+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2021. január 31. vasárnap, 08:10
George Orwell klasszikus disztópiájából egy brazil rajzoló készített képregényt. Mennyire releváns valójában az 1984 2021-ben? Hozzátesz, és ha igen, mennyit tesz hozzá a képregényes formátum az eredeti történethez? Megnéztük!

Ahogy telnek az évek, egyre többet emlegetjük az 1984-et – akár politikáról, akár big techről – tulajdonképpen akármiről beszélünk, nemrég még újra bestseller is lett, amikor Donald Trump valamelyik minionja feltalálta az „alternatív tények” kifejezést.

 

A legabszurdabb dolog, amivel az elmúlt években találkoztam, az az, hogy az RTL Klub valóságshow-ját jelenleg úgy hívják, hogy Való Világ powered by Big Brother,

 

ami, ha éppen most tetted le a regényt – vagy esetemben: a képregényadaptációt – elég ijesztően hangzik, és aminek kitalálása után a bölcsészkar angolszakáról a showbiz világába katapultált szemüveges és gátlástalan bölcsész biztos gonoszan vigyorgott.

 

Szóval képregényadaptáció: a nemzetközi megjelenéssel nagyjából egyidőben került a boltokba itthon is az 1984 első képregényes feldolgozása, amit a brazil Fido Nesti készített. Talán egyre inkább éreznek rá a konkrétan képregényekkel foglalkozó kiadókon kívüli cégek is arra, hogy a formátum egyre népszerűbb itthon. (És talán eljutunk oda is, hogy majd nem „képzőművészeti albumként” próbálják marketingelni ezeket körúton belül.)

 

Miközben folyamatosan megy az aggódás, hogy költenek-e az emberek könyvre, egy-egy fontosabb, szép kivitelű képregényorozatért a keménymag súlyos tízezreket is hajlandó kicsengetni, mire az összes kötet a polcra kerül – végre, hiszen a klasszikusnak számító darabok magyar megjelenésével nagy az elmaradás.

 

Van-e értelme az 1984-ből képregényt csinálni?

 

Be kell-e mutatni valakinek George Orwell legismertebb, legtöbbször – jogosan vagy jogtalanul – boldog és boldogtalan által citált alapművét? 1984-ben járunk, már ha tényleg akkor járunk, ami a regény írásának időpontjában még a jövő volt; egy olyan disztópiában, ahol az állam majdnem mindig, mindenhol megfigyel, ahol a nappalidban lévő tévé fordítva is működik, téged is vesz.

 

A két másik hasonló állammal (hogy pontosan melyikkel, az változó) állandó háborúban álló diktatúra totális kontrollt épített ki a múlt tényeivel kapcsolatban is, és az egyéni szabadság teljes leépítése után már arra törnek, hogy például a nyelven keresztül magát a gondolkodást is átformálják, hogy még csak gondolni se lehessen arra, hogy máshogy is lehetne élni. Orwell „hőse” Winston, egy pártkáder, aki gyűlöli ezt az egészet, és azt gyanítja, hogy nincsen egyedül. De ebben nem lehet biztos.

 

Részben igaza van, részben pedig – ahogy az lenni szokott – téved, és ezért végül súlyos árat kell fizetnie.

 

Hogy mennyire releváns ma Orwell, az összetett kérdés, hiszen egyrészt vannak hasonló államok ma, plusz a Snowden-reveláció után, a megfigyelési kapitalizmus korában, miközben a budin is a telefont nyomkodjuk kamerával az arcunkban, azt sem mondhatjuk, hogy az Észak-Koreánál szabadabb világban teljesen irreleváns megállapítás lenne, hogy a Nagy Testvér figyel. Ez pedig akkor is ijesztő, ha ma már közhelyként kezeli a társadalom ezt az egészet. (Vagy talán akkor még ijesztőbb.)

 

 

Ami biztos, hogy a képregényes 1984 nagyon tisztességes munka. Sok vonása, például a karakterek arca haloványan emlékeztet az 1984-ben megjelent filmes adaptációra, amit egyszer, egy ponton biztos láttam, bár nem rémlik pontosan. Hogy hozzátesz-e ez bármit az 1984-hez, azt nem tudom eldönteni. Orwell ördögi víziójának nem a vizuális, hanem a politikai, lelki vetületei izgalmasak (nem mintha ezzel újat mondanánk), ezt jól visszatükrözni lehet, hozzátenni talán kevésbé. Nestinek a visszatükrözés remekül sikerül,

 

a rajzok szépek, nagyon hangulatosak, abban az értelemben, hogy pontosan olyan nyomasztó az egész, mint amilyen nyomasztónak lennie kell.

 

Kapudrog?

 

Olvasás közben azon gondolkoztam, hogy van-e értelme ennek. Középiskolásoknak a „kötelezők röviden” vagy a Wikipedia forgatása helyett például remek alternatíva egy ilyen képregény, minden lényeges mozzanat benne van a képregényben, ami másfél-két óra alatt még úgy is hamar átpörgethető, ha elmeditálunk egy-egy rajz vagy párbeszéd fölött. A képregényt mint tárgyat kedvelő gyűjtőnek is szép darab természetesen.

 

Ahogy ezen merengtem, egyszer csak leesett, mi történik. Az, amit már a cikk elején is megpendítettem:

 

a képregény itthon is egyre inkább mainstreammé válik, és nemcsak szuperhősfilmes fronton, hanem egyébként is.

 

Ha pedig valaki kedvenc klasszikusait képregényben olvasva rákap a formátumra, lehet, hogy meg sem áll: és erre a mostani a legjobb időszak, hiszen óriási konjunktúra van a remek képregények igényes kiadását tekintve itthon.

 

Másrészről pedig mégis fontos időről időre újra, esetleg új formában bedobni az 1984-et manapság, amikor az Orwell által leírt hatalomtechnikák virágkorukat élik. Hiszen lehet azzal ugrálni, hogy ez a szovjet típusú kommunizmus bírálata volt, de pontosan látjuk az elmúlt években, hogy a propagandával és az igazsággal kapcsolatos hozzáálláshoz se szovjetekre, se kommunistákra nincs szükség.

 

Olvasnál valamit, de nincs ötleted? Könyves Kálmán segít!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Hogyan készül a nyitására a rendezvényszektor, ahol általában már hónapokkal előre leszervezik a koncerteket? Szakmabeliekkel jártunk utána!

Az összeget Parragh László mondta az Azonnalinak. Mi ez az összeg, mi mindenből áll és hogyan jött ki? Utánajártunk.

Jövő hétfőtől szerdáig a Sinopharm-vakcinával való oltásra már magunk bejelentkezhetünk, nem kell a háziorvos hívását, mailjét várni.

Lehet majd menni könyvtárba
és edzőterembe is, de csak védettségi igazolással.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás