A makói sztrájk újdonsága a magyar munkások szolidaritása

2021.03.02. 18:50

Egy határozatlan idejű sztrájk megszervezése és lebonyolítása jelenleg Magyarországon rettenetesen nehéz, embert próbáló feladat. De éppen ezért fontos, hogy a munkások még sztrájksegélyre is számíthatnak szorongatott helyzetükben.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Hétfőn lett nyilvános a hír, hogy a Makón több évtizede, százaknak munkát adó Contitech gyár dolgozóinak most lett elege az egyéves járványhelyzet köpönyege alatt alájuk csempészett igazságtalanságokból. A Magyarország legfontosabb autógyárainak dolgozó gumigyár vezetősége ugyanis élni próbált az új, kétéves munkaidőkeret adta lehetőségekkel, ezért tavaly nyáron úgy döntöttek, egyoldalúan felmondják az addig köztük és a szakszervezetbe tömörült dolgozóik között fennálló kollektív szerződést.

Nemcsak arról van szó, hogy – természetesen – a gyárba a járványhelyzet és korlátozások ellenére továbbra is ugyanúgy be kellett járni, a menedzsment ekkor ezt azért tette, mert iszonyatos mértékű túlmunkát tervezett be számukra.

A dolgozók mindezt megelégelték.

Szerencsére – sok más, hasonló munkahellyel ellentétben – jól szervezettek voltak, és ugyan végigjárták a kibelezett magyar Munka törvénykönyvében a lényegi sztrájk elé gördített összes akadályt, és jelezték, komoly következményei lesznek a dolognak.

De ez Makó, nem pedig a Győr-Moson-Sopron vagy Pest megyei, dunaújvárosi ipari központok, ahol azért a tőkés valóban be van szorítva valamennyire az itt-ott feltűnő erősebb szakszervezetekkel való egyezkedésbe,

avagy szembe kell néznie az egyezkedés elmaradásának következményeivel, mint történt az a Dunaferrnél a vasasokkal.

Sőt. Makón a hódmezővásárhelyi „sajnálatos eseményeket” követően 2018 óta Lázár János az úr.

Mégis sikerült februárban először kisebb, majd 24 órás sztrájkot szervezni, utóbbiban már az összes dolgozó kétharmada – a sztrájkolni legálisan nem tudó, munkaerőkölcsönzős alkalmazottakon kívül mindenki – részt vett.

A múlt hét csütörtöki akció már szokatlanul határozott és kemény volt, a főnökök azonban nem egyezkedtek. Az első, nyolc órás sztrájkakció után viszont megpróbáltak Észak-Koreát játszani, hátha bejön: a belső hírek szerint kedden még a sztrájkolókat kötelezték arra, hogy a vezetőségnek előzetesen adják le a nevüket, majd elkezdték terjeszteni, hogy esetleg még a TB fizetését is felfüggesztik a túldolgoztatott, jogaiktól megfosztott dolgozóknak.

Innen csütörtökre eljutottunk addig, hogy a makói Fidesz elnöke, Czirbus Gábor sajtótájékoztatón, meglepetésszerűen követelni kezdte, hogy a Continental, amely milliárdos támogatásokat húzott be a NER-től, végre kezdje el tisztelni a dolgozóit, és szüntesse meg az áldatlan állapotokat.

Vajon mi történhetett? Hát pontosan az, ami eddig még nem, a makói követelések és sztrájkszervezés, sztrájkmozgalom nyomában megjelent a munkásszolidaritás Magyarországon.

Ugyan 2018 vége óta is mindig, mindenféle ellenzéki és szakszervezeti vezetői körökből megfogalmazta az „álljon le az ország!” jelszavát a Fidesz-KDNP tisztán szélsőjobboldali, munkásellenes intézkedései nyomán, arról nagyon kevés szó esik a magyar nyilvánosságban, hogy a visszavágott munkajogok, sztrájkjog és állandósodott pénztelenség a civil szerveződések körül ezt a feladatot nagyon bonyolulttá teszi.

Egyrészt meg kell fizetni és meglehetősen kemény munkával meg kell védeni egy alapszervezet tagjait és titkárait a durva retorzióktól, és ez a szakszervezeteknek önhibájukon kívül nem sikerül. Gondolhatunk itt a 2019-2020-as, hosszú és rémisztő történetre az esztergomi Suzuki-gyárból. Miközben a győri Audi elég erős volt ahhoz, hogy ott már a munkásokkal érdemben ne szórakozzanak – tehát kiderült, hogy mindez még ma is elérhető az országban –, aközben az ott Vasas-alapszervet alapító dolgozót egyszerűen kitiltották a gyárból, és a szakszervezeti alapszervet sem ismerték el. A Suzuki ezzel külföldi multicégként egyszerűen megszegte a magyar törvényeket, mégsem nézett szembe ennek a következményeivel.

De talán a kormány éppen azért is engedte így elfajulni a helyzetet, mert elrettentésnek szánta a Suzukinál történteket: jobb, ha senki nem is próbálkozik ilyesmivel, főleg nem vidéki kisvárosokban, ahol a gyárak élet és halál urai.

Azután jött a Covid-járvány, a kegyetlen, kétéves munkaidőkeret, a dolgozói kompenzáció teljes elmaradása, és végül a Makón kialakult helyzet. Amiről azonban keveset beszélünk az az, hogy ezt az akciót az eddigiektől egyetlen fontos dolog különbözteti meg. Az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) – amely a győri autógyári munkásokat képviseli – ugyanis múlt szerdán összesen egymillió forint sztrájksegélyt adott a Continental szakszervezeteinek. Ehhez később hozzájött a Continental ugyancsak jól szervezett szegedi telephelyi szakszervezetének, és a Veszprémi Kábelgyártó Vasas-alapszervezetének 500-500 ezer forintje. Ezzel lényegében a három szakszervezeti csoport nem tett mást, mint nagyban biztosította az anyagi feltételeit annak, hogy a dolgozók jogaik képviseletében keményen odacsapjanak a cégnek, és megmutassák: van egy bizonyos határ, és tőlük is lehet félni.

Sokan még a sztrájkot támogatók közül is persze húzták az orrukat: mit ért múlt héten a puszta, 24 órás leállás? Nos, erre a kérdésre a Continental-Contitech tudná a legütősebb választ adni. Radics Gábor, Gumiipari Szakszervezeti Szövetség elnöke például figyelmeztetett, miközben a dolgozók továbbra is csupán a kollektív szerződésben kharcolt állapot visszaállításáért sztrájkolnak, ami a nyilvános cégmérlegadatok alapján az éves bértömeg 0,5 százaléka, a sztrájk minden számítás szerint már eddig is ennél nagyobb kiesést okozott a cégnek, már a 24 órás fázisban is.

Így világos: az ennél keményebb, drasztikusabb, határozatlan idejű sztrájk figyelembe nem vétele egyre nehezebben indokolható pénzügyi spórolással, annak egyszerűen a munkások megregulázása lehet immár a célja.

Hiszen 2019 Győrben már megmutatta: egy komoly autógyári leállás nemcsak sikereket tud elérni, hanem a NER alaplogikáját veri szét: német és magyar munkások az itthon milliárdokkal kitömött, a Volkswagen-csoporthoz tartozó Audit körülbelül két hét alatt kényszerítették térdre, miután a győri sztrájk alatt leállt az ingolstadti gyár is. És innen már látszik: szép dolog a tüntetés, felszólalás és vonulás. De ha a hatalom anyagi bázisát képes megtámadni egy társadalmi csoport, akkor nemcsak sikerrel járhatnak, hanem ami még ennél is fontosabb: erőt és hatalmat mutathatnak.

Ezt csak és kizárólag akkor lehet elérni, ha a szolidaritás fennmarad és a makói Contitech dolgozók kitartanak. Az mégh sok tényezőn (például Lázár Jánoson és a munkaerő-kölcsönzők elszántságán) is múlik, hogy ez itt és most sikerülhet-e.

Olvass még Tóth Csaba Tibortól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

Tóth Csaba Tibor
Tóth Csaba Tibor az Azonnali korábbi újságírója

Történészdiplomával rendelkezik, de 2013 óta főleg blogol, 2015 óta pedig újságcikkeket is ír. Sokszor Európáról és a Közel-Keletről. Az Izrael-párti sajtó kedvenc magyar firkásza. Eléggé baloldali.
Facebook
Twitter

olvass még a szerzőtől
Tóth Csaba Tibor
Tóth Csaba Tibor az Azonnali korábbi újságírója

Történészdiplomával rendelkezik, de 2013 óta főleg blogol, 2015 óta pedig újságcikkeket is ír. Sokszor Európáról és a Közel-Keletről. Az Izrael-párti sajtó kedvenc magyar firkásza. Eléggé baloldali.
Facebook
Twitter

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek