Évente hárommillió embert öl meg, és lehetne mit tenni ellene

Szerző: Szabó Kornél
2021.02.13. 10:19

Magyarország nem áll jól az alkoholizmus szempontjából, pedig léteznek sikeres nemzetközi példák a probléma kezelésére. A megoldás azonban nem egyszerű, és komoly lemondásokkal járhat. Politikailag azonban szinte öngyilkosság lenne felvállalnia bárkinek is.

Évente hárommillió embert öl meg, és lehetne mit tenni ellene

A koronavírus-járvány nyomán már hónapok óta tart a bezártság és a magány, melyek nincsenek jó hatással az emberek mentális egészségére. Ilyenkor gyakrabban fordulnak az emberek az alkohol felé.

Magyarországon különösen népszerű ez a „gyógymód”: hazánk az egyébként is kiugróan sok alkoholt fogyasztó Európai Unióhoz képest is rosszul áll az alkoholizmussal kapcsolatos statisztikákban. Optimizmusra pedig nincs okunk:

a kormányzat az aggasztó trendek ellenére nem tesz érdemi lépéseket ennek mérséklésére és visszaszorítására.

De mégis mit lehetne egyáltalán tenni?

Fontos leszögezni, hogy az alkoholizmus kialakulásában az egyénnek is komoly felelőssége van. Végső soron mindenki maga dönti el, hogy iszik-e vagy nem, és hogy mennyit. Azonban az is tény, hogy a kormányok az alkoholpiacra való hatással vagy megelőző intézkedésekkel jelentős hatást érhetnek el ezügyben társadalmi szinten.

Egyrészt beavatkozhat a kormányzat közvetlen módon, azaz olyan intézkedéseket hozhat, amelyekkel kimondottan az alkohol által okozott problémákra akarnak megoldást nyújtani. Emellett közvetetten minden más intézkedés is hatással lehet a problémára:

minden olyan lépés, amitől az embereknek általánosan jobb lesz az anyagi, a fizikai és a mentális állapota, segít az alkoholizmus mérséklésében.

Ilyen lehet például egy jól kezelt koronavírus-válság – bizonyított tény ugyanis, hogy az emberek válságok idején többet isznak, és nagyobb eséllyel vetik el a mértéket. Például a KSH – egyéb szakértői becslésekhez képest az alkoholisták számát egyébként messze alulkalkuláló – adatai is mutattak egy kiugrást a 2008-ban, a gazdasági világválság kirobbanásakor és az azt követő néhány évben. Különösen negatív tendenciát vetít elő ez most a koronavírus-járvány és az annak visszaszorítását célzó intézkedések nyomán kibontakozó gazdasági válság fényében, hiszen ilyen kiugrásra most is van okunk számítani.

2010-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 193 tagja gyűlt össze Genovában, és sikerült megegyezniük egy olyan nemzetközi stratégiában, amely az alkoholfogyasztás okozta károk mérséklését szolgálja. Az így létrejött dokumentum ajánlásokat tartalmaz az egyes országok felé, hogy milyen szakpolitikai intézkedésekkel lehetne javulást elérni.

Tíz kategóriában összesen ötvenkilenc javaslatot gyűjtöttek össze. Most azokat a szakpolitikákat vesszük sorra, melyek általánosan az alkoholfogyasztás mérséklését célozzák, és amelyek a kutatások szerint a legnagyobb kimutatható hatással bírnak az alkoholfogyasztásra és az alkoholisták számára, a lehető legkisebb befektetéssel.

Alkoholstratégia

A nemzeti alkoholstratégia egy terv az alkohol okozta károk csökkentésére egy adott országban. Jellemzően összefoglalja, hogy milyen az alkoholfogyasztás és az alkoholizmus jelenlegi helyzete, és milyen lépések történtek eddig ezek visszaszorítására. Azt is tartalmazza, hogy milyen célok elérését tartja reálisnak a kormányzat, és milyen lépéseket tennének ezek eléréséhez. (Példaként itt olvasható Ausztrália alkoholstratégiája.)

Magyarország az EU azon hét országa közé tartozik, akik nem rendelkeznek ilyen stratégiával,

pedig szakértők már évek óta hívják fel a figyelmet ennek szükségességére (például Zacher Gábor toxikológus a HírTV műsorában 2016-ban, és Kohári Szilvia, az egri szenvedélybetegeket segítő RÉV-központ vezetője a Népszavának adott 2020-as interjúban). Kísérlet volt a készítésére, 2014-ben például arról tájékoztatta a sajtót az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hogy majdnem kész van egy alkoholstratégia, azonban ezt azóta sem tették közzé.

Természetesen egy ilyen stratégia elkészítése önmagában nem csökkenti az alkohol okozta károkat, hiszen ahhoz az abban foglaltakat végre is kell hajtani, de mégis ez az első lépés az alkoholproblémák visszaszorításában – ezzel az állam kifejezi, hogy felismeri a probléma súlyát, szándékában áll tenni ellene és terve is van erre.

Áremelés

Aki tanult közgazdaságtant, hamar megtanulta, hogy az alkoholtartalmú italok rugalmatlan termékek, sőt a dohánytermékek mellett ezeket szokták az egyik példának hozni a rugalmatlan keresletre. Ez azt jelenti, hogy az ár egységnyi növelése kisebb mértékben csökkenti a termék forgalmát. Ebből arra a következtetésre is juthatnánk, hogy felesleges emelni az italok árát, ennek ellenére a kutatások egyértelműen azt mondják, hogy

az alkoholfogyasztás csökkentésében a legbiztosabb eredményt az áremelés okozza.

Egy 112 elemzés feldolgozásából és összevetéséből készült tanulmány szerint az ár 1 százalékos emelkedése átlagosan 0,46 százalékkal csökkenti a sör, 0,69 százalékkal a bor, és 0,8 százalékkal a töményitalok iránti keresletet. (Ellenben a legtöbbet fogyasztók körében ez a hatás kisebb, náluk az egy százalékos emelés átlagosan mindössze 0,28 százalékkal csökkenti a fogyasztott mennyiséget.)

Az ár központi növelésére többféle módszer létezik. A legalapvetőbb a jövedéki adó emelése, mely az egyes italtípusokra meghatározott adó mértékével növeli az alkoholtermékek árát. Ez amellett, hogy a fogyasztás mérséklését elősegítve csökkenti az alkoholfogyasztás okozta gazdasági károkat, még kompenzálni is segíti azokat a költségvetés bevételeinek növelésével.

A másik módszer egy központi minimumár meghatározása az egyes italok alkoholtartama alapján, ami alatt azokat nem lehet (törvényesen) árusítani. Ennek előnye, hogy kisebb terhet ró a mérsékelt fogyasztókra, mert nagyobb mértékben növeli a legolcsóbb alkoholos italok árát, mint a drágább termékekét, ezeket pedig leginkább a nagyivók vásárolják, így náluk van a legnagyobb hatással az áremelés.

Skócia 2018-ban határozott meg minimumárat az egyes termékek alkoholtartalma alapján. (Bár egy korábbi erre irányuló kísérletük ellen a Scotch Whiskey Association pert indított és nyert az Európai Bíróságon.) Az intézkedés alkoholegységenként (nagyjából 10 milliliter tiszta alkohol) fél fontban határozta meg a termékek minimumárát, azaz például egy 0,7 literes vodka ára legalább 13 font kellett legyen (jelenlegi árfolyamon nagyjából 5100 forint). A lépés nyomán egy év alatt 3,6 százalékkal csökkent a megvásárolt alkohol mennyisége, hosszabb távon pedig még jelentősebb eredményre számítanak.

Az áremelés természeresen a termelőket és a forgalmazókat is érintené. A jövedéki adó növelése kimondottan rosszul, hiszen a bekövetkező áremelkedésből ők több profitra nem tennének szert, azonban a forgalom csökkenéséből eredő veszteséget nekik kellene viselniük.

A minimumár bevezetéséből és az abból adódó áremelkedésből viszont még a kereskedők is profitálhatnának, hiszen a forgalom kisebb mértékben csökkenne, mint amennyivel az ár nőne. Bár ez a kereskedőknek megoldást jelenthet, a termelők részéről már nem ilyen egyszerű a helyzet. Hiszen hiába származna ugyanannyi, vagy akár több bevétel a kevesebb, de drágábban árult termékekből, a forgalom csökkenése a termelés csökkenéséhez vezethet, ami pedig munkahelyek megszűnéséhez.

Ezek a kérdések elsősorban az olcsóbb, nagyobb közönség által fogyasztott termékeket forgalmazókat érintenék. Radosevics Radován, a prémium italokkal foglalkozó Radovin borkereskedés alapítója úgy látja, a magasabb árú italok esetében már nincs jelen ez az árérzékenység. „Mi a prémium italok piacán vagyunk jelen, azaz minőségibb termékeket forgalmazunk, magasabb áron. Mi ebben a szegmensben egyáltalán nem tapasztaltuk, hogy hatással lenne az ár változása a keresletre” – mondta el az Azonnalinak. (Több nagy italforgalmazótól is megkérdeztük, hogy mi a tapasztalatuk ezzel kapcsolatban, azonban ők nem tudtak vagy nem kívántak válaszolni.)

Bár az áremelés hatékony út, terhet jelenthet a piaci szereplők számára, a társadalom körében pedig kevésbé népszerű intézkedés. Ezért arról kérdeztük Dr. Zacher Gábor toxikológust, hogy áremelés nélkül is elképzelhető-e egy hatékony alkoholizmus elleni fellépés, vagy ez mindenképpen szükséges lenne a jelentős változás eléréséhez.

„Áremeléssel gyors és látványos hatást lehet elérni. Ha most egyik napról a másikra duplájára emelkedne az italok ára, annak azonnal érezhető hatása lenne.

De ennek nyilván ára van az ilyen intézkedést meghozó kormány számára, mert valószínűleg veszíteni fog a népszerűségéből. Enélkül viszont a másik út az, hogy a felnövekvő generációkat kell megtanítani a mértékkel történő fogyasztás előnyeire és az alkohol veszélyeire. Ez viszont sokkal lassabban és hosszabb távon fejti csak ki a hatását, mivel a jelenlegi alkoholisták helyzetén nem javít, csak azt éri el, hogy a következő generációk kevésbé lesznek érintettek.”

Az elérhetőség csökkentése

Jelentős negatív hatással van az alkoholfogyasztásra, ha az nehezebben elérhető. Ennek egyszerű oka van, ez ugyanis növeli az alkoholtermékek beszerzésének időbeli költségét. Azaz, az emberek hajlamosak kevesebb alkoholt venni és fogyasztani, ha messzebbre kell menni érte, ha gyakrabban kell boltba járni (mert alkalmanként csak korlátozott mennyiség vásárolható meg) vagy ha bizonyos napszakokban nem is elérhetőek az alkoholos italok, így előre kell tervezni a vásárlásoknál.

Az elérhetőség korlátozására sok mód van. A legszigorúbb a Közel-Kelet egyes országaiban jellemző teljes tiltás. Ennél némileg megengedőbb a skandináv országokban bevett állami monopólium egyes alkoholtermékek árusításában, amelynek lehetőségéről egyébként itthon is felröppentek pletykák néhány éve. Ennek lényege az lenne, hogy az alkoholárusítás állami kézbe kerülne, és az

itthon már jól ismert Nemzeti Dohányboltokhoz hasonló üzletek jönnének létre, melyek kizárólagos forgalmazói lehetnek az erre kijelölt italoknak.

Ennél enyhébb korlátozó intézkedés az alkoholárusítás engedélyhez kötése, az árusítás időbeli korlátozása (csak megadott napszakban lehet árusítani), a területi alapú korlátozás (annak meghatározása, hogy mennyi üzlet árusíthat alkoholt adott területen belül), vagy az egy személy által egyszerre vásárolható alkohol mennyiségének limitálása.

Észak-Európa országaiban például szigorú korlátozás van ezen a téren, egy bizonyos szintnél erősebb alkoholokat csak egy államilag kijelölt bolthálózat árusíthat. Ez a szint országonként eltérő, 2,25 és 5,5 alkoholszázalék között van. Ez azt jelenti, hogy általánosan az élelmiszerboltokban csak alacsony alkoholtartalmú sörök és ciderek érhetőek el. Történtek kísérletek ennek lazítására, amelyek eredményei megerősítették a szigor szerepét.

Finnország például 1969-ben engedélyezte a normál erősségű (nagyjából 4,5 százalékos alkoholtartalmú) sörök árusítását az élelmiszerboltokban, aminek hatására egy év alatt 124 százalékkal nőtt az emberek által elfogyasztott sör mennyisége.

Svédországban pedig 1965 és 1977 között lehetett normál erősségű sört venni az élelmiszerboltokban, 1972-ig ráadásul mindenféle korhatár nélkül. Ez alatt az időszak alatt 15 százalékkal nőtt a teljes alkoholfogyasztás, amiben jelentős szerepet tulajdonítottak a sör nagyobb elérhetőségének.

SVÉDORSZÁGBAN A 3,5 SZÁZALÉKNÁL MAGASABB ALKOHOLTARTALMÚ ITALOKAT CSAK A SYSTEMBOLAGET BOLTHÁLÓZAT ÁRUSÍTHATJA. FORRÁS: SYSTEMBOLAGET / FACEBOOK

Korai felismerés és beavatkozás

Egy, az Egyesült Államokban készült kutatás során arra jutottak, hogy a hosszútávú alkoholfüggők közül nagyon kevesen fordulnak segítségért, tíz érintettből nagyjából egy teszi ezt meg. Ha mégis, az eredmények minimálisak, kevés betegnél sikerül hosszútávú eredményt elérni, annak ellenére, hogy az ilyen kezelések komoly költségekkel járnak. Emiatt felértékelődik a megelőzés és a korai beavatkozás szerepe. Egy ezt szolgáló program a korai kezelésbevétel.

Ennek lényege, hogy olyan személyeknél, akik érintettek valamilyen ártalmas szer használatában, de még a szerhasználói karrierük elején járnak, különböző beavatkozásokkal megelőzzék állapotuk romlását és a függőség kialakulását.

Ennek jelentőségét hangsúlyozta az Országos Addiktológiai Intézet is 2006-os összeállításában, ahol az alkoholbetegek korai azonosítását és az őket célzó beavatkozásokat olyan lépésekként jelölik meg, ami jelentős hatással lehet a probléma kiterjedtségének csökkentésére. Ezek a kezelések alacsonyabb költségekkel járnak, mint a már kialakult függőségek esetében, és a hatásuk is nagyobb.

„A korai kezelésbe vétel nem is egy konkrét program, inkább egy szemléletmód, ami több különböző módszer együttes alkalmazását igényli” – mondta el kérdésünkre Dr. Felvinczi Katalin, a Magyar Addiktológiai Társaság főtitkára. A módszer lényege, hogy a beavatkozást igénylő állapot minél hamarabb felismerésre kerüljön, és legyen meg az együttműködés az egészségügyi és a szociális ágazat között ahhoz, hogy összehangoltan közbe tudjanak lépni.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha valaki bármilyen okból kezelésért fordul (akkor is, ha nem függőséggel kapcsolatban), ott a háziorvos, vagy a szakorvos fel tudja fedezni a szerhasználat korai jeleit, tudjon tanácsokat adni ezzel kapcsolatban, mondja el az érintetteknek hogy milyen kezelési lehetőségek érhetőek el, és biztassák ezek igénybevételére.

A témában íródott szakmai anyagok kiemelik, hogy Magyarországon nem igazán vannak rendszerszerűen működő, stabil finanszírozással rendelkező korai kezelésbe vételi programok. Dr. Felvinczi Katalin úgy látja, ez az állítás a mai napig érvényes: „Bár vannak példák olyan programokra, amelyekben fontos szerepet játszik ez a szemléletmód, de a korai kezelésbevétel szervezeti feltéteteleit a jelenlegi szabályozási és finanszírozási rendszer nem támogatja. Sajnos ma is igaz, hogy területi egyenlőtlenségek tapasztalhatóak az ellátásban és általános az alulfinanszírozottság.

A függőségekkel kapcsolatos programok általában véve is nehéz helyzetben vannak.”

A házilag gyártott alkoholok szerepe

A házilag készült alkoholos italok jellemzően magasabb alkoholtartalmúak és olcsóbbak, mint boltban megvásárolható társaik, ezért az emberek többet fogyasztanak belőlük.

Ez Magyarországon, a házipálinka országában különösen nagy problémát jelenthet.

A szabályozás kimondottan megengedő ezen a téren – adómentesen állítható elő ezer liter sör, bor, vagy habzóbor háztartásonként, amennyiben azt saját felhasználásra készítik; pálinkát pedig 86 literig literenként hétszáz forintba kerülő adójegy megváltásával lehet főzni. Vagyis lehetett, hamarosan ez már adómentes is lesz, miután a kormány az Európai Unióban kiharcolta az ehhez szükséges módosítást.

Ez így nem lesz könnyű

A fentiek alapján talán jól látható, hogy az alkohol visszaszorítása nem könnyű feladat. Bár az emberek általánosságban véve valószínűleg támogatnák az alkoholizmus elleni küzdelmet, de elsősorban olyan lépéseken keresztül, melyek számukra személyesen nem járnak lemondással. Azaz például a függőknek nyújtott egészségügyi ellátás fejlesztésével, vagy például az alkoholtermékeket forgalmazó cégek marketingtevékenységének korlátozásával, mely sokat emlegetett intézkedés, azonban az eddigi kutatási eredmények alapján nem mutatható ki, hogy jelentős hatása lenne az alkoholfogyasztásra.

Ezek azonban ha lehetnek is intézkedései az alkoholprobléma megoldásának, önmagukban nem elegek.

A fent is idézett kutatásokból is úgy tűnik, az alkohol által okozott károk visszaszorításának a legbiztosabb eszközei azok a lépések, melyek valamilyen módon az emberek alkoholhoz való hozzáférését korlátozzák. Ezek viszont a gyakorlatban lemondással járnak nemcsak az alkoholproblémákkal küzdők, de a mérsékelt és alkalmi fogyasztók számára is.

Tovább árnyalja a képet, hogy az egyes lépések kisebb hatással bírnak a nagyivók és a problémás alkoholfogyasztók szokásaira, tehát például az ő fogyasztásukat kisebb mértékben csökkenti az áremelés, mint általánosan a népességét. Ez azt is jelenti, hogy

az intézkedések által okozott teher aránytalanul sújtja a mértékkel fogyasztókat, miközben az alkoholproblémákkal küzdők körében csak ennél kisebb mértékű javulást tud elérni.

Talán éppen itt kereshetjük az okait annak, hogy a politikai szereplők miért nem szeretnek foglalkozni a témával. Hiszen központilag megszabott áremelések, nemzeti italboltok vagy az alkoholos italok elérhetőségét korlátozó hasonló intézkedések bevezetése nem is kérdés, hogy elégedetlenséget szülhetnének és szavazók elveszítését jelenthetnék az ezeket javasló pártnak, miközben a lépések által okozott tényleges javulás ehhez képest kisebb mértékű lenne.

Egy sikeres alkoholpolitikához vezető első lépés tehát annak a ténynek az elfogadása, hogy ez minden fogyasztó számára lemondásokkal jár. Az alkoholizmus elleni harc akkor kezdődhet meg, ha azt ennek fényében is hajlandóak vagyunk támogatni.

GRAFIKA: Vitárius Bence / Azonnali

Szabó Kornél
Szabó Kornél az Azonnali újságíró gyakornoka

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek