Értékchartát íratna alá a franciaországi imámokkal Emmanuel Macron, hogy megszabadítsák a mecseteket a külföldi befolyástól. Ebben szerepelne például az állam és egyház szétválasztása és a nők egyenjogúsága is. A chartán a különböző franciaországi iszlám szervezetek máris összevesztek, a törökök inkább ki is hátrálnának az egészből.
Emmanuel Macron francia elnök még tavaly ősszel – miután egy csecsen terrorista lefejezett egy párizsi tanárt, mert az Mohamed-karikatúrát mutatott a tanórán – beszédben vádolta meg a franciaországi iszlám egyes részeit azzal, hogy „szeparatisták” lennének.
Folytatható ugyanaz a harc az iszlám ellen, amit már megnyert Franciaország a katolicizmussal szemben?
A kifejezés a francia politikai hagyományban nem csupán a területi elszakadás vágyát jelenti – de az egykoron a katolikus egyházzal vívott kultúrharcra is utal. A baloldali és liberális köröknek a 19. század végén és a 20. század elején
Az a vita akkor végül a laicisták és antiklerikálisok kiütéses győzelmével végződött: 1905-ben elfogadta a francia parlament a mai napig érvényes törvényt, amely szigorúan elválasztja az államot és az egyházat, de ez egyben azt is jelenti, hogy az egyháznak el kell fogadnia a köztársaság értékeit. Ezt az állam többek között abban juttatja érvényre, hogy az állami iskola a republikánus nevelés terepe – az egyházi iskolák csak magániskolákként működhetnek. (A francia laicizmus sajátosságairól itt hallgatható meg egy érdekes beszélgetés a France Culture-ön.)
Mivel mostanra a katolikus egyház már nem jelent lényegi veszélyt a köztársasági eszmére – ami egyfajta világi vallás a francia államban –, viták alakultak ki arról, hogy kell-e (és kivel szemben) folytatni a laicista harcot. Ebben pedig sokszor megfordulnak a szerepek: Miközben
a korábban antiklerikális baloldal – legalábbis egyes köreiben – ezt egy bújtatott rasszizmusnak tartja. Mondván: miközben a francia államnak egykoron az erős katolikus egyházzal kellett megkűzdenie, ma az iszlám nem fonódik össze a francia állammal, mint egykoron a katolikus, azaz fogalmilag is értelmezhetetlen szerintük az egykori antiklerikális-laicista harcot az iszlámmal folytatni.
Az egyre jobbra tolódó Macron azonban nem így látja. Jean-Michel Blanquer, Macron oktatási minisztere szerint pedig ma a republikanizmus eszméjét „az iszlamo-baloldal“ tudományon belüli szerepe veszélyeztetné, amely – az amerikai kampuszok különféle posztkolonialista ideológiái alapján – magát a francia köztársaságot, de akár a felvilágosodást is mint eurócentrikus, elnyomó diskurzust dekonstrukálnák. Ő ezért tavaly ősszel gyakorlatilag a tudományos szabadság korlátozását szorgalmazta, amikor is azt mondta:
Sajátos frontvonalak alakultak ki: a miniszteri javaslat mellett ismert konzervatívok és balliberálisok írtak alá, miközben ellene főleg a posztmodern és identitáspolitikai baloldal szólalt fel elnyomással vádolva a javaslatot. Erőss Gábor, Józsefváros párbeszédes alpolgármestere – aki több francia egyetemen is szociológiát oktat – szintén a miniszteri javaslat ellen írt alá, ennek okairól interjút is adott az Azonnalinak. A viták azóta is tartanak.
Macron láthatóan azonban eldöntötte: a 2022-es választásokra mindenképp a jobbközép szavazókat is meg akarja szerezni – de azért, hogy balközép támogatóit ne veszítse el, a klasszikus jobboldali nyelvezet helyett a laicizmus és a republikanizmus nevében támadja az iszlámot.
A széljobb is a laicizmust védené
Ez a fordulat azonban még a francia szélsőjobboldalon is megfigyelhető: Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke – szakítva apja katolicizmusával és rasszizmusával – a köztársaságra és a laicizmusra hivatkozva akarja szintén visszaszorítani az iszlámot. Emiatt azonban Le Pen azt is bevállalja, hogy a keresztény jelképek visszaszorítását is – azaz minden vallásnak a közterekről való száműzését – követelje.
Marine Le Pen ki is jelentette: Macron szeparatistázó megjegyzésével és miniszterének „iszlamo-baloldalt” érintő kritikáival teljesen egyetért, csak az az egy baja, hogy ez igazából az ő ötlete lenne eredetileg.
Marion Maréchal – aki Marine Le Pen unokahúga és Jean-Marie Le Pen unokája – azt akarja, hogy a párt térjen vissza a nagypapájának elveihez: ne minden vallást, csak az iszlámot támadja, és ne a köztársaság, hanem „a hagyományos francia értékek” mellett köteleződjék el, ami alatt a magát katolikusnak tartó, elvált Maréchal a kereszténységet érti. Ő kerekperec már 2016-ban kijelentette: nem szeretne egy olyan laicizmust, amely a katolicizmus ellen is irányul – mondjuk
legalábbis azt nem laicizmusnak, hanem iszlámellenességnek hívják. Ennyiben nagynénje legalább fogalmilag következetes, amikor minden vallás ellen kampányol.
Jön a francia iszlám?
Macronnak is az a célja, hogy a köztársaság mellett köteleztesse el a muzulmánokat: szerinte nem egy franciaországi, hanem „francia iszlámra” van szükség.
Ez azonban kétszeres akadályba is ütközik. Egyrészről ellentétben a katolikus egyházzal, a muzulmánok nem egy hierarchikus struktúrában szerveződnek, számos irányzat van, de gyakorlatilag minden egyes imám – leegyszerűsítve mondva – azt prédikál, amit akar. (Ennyiben a protestáns és a zsidó vallásokhoz hasonlatos az iszlám struktúrája.) Másrészről pedig éppen az imámok jelentik a gondot, akiket nem Franciaországban, hanem muzulmán országokban – az ottani, sokszor akár egymással is élesen szembenálló nézeteknek megfelelően – képeznek ki, esetleg nem is francia nyelvűek a prédikációk. Noha van az iszlámnak egy ernyőszervezete (CFCM), de ez inkább csak koordinálni tud, nem kötelezheti az imámokat semmire.
Macron mégis a CFCM-mel ült le idén egy asztalhoz, hogy kidolgozzanak egy köztársasági értékchartát, amiben lefektetnék azon értékeket – kezdve az állam és az egyáz szétválasztásától a nők egyenjogúságáig –, amelyeket a franciaországi (vagy francia) iszlámnak is el kellene fogadnia. A cél, hogy ezen elvek mentén jöjjön létre az Imámok Nemzeti Tanácsa mint új ernyőszervezet, amely valamilyen módon ellenőrizné a charta betartatását. Macron azt jelölte meg célként, hogy
Végül január 17-én – hat hetes, sokszor elég hangos vitákkal kísért tárgyalások után – állapodott meg Macron és a CFCM az Imámok Nemzeti Tanácsának létrejöttéről. A liberális Le Monde szerint ez azért nagy előrelépés, mert ma két célnak kell lennie: egyszerre biztosítani a második legnagyobb francia vallás, az iszlám szabad gyakorlását és közben az iszlamizmust visszaszorítani.
A muzulmánok egy részének túl engedékeny, más részének túl kemény Macron
Azonban kérdéses, hogy Macron egyrészről a megfelelő emberekkel állapodott-e egyáltalán meg. Még a tárgyalások során szólt hatalmasat a hír, amikor Chems-Eddine Hafiz, a párizsi Nagy Mecset nagyrektora bejelentette: feláll az asztaltól. Nem Macronnal és a laicizmussal volt azonban baja, hanem éppen a többi muzulmánnal, akik szintén ott ültek az asztalnál –
amiben ő elkötelezett republikánusként nem akarna részt venni. Hafiz szerint ezen körök eleve végig blokkolták volna a tárgyalásokat, a párizsi nagyrektort viszont a CFCM elnöke, Mohammed Moussai bírálta keményen. Azaz már itt megmutatkozott: a franciaországi iszlám számos irányzatból áll, amelyek
A januári megállapodás mégis siker Macronnak – elvégre elmondhatja: ősszel megígérte, hogy visszaszorítja a „szeparatizmust”, és tessék: már kész is ennek dokumentuma. De alig száradt meg a tinta a papíron, már három iszlám szervezet a CFCM tagjai közül jelezte: nekik mégsem tetszik a megállapodás.
A török vallási hivatal felügyelete alatt álló Franciaországi Török Muzulmánok Koordinációs Tanácsa (CCMTF), a Recep Tayyip Erdoğannal jó viszonyt ápoló Milli Görüs, valamint a fundamentalista Tabligh-iszlámot képviselő Hit és Gyakorlat (FeP) bejelentette: ők nem fogják betartani a köztársasági chartát. Mivel mindhárom szervezet – egyikük hivatalosan is – Ankarához kötődik erősen,
a török iszlamista államfő ugyanis Macron iszlámkritikus tavalyi megjegyzéseire nagyon keményen reagált – abbéli reményének adott hangot, hogy „Franciaország minél hamarabb megszabadul Macrontól”.
Franciaország és Törökország viszonya nem jó: Ankara rossz szemmel nézi, hogy a francia büntetőjog bünteti a törökök által elkövetett örmény holokauszt tagadását, valamint a két ország geopolitikai érdekei is élesen szembenállnak például a líbiai harctereken, valamint a Földközi-tenger keleti részén, ahol Párizs a görögöket támogatja. Erdoğan odáig ment tavaly, hogy azt mondta: ha Párizs annyira szereti az örményeket, adja nekik oda egész Marseille-t. Márpedig most látható:
– a Hit és Gyakorlat nem csak őket, az egy transznacionális mozgalom.
Nem véletlen, hogy a balliberális Libération napilap szerint a három tiltakozó szervezetnél éppen az verte ki a biztosítékot: el kellett volna ítélniük a külföldi beavatkozásokat, nem tarthattak volna fel idegen hatalmakkal kapcsolatokat. Mindazonáltal ellentétben Németországgal vagy Ausztriával, a franciaországi muzulmánoknak csak egy kis hányada török (a többség észak-afrikai). De a kudarc így is súlyos következményekkel járhat, elvégre Ankara befolyása alatt van 250 mecset, és közel 120 olyan imám van Franciaországban, akik közvetlenül az ankarai vallási hivatal, a Diyanet felügyelete alatt állnak.
NYITÓKÉP: Emmanuel Macron a párizsi Panthéonban / EM, FB
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.