„Az európai baloldal cserbenhagyott minket” – a karabahi háború egy örmény önkéntes szemével

Szerző: Szűcs Donát
2021.02.05. 07:03

„Jöttek, és szemtelenül beledörgölték a kozmopolita nézeteiket az arcunkba, miközben az azeriek öltek minket. Nem vagyunk elég egzotikusak ahhoz, hogy a nemzetközi baloldal is támogasson minket” – mondja az Azonnalinak Apo Sahagian Izraelben élő örmény zenész, aki a 2020 őszén kirobbant hegyi-karabahi háború során Dél-Örményországban önkénteskedett, de többször járt a konfliktuszónában is.

„Az európai baloldal cserbenhagyott minket” – a karabahi háború egy örmény önkéntes szemével

Apo Sahagian Jeruzsálemben élő örmény zenész. Amikor öt éve egy időre évfolyamtársak lettünk a CEU-n – egy olyan tanszék képzésén, ami ma már Bécsben működik –, azt sem tudtam, hogy Jeruzsálemben élnek örmények, nemhogy a negyedik század óta. Az egyetemet elvégeztük, mindenki ment a dolgára a világban, aztán 2020 őszén egyszer csak azt vettem észre, hogy Apo

az Európa és Ázsia határán fekvő súlyos konfliktuszónából, Hegyi-Karabahból és Dél-Örményországból posztol képeket.

2020 szeptemberében ugyanis újból kiújultak a harcok Örményország és Azerbajdzsán között az 1994-ben névlegesen függetlenné vált, de senki által el nem ismert örmény többségű de facto-állam, a Hegyi-Karabahi Köztársaság fölötti fennhatóság körül. A Szovjetunió összeomlása után kirobbant háborúból még Örményország jött ki győztesen – nemcsak Hegyi-Karabah, de körülötte egy sor, jogilag azeri terület is örmény megszállás alá került –, Azerbajdzsán viszont hosszú fegyverkezés után visszaszerezte a megszállt területeket, az örményeknek pedig a Hegyi-Karabah Köztársaság csupán töredéke maradt: a 2020 őszén kiújult harcok vége egy tűzszüneti megállapodás lett, amelynek értelmében az örményeknek ki kell vonulniuk Hegyi-Karabah számos járásából.

Aki részleteiben kíváncsi a konfliktus történetére és okaira, az Illés Gergő cikkében részleteiben is olvashat erről, és készítettünk nemrég interjút a budapesti azeri nagykövettel is, akit a hegyi-karabahi konfliktusról is kérdeztünk.

Apot nem romos templomok és ropogó kalasnyikovok között képzeli el az ember, az ő természetes környezetének inkább Tel Aviv és Jaffa hipszterkávézói, egy ramallahi színpad, vagy valamelyik nemzetközi szervezet irodája tűnik. Az örmény zenész ugyanis pont olyan szakállat és manbunt visel, mint Magyarországon a sörfőzdét alapító, alternatív klubokban Club Matét szücsölő urbánus fiatalok. Izraelben és Palesztinában is elismert, multikulti, zsidó-palesztin-örmény tagokból álló zenekarával milliós nézettséget ér el Youtube-on, az EU-ban tanult politikatudományt, az örmény mellett pedig arabul, héberül és angolul is kiválóan beszél.

Amikor tehát megláttam, hogy 2020 őszén Dél-Örményországban egy hatalmas SUV mellett gázfőzőn rotyogtatja a levest, rögtön kíváncsi lettem arra, hogy

minek ment oda.

Most Apo története következik – a karabahi konfliktus krónikája egy diaszpórabeli örmény önkéntes szemszögéből.

Az út

Apo – sok diaszpórabeli örményhez hasonlóan – minden évben ellátogat Örményországba. Amikor 2020 szeptemberében az azeriek elkezdték bombázni Sztepanakertet, a Hegyi-Karabah Köztársaság fővárosát, először azt hitte, hogy a konfliktus egy-két napon belül rendeződik majd, ahogy az például a 2016-os villongások idején is történt. Egyedül az utalt komolyabb mozgásra, hogy

a jereváni USA-nagykövetség két nappal a háború kitörése előtt figyelmeztetést adott ki, amiben a karabahi térség elkerülését tanácsolták az amerikai állampolgároknak.

Az izraeli lockdown és a komplikáltabb utazási szabályok (COVID-teszt, engedélyek) miatt csak október 7-én tudta elhagyni az országot, és két Kijevben, majd három Jerevánban töltött nap után – egy, a jereváni külügynél dolgozó barátján keresztül – civil önkéntesként érkezett meg az akkori karabahi-örmény határ mellé, Goris városának közelébe. Külföldi újságíróknak tolmácsolt és humanitárius feladatokat látott el. A határ környékén néhány másik önkéntessel az örmény oldalon vertek tábort, és a Karabah felől érkező örmény menekülteknek (főleg időseknek, nőknek és gyerekeknek) főztek és segítettek, újságírókat igazítottak útba.

GORIS VÁROSA PIROSSAL KERETEZVE A 2020-AS KONFLIKTUS VÉGÉT JELENTŐ TŰZSZÜNETI MEGÁLLPODÁSSAL LÉTREJÖTT HATÁROKAT JELZŐ TÉRKÉPEN. GORISTÓL ÉSZAK-KELETI IRÁNYBAN, LILA CSÍKOKKAL JELÖLVE A LACHIN-FOLYOSÓ, AMI ÖRMÉNYORSZÁGOT ÉS AZ ÖRMÉNY KONTROLL ALATT LÉVŐ KARABAHI TERÜLETEKET KÖTI ÖSSZE. EZEN A FOLYOSÓN MOST OROSZ BÉKEFENNTARTÓK VIGYÁZZÁK A RENDET. FORRÁS: WIKIPEDIA

Miután Apo nem katonaként szolgált, a frontot messziről elkerülte – a fegyverek ropogását azonban folyamatosan hallották, és drónokat is láttak. Amikor nem a Goris melletti, a határhoz közeli táborban volt, akkor Goris városában szervezett foglalkozásokat a Hegyi-Karabahból érkező menekült gyerekeknek – a többi önkéntessel játékokat tanítottak nekik. Adományokat gyűjtöttek az interneten keresztül a diaszpórabeli örményektől, hogy segíthessenek a menekülteken.

Apo egyébként az utazását és az ellátását is saját maga finanszírozta az út során, az örmény államtól ebben külön segítséget nem kaptak az önkéntesek – más önkéntesekkel összefogva a saját autójukat használták, magukra főztek. Gorisba jártak zacskós levesért és élelmiszerért, de arra is volt példa, hogy

a környéken legeltető hegyi pásztoroktól vettek élő bárányt, levágták, feldolgozták és megsütötték.

Beszélgetésünk során Apo egyszer sem volt hajlandó a konfliktuszónát Hegyi-Karabahnak vagy Hegyi-Karabah Köztársaságnak hívni – ő kizárólag az Arcah kifejezést használja, amibe beleérti a papíron Azerbajdzsánhoz tartozó, de egészen 2020-ig örmény katonai megszállás alatt lévő, a mag-Örményország és Hegyi-Karabah között lévő területeket is (utóbbi területek zömét a tavaly őszi konfliktusban az azeriek elfoglalták – a fenti térképen ezek világoskékkel és sötétkékkel vannak jelölve). A név a krisztus előtti második századból származik, I. Artaxiász király nevéből – ő volt az az uralkodó, aki az ókorban a Kaszpi-tengertől egészen majdnem a Fekete-tengerig tartó Nagy-Örményországot az uralma alá hajtotta, Arcah pedig a királyság egyik, jórészt a mai Karabahnak megfeleltethető tartománya volt. 

A fiatal zenész arról is mesél, miért indult egyáltalán útnak. Szerinte az ilyen sorsdöntő pillanatokban, mint a szeptemberben kitört konfliktus során a hazaszeretetről a diaszpórában élőknek nem csak beszélni kell, hanem azt ki is kell mutatni a helyszínen. Neki személyesen nagyon fontos volt, hogy ott legyen, szolidaritást vállaljon és segítsen. Ezzel szerinte sok más, diaszpórabeli örmény is így volt, és ez meg is látszott a külföldről érkező örmény önkéntesek számán.

Karabahi utak

Apo többször is átment Hegyi-Karabahba a háború vége, tehát a november 9-i tűzszünet után.

A Hegyi-Karabah Köztársaság a háború után is próbálta mutatni, hogy önálló, működő állam

– Örményország felől az orosz békefenntartók által biztosított Lachin-folyosón be is lehetett lépni az „országba”, ahol egyébként a határőröket a rendőröket mind Örményországban képezték ki, és de facto örmény területnek számít még most is.

Apo szerint egyébként ő maga és sok diaszpórabeli örmény azért járt már korábban, a háború előtt is gyakran Hegyi-Karabahba, mert az egész, Szovjetunió bukása utáni harmadik örmény köztársaságnak a története és mítosza erre a területre, és az 1994-es háború megnyerésére épül.

A győztes háború köré épült mítosz, a táj festői szépsége és az ókori örmény gyökerek voltak azok, amik idevonzották őt a háború alatt is.

Három kísérlet volt a tűzszünetre a háború során, akkor utazott át néhány órára, mikor úgy tűnt, hogy ez biztonságos. Elsősorban templomokat látogatott meg – az örmény ortodox egyház ugyanis az egyik legrégebbi állami egyház, és Hegyi-Karabahban több fontos örmény ortodox kolostor és templom található.

Ezeknek az épületeknek az eszmei értéke felbecsülhetetlen, több templom vagy kolostor a negyedik, ötödik, hatodik századból származik. Az örményeknek tehát – a korai államegyház és a nemzettudat összefonódása miatt – ezek nem pusztán vallási kegyhelyek, hanem a nemzeti identitásuk és a történelemtudatuk szerves részét képező épületek.

Az örmények számára nem csak Isten, hanem a nemzet templomai is.

Apo és néhány önkéntes barátja október 18-án – ekkor egy ideig úgy tűnt, van esély a tűzszünetre – ellátogattak Sztepanakertbe és a történelmi karabahi főváros Susiba (azeriül: Susa), ahol néhány órával az érkezésük előtt még harcok folytak. Meglátogatták azt az ortodox templomot is, amit az azeriek még október 8-án meglőttek – a Human Rights Watch szerint nem kizárt, hogy szándékosan. Egy héttel később az azeriek elfoglalták a várost.

IMA A ROMOK KÖZÖTT. FOTÓ: APO SAHAGIAN

A november 9-én aláírt tűzszünet véget vetett a háborúnak, és az Örményország és Hegyi-Karabah között fekvő, örmény katonai megszállás alatt lévő hét régiót pedig az örmények kénytelenek voltak átengedni az azerieknek. Apo szerint az örmények első körben arra számítottak, hogy a hét régióból kettőt – Lacsint és Kalbadzsart, ahol sok örmény templom is található – megtarthatnak majd. Az örmény katonáknak végül a hét megszállt régióból november végéig kellett elvonulniuk.

SÁRGÁVAL 2020 ELŐTT AZERI KÉZEN LÉVŐ TERÜLETEK, PIROSSAL A KORÁBBAN ÖRMÉNY KÉZEN LÉVŐ, A 2020-AS HÁBORÚT LEZÁRÓ TŰZSZÜNET UTÁN AZERBAJDZSÁNHOZ KERÜLT RÉGIÓK. KALBADZSAR EGYES, LACSIN KETTES SZÁMMAL JELÖLVE. ÁBRA: WIKIPEDIA

A tűzszünet után ezért sok örmény utazott Lacsin és Kalbadzsar régiókba, hogy az ott található ortodox templomokat és kolostorokat 3D-szkenneljék. Az örmények azért aggódtak, mert Apo szerint nem lenne példa nélküli, hogy az azeri katonák ezeket a területek visszafoglalása után lerombolják. A Human Rights Watch szerint ilyesmi történt egyébként a háború során Susiban, ahol októberben az azeriek újságírók szeme láttára lőttek meg egy 19. századi templomot – bár Ilham Alijev azeri diktátor később az ortodox templomok megóvását személyesen Vlagyimir Putyinnak ígérte meg.

„Nem vagyunk elég egzotikusak, hogy az európai baloldal támogasson minket”

Apo a beszélgetésünk során végig óvatos: elmondása szerint

attól fél, hogy az azeri propagandamédia majd külföldi harcosként vagy zsoldosként fogja beállítani.

Ez két másik önkéntessel, akiknek francia újságírók követték a munkáját, meg is történt.

A magyar médiában sem különösebben bízik – megemlíti Ramil Safarovnak, az örmény katonát Budapesten meggyilkoló azeri baltás gyilkosnak az ügyét is, akit miután Magyarország kiadott Azerbajdzsánnak, Bakuban hősként ünnepeltek és kegyelemben részesítettek. De azt is számontartja, hogy a magyar kormány az azeri-örmény konfliktus közben Azerbajdzsán területi integritása mellett állt ki. (Diplomáciai szempontból persze ez logikus lépés volt, hiszen nemzetközi jogilag a megszállt területek és Hegyi-Karabah is azeri területnek számít – a szerk.)

Az izraeli-örmény zenész azonban nem csak a magyar kormányban csalódott. Úgy véli, a konfliktusban Örményország teljesen egyedül maradt.

Úgy látja, hogy Európa „hátsó ajtajánál” török-azeri összefogással egy Új-Ottomán Birodalom jön létre,

az EU pedig semmit nem tesz azért, hogy ezt megakadályozza (Erdoğan Törökországa a konfliktus során nyíltan támogatta az azerbajdzsáni erőket – a szerk.).

Szerinte itt hárommillió ember állt szemben majdnem százmillióval – ebbe szerinte a török és az azeri lakosság mellett az azeri oldalon harcoló, Szíriából érkező dzsihádistákat is bele kell számolni. „Egyedül maradtunk” – mondja. Ami azonban leginkább zavarja, az az, hogy Európából egyedül a szélsőjobb állt ki az örmények mellett (a német AfD parlamenti delegációja szankciókat követelt Törökország és Azerbajdzsán ellen, de Matteo Salvini, az olasz Lega vezére is megszólalt, és egy római örmények által szervezett szolidaritástüntetésen is részt vett).

ÖRMÉNY NÉPDAL APO FELDOLGOZÁSÁBAN. A VIDEOKLIPBEN A 2020. ŐSZI ÖRMÉNYORSZÁGI ÉLMÉNYEINEK ÁLLÍT EMLÉKET.

Az európai kozmopolita baloldalról is megvan a véleménye.

„Amikor látták, hogy a szélsőjobb támogatja az örményeket, azt mondták, hogy mi vagyunk azok, akik a szélsőjobbtól várják a támogatást. Közben olyan helyzetbe kerültünk, amiben

nem választhattuk meg, hogy kinek a támogatását fogadjuk el. Jöttek, és szemtelenül beledörgölték a kozmopolita nézeteiket az arcunkba, miközben az azeriek öltek minket.

Ez azért is van így, mert itt keresztény fehér emberek harcolnak barnabőrű muszlimok ellen” – mondja. „Nem vagyunk elég egzotikusak ahhoz, hogy a nemzetközi baloldal is támogasson minket.”

Az anyaországban élő örmények Apo szerint korábban erősen Európa-pártiak voltak, de ennek a háborúval vége. Most már úgy látják, hogy teljesen egyedül maradtak a térségben, és azt is, hogy Oroszország legalább a saját érdekeihez és céljaihoz hű, nem úgy, mint az EU.

„Harminc évig hajtogattuk, hogy mi európaiak vagyunk, és részévé akarunk válni az integrációnak. Erre ezt kapjuk.”

Szerinte szemet hunyni Erdoğan agresszív külpolitikája fölött teljesen abszurd, különösen az EU-ban. Ha ez egyszer visszaütne Európára, az örmények ott lesznek, és segítenek majd – mondja.

Az oroszok és a nyugatbarát kormány

Amikor kitört a háború, Apo azért is érezte, hogy baj van, mert a 2018-ban hatalomba lépő nyugatbarát kormány nem kedvence Putyinnak. A várakozások beigazolódtak – az oroszok, akik a keresztény-ortodox Örményország hagyományos szövetségesei a térségben, ezúttal nem siettek az örmények segítségére. (Ez egyébként azért sem csoda, mert az oroszok érdeke a Kaukázusban az, hogy egyaránt befolyást gyakoroljanak Baku és Jereván fölött. Így Moszkvának érdekében állt az, hogy ők ültessék asztalhoz a háborúzó feleket, ez pedig lehetetlen lett volna az örmények mögé való beállás után – a szerk.)

Az orosz békefenntartókat egyébként Apo szerint Hegyi-Karabah örmény lakossága jól fogadta,

a posztszovjet térségben sokan egyébként is jobban beszélnek oroszul, mint örményül.

Ugyanakkor az orosz békefenntartók jelenléte annak is szimbóluma Apo szerint, hogy a Hegyi-Karabahban élő örmények elvesztették az önrendelkezésüket.

NIKOL PASINIJAN ÖRMÉNY MINISZTERELNÖK A HÁBORÚBAN ELHUNYT ÖRMÉNY KATONÁK ELŐTT TISZTELEG 2020. OKTÓBERÉBEN. FOTÓ: NP / FB

Olyan összeesküvés-elméletek is szárnyra kaptak, amelyek szerint a hatalomban lévő örmény kormány meg sem akarta nyerni ezt a háborút. Apo szerint ezek az elméletek azért is népszerűek, mert a korábbi örmény vezetők jobban értettek a hadviseléshez, nagyobb katonai és hadviselési tapasztalattal és tudással rendelkeztek a mostani, nyugatos kormányhoz képest. Szerinte Nikol Pasinyan kormányában olyan fiatal „hipszterek” vállaltak főleg szerepet, akik nem értenek a reálpolitikához.

„Nem skandinávok vagyunk, ez itt a Kaukázus. Úgy is kéne viselkedni, mintha a Kaukázusban lennénk!”

– mondja Apo utalva arra, hogy a kormány szerinte túl nagy hangsúlyt fordít az olyan ügyekre, mint a műanyagzacskók betiltása, miközben szerinte Örményország gyakorlatilag háborúban volt már a szeptemberben kirobbant konfliktus előtt is (hiszen az 1994-ben véget ért háború és az azt követő kisebb konfliktusok mindig tűzszünettel értek véget, békeszerződés sosem született). Apo szerint az azeriek pont egy ilyen naiv, kevés katonai tapasztalattal rendelkező kormány érkezésére vártak, és 2020 őszén egyszerűen megragadták a lehetőséget.

A zenész háború vége után visszatért Jerevánba, Örményország fővárosába. A hangulat letargikus volt, kormányellenes tüntetések kezdődtek, amikhez ő is csatlakozott.

Szerinte a kormány elárulta az örmény háborús törekvéseket, és a miniszterelnöknek le kéne mondania, mert a kormány inkompetens, ignoráns és veszélyesen arrogáns.

„Arrogáns hipszterek, akik nem tudják hogyan működik a demokrácia és a közigazgatás”

– mondja. (A háborút ugyanakkor a geopolitikai realitások szerint nehéz lett volna megnyerni, a bukás nem csak a kormány hibája: az azeriek évtiezedek óta fegyverkeznek olajpénzből, Erdoğan is őket támogatta – a szerk.)

A Szovjetunió idején ugyan Hegyi-Karabahban még szomszédokként éltek együtt az örmények és azeriek, de ezek a kapcsolatok nem voltak elég erősek ahhoz, hogy megakadályozzák az azeri-örmény háborút a Szovjetunió összeomlásakor. Apo szerint

azért is van kevés esély arra, hogy az indulatok csillapodjanak, mert az örmény média azzal van tele, ahogy azerbajdzsáni katonák örmény civileket fejeznek le.

Elismeri: nem kizárt, hogy az örmény erők is elkövettek háborús bűnöket, de ez szerinte nem változtat a lefejezések súlyán és az örményekre gyakorolt erején. Nemcsak az azeri diktátort, Alijevet tartja felelősnek az örmények elleni uszításért, hanem az azeri társadalmat is – a falkaszellem szerinte kiélezett helyzetekben minden nemzetre jellemző, így az azeriekre és az örményekre is.

Apo erős hasonlattal is igyekszik jobban megértetni a tanult, városi vagy diaszpórában élő örmények lelkiállapotát:

„Ha az Erdélyben élő magyarok fegyvert fognának a függetlenségükért, az összes kozmopolitának tűnő magyar rögtön azt mondaná: »gyerünk, fel az erdélyi testvéreink megszabadítására!«” 

NYITÓKÉP: Apo Sahagian

 
Szűcs Donát
Szűcs Donát az Azonnali operatív vezetője

Erőforrás- és tartalomgazdálkodási előadó. Kávét feketén, teknót hidegen.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek