Luxemburgban adózni addig volt jó buli, amíg az EU miatt ki nem kellett teregetni a szennyest

Szerző: Petróczi Rafael
2021.02.10. 19:10

Cristiano Ronaldo, Shakira, a szaúdi herceg, meg pár orosz és olasz maffiózó – őket vonzza Európa egyik legnagyobb adóparadicsoma, amiről a média nemzetközi összefogással szedte le újra a keresztvizet.

Luxemburgban adózni addig volt jó buli, amíg az EU miatt ki nem kellett teregetni a szennyest

A Luxemburgban bejegyzett 124 ezer cégnek és befektetési alapnak csaknem 90 százaléka külföldi kézben van, 44 százalékuk pedig offshore hátterű,amik összesen legalább hatezer milliárd eurónyi vagyon felett gazdálkodnak. A valódi tulajdonosok között vannak hírességek, sportolók, sőt, feltehetően bűnözők is – röviden ez derül ki a francia Le Monde által levezényelt úgynevezett OpenLux nyomozásból, ami a luxemburgi adóparadicsomban található cégek tulajdonosi viszonyait tárta fel. 

Az persze régóta tudható volt, hogy Luxemburg Európa egyik legnagyobb adóparadicsoma,

arról viszont mindeddig nem volt tudomásunk, hogy az oda bejelentett cégek, vállalkozások mögött kik állnak

 – az OpenLux nyomozás újdonsága pont az, hogy a Le Mondenak egy olyan terjedelmes (ám a széles nyilvánosság számára nem böngészhető) adatbázist sikerült összeállítania, amiből ez is kiderül.

De mindenek előtt: mi a baj az adóparadicsomokkal?

Hogy hogyan lett az Európai Unió szívében elhelyezkedő miniállamból a gazdagokat mágnesként vonzó adóparadicsom, annak régre nyúló történelmi előzményei vannak – akit ez érdekel, itt talál róla kimerítő összefoglalót.

Ami miatt ma Luxemburg adóparadicsomnak tekinthető – még ha ezt a címkét az érintett tagadja is –, hogy ugyan a vállalatoknak a jövedelmük után hivatalosan majdnem 30 százalék adót kell befizetniük, azonban van lehetőség egyedi adózási megállapodásokat is kötni az állammal: 2014-ben az úgynevezett Luxleaks-botrányban (amiben oknyomozó újságírók tettek közzé bizalmas információkat a luxemburgi adózási gyakorlatokról)

több száz multinacionális vállalatról derült ki, hogy eurómilliárdokat spóroltak meg azzal, hogy ilyen egyedi szerződések útján akár egy százalék alatt is adózhattak a jövedelmük után.

A FedEx például két leányvállalatot is alapított Luxemburgban abból a célból, hogy a mexikói, franciaországi és brazíliai tevékenységéből származó bevételeit a luxemburgi intézményeken keresztül átutalja a hongkongi leányvállalatának. Hála az egyedi megállapodásnak a máshol megszerzett nyeresége után csak 0,25 százalékos adókulccsal kellett adóznia a szállítási portfólióval rendelkező nemzetközi vállalatnak.

A FEDEX ANNO NAGYOT SZAKÍTOTT A LUXEMBURGI SZABÁLYOKNAK HÁLA. FORRÁS: MJ-BIRD / WIKIMEDIA COMMONS

Ezek a felettébb kedvező adózási viszonyok, illetve az vonzza a külföldi tőkéseket, hogy – eddig legalábbis – el lehetett rejteni adminisztratíve a vállalkozások valódi tulajdonosait.

Hogy ki számít valódi tulajdonosnak (angolul ultimate beneficial owner, röviden UBO) egy cégben, több definíció is taglalja, de általánosságban azt az embert, vagy azoknak az embereknek a körét értjük alatta, akiknek hatáskörükben áll ellenőrizni a vállalat jövedelmét és eszközeit – magyarán a vállalat egészére vonatkozó döntéseket hozhatnak.

Luxemburgban az is UBO-nak minősül, aki a vállalat részvényeinek legalább 25 százalékával bír.

A diszkrécióra vágyó üzlettulajdonosok kilétét így sokáig „jótékony homály” fedhette – márpedig arra nincsen garancia, hogy ezzel nem élnek vissza bűnözői körök, akik pénzmosás vagy akár fegyverkereskedelem céljából viszik a vagyonukat a Luxemburgi Nagyhercegségbe.

Felemás próbálkozás az átláthatóságért

Az EU pedig pont azt akarja megakadályozni, hogy a valódi tulajdonosok elrejtőzhessenek ezekben az adóparadicsomokban az Unió területén, éppen ezért hozta meg 2019-ben a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni irányelvet ami előírja a tagállamoknak, hogy nyilván kell tartaniuk a területükön bejegyzett vállalkozások valódi tulajdonosait.

Mivel irányelvről van szó, nem pedig rendeletről (amit a hatályba lépés után közvetlenül alkalmazni kell), a 27-ek megválaszthatják egy bizonyos határidőig, hogy pontosan mikor ültessék azt át a maguk jogszabályi környezetébe.

Az EU-ban Luxemburg az elsők között volt, akik átültették a gyakorlatba az uniós irányelvet, és 2020-tól kötelezték is arra a vállalkozásokat, hogy regisztrálják a valódi tulajdonosaikat.

Az új gyakorlat meghonosítása félsikert hozott: 124 045 cég tett eddig ennek eleget – ez a Le Monde szerint a valójában Luxemburgan működő cégeknek alig több, mint a fele, a luxemburgi hatóságok szerint viszont majdnem 90 százaléka.

Az OpenLux a média nemzetközi összefogásának eredménye

Nehézsége az UBO-kat feltüntető luxemburgi adatbázisnak, hogy külföldről történő eléréséért fizetni kell, valamint hogy pont arra nem igazán alkalmas, amire létrehozták, hogy látni lehessen egy-egy valódi tulajdonos terjeszkedését a luxemburgi gazdasági életben: az adatbázisban ugyanis csak a cégekre lehet keresni, a tulajdonoskra nem. (A magyar cégjegyzékben is csak így lehet keresni, viszont mi nem is vagyunk adóparadicsom.)

Ezt a problémát oldotta meg végsősoron a Le Monde, aminek

sikerült egy használható és újságíróbarát adatbázist összeállítania az új rendszerben már regisztrált 124 ezer vállalkozás adataiból.

Nyilván ez akkora adatmennyiség, amit egyetlen szerkesztőség – még ha az a Le Monde is – nem bír el egyedül: ezért társult összesen 16 szerkesztőség az OpenLux nevet kapó projektbe, például a német Süddeutsche Zeitung, a belgiumi Le Soir, az olasz IrpiMedia, az amerikai McClatchy kiadó vagy az oknyomozó újságírókat magába tömörítő Szervezett Bűnözés és Korrupció Bejelentési Projekt, az OCCRP.

Luxemburg a gazdagok és a hírességek paradicsoma

A hétfőn publikált eredmények szerint Luxemburg kedvelt befektetési helye a hírességeknek és sportolóknak: a mindössze 2586 négyzetkilométer területű nagyhercegségben található olyan cég vagy befektetési alap, ami – valódi tulajdonosát tekintve – a világhírű golfjátékos Tiger Woodshoz, a portugál focista Cristiano Ronaldóhoz vagy a kolumbiai énekesnőhöz, Shakirához köthető – bár hogy mit csinálnak ezek a cégek vagy mekkora volt a bevételük, arról az ügyben eddig született cikkek nem számolnak be.

De van luxemburgi érdekeltsége Hamad ibn Ísza Ál Halífa bahreini királynak, valamint az ötven leggazdagabb francia családból 37-nek. A Le Monde beszámolója szerint partnereikkel közösen

összesen 279 olyan valódi tulajdonost találtak, akik szerepelnek a Forbes magazin top 2000 milliárdosainak listáján.

Nagyon szívesen látja Luxemburg a külföldieket, főleg a franciákat

Ami érdekes lehet, hogy a Luxemburgban bejegyzett cégek és befektetési alapok mögött alig találunk luxemburgiakat: ahogy az a Le Monde összegzésében áll, a 124 ezer cég csaknem 90 százaléka mögött külföldi tulajdonosok állnak – így összesen 157 nemzet képviselőit találni meg a Le Monde listájában.

Ami kirívó, hogy más nációkhoz képest magas arányban reprezentálják magukat a franciák:

a 124 ezer cégnek csaknem 14 százaléka, több, mint 17 ezer darab francia tulajdonossal bír.

Franciaország azonban vica versa is nagy szerepet játszik a luxemburgi adóparadicsom életében: a kedvező adózást kihasználva jellemző gyakorlattá vált, hogy a gazdagok Luxemburgban bejegyzett cégeken keresztül fektetnek be külföldi, kiváltképp francia területen lévő ingatlanokba.

Így például

luxemburgi cégen keresztül van Párizs közelében kastélya a Mohammed bin Salman szaúdi hercegnek, vagy szőlészete Provence régiójában az azóta már elvált Angelina Jolie-nak és Brad Pittnek.

MOHAMMED BIN SALAM SZAÚDI HERCEG (JOBBRA) PÓZOL VLAGYIMIR PUTYIN OROSZ ELNÖKKEL (BALRA) EGY 2018-AS TALÁLKOZÁSUK ALKALMÁVAL. FORRÁS: AZ OROSZ ELNÖKI KABINETIRODA / WIKIMEDIA COMMONS

Hasonló ingatlanvásárlási gyakorlatot láthatunk egyébként az OpenLux-cikkek szerint London vagy Berlin esetében is.

Szervezett bűnözői körök is használhatják Luxemburgot

Ami még érdekes az OpenLux-iratokból, hogy bizony nemcsak a gazdag külföldiek, hanem – mint azt az OCCRP hosszan taglalja – gyaníthatóan bűnözők és korrupt politikusok is élnek az adóparadicsom adta lehetőségekkel.

Luxemburgi cégen keresztül birtokol ingatlant például az orosz maffia egyik feltételezhető vezetője, Maxim Lalakin – nála nagyobb volumenben, több cégen keresztül nyomja az ingatlanbizniszt Mohamed Najib Mikati, Libanon korábbi miniszterelnöke, aki több korrupciós ügyben is érintett. 

Ennél is rázósabb sztori lehet abból, hogy az OCCRP cikke szerint a luxemburgi cégtulajdonosok között megtalálható Olaszország híres maffiája, a ’Ndrangheta több tagja is:

az olasz hatóságok gyanúja szerint a maffia arra használhatja a nagyhercegséget, hogy elrejtsék a hatóságok elől az illegálisan szerzett pénzt.

Hasonló megfontolások járhattak a fejében – az OCCRP összegzése alapján – a libanoni fegyverkereskedő Abdul Rahman el Assirnak is, aki 70 millió dollár értékű részvényt helyett át a venezuelai cégéből a luxemburgiba – és a sort lehetne még folytatni.

Egy lehetséges megoldás

Gabriel Zucman, a Kaliforniai Egyetem közgazdász docense szerint – ahogy azt az OCCRP-nak nyilatkozta – az OpenLux-ügy arra világít rá, hogy egyetlen ország – legyen az akár a gazdaság fehérítését célzó szabályoknak magát alávető Luxemburg vagy más – nem képes egyedül véget vetni a pénzügyi és gazdasági bűnözésnek, ahhoz nemzetközi összefogás kell.

Zucman szerint a legjobb megoldás az lenne, ha egy Európa-szerte egységes, nyilvános és egységes uniós cégjegyzéket vezetnének a döntéshozók, ami lehetőséget adna az egyes tagországok bűnüldöző szerveinek, hogy könnyebben, gyorsabban és egyetlen felületen hozzáférhessenek a munkájuk hatékony elvégzéséhez szükséges információkhoz – így például nem kéne az egyes szerveknek egymástól információkat kérni, vagy éppen más ország cégjegyzékeivel pepecselni.

A luxemburgi kormány egyébként hétfőn közleményben utasította vissza, hogy az OpenLux eredményeit bemutató cikkekben úgy állítják be az országot mint adóparadicsomot.

NYITÓKÉP: Luxembourg gyönyörú városa / djedj, Pixabay

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként, régi motoros azonnalis újságíró, 2018 júniusától tagja a szerkesztőségnek. Ha nem éppen cikket ír (és nincs járvány), nagy eséllyel egy metálkoncerten tombolja ki magából a hazai közélet fáradalmait.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek