Jön a francia iszlám?

Szerző: Techet Péter
2021.01.29. 07:03

Értékchartát íratna alá a franciaországi imámokkal Emmanuel Macron, hogy megszabadítsák a mecseteket a külföldi befolyástól. Ebben szerepelne például az állam és egyház szétválasztása és a nők egyenjogúsága is. A chartán a különböző franciaországi iszlám szervezetek máris összevesztek, a törökök inkább ki is hátrálnának az egészből.

Jön a francia iszlám?

Emmanuel Macron francia elnök még tavaly ősszel – miután egy csecsen terrorista lefejezett egy párizsi tanárt, mert az Mohamed-karikatúrát mutatott a tanórán – beszédben vádolta meg a franciaországi iszlám egyes részeit azzal, hogy „szeparatisták” lennének.

Folytatható ugyanaz a harc az iszlám ellen, amit már megnyert Franciaország a katolicizmussal szemben?

A kifejezés a francia politikai hagyományban nem csupán a területi elszakadás vágyát jelenti – de az egykoron a katolikus egyházzal vívott kultúrharcra is utal. A baloldali és liberális köröknek a 19. század végén és a 20. század elején

az volt a katolikus egyházzal szembeni vádjuk, hogy kivonná magát az állami hatalom és értékek alól – azaz szeparatista lenne.

Az a vita akkor végül a laicisták és antiklerikálisok kiütéses győzelmével végződött: 1905-ben elfogadta a francia parlament a mai napig érvényes törvényt, amely szigorúan elválasztja az államot és az egyházat, de ez egyben azt is jelenti, hogy az egyháznak el kell fogadnia a köztársaság értékeit. Ezt az állam többek között abban juttatja érvényre, hogy az állami iskola a republikánus nevelés terepe – az egyházi iskolák csak magániskolákként működhetnek. (A francia laicizmus sajátosságairól itt hallgatható meg egy érdekes beszélgetés a France Culture-ön.)

Mivel mostanra a katolikus egyház már nem jelent lényegi veszélyt a köztársasági eszmére – ami egyfajta világi vallás a francia államban –, viták alakultak ki arról, hogy kell-e (és kivel szemben) folytatni a laicista harcot. Ebben pedig sokszor megfordulnak a szerepek: Miközben

a korábban katolikuspárti jobboldal az iszlámon kérné számon keményen a republikánus értékeket,

a korábban antiklerikális baloldal – legalábbis egyes köreiben – ezt egy bújtatott rasszizmusnak tartja. Mondván: miközben a francia államnak egykoron az erős katolikus egyházzal kellett megkűzdenie, ma az iszlám nem fonódik össze a francia állammal, mint egykoron a katolikus, azaz fogalmilag is értelmezhetetlen szerintük az egykori antiklerikális-laicista harcot az iszlámmal folytatni.

Az egyre jobbra tolódó Macron azonban nem így látja. Jean-Michel Blanquer, Macron oktatási minisztere szerint pedig ma a republikanizmus eszméjét „az iszlamo-baloldal“ tudományon belüli szerepe veszélyeztetné, amely – az amerikai kampuszok különféle posztkolonialista ideológiái alapján – magát a francia köztársaságot, de akár a felvilágosodást is mint eurócentrikus, elnyomó diskurzust dekonstrukálnák. Ő ezért tavaly ősszel gyakorlatilag a tudományos szabadság korlátozását szorgalmazta, amikor is azt mondta:

a társadalomtudományok csak a republikánus értékkánonon belül kutathatnának.

Sajátos frontvonalak alakultak ki: a miniszteri javaslat mellett ismert konzervatívok és balliberálisok írtak alá, miközben ellene főleg a posztmodern és identitáspolitikai baloldal szólalt fel elnyomással vádolva a javaslatot. Erőss Gábor, Józsefváros párbeszédes alpolgármestere – aki több francia egyetemen is szociológiát oktat – szintén a miniszteri javaslat ellen írt alá, ennek okairól interjút is adott az Azonnalinak. A viták azóta is tartanak.

Macron láthatóan azonban eldöntötte: a 2022-es választásokra mindenképp a jobbközép szavazókat is meg akarja szerezni – de azért, hogy balközép támogatóit ne veszítse el, a klasszikus jobboldali nyelvezet helyett a laicizmus és a republikanizmus nevében támadja az iszlámot.

A széljobb is a laicizmust védené

Ez a fordulat azonban még a francia szélsőjobboldalon is megfigyelhető: Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke – szakítva apja katolicizmusával és rasszizmusával – a köztársaságra és a laicizmusra hivatkozva akarja szintén visszaszorítani az iszlámot. Emiatt azonban Le Pen azt is bevállalja, hogy a keresztény jelképek visszaszorítását is – azaz minden vallásnak a közterekről való száműzését – követelje.

Marine Le Pen ki is jelentette: Macron szeparatistázó megjegyzésével és miniszterének „iszlamo-baloldalt” érintő kritikáival teljesen egyetért, csak az az egy baja, hogy ez igazából az ő ötlete lenne eredetileg.

A Nemzeti Tömörülésben azonban nem tetszik mindenkinek ez a valláskritikus fordulat:

Marion Maréchal – aki Marine Le Pen unokahúga és Jean-Marie Le Pen unokája – azt akarja, hogy a párt térjen vissza a nagypapájának elveihez: ne minden vallást, csak az iszlámot támadja, és ne a köztársaság, hanem „a hagyományos francia értékek” mellett köteleződjék el, ami alatt a magát katolikusnak tartó, elvált Maréchal a kereszténységet érti. Ő kerekperec már 2016-ban kijelentette: nem szeretne egy olyan laicizmust, amely a katolicizmus ellen is irányul – mondjuk

olyan laicizmus viszont nincs, ami csak az iszlám ellen irányul,

legalábbis azt nem laicizmusnak, hanem iszlámellenességnek hívják. Ennyiben nagynénje legalább fogalmilag következetes, amikor minden vallás ellen kampányol.

MARINE LE PEN UNOKAHÚGA, MARION MARÉCHAL SZERINT NEM KÉNE BEÁLLNI A LAICIZMUS VÉDELMÉBE. FOTÓ: MM / FB

Jön a francia iszlám?

Macronnak is az a célja, hogy a köztársaság mellett köteleztesse el a muzulmánokat: szerinte nem egy franciaországi, hanem „francia iszlámra” van szükség.

Ez azonban kétszeres akadályba is ütközik. Egyrészről ellentétben a katolikus egyházzal, a muzulmánok nem egy hierarchikus struktúrában szerveződnek, számos irányzat van, de gyakorlatilag minden egyes imám – leegyszerűsítve mondva – azt prédikál, amit akar. (Ennyiben a protestáns és a zsidó vallásokhoz hasonlatos az iszlám struktúrája.) Másrészről pedig éppen az imámok jelentik a gondot, akiket nem Franciaországban, hanem muzulmán országokban – az ottani, sokszor akár egymással is élesen szembenálló nézeteknek megfelelően – képeznek ki, esetleg nem is francia nyelvűek a prédikációk. Noha van az iszlámnak egy ernyőszervezete (CFCM), de ez inkább csak koordinálni tud, nem kötelezheti az imámokat semmire.

Macron mégis a CFCM-mel ült le idén egy asztalhoz, hogy kidolgozzanak egy köztársasági értékchartát, amiben lefektetnék azon értékeket – kezdve az állam és az egyáz szétválasztásától a nők egyenjogúságáig –, amelyeket a franciaországi (vagy francia) iszlámnak is el kellene fogadnia. A cél, hogy ezen elvek mentén jöjjön létre az Imámok Nemzeti Tanácsa mint új ernyőszervezet, amely valamilyen módon ellenőrizné a charta betartatását. Macron azt jelölte meg célként, hogy

„megszabadítsuk a mecseteket a külföldi befolyástól”.

Végül január 17-én – hat hetes, sokszor elég hangos vitákkal kísért tárgyalások után – állapodott meg Macron és a CFCM az Imámok Nemzeti Tanácsának létrejöttéről. A liberális Le Monde szerint ez azért nagy előrelépés, mert ma két célnak kell lennie: egyszerre biztosítani a második legnagyobb francia vallás, az iszlám szabad gyakorlását és közben az iszlamizmust visszaszorítani.

A muzulmánok egy részének túl engedékeny, más részének túl kemény Macron

Azonban kérdéses, hogy Macron egyrészről a megfelelő emberekkel állapodott-e egyáltalán meg. Még a tárgyalások során szólt hatalmasat a hír, amikor Chems-Eddine Hafiz, a párizsi Nagy Mecset nagyrektora bejelentette: feláll az asztaltól. Nem Macronnal és a laicizmussal volt azonban baja, hanem éppen a többi muzulmánnal, akik szintén ott ültek az asztalnál –

szerinte ugyanis Macron a megállapodással „iszlamista”, „a külföld által finanszírozott” imámokat, mecseteket is legitimálna,

amiben ő elkötelezett republikánusként nem akarna részt venni. Hafiz szerint ezen körök eleve végig blokkolták volna a tárgyalásokat, a párizsi nagyrektort viszont a CFCM elnöke, Mohammed Moussai bírálta keményen. Azaz már itt megmutatkozott: a franciaországi iszlám számos irányzatból áll, amelyek

sokszor egymással nehezebben értenek szót, mint a francia állammal.

CHEMS-EDDINE HAFIZ A MUZULMÁN VALLÁSÚ ELESETT FRANCIA KATONÁK EMLÉKNAPJÁN BESZÉL. FOTÓ: ChEH / FB

A januári megállapodás mégis siker Macronnak – elvégre elmondhatja: ősszel megígérte, hogy visszaszorítja a „szeparatizmust”, és tessék: már kész is ennek dokumentuma. De alig száradt meg a tinta a papíron, már három iszlám szervezet a CFCM tagjai közül jelezte: nekik mégsem tetszik a megállapodás.

A török vallási hivatal felügyelete alatt álló Franciaországi Török Muzulmánok Koordinációs Tanácsa (CCMTF), a Recep Tayyip Erdoğannal jó viszonyt ápoló Milli Görüs, valamint a fundamentalista Tabligh-iszlámot képviselő Hit és Gyakorlat (FeP) bejelentette: ők nem fogják betartani a köztársasági chartát. Mivel mindhárom szervezet – egyikük hivatalosan is – Ankarához kötődik erősen,

nem kizárt, hogy Erdoğan keze van a dologban,

a török iszlamista államfő ugyanis Macron iszlámkritikus tavalyi megjegyzéseire nagyon keményen reagált – abbéli reményének adott hangot, hogy „Franciaország minél hamarabb megszabadul Macrontól”.

AZ ANKARA-PÁRTI FRANCIA MUZULMÁN SZERVEZET NEM HAJLANDÓ LEMONDANI AZ ISZLAMIZMUSRÓL ÉS A KÜLFÖLDI KAPCSOLATOKRÓL. FOTÓ: CCMTF / FB

Franciaország és Törökország viszonya nem jó: Ankara rossz szemmel nézi, hogy a francia büntetőjog bünteti a törökök által elkövetett örmény holokauszt tagadását, valamint a két ország geopolitikai érdekei is élesen szembenállnak például a líbiai harctereken, valamint a Földközi-tenger keleti részén, ahol Párizs a görögöket támogatja. Erdoğan odáig ment tavaly, hogy azt mondta: ha Párizs annyira szereti az örményeket, adja nekik oda egész Marseille-t. Márpedig most látható:

a tiltakozó iszlám szervezetek főként a törököket képviselik

– a Hit és Gyakorlat nem csak őket, az egy transznacionális mozgalom.

Nem véletlen, hogy a balliberális Libération napilap szerint a három tiltakozó szervezetnél éppen az verte ki a biztosítékot: el kellett volna ítélniük a külföldi beavatkozásokat, nem tarthattak volna fel idegen hatalmakkal kapcsolatokat. Mindazonáltal ellentétben Németországgal vagy Ausztriával, a franciaországi muzulmánoknak csak egy kis hányada török (a többség észak-afrikai). De a kudarc így is súlyos következményekkel járhat, elvégre Ankara befolyása alatt van 250 mecset, és közel 120 olyan imám van Franciaországban, akik közvetlenül az ankarai vallási hivatal, a Diyanet felügyelete alatt állnak.

NYITÓKÉP: Emmanuel Macron a párizsi Panthéonban / EM, FB

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek