Eddig tudta tartani magát az olasz borszakma, behódoltak ők is

Rozéverziót csináltak a proseccónak. És nemzetközi szőlőfajtával kell megszínesíteni. Venetóban lázadnak, mi megkóstoltuk.

Milyen bort vegyek? Mi bizony minden héten megírjuk. Lehet az egy családi pince jólmenő slágere, a nagytermelő tömegbora, egy garázsborászat parcellaszelekciója, kései szüretelésű cirfandli, magas savú rajnai vagy akár szerb ürmös, a lényeg, hogy finom legyen. De az se baj, ha meghökkent és kimozdít a kényelmes komfortzónából. Téged is, minket is. További szempont: ne legyen túl nehéz hozzájutni.

Eddig tudta magát tartani az északolasz borszakma: a kereskedők és marketingesek évtizedes nyomásának végül engedve, megjelent a polcokon a prosecco rozéverziója. A prosecco a világ legtökéletesebb, marketingesek által valaha kitalált terméke: fogtak egy nem túl bonyolult és ízgazdag bort adó, magas savú, nem épp jó áron eladható fehérszőlőfajtát (glera a neve), kitalálták, hogy adnak hozzá némi szénsavat, találtak neki a környéken egy kellően jól csengő nevet (a Trieszt melletti, eredetileg szlovénajkú Prosek település olasz nevét), a technológiai leírást alaposan leszabályozták és levédették, és máris többször annyi pénzt fial, mint addig bármi, úgy, hogy amúgy sokkal olcsóbb a többi pezsgőnél.

Aki egy kicsit jobban beleássa magát a prosecco iránt lelkesedésből a témába, nagyjából tizenöt perc után valamelyik olasz webshopban találja magát, hogy berendelje a különböző apellációkból származó proseccókat, és talán még col fondót is tesz a kosarába, a tömeggyártott termékekkel ellentétben palackban erjedt, onnan az elhalt élesztők eltávolítása nélkül forgalomba hozott proseccót.

Sokáig úgy nézett ki, hogy a prosecco lesz az utolsó olyan pezsgő, ami nem hódol be a rozék térhódítását jelző világtrendnek. De végül behódolt, amit maga a legutóbb 77 százalékos eredménnyel újraválasztott Luca Zaia legás venetói régióelnök – Matteo Salvini legnagyobb párton belüli ellenfele – jelentett be büszkén. Akkor lehet hivatalosan prosecco rozét forgalombahozni, ha az 85 százaléknyi glera mellett 15 százalékban pinot noirt is tartalmaz, ettől lesz ugyanis színe.

leértékeljük ezzel a borrégiót, az exportpiacok érdekében befekszünk a pénznek és a marketinggépezeteknek, megalázzuk a venetói hagyományokat, és ráadásul egy nemzetközi szőlőfajtával tesszük mindezt a kiváló helyi kékszőlő, a raboso helyett, mondták.

Hivatalosan már 2020 májusában piacra kerülhetett az áru, de igazából csak az elmúlt pár hétben vált látványossá, Olaszországban ugyanis ez lett a Valentin-nap hivatalos itala, a nagyobb szupermarketek tele voltak a minősíthetetlenül ocsmány rózsaszín masnikba csomagolt, a franciacortákhoz képest féláron árult rozéproseccókkal. Ezt aztán lehet elkurvulásnak, megújulásnak, a piac nyomásának való engedésnek, portfólióbővítésnek vagy épp látókörtágításnak is gondolni, egy biztos: amit kóstoltam, meglepően finom volt.

A La Gioiosa többszáz szőlőtermelő termését integráló cég, az egyik legismertebb és legnagyobb Treviso-környéki proseccogyártó, a termékei megbízható tömegtermékek, kellően olcsók, és mióta láttam, hogy az Autogrillben 10 euróba kerül a magnumpalackos brut proseccojuk, semmilyen bulit nem tudok már elképzelni nélküle. A rozéproseccójuk habzása elegáns, szájban visszafogott tejszínhabos eper, és egy minimális szőlőcukor, tökéletes mindenhogyan, körző-vonalzó ez is: mint fehér társa, egyformán popzene.

10-es skálán? 5 pont (hogyhogy ennyi?)

Mennyibe kerül? 6,30 euró (kicsivel 2000 forint fölött)

Hol kapható? Ez sehol, de egy magyar webshopban van egy másik.

Ajánlanál te is? Írj: martin kukac azonnali pont hu