+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2021. január 26. kedd, 11:54
A 21 Kutatóközpont és a Pedagógusok Szakszervezetének közös kutatása szerint a pedagógusok egy részét magukra hagyták a digitális oktatás problémáival, csak korlátozottan akarnak a jövőben több digitális platformot használni a tanításban, és mentálisan is komolyan megviselte őket az elmúlt egy év.

Pedagógusnak lenni nem egyszerű dolog, Magyarországon pláne nem: az általános leterheltségen túl szembesülni kell a tanárhiány okozta problémákkal – például a helyettesítések garmadájával –, az alacsony fizetésekkel és a társadalmi előítéletekkel is.

 

Emellett kell megküzdeni a pedagógustársadalomnak azzal a nyomással, amit a kormány helyez rájuk a koronavírus megjelenése óta, bevezetve egy szakmailag megkérdőjelezhető új nemzeti alaptantervet a járvány kellős közepén, úgy, hogy még a tavasszal egyik pillanatról a másikra elrendelt digitális távoktatás okozta sokkot is éppen csak sikerült kiheverni.

 

Ilyen körülmények között joggal feltételezhető, hogy a pedagógustársadalmat mind szellemileg, mind fizikailag megviselte az elmúlt szűk egy év.

 

Hogy kiderüljön, ez valóban így van-e, és hogyan érintette a tanárok és a köznevelésben dolgozók munkáját, egészségét a válságkezelés, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és 21 Kutatóközpont közös online felmérést végzett. A 2020. december 18. és 2021. január 17. között elérhető kérdőívet összesen 1269 pedagógus töltötte ki. A kutatók a beérkezett válaszokat úgy súlyozták, hogy azok korra, régióra és iskolatípusra reprezentatívak legyenek a magyar pedagógustársadalomra.

 

kutatás eredményeit kedd délelőtt a PSZ részéről Szabó Zsuzsa elnök, illetve a 21 Kutatóközpont kutatópárosa, Galgóczi Eszter és Fényes Csongor ismertették, akik korábban a Sétáló Budapest aktivistáiról is készítettek egy érdekes felmérést.

 

Aki többet tanít online, kevésbé akar visszamenni az iskolába

 

A kutatás tanúsága szerint a megkérdezettek 89 százaléka tanított az elmúlt két félév során valamikor digitális platformon. Az eredmények alapján a digitális oktatás folytathatósága kifejezetten megosztó kérdés: a pedagógustársadalom 56 százaléka folytatná hagyományos jelenléti oktatásban a 2021 tavaszi félévet, míg 19 százalék preferálná a digitális oktatás kizárólagos fenntartását. A jelenléti és a digitális oktatási eszközöket vegyítő hibrid oktatást a pedagógusok negyede szeretné.

 

Érdekes ugyanakkor megnézni, hogy kik azok, akik visszavágyódnak az iskolákba: a kutatás szerint

 

minél több tapasztalata van valakinek a digitális távoktatásban, annál kevésbé menne vissza az iskola falai közé tanítani.

 

A PEDAGÓGUSOK SZÉP LASSAN HOZZÁSZOKTAK A DIGITÁLIS KERETEK KÖZÖTTI OKTATÁSHOZ.

 

Akik 2020 tavaszán és őszén is így tanítottak, körükben 46 százalékban térnének vissza a jelenléti oktatásra a most kezdődő félévben, míg akik csupán egy-egy félévben vagy egyáltalán nem tanítottak online, azoknál ez az arány szignifikánsan magasabb: körükben 56-68 százalék között mozog a hagyományos oktatást preferálók aránya.

 

A hatalmas generációs szakadék kiütközött a digitális oktatás során

 

Mindeddig csupán erős feltételezésekkel élhettünk arról, hogy a fiatal tanárok jobban vették a digitális átállás jelentette kihívásokat, mint az idősebb kollegáik – ezt a 21 Kutatóközpont és a PSZ kutatása viszont megerősítette. Ahogy a kutatásban áll: az eredmények szerint

 

„minél idősebb az adott pedagógus, úgy egyre inkább szembesül azzal, hogy munkáját nem tudja kellő szinten ellátni, digitális kompetenciái hiányában”.

 

Míg a fiatal, 18-29 év közötti pedagógusok 83 százaléka ítélte meg úgy, hogy elegendő digitális kompetenciával rendelkezett a digitális oktatásra való átálláskor munkája maradéktalan elvégzéséhez, addig a 60 évesnél idősebb kollegáiknál ez az arány már csupán 26 százalék volt.

 

A TENDENCIA EGYÉRTELMŰ: MINÉL IDŐSEBBEK A PEDAGÓGUSOK, ANNÁL KEVESEBBEN RENDELKEZTEK MEGFELELŐ DIGITÁLIS KOMPETENCIÁKKAL.

 

Az adatokból az is látszik, hogy e téren a pedagógustársadalomban a szakadék nem fokozatosan mélyül: a fiatalokhoz képest már a 30-39 év közötti pedagógusok is messze le vannak maradva a digitális kompetenciák terén.

 

Ami a teljes képet illeti: a megkérdezettek 53 százaléka értékelte úgy, hogy éppenhogy csak elegendő kompetenciával rendelkezett a digitális átállásra annak pillanatában, és „az oktatók 7 százaléka számolt be arról, hogy nem tudta munkáját maradéktalanul elvégezni, digitális készségek hiányában.” A kutatópáros szerint ebből az is látszik, hogy

 

a digitális kompetenciákat fejleszteni hivatott továbbképzések kevéssé adtak olyan tudást a pedagógusoknak, amit hasznosítani tudtak volna a tavaszi átálláskor.

 

Az óvodapedagógusok magukra maradtak a problémáikkal

 

A digitális szakadék kiütközött abban is, hogy mennyire szorultak rá a pedagógusok segítségre: míg a fiatalabb tanárgeneráció mindössze 19 százaléka szembesült olyan informatikai problémával, amit nem tudott egyedül megoldani, addig a sokszor évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező kollegáiknál ez az arány 56-63 százalék között mozgott.

 

Adja magát a kérdés: ki segített ezeknek a problémáknak a megoldásában? A nyilvánvaló válasz az lenne, hogy ez a munkáltató dolga, azonban ez egyáltalán nem volt magától értetődő: összességében

 

a pedagógusoknak alig több, mint fele kapott olyan útmutatást a munkáltatójától, ami segítette őt a digitális átállásban.

 

Az óvodapedagógusokat például a munkáltatóik gyakorlatilag teljesen magukra hagyták, háromnegyedük semmilyen segítségre nem számíthatott a munkahelyétől. Egyedül a középfokú oktatási intézményekben fordult meg ez az arány, hogy az ott tanítók nagyobb arányban számíthattak a munkáltató segítségére, mint amennyire nem.

 

A LEGJOBB HELYZETBEN A SZAKKÖZÉPISKOLÁKBAN VOLTAK A TANÁROK: OTT MAJDNEM HÁROMNEGYEDÜK KAPOTT HATHATÓS SEGÍTSÉGET A MUNKÁLTTATÓJÁTÓL A DIGITÁLIS ÁTÁLLÁSHOZ.

 

Az adatokat azért árnyalja, hogy a munkáltató amúgy sem volt a tanárok népszerű választása, ha informatikai problémákba ütköztek:

 

a megkérdezettek ilyenkor 67 százalékban a kollégákhoz, 55 százalékban a családtagjaikhoz fordultak segítségért, 47 százalékuk pedig az interneten keresett megoldást.

 

Még a barátaikhoz is többen fordultak (24 százalék) segítségéért, és a munkáltatóját csak a pedagógusok 20 százaléka kereste meg, hogy segítsen neki.

 

Nem lesz digitális kánaán az oktatásban a járvány után

 

A digitális átállás legtöbbet emlegetett előnye az, hogy a pedagógustársadalom rákényszerült arra, hogy digitális kompetenciáit fejlessze, aminek – még ha a folyamat drasztikus és fájdalmas is tud lenni – a jövőre nézve pozitív hatásai lesznek: a távoktatásban használt innovatív eszközöket például a járvány lecsengése után is lehet alkalmazni.

 

A kutatás tanúsága szerint ez azonban jelenleg csak korlátozottan lehet igaz: a megkérdezetteknek mindössze 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a járványhelyzet után több digitális eszközt és platformot fog használni a munkája során, míg negyedük nemhogy több, hanem kevesebb online platformot szeretne alkalmazni a jövőben. A legnagyobb arányban (48 százalék) azok voltak, akik hasonló arányban szeretnék használni a digitális platformokat a tanításban, mint a járvány kitörése előtt.

 

„Mindebből arra következtethetünk, hogy egy »szükséges rosszként« tekintenek a pedagógusok a digitális oktatásra, amelyet valahogy át kell vészelni.”

 

Az online megoldások nagyobb arányú alkalmazását első pillantásra érdekes módon nem annyira a fiatalok, hanem a pályájuk derekán járó 40-59 éves korosztály preferálja leginkább, körükben 30 százalék nyilatkozott úgy, hogy több digitális eszközt, platformot fog használni, mint a járvány kitörése előtt. Ugyanez az arány a 18-29 év közötti pedagógusoknál csupán 19 százalék.

 

Azonban a kutatópáros szerint ennek hátterében feltehetően az áll, hogy a fiatalok eleve fogékonyabbak és jobban is kezelik ezeket a platformokat az idősebbeknél, így körükben eleve magasabb lehet a digitális lehetőségeket már a járványt megelőzően is használók aránya.

 

Leharcolta a tanárokat a digitális távoktatás

 

Ami vitathatatlan, hogy az átállás a jelenléti oktatásról a digitálisra bizony mentálisan is megviselte a pedagógustársadalmat. És ezt nem csupán az átállás technikai részletei, hanem annak közvetett következményei is okozzák: például a digitális környezetben megnövekvő feladatok száma vagy az iskolai közeg hiánya. Leginkább azok szenvedték meg az elmúlt szűk egy évet, akiknek az átállást 2020 tavaszán, egyik pillanatról a másikra kellett megélniük, illetve akik a most lezáruló őszi félévben is még digitális távoktatásban maradtak.

 

Ahogy a kutatásban áll:

 

„azok az oktatók, akik mind a két félévben digitális távoktatásban vettek részt, kimerültnek (49 százalék), fásultnak (22 százalék), meggyötörtnek (22 százalék) érzik magukat.

 

A mind a két félévében digitális platformon oktatók 48 százaléka mondta azt, hogy frissnek érzi továbbra is magát.”

 

Nem annyira elégedettek a tanárok a hatályos járványügyi intézkedésekkel

 

A közbeszédben nagy nézeteltérések voltak abban a tekintetben, hogy mennyire volt biztonságos visszatérni az iskolákba ősszel, amikor ugye a veszélyhelyzet novemberi kihirdetéséig mindenhol jelenléti oktatás zajlott (ezt követően 8. osztály felett vezették be újra a digitális távoktatást). A kutatás tanúsága szerint a megkérdezett tanárok egy

 

egytől ötig terjedő skálán átlagosan 2,73-as értéket adtak meg arra a kérdésre, hogy mennyire érezték magukat biztonságban a tavaly őszi tanévben.

 

Hasonló értéket látunk akkor is, ha a jelenlegi járványügyi intézkedésekkel való elégedettséget nézzük: ezekkel „a pedagógusok általánosságban 2,58-as szinten elégedettek, vagyis inkább nem elégedettek”.

 

Beoltatnák-e magukat a pedagógusok?

 

A kutatás szerint a válasz az, hogy mindenképp nagyobb arányban tennék ezt, mint a magyar társadalom átlagosan. Ugyanis míg a KSH idén januári adatai szerint a 15-74 éves lakosság átlagosan 33 százalékban tervezi beoltatni magát valamely koronavírus-vakcinával, addig

 

ez az arány a pedagógusok körében ennél jóval magasabb, 43 százalék.

 

A megkérdezett tanárok harmada, 36 százaléka nem tudja vagy nem akart válaszolni erre a kérdésre, míg 21 százalékuk elutasítja az oltást.

 

Mint arra azonban a kutatópáros is felhívja a figyelmet, az oltási kedv erősen szór a pedagógusok között: „A legkevésbé az óvópedagógusok (…), leginkább pedig a gimnáziumokban tanító pedagógusok adatnák be maguknak a vakcinát.”

 

A GIMNÁZIUMI TANÁROK ÉLEN JÁRNAK AZ OLTÁSI KEDVET ILLETŐEN.

 

Amennyiben ezt a kérdést korcsoport szerinti bontásban nézzük, azt találjuk, hogy „minél idősebb a pedagógus, annál inkább nő az oltási kedve: míg a 18-29 évesek 31 százaléka adatná be magának a vakcinát, addig a 60 év feletti pedagógusok 64 százaléka biztosan beadatná, további 28 százaléka pedig billeg az oltás beadatását illetően.”

 

Érdekes ezt összevetni az őszi félévben tapasztalt biztonságérzetre adott válaszokkal: ahogy arra a kutatás rámutat,

 

„azok körében magasabb az oltási hajlandóság, akik kevésbé érzik vagy érezték magukat biztonságban a munkavégzésük közben az elmúlt egy év során.”

 

Összességében azt láthatjuk a kutatók szerint, hogy a pedagógusokat nem lehet oltásellenességgel vádolni, ahogy az oltástól való elzárkózásuk sem tömeges. Sokkal inkább arra lehet következtetni, hogy rengetegen egyelőre még bizonytalanok a kérdésben.

 

A kutatás továbbá arra is kitér, hogy inkább a fiatalabb tanárok kapták el a koronavírust: a 18-29 év között korcsoportba tartozók majdnem negyede (24 százalék) esett már át a fertőzésen, míg ez az arány a 30-59 év közöttieknél 19 százalék, 60 év felett pedig már csupán 15 százalék.

 

Saját bevallásuk szerint a fertőzést elkapó válaszadók mindössze 19 százaléka kapta meg bérének a kormány által beígért száz százalékát.

 

A 21 Kutatóközpont és a Pedagógusok Szakszervezetének közös kutatása teljes terjedelmében itt olvasható.

 

GRAFIKONOK: A 21 Kutatóközpont és a Pedagógusok Szakszervezetének közös kutatása

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Újabb humanitárius válság van kialakulóban a spanyol-marokkói partoknál. Az okok a két állam közötti feszültségre vezethetők vissza.

Összesen 53 ötlet közül választhatnak a budapestiek, amik közül a legtöbb szavazatot kapó projekteket a főváros meg is fogja valósítani.

A veszélyhelyzetet ugyan már ősz előtt is feloldhatja a kormány, de ez sokat nem jelent.

A 2014-ben és 2018-ban is Budapest 16. számú választókerületét megnyerő Hiller így a hat ellenzéki pártból már három támogatását bírja.

A Momentum korábban amellett kardoskodott, hogy mind a 106 körzetben legyen előválasztás.

A szervezet jelentése szerint csak így érhetjük el globálisan a karbonsemlegességet 2050-re.

A román szocdemek volt elnöke jelenleg is börtönben ül, azonban most egy újabb ügyben ismét vádat emeltek ellene.

A hét kérdése

Ha igen, mivel oltottak? Ha nem, miért nem oltattad még be magad? Nem reprezentatív felmérés az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás