Március közepén tartományi választások lesznek a leggazdagabb német tartományban, Baden-Württembergen. A délnyugati tartomány egykoron a kereszténydemokraták és a liberálisok fellegvára volt, 2011-ben azonban a Zöldeknek sikerült kiütniük őket. A svábok pedig idén is a Zöldek újrázására szavaznak. De mit üzen ez az országos politikának?
A 2011-es fukusimai atomerőmű-katasztrófa hullámai ugyanis nemcsak az ottani reaktort törték ketté, hanem a baden-württembergi kereszténydemokraták (CDU) 1948-tól majdnem megszakítások nélkül tartó uralmát a stuttgarti miniszterelnökségen is. Baden-Württemberg az volt a CDU-nak és a jobboldali liberális Szabad Demokratáknak (FDP), ami Bajorország a CSU-nak: egymás szinonimái.
Aztán jött 2011. március 11-én a japán atomkatasztrófa, és március 27-én az atomenergia-ellenes Zöldek először tartományi választást nyertek történelmükben: a kemény svábos kiejtéssel beszélő, fiatalkorában kommunista, de mára katolikus vallásához visszatért Winfried Kretschmann vezetésével az ökopárt a sváboknál és badenieknél megszerezte az első helyet.
Persze nem csak Fukusimának köszönhetik ezt, a CDU hatalmából sokaknak egyre inkább kezdett elegük lenni. Miután a még angolul is svábosan beszélő Günther Oettinger CDU-s miniszterelnök 2010-ben átadta a miniszterelnökséget Stefan Mappusnak, a politikus nem tudta egyben tartani a csapatát – ráadásul a még Oettinger alatt elkezdődött botrányok (például a stuttgarti pályaudvarnak a helyiek által élesen ellenzett átépítése) is őrá nehezedtek. 2011-ben a CDU nemcsak az elsőségét vesztette el, de még a kormányból is kihullt, mert Kretschmann a szociáldemokratákat vette inkább be koalíciós partnernek.
Hogyan lett a CDU-fellegvárból a Zöldek tartománya?
Az, hogy éppen a sváboknál és badenieknél – Baden-Württemberg ugyanis a sváb Württemberg és a nemsvábságára nagyon kényes, már inkább a franciák és svájciak felé orientálódó Baden egyesüléséből jött létre a második világháború után – a Zöldek ilyen nagy sikert tudtak elérni, csak részben meglepő.
Igen, Baden-Württemberg Németország többi részén furcsa dialektusáról, szorgalmáról, tisztaságmániájáról (a sváb Württembergben ma is a Kehrwoche, amikor a ház lakói heti rotációval maguk nyalják fényesre a lépcsőházat, kötelező gyakorlat minden lakóépületben), az autóiparáról (Mercedes, Porsche) és smucigságáról híres – és persze a helyiek maguk is szeretik a legjobbaknak tartani magukat.
Ezen képnek teljesen megfelelt az, hogy itt a CDU uralkodik mindig – de hozzá kell tenni, hogy a tartomány a liberális FDP-nek is az egyik fellegvára volt. A sváb és badeni kis- és középvárosok jómódú polgársága – a helyi cukrászmestertől a szállodatulajdonosokig – tipikusan a gazdaságbarát liberálisokat ikszelte. 2011-re azonban az FDP is összezuhant itt. A mentalitás és az emberek azonban ugyanazok – csak aki egykoron a CDU-ra vagy az FDP-re voksolt, ma nagyon sokszor a Zöldekkel szimpatizál.
Ráadásul a sváb Zöldek egyes helyeken már igazi jobboldali párt lettek. Tübingen zöld polgármestere, Boris Palmer például a merkeli menekültpolitikai egyik legélesebb kritikusa – igaz, a pártja nem ért vele egyet, olyannyira, hogy a következő választáson már be se akarnak állni mögé. (Boris Palmerrel készült interjúnkat itt olvashatjátok el, amiben a szigorú lockdownt is bírálja.)
Baden-Württembergben mindig erős volt a reformszellem
A zöld jelenlétnek két oka is van. Egyrészről a helyi Zöldek úttörő szerepet vittek abban a polgári fordulatban, ami ma már az egész pártot jellemzi. A baden-württembergi Zöldek sohasem voltak egy radikális baloldali erő – mint mondjuk Berlinben vagy Hamburgban –, hanem azon jómódú polgárságot képviselik, amelynek azonban – nem ritkán gazdasági érdekekből is – egyre fontosabbak a környezetvédelmi kérdések. A fenntartható ipar és a zöldenergia a főleg – persze akár Kínáig is exportáló – családi vállalkozásokra épülő baden-württembergi gazdaságnak nagyon fontos, és amióta az autóipar is lát fantáziát a környezetvédelemben,
Másrészről pedig hiába élt sokakban a fafejű, smucig és konzervatív sváb képe, a zöld gondolat egyáltalán nem új ezen a délnyugati vidéken. Heidelberg, Tübingen, Konstanz vagy Freiburg egyetemi városaiban eleve az egyetemisták nagyszámban szavaztak az ökopártra, és egyre inkább követték ebben a szüleik is őket.
De a természetközeliség mindig is fontos életfilozófia volt – akár az aszketikus sváb pietistáknál, akár a már a 19. század végén a különféle élet- és oktatási reformmozgalmak őshazájában, Badenben.
– például a katolikus Bajorországgal szemben Baden és Württemberg mindig is más utakat járt. Miközben
Mindehhez pedig – a már említett, 19. század végi életreformmozgalmak kapcsán – erős spiritualitás is társul, ami szintén a Zöldek ökológiai szemléletéhez áll közel.
A tartomány sajátossága az is, hogy itt a koronavírus-szkeptikusok is balliberális „hippik”, akik egyfajta spirituális ökoszemléletmód miatt utasítják el az oltásokat vagy eleve a hivatalos orvostudományt – Freiburgban, Konstanzban vagy Heidelbergben a Querdenker-tüntések inkább hasonlítanak valami hatvannyolcas hippi-buddhista-spiritualista szeánszhoz, mint a más tartományokban látható erős széljobbos hangulathoz.
A zöld, aki meghódította a svábok szívét
Az 1968-as diáklázadásokban a Nyugat-Német Kommunista Szövetség aktivistájaként résztvett Kretschmann személyében – aki aztán dolgos svábbá és vallását gyakorló katolikus nagypapává szelídült – a legideálisabb jelöltet találták meg a Zöldek, aki tényleg sokban – és sokkal jobban, mint CDU-s vagy FDP-s ellenfelei – kifejezi a tartomány mentalitását. Nem véletlen, hogy Kretschmann 2011-es győzelme nem maradt folytatás nélkül: 2016-ban is miniszterelnök lett, és
2016-ban azonban a CDU-t vette be maga mellé a kormányba, ami nemcsak az SPD visszazuhanása miatt volt szükséges – a vörösök Baden-Württembergben az ipari Mannheim kivételével majdnem mindenütt csak egy kispárt –, de ezzel hatástalanítani tudta a CDU-t is mint esetleges ellenzéket. A párt idén Susanne Eisenmann helyi kulturális minisztert indítja ellene – de a közvélemény-kutatások szerint
Ha közvetlenül választanák a miniszterelnököt, akkor nem is lenne kérdés, ki a győztes: Kretschmann-nal a választók 70 százaléka elégedett. A Zöldeknek éppen ezért – amint a nyitóképen is olvasható – nagyon nem is kell annál többet írniuk a plakátokra Kretschmann képe mellé, hogy „ismernek engem”.
A pártok versenye persze azért kicsit szorosabb lesz, de a Zöldek itt is vezetnek. Ha nem március 14-én, hanem már most vasárnap szavazni kellene, akkor
– azaz a kommunistáknak vélhetően ezúttal sem fog sikerülni a stuttgarti parlamentbe bejutni. Zöld lehet a tartomány, de vörös valahogy sohasem lesz. Persze mivel a Zöldek már igazi nagypárttá váltak, egyeseknek nem is igazi „zöldek” már. A nagyon ökotudatos sváboknál és badenieknél tehát
Elsősorban azonban csak az egyetemi városokban van esélyük a futottak még kategóriáján kívül megjelenni. Szintén a városi fiatalokra hajt az euróföderalista Volt-párt, amely a határok lebontását ígéri a plakátjain.
Az AfD a mostani választásokon nem játszik nagy szerepet – ahhoz, hogy a párt jelen van a stuttgarti parlamentben, mindenki hozzászokott, de 2016-os eredményéhez képest kicsit vissza is fog esni. Ez többek között azon botrányokhoz is kapcsolódik, amelyek a párt parlamenti munkáját kísérték: az egyik képviselőjük antiszemita kijelentései miatt majdnem ketté is szakadt a sváb AfD. Dubravko Mandić, az AfD stuttgarti képviselője pedig azzal fenyegette meg a sajtót, hogy „kiüzzűk magukat a szerkesztőségeikből”. Noha az AfD társelnöke, Jörg Meuthen professzor is baden-württembergi, és a párt mérséklődésének híve, a helyi csapatra nincs nagy befolyása.
Az idei kampányt nemcsak a kínai koronavírus lassítja a tartományban, de Kretschmann maga is bejelentette, hogy részben háttérbe vonul a kampány alatt, mivel feleségénél mellrákot állapítottak meg, és vele szeretne több időt eltölteni.
Tud-e Kretschmann baloldali többséget szerezni?
A választások egyetlen nagy kérdése az, hogy kivel folytatja Kretschmann. Marad a CDU-val, és akkor egy igazi nagykoalíció irányít – mintegy példát mutatva Berlinnek is, elvégre idén ősszel országos választások is lesznek? Vagy éppen
A Zöldek-CDU-koalíciónak egyértelmű többsége van – a Zöldek-SPD-felállás azonban még kicsit kevésnek bizonyul, a Linke pedig úgysem kerül be, de velük a helyi Zöldek amúgy se közösködnének szívesen.
Az FDP-nek csak a szocdemek és Zöldek mellett maradt esélye
Ami még lehetséges az egy – a pártok színei alapján – közlekedési lámpa-koalíciónak nevezett összefogás, azaz a Zöldek, a piros szocdemek és a sárga liberálisok kormánya. Az FDP-nek, amely magát 2011-ig igazi sváb állampártnak érezhette, más esélye nincs visszajutni a kormányba.
Ilyen közlekedési lámpa-kormány már van egy Németországban. Azon Rajna-vidék-Pfalzot vezeti a szocdem Malu Dreyer a Zöldekkel és liberálisokkal közösen, ahol március 14-én szintén választások lesznek – a mainzi hatalomért egyelőre nagyon kiélezett a verseny az SPD és a CDU között. Itt a CDU 33 százalékon, az SPD meg 30-on áll – de Malu Dreyer még folytathatja ettől a Zöldekkel és a liberálisokkal kormányzást, ráadásul mivel az SPD egyik legnépszerűbb tartományi miniszterelnökéről van szó, a kampány véghajrájában a Dreyer-effektus meglökheti még az elvtársakat felfelé.
Mit üzen a Délnyugat az országos politikának?
A 2021-es év Németországban igazi választási szuperévnek számít: Hat tartományban (Baden-Württemberg és Rajna-vidék-Pfalz mellett Szász-Anhaltban, Berlinben, Mecklenburg-Előpomerániában és Türingiában) is tartományi választások lesznek, a nyolcmilliós Alsó-Szászországban és a hatmilliós Hessenben kommunális (azaz önkormányzati) választások jönnek – és persze ősszel (nagy valószínűség szerint szeptember 26-án) szövetségi választásokat tartanak, ahol egyvalami már biztos: nem Angela Merkel lesz utána Németország kancellárja.
A tartományi választási eredményeknek mindig nagy szerepük van az országos kampányokban is.
Elvégre Söder mögött a bajorok majdnem fele áll.
Ha Kretschmannak sikerül a szocdemekkel többséget összehoznia, Mainzban pedig Malu Dreyer szocdemként hatalmon marad, az nemcsak a Zöldeket, de az SPD-t is meglendítheti – és még inkább annak esélyét, hogy egy baloldali kormány kövesse (zöld vagy szocdem kancellárral) Angela Merkelt. Ehhez persze a Linkére is szükség lenne, márpedig
Ezt segítheti, hogy a Linke balpopulista politikusa, Sahra Wagenknecht visszaszorult, és idén két olyan társelnök kerülhet a párt élére – a balradikális, frankfurti Janine Wissler és a türingiai, pragmatikus Susanne Hennig-Wellsow –, akik mindenképpen szeretnének kormányozni már. (Hogy a Linkének erre mennyi esélye van, és mit kell még változtatnia, arról itt írtunk.)
Mindazonáltal az országos kutatások még nem adnak esélyt egy balos kormánynak –
Országosan a CDU 33 százalékon, a Zöldek 17 százalékon, az SPD 16 százalékon, az AfD 11 százalékon, az FDP 9 százalékon és a Linke 8 százalékon áll. Hivatalosan azonban csak egyetlen párt nevezte még meg, ki a kancellárjelöltje: az SPD a hamburgi Olaf Scholz alkancellár-pénzügyminiszterrel vág neki a majdnem lehetetlennek. A Zöldeknél Annelena Baerbock és Robert Habeck társelnökök közül kerül ki a jelölt. (A Robert Habeckkal készült Azonnali-interjút itt olvashatjátok el.)
PLAKÁTFOTÓK ÉS NYITÓKÉP: Pártok freiburgi plakátjai / Techet Péter, Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.