Nemzeti érdek, hogy olyan emberek vállaljanak gyereket, akik képesek őt tisztességesen felnevelni. Aki ehhez állami támogatást szeretne, feleljen meg bizonyos feltételeknek!
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Kedves Csaba!
Az imént olvastam a válaszodat, amit először is szeretnék megköszönni. Rengeteg gyűlölködő kommentet kaptam, érzésem szerint nagyon sokan félre is értették a gondolataimat (és igen, én is hibáztam a túl nyers megfogalmazással, ez egyértelmű, ezért ezúton is elnézést kérek), éppen ezért volt üdítő olvasni a soraidat. Szeretném hangsúlyozni, hogy
semmiképpen sem a felelősségteljes gyermekvállalás ellen vagyok,
de ezt igyekszem lentebb kifejteni.
Alapvetően a témának – szerintem – két megközelítése van. Pontosabban rengeteg, de kettő fő irány: az egyik egy szociáldemokrata, jóléti államot támogató elképzelés, a másik az én neoliberális utam. Egyikről sem merném kijelenteni, hogy rossz, maximum állást tudok foglalni az egyik mellett. Te előbbi, én inkább az utóbbi mentén foglalunk állást. Libertáriánus-neoliberálisként gondolkodva számomra
sokkal jobb megoldásnak látszik az, hogy az állam olyan szinten csökkentse az adót, hogy később ne is legyen szükség egyáltalán családi pótlékra,
hiszen a dolgozó párnál marad annyi nettó bér, ami talán még több is, mint a jelenlegi családbarát rendszerben jelenlévő támogatások.
Ezzel szemben abszolút el tudom fogadni azt az álláspontot is, ha valaki úgy vélekedik, hogy maradjanak a relatíve magas adók, és a redisztribúció során valósuljon meg egyes csoportok támogatása, mint amilyenek a kisgyermekes családok, nagycsaládok, stb. Mindkét nézőpontnak van számos előnye és hátránya, és mindkét nézőpont szülhet szélsőségeket. Ez talán már egy más kérdés, hogy inkább az általam preferált jobboldalibb, vagy az általad preferált inkább baloldalibb gazdaságpolitika-e a jobb megoldás. Mindkettő esetében láthattunk jó, és kevésbé jó példákat a történelem során.
Ugyanakkor azt a véleményemet továbbra is fenntartom, hogy
nem biztos, hogy mindenkinek való a szülővé válás, és az sem biztos, hogy jó út, ha egyesek erőn felül vállalnak gyereket.
Nem az én tisztem eldönteni, hogy ki alkalmas szülőnek és ki nem. De ez egy olyan téma, amiről érzésem szerint beszélni kell, hiszen ahogy fogalmaztam, pénztáros nem lehetek az Aldiban, ha nincs meg legalább nyolc általánosom, de egy emberi életről gondoskodhatok akkor is, ha egyébként nem vagyok erre alkalmas.
Mi lenne, ha megvalósulna egy olyan rendszer, hogy a családok kapjanak továbbra is támogatást, ám a szülőknek különböző gyermekneveléssel kapcsolatos tanfolyamokat kellene ezért cserébe elvégezniük? Azt hiszem, mindenkinek az érdeke lenne, hogy minél jobb szülők neveljenek minél értékesebb gyerekeket. Minden gyerek megérdemli, hogy biztonságos, szeretetteljes légkörben cseperedhessen fel, és ne járjunk szemfedővel: ez sajnos ma nem minden gyerek számára adott, sem itthon, sem külföldön.
Abban talán nincs vita köztünk, hogy
nemzeti érdek, hogy olyan emberek vállaljanak gyereket, akik képesek őt tisztességesen felnevelni,
megadni nekik mindent, amire egy fejlődő szervezetnek-léleknek szüksége van. Ehhez lehetne alkalmas az általam fent említett tanfolyam, kurzus elvégzése. Ehhez lenne alkalmas ha az iskolákban megjelenne a mentálhigiéniás oktatás, ha odafigyelnénk a társadalom lelki-mentális állapotára. Hogy megtanítanánk az embereket arra, hogy felelős döntéseket hozzanak, pláne ha egy akkora horderejű ügyről van szó, mint a gyermekvállalás.
Az írásodból sugárzik az, hogy igazán szereted a gyermekeidet és a párodat, ami rendkívül örömteli dolog. Bár nem ismerlek, de biztos vagyok abban, hogy kiváló apa lehetsz, a gyermekeid pedig megkapnak mindent, amire szükségük van. És itt természetesen messze nem csak a materiális javakra gondolok, ezeknél sokkal fontosabb a szeretet, az érzelmi kötődés, a lelki-szellemi nevelés.
És tudod mit? Részben meggyőztél. Azt gondolom, ez valóban egy társadalmi érték, erre valóban megéri adót fizetni
– vagy ha az én álláspontomról közelítenénk meg a dolgot, akkor adókedvezményeket adni, még többet, mint amennyit a kormány most ad –, ugyanakkor a probléma természetesen nem az olyan szülőkkel van, akik szeretetből csinálnak gyereket, akik biztosítják neki az egészséges körülményeket, a kellő szeretetet, biztonságot.
Hanem azzal a réteggel, akik számára a gyermekvállalás inkább gazdasági cselekmény, ahol a gyermek már egészen kicsi korban sérül érzelmileg (ne adj’ isten testileg), ahol szó sincs meleg, szerető családról. Ott viszont jó megoldás lehet, ha az általam javasolt gyermeknevelési tanfolyamokhoz, mentálhigiéniás kurzusokhoz kötnénk a támogatásokat.
Köszönöm a kedves szavakat, boldog szerető párkapcsolatban élek évek óta, ám egyelőre biztosan nem tervezünk gyermeket vállalni, én kellő önismerettel rendelkezzek ahhoz, hogy belássam: nem biztos, hogy jó apa lennék. Talán idővel majd ez megváltozik, nem tudhatom, de egyelőre a felelősségteljes döntés részemről az, ha erre – még – nemet mondok.
Sok boldogságot és megannyi szeretetteljes percet kívánok számotokra!
A cikk szerzője diplomás sportmenedzser, doktorandusz és a Miért nekem kell fizetnem azt, ha te gyereket akarsz? című cikkére reagáló Németh Csabának írt viszontválaszt. Ha hozzászólnál, írj nekünk!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
