+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Antal Róbert-István
2021. február 28. vasárnap, 18:42
Természetfilmnek indul, hamisítatlan kelet-európai dráma lett belőle. Az Otthonom című román filmben minden benne van: nyomor, rasszizmus, szegregáció, kilátástalanság. Az alkotás a BIDF programjában nézhető meg.

Bukarest déli szélén van egy hatalmas park, a Văcărești. A kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu tervei szerint az itt létrehozott mesterséges tó a város árvízvédelméhez járult volna hozzá.

 

 

Ezt a mesterséges tavat a rendszerváltást követő

 

évtizedes elhanyagoltság következtében visszahódította a természet:

 

mindent benőtt a növényzet. Kisebb mocsaras, vizes részek alakultak ki, olyan élővilág jelent meg itt, amelyet Bukarest évtizedek óta nem látott: gémek, hattyúk, sirályok (vagyis a vízivilágra, a román fővárostól 250 kilométerre keletre fekvő Duna-deltára jellemző fajok), de különböző vízi siklók, kígyók, rókák, nyulak és hódok is.

 

Az ezen a területen élő család hétköznapjairól vetítik a Budapest International Documentary Film Festival 2021-es online kiadásán az Otthonom című filmet. A dokumentumfilm először mintha a BBC Planet Earth című sorozatának természetfilmje lenne: lápvilág hangjai, madarak csicsergése, tücskök, rovarok cirpelése, zümmögése, idilli képek. Csak a háttérben felsejlő panelek tudatosítják a nézőben, hogy ez valójában Bukarest, nem a Duna-delta. Viszont nagyon gyorsan átfordulunk az idilli természeti környezet után kelet-európai valóságba:

 

egy cigány család nyomorban tengődő napjaira a természetvédelmi övezet kellős közepén felhúzott, szedett-vedett sátorban.

 

A dokumentumfilmben tipikusnak mondható témák bombázzák a néző érzékszerveit: társadalmi szegregáció, mindennapos rasszizmus, nyomor.

 

Az alktotást a huszonegyedik századi rousseau-i dilemma rendezi egésszé:

 

felmerül a kérdés, hogy mi a fontosabb: a természetközeli lét, vagy pedig a civilizáció?

 

A család életét láthatóan az anyagi nélkülözések mellett ez a dilemma töri ketté: a családfő, az apa, inkább az érintetlen természet, a civilizációs romlottság elkerülésének híve. Felmerül a kérdés a nézőben: mi a fontosabb? A család egysége, és mindez szeretetben – néha veszekedésben –, de elképzelhetetlen nyomorban, gyerekekhez méltatlan körülmények között vagy pedig a gyerekek érdekei, vagyis a kitörés a társadalom pereméről az előbbrevaló?

 

A hajléktalan cigánycsalád például a nádasban való halászattal keres egy kevés pénzt:

 

a dokumentumfilm egyik legszebb jelenete, ahogy az egyik gyerek bukaresti lépcsőházakba csönget be azzal, hogy vásárolnak-e halat. Láthatóan a család sem tudja kezelni ezt a szituációt: egyrészt folyamatos a konfliktus a román államot jelképező gyámüggyel – akik egyébként jogosan látják veszélyeztett helyzetben a kicsiket –, majd miután evakuálják őket és hatósági végzéssel Bukarestbe költöztetik a családot,

 

a várossal nem tudnak mit kezdeni.

 

Bukaresti tömbházlakásba költözésük után a „Fürödni tilos” felirat alatt lubickolnak vidáman a gyerekek, immár a Bukaresten keresztülfolyó Dâmbovița folyó betonmedrében. A nagyvárosi lét – annyi természetben élés után – láthatólag nem megy nekik: a legnagyobb forgalomban, autók között vágnak az úton. A családból a tizenéves fiú – a legnagyobb gyerek a családban – a kicsikkel együtt tanul írni/olvasni.

 

„Ez a város nem jó nekünk. Olyan, mint egy börtön. Betont kellene ennünk?”

 

– ezt a második legidősebb gyerek mondja, aki ehhez még azt is hozzátette, hogy legszívesebben visszatérne a mocsárba, mivel a nagyváros miatt a családban mindenki megváltozott, és szerinte nem a jó irányban.

 

A VĂCĂREȘTI-I TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET LÉGIFOTÓN. FOTÓ: BIDF

 

„Olyan kár, hogy most a civilizált világban éltek” – mondja az apa egy vita során, amelyre azért került sor, mert az apa számonkéri fiát annak szerencsejátékozása miatt. Ő még mindig úgy gondolja, hogy ott kellett volna maradni a nádasban, mire a fiú:

 

„Minek maradjunk? Írástudatlannak?”

 

Az érvényesülés lehetőségét ugyanis nem lehet elvitatni tőle. Viszont a nádasban nem tapasztalták meg a román többségtől feléjük áradó mindennapos rasszizmust sem: „Menjetek vissza a tavatokhoz, és ott dögöljetek meg!”

 

A társadalmi nyomor körforgását remekül kidomborítja a rendező: először egy sátorban kint a mocsárban, utána egy bukaresti lakásban – amit kvázi nem tudnak kezelni, lelakják –, majd egy szociális garzonlakásban. Ebből a helyzetből nincs kitörési lehetőség, főleg úgy, hogy két olyan szülő neveli a családot, amely maga sincs abban az állapotban, hogy a gyerekeiről gondoskodni tudjon.

 

A körforgás végül csak visszatér a kiindulóponthoz. A természeti lét ellen leginkább lázadó gyereket, miután többször kijelenti, hogy nem megy vissza a nemzeti parkba, a munkája mégis oda köti: idegenvezetőként alkalmazták.

 

És látszólag jól érzi magát Văcăreștiben,

 

még gondoskodik is róla. Az utolsó jelenetben egy csónakban evez a tavon, és nagy gondosssággal műanyagzacskókat szedi ki a vízből, hiszen azért mégiscsak természetfilmként indult ez az egész.

 

 

Ez a film a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál programjában tekinthető meg. Az idén online megrendezett fesztiválra február 26-tól vásárolhatók jegyek.

 

NYITÓKÉP: BIDF

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A francia politikában és gazdaságban gyakorlatilag nem lehetett karriert csinálni a párizsi Nemzeti Közigazgatási Főiskolán, a legendás ENA-n szerzett diploma nélkül. Macron ennek akar véget vetni, noha maga is az ENA-ról került ki.

A moldovai Alkotmánybíróság két éven át tartó politikai válság végére tett pontot. Az elnök nyugatbarát pártja vezet, akár egyedül is kormányozhat.

Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár azt is elmondta, hogy miért döntöttek úgy, hogy az óvodákat és az általános iskolák alsó tagozatait még áprilisban kinyitják.

Cak az oltás első dózisát kapta meg. A kormány időközben ígéretet tett a rendszer pontosítására.

Ismert emberek fognak oltásra buzdítani minket, a cél nyolcmillió magyar beoltása, Gulyás szerint a Szputnyik a nyugati vakcináknál is jobb. Ez történt a kormányinfón!

Kolozsváron nemcsak a lakhatás, a kultúra is többe kerül, mint máshol. A Székelyföldön minden olcsóbb, Kézdivásárhely a legolcsóbb, magyar lakossággal is rendelkező város.

A heti Tsúfos Tükör megmutatja, miért örülhetünk a fővárosban épülő kínai egyetemnek.

A hét kérdése

Annyi érv és ellenérv merült fel a nyitás kapcsán, hogy mi nem tudunk dönteni, mondjátok el ti, mit gondoltok helyesnek!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás