magyarországon bezzeg szárnyal.

De nem ez történt. Ideológiai okokból az orosz és a kínai vakcinákon ment a rugózás – fideszes „értelmiségiek” tettek hitet a két vakcina mellett –, de Magyarország nem bizonyította be, hogy az EU nélkül előrébb lenne. Ausztria vagy Dánia most talán be tudja ezt bizonyítani a maga vonatkozásában.

A teljes kormányzati összeomlás annak is bizonyítéka, hogy nincs magyar állam. Noha neoliberális körökben szokás Orbánt erős állammal meg még kommunizmussal is vádolni – a helyzet éppen ellenkező.

A magyar kórházak, egyetemek, vasutak állapota, a magyar nyugdíjak alacsony mivolta, a szükséges szociális segélyek hiánya, a lakhatási válság mind-mind egy-egy bizonyítéka annak, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből eltűnt az állam. Egy állam nem akkor erős, ha sok plakátja van és a miniszterelnöke zászlótenger előtt tartja a beszédeit. Erre bármelyik szétesett afrikai állam diktátora is képes. Erős állam Ausztriában van például – tizennegyedik havi fizetéssel és nyugdíjjal, jól működő állami vasúttal, kiváló egészségüggyel, még a konzervatívok alatt is alapvetően nagy újraelosztással.

Magyarországon az államiság törmelékei vannak csak meg, amelyen egy maffia szabadrabol. Egy ország, amely nem képes egy kétnapos tömeges oltást leszervezni, nem valódi állam. Mindez pars pro toto mutatja meg, hogy se közigazgatás, se szervezési tudás, se egészségügy nincs már – azaz mindazon funkciók, amelyek az államot jelentik. Az állam feladata – az egykori német konzervatív közjogász, Carl Schmitt-tanítvány Ernst Forsthoff szerint – a közszolgáltatások fenntartásának (Daseinsvorsorge) biztosítása.

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin! Vitáznál? Írj!