Püspököktöl partizánokig mindenki szerette: az ügyeskedő, aki húsz éven át Zágráb ura volt

Szombat késő éjjel Milan Bandić zágrábi polgármester összeesett, a kórházban már csak a halálát tudták megállapítani. A hatvanötéves politikus a horvát politika örök túlélője, a balkáni populizmus és korrupció sajátos keveréke volt. Zágrábot valódi királyként uralta, most májustól egy új politikus veheti át tőle a nehéz örökséget.

Szombat éjfél előtt pár perccel söpört végig a horvát sajtóban a hír: Milan Bandić zágrábi polgármester szívinfarktusban elhunyt. A politikus előtte pénteken még Lepa Brena neves jugoszláv énekesnővel vacsorázott. Szombaton a lakásának környékén esett össze, a zágrábi Szentlélek-klinikán nem tudták már az életét megmenteni. Hatvanöt éves volt.

Egy halál kapcsán természetesen mindig a pozitív emlékező szavak dominálnak. Milan Bandić azonban

Dario Juričan horvát humorista a hírt már szombat este egy fotóval kommentálta, amelyen Bandić volt látható, ahogy egykoron elhagyja egy nagy feketzsákkal a kezében az előzetes letartóztatást. Juričan egyébként is felettébb érdeklődött mindig Bandić iránt, még a nevét is felvette, hogy a zágrábi polgármester neve alatt indulhasson el a 2019-es év végi államfőválasztáson.

Sikerességét az amúgy inkább balliberális fővárosban annak köszönhette, hogy maga is a szociáldemokratáknál kezdte – de aztán ügyesen függetlenítette magát, és egy olyan populista politikát folytatott, amelynek a lényege az volt: minden rétegnek, csoportnak, ideológiai tábornak adni, ígérni valamit.

A fő bázisát persze az újzágrábi alsóosztály, meg leginkább a mindenféle ajándékokkal elhalmozott fővárosi nyugdíjasok adták – de eközben tényleg tudott egyazon napon partizánmegemlékezésen Titóról elismerően beszélni, aztán az érseki palotán püspökökkel ebédelni, hogy délután már Franjo Tudjmanra emlékezzen. Bandić mindenkinek azt mondta, amit az hallani akart – és persze minden fontosabb társadalmi szervezetet támogatásokkal kötött magához. A választások alkalmával pedig számíthatott rá, hogy

És még valamiről ne feledkezzünk el, ami Bandić sikerét biztosította. Kicsiben továbbvitte azt a korrupt, urambátyámos világot, amit Franjo Tudjman tartott fenn 1999-ig. Ahogy az egykori horvát autoriter államfő „kétszáz horvát család” kezébe akarta adni az egész országot, úgy Bandićnak is megvolt a kliensi köre, akik sorra nyertek minden pályázatot az elmúlt húsz évben – legyen szó tömegközlekedésről, útfelújításról vagy szemétszállításról.

de választást nyerni, valamint 20 éven át tervezésekre, előmunkálatokra haveroknak pénzt szórni nagyon is jól lehetett belőle.

Milan Bandić Bosznia-Hercegovinában született 1955-ben. A hercegovinai horvátok különösen Zágrábban eléggé lenézettek – kicsit a székelyek budapesti helyzetéhez hasonlatos a megítélésük: „furcsán” beszélnek és túl nacionalisták. Különösen Franjo Tudjman azonban a rendszerét – kiszorítandó a zágrábi polgári értelmiséget – hercegovinaiakra építette. Bandić nem tartozott Tudjman körébe, de hercegovinai származása miatt eleve kilógott azon szocdemek közül, ahol 2009-ig párttag volt. Hercegovinai háttere megint csak emelte tekintélyét Újzágráb „prolijai” között, akik közül szintén sokan Hercegovinából vándoroltak be a horvát fővárosba.

Milan Bandić 1996-ban elvált a feleségétől, de ugyanazon a zágrábi villában laktak. Az utóbbi időkben azonban a politikus a Miss Universe Croatia egyik korábbi győztesével, Natalija Prica-Oreškivel mutatkozott a legtöbbször – az egykori szépségkirálynőt onnan ismerte, hogy 2017-ben felkérte a Bandić 365 párt zágrábi városi képviselőjének.

Bandić 2000-ben lett Zágráb polgármestere – akkor még inkább a szocdem háttér segített neki, elvégre Tudjman halála után az egész országban az addigi ellenzék jutott pozíciókhoz. A horvát főváros pedig eleve hagyományosan baloldali. 2002-ben azonban ittas autóvezetés miatt rövid időre le kellett mondania – választáson azonban mindig győzött.

2010-ben zárták ki a szocdemek maguk közül, mert ráindult a párt hivatalos jelöltjére, Ivo Josipovićra az államfőválasztáson (ők ketten jutottak tovább a második fordulóba) – a kizárás azonban csak jól jött neki, mert innentől még könnyebben tudott a katolikus vagy széljobbos körökkel is barátkozni, nem feladva egy másodpercig sem a balos kapcsolatait.

2014-ban a zágrábi városi céget érintő korrupciós ügyek miatt letartóztatták, de végül 2015-ben szabadlábra engedték, mert az ügyek egyrésze elévült, egyrészét pedig nem lehetett Bandićra bizonyítani, aki előzetesen minden jogi felelősséget helyetteseire rakott át a gazdasági ügyekben.

2015-ben Bandić megérezte azonban, hogy be kell magát az országos politikában is biztosítani, ezért Milan Bandić 365 néven saját pártot hozott létre – a név arra utal, hogy

Bandić Zágrábon kívül nagyon népszerűtlen volt, azaz az államfőjelöltséggel nem is próbálkozott már többször – de pártja révén volt annyi mandátuma a zágrábi parlamentben, hogy egy-egy kormány is függhetett tőle. 2016 és 2020 között Andrej Plenković jobbközép kormánya valóban rászorult Bandićra – már csak azért is, mert Bandić

A 2020-as választásokon Bandić azonban leszerepelt, egyre inkább csökkent a befolyása, és fennállt annak lehetősége is, hogy az idei májusi önkormányzati választásokon már nem tud győzni a jobb- vagy baloldal jelöltjével szemben. Zágrábi szivárványkoalíciója, amelyben usztasák, konzervatívok vagy mostanra már elhunyt Branko Lustig holokausztttúlélő rendező voltak benne, szakadozni kezdett, Bandić országos kapcsolatai is megromlottak, mert Plenković függetleníteni tudta magát tőle.

Milan Bandić a posztjugoszláv világ egyik tipikus politikusa volt. Nem az ideologizáló autoriter – mint mondjuk Tudjman vagy Slobodan Milošević –, hanem a mindenkivel szótértő, a politikát főleg üzleti vállalkozásnak tekintő ügyeskedőé. Milan Bandić távozásával ezt a hagyományt Ljubljana (Laibach) szerb származású polgármestere, a szintén kirobbanthatatlan és mindenhová bekötött Zoran Janković képviseli már csak.

NYITÓKÉP: Milan Bandić a 2020-as nyári parlamenti választás kampányában / Bandić365, FB