+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2021. január 26. kedd, 11:54
A 21 Kutatóközpont és a Pedagógusok Szakszervezetének közös kutatása szerint a pedagógusok egy részét magukra hagyták a digitális oktatás problémáival, csak korlátozottan akarnak a jövőben több digitális platformot használni a tanításban, és mentálisan is komolyan megviselte őket az elmúlt egy év.

Pedagógusnak lenni nem egyszerű dolog, Magyarországon pláne nem: az általános leterheltségen túl szembesülni kell a tanárhiány okozta problémákkal – például a helyettesítések garmadájával –, az alacsony fizetésekkel és a társadalmi előítéletekkel is.

 

Emellett kell megküzdeni a pedagógustársadalomnak azzal a nyomással, amit a kormány helyez rájuk a koronavírus megjelenése óta, bevezetve egy szakmailag megkérdőjelezhető új nemzeti alaptantervet a járvány kellős közepén, úgy, hogy még a tavasszal egyik pillanatról a másikra elrendelt digitális távoktatás okozta sokkot is éppen csak sikerült kiheverni.

 

Ilyen körülmények között joggal feltételezhető, hogy a pedagógustársadalmat mind szellemileg, mind fizikailag megviselte az elmúlt szűk egy év.

 

Hogy kiderüljön, ez valóban így van-e, és hogyan érintette a tanárok és a köznevelésben dolgozók munkáját, egészségét a válságkezelés, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és 21 Kutatóközpont közös online felmérést végzett. A 2020. december 18. és 2021. január 17. között elérhető kérdőívet összesen 1269 pedagógus töltötte ki. A kutatók a beérkezett válaszokat úgy súlyozták, hogy azok korra, régióra és iskolatípusra reprezentatívak legyenek a magyar pedagógustársadalomra.

 

kutatás eredményeit kedd délelőtt a PSZ részéről Szabó Zsuzsa elnök, illetve a 21 Kutatóközpont kutatópárosa, Galgóczi Eszter és Fényes Csongor ismertették, akik korábban a Sétáló Budapest aktivistáiról is készítettek egy érdekes felmérést.

 

Aki többet tanít online, kevésbé akar visszamenni az iskolába

 

A kutatás tanúsága szerint a megkérdezettek 89 százaléka tanított az elmúlt két félév során valamikor digitális platformon. Az eredmények alapján a digitális oktatás folytathatósága kifejezetten megosztó kérdés: a pedagógustársadalom 56 százaléka folytatná hagyományos jelenléti oktatásban a 2021 tavaszi félévet, míg 19 százalék preferálná a digitális oktatás kizárólagos fenntartását. A jelenléti és a digitális oktatási eszközöket vegyítő hibrid oktatást a pedagógusok negyede szeretné.

 

Érdekes ugyanakkor megnézni, hogy kik azok, akik visszavágyódnak az iskolákba: a kutatás szerint

 

minél több tapasztalata van valakinek a digitális távoktatásban, annál kevésbé menne vissza az iskola falai közé tanítani.

 

A PEDAGÓGUSOK SZÉP LASSAN HOZZÁSZOKTAK A DIGITÁLIS KERETEK KÖZÖTTI OKTATÁSHOZ.

 

Akik 2020 tavaszán és őszén is így tanítottak, körükben 46 százalékban térnének vissza a jelenléti oktatásra a most kezdődő félévben, míg akik csupán egy-egy félévben vagy egyáltalán nem tanítottak online, azoknál ez az arány szignifikánsan magasabb: körükben 56-68 százalék között mozog a hagyományos oktatást preferálók aránya.

 

A hatalmas generációs szakadék kiütközött a digitális oktatás során

 

Mindeddig csupán erős feltételezésekkel élhettünk arról, hogy a fiatal tanárok jobban vették a digitális átállás jelentette kihívásokat, mint az idősebb kollegáik – ezt a 21 Kutatóközpont és a PSZ kutatása viszont megerősítette. Ahogy a kutatásban áll: az eredmények szerint

 

„minél idősebb az adott pedagógus, úgy egyre inkább szembesül azzal, hogy munkáját nem tudja kellő szinten ellátni, digitális kompetenciái hiányában”.

 

Míg a fiatal, 18-29 év közötti pedagógusok 83 százaléka ítélte meg úgy, hogy elegendő digitális kompetenciával rendelkezett a digitális oktatásra való átálláskor munkája maradéktalan elvégzéséhez, addig a 60 évesnél idősebb kollegáiknál ez az arány már csupán 26 százalék volt.

 

A TENDENCIA EGYÉRTELMŰ: MINÉL IDŐSEBBEK A PEDAGÓGUSOK, ANNÁL KEVESEBBEN RENDELKEZTEK MEGFELELŐ DIGITÁLIS KOMPETENCIÁKKAL.

 

Az adatokból az is látszik, hogy e téren a pedagógustársadalomban a szakadék nem fokozatosan mélyül: a fiatalokhoz képest már a 30-39 év közötti pedagógusok is messze le vannak maradva a digitális kompetenciák terén.

 

Ami a teljes képet illeti: a megkérdezettek 53 százaléka értékelte úgy, hogy éppenhogy csak elegendő kompetenciával rendelkezett a digitális átállásra annak pillanatában, és „az oktatók 7 százaléka számolt be arról, hogy nem tudta munkáját maradéktalanul elvégezni, digitális készségek hiányában.” A kutatópáros szerint ebből az is látszik, hogy

 

a digitális kompetenciákat fejleszteni hivatott továbbképzések kevéssé adtak olyan tudást a pedagógusoknak, amit hasznosítani tudtak volna a tavaszi átálláskor.

 

Az óvodapedagógusok magukra maradtak a problémáikkal

 

A digitális szakadék kiütközött abban is, hogy mennyire szorultak rá a pedagógusok segítségre: míg a fiatalabb tanárgeneráció mindössze 19 százaléka szembesült olyan informatikai problémával, amit nem tudott egyedül megoldani, addig a sokszor évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező kollegáiknál ez az arány 56-63 százalék között mozgott.

 

Adja magát a kérdés: ki segített ezeknek a problémáknak a megoldásában? A nyilvánvaló válasz az lenne, hogy ez a munkáltató dolga, azonban ez egyáltalán nem volt magától értetődő: összességében

 

a pedagógusoknak alig több, mint fele kapott olyan útmutatást a munkáltatójától, ami segítette őt a digitális átállásban.

 

Az óvodapedagógusokat például a munkáltatóik gyakorlatilag teljesen magukra hagyták, háromnegyedük semmilyen segítségre nem számíthatott a munkahelyétől. Egyedül a középfokú oktatási intézményekben fordult meg ez az arány, hogy az ott tanítók nagyobb arányban számíthattak a munkáltató segítségére, mint amennyire nem.

 

A LEGJOBB HELYZETBEN A SZAKKÖZÉPISKOLÁKBAN VOLTAK A TANÁROK: OTT MAJDNEM HÁROMNEGYEDÜK KAPOTT HATHATÓS SEGÍTSÉGET A MUNKÁLTTATÓJÁTÓL A DIGITÁLIS ÁTÁLLÁSHOZ.

 

Az adatokat azért árnyalja, hogy a munkáltató amúgy sem volt a tanárok népszerű választása, ha informatikai problémákba ütköztek:

 

a megkérdezettek ilyenkor 67 százalékban a kollégákhoz, 55 százalékban a családtagjaikhoz fordultak segítségért, 47 százalékuk pedig az interneten keresett megoldást.

 

Még a barátaikhoz is többen fordultak (24 százalék) segítségéért, és a munkáltatóját csak a pedagógusok 20 százaléka kereste meg, hogy segítsen neki.

 

Nem lesz digitális kánaán az oktatásban a járvány után

 

A digitális átállás legtöbbet emlegetett előnye az, hogy a pedagógustársadalom rákényszerült arra, hogy digitális kompetenciáit fejlessze, aminek – még ha a folyamat drasztikus és fájdalmas is tud lenni – a jövőre nézve pozitív hatásai lesznek: a távoktatásban használt innovatív eszközöket például a járvány lecsengése után is lehet alkalmazni.

 

A kutatás tanúsága szerint ez azonban jelenleg csak korlátozottan lehet igaz: a megkérdezetteknek mindössze 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a járványhelyzet után több digitális eszközt és platformot fog használni a munkája során, míg negyedük nemhogy több, hanem kevesebb online platformot szeretne alkalmazni a jövőben. A legnagyobb arányban (48 százalék) azok voltak, akik hasonló arányban szeretnék használni a digitális platformokat a tanításban, mint a járvány kitörése előtt.

 

„Mindebből arra következtethetünk, hogy egy »szükséges rosszként« tekintenek a pedagógusok a digitális oktatásra, amelyet valahogy át kell vészelni.”

 

Az online megoldások nagyobb arányú alkalmazását első pillantásra érdekes módon nem annyira a fiatalok, hanem a pályájuk derekán járó 40-59 éves korosztály preferálja leginkább, körükben 30 százalék nyilatkozott úgy, hogy több digitális eszközt, platformot fog használni, mint a járvány kitörése előtt. Ugyanez az arány a 18-29 év közötti pedagógusoknál csupán 19 százalék.

 

Azonban a kutatópáros szerint ennek hátterében feltehetően az áll, hogy a fiatalok eleve fogékonyabbak és jobban is kezelik ezeket a platformokat az idősebbeknél, így körükben eleve magasabb lehet a digitális lehetőségeket már a járványt megelőzően is használók aránya.

 

Leharcolta a tanárokat a digitális távoktatás

 

Ami vitathatatlan, hogy az átállás a jelenléti oktatásról a digitálisra bizony mentálisan is megviselte a pedagógustársadalmat. És ezt nem csupán az átállás technikai részletei, hanem annak közvetett következményei is okozzák: például a digitális környezetben megnövekvő feladatok száma vagy az iskolai közeg hiánya. Leginkább azok szenvedték meg az elmúlt szűk egy évet, akiknek az átállást 2020 tavaszán, egyik pillanatról a másikra kellett megélniük, illetve akik a most lezáruló őszi félévben is még digitális távoktatásban maradtak.

 

Ahogy a kutatásban áll:

 

„azok az oktatók, akik mind a két félévben digitális távoktatásban vettek részt, kimerültnek (49 százalék), fásultnak (22 százalék), meggyötörtnek (22 százalék) érzik magukat.

 

A mind a két félévében digitális platformon oktatók 48 százaléka mondta azt, hogy frissnek érzi továbbra is magát.”

 

Nem annyira elégedettek a tanárok a hatályos járványügyi intézkedésekkel

 

A közbeszédben nagy nézeteltérések voltak abban a tekintetben, hogy mennyire volt biztonságos visszatérni az iskolákba ősszel, amikor ugye a veszélyhelyzet novemberi kihirdetéséig mindenhol jelenléti oktatás zajlott (ezt követően 8. osztály felett vezették be újra a digitális távoktatást). A kutatás tanúsága szerint a megkérdezett tanárok egy

 

egytől ötig terjedő skálán átlagosan 2,73-as értéket adtak meg arra a kérdésre, hogy mennyire érezték magukat biztonságban a tavaly őszi tanévben.

 

Hasonló értéket látunk akkor is, ha a jelenlegi járványügyi intézkedésekkel való elégedettséget nézzük: ezekkel „a pedagógusok általánosságban 2,58-as szinten elégedettek, vagyis inkább nem elégedettek”.

 

Beoltatnák-e magukat a pedagógusok?

 

A kutatás szerint a válasz az, hogy mindenképp nagyobb arányban tennék ezt, mint a magyar társadalom átlagosan. Ugyanis míg a KSH idén januári adatai szerint a 15-74 éves lakosság átlagosan 33 százalékban tervezi beoltatni magát valamely koronavírus-vakcinával, addig

 

ez az arány a pedagógusok körében ennél jóval magasabb, 43 százalék.

 

A megkérdezett tanárok harmada, 36 százaléka nem tudja vagy nem akart válaszolni erre a kérdésre, míg 21 százalékuk elutasítja az oltást.

 

Mint arra azonban a kutatópáros is felhívja a figyelmet, az oltási kedv erősen szór a pedagógusok között: „A legkevésbé az óvópedagógusok (…), leginkább pedig a gimnáziumokban tanító pedagógusok adatnák be maguknak a vakcinát.”

 

A GIMNÁZIUMI TANÁROK ÉLEN JÁRNAK AZ OLTÁSI KEDVET ILLETŐEN.

 

Amennyiben ezt a kérdést korcsoport szerinti bontásban nézzük, azt találjuk, hogy „minél idősebb a pedagógus, annál inkább nő az oltási kedve: míg a 18-29 évesek 31 százaléka adatná be magának a vakcinát, addig a 60 év feletti pedagógusok 64 százaléka biztosan beadatná, további 28 százaléka pedig billeg az oltás beadatását illetően.”

 

Érdekes ezt összevetni az őszi félévben tapasztalt biztonságérzetre adott válaszokkal: ahogy arra a kutatás rámutat,

 

„azok körében magasabb az oltási hajlandóság, akik kevésbé érzik vagy érezték magukat biztonságban a munkavégzésük közben az elmúlt egy év során.”

 

Összességében azt láthatjuk a kutatók szerint, hogy a pedagógusokat nem lehet oltásellenességgel vádolni, ahogy az oltástól való elzárkózásuk sem tömeges. Sokkal inkább arra lehet következtetni, hogy rengetegen egyelőre még bizonytalanok a kérdésben.

 

A kutatás továbbá arra is kitér, hogy inkább a fiatalabb tanárok kapták el a koronavírust: a 18-29 év között korcsoportba tartozók majdnem negyede (24 százalék) esett már át a fertőzésen, míg ez az arány a 30-59 év közöttieknél 19 százalék, 60 év felett pedig már csupán 15 százalék.

 

Saját bevallásuk szerint a fertőzést elkapó válaszadók mindössze 19 százaléka kapta meg bérének a kormány által beígért száz százalékát.

 

A 21 Kutatóközpont és a Pedagógusok Szakszervezetének közös kutatása teljes terjedelmében itt olvasható.

 

GRAFIKONOK: A 21 Kutatóközpont és a Pedagógusok Szakszervezetének közös kutatása

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Vasárnap ismeretette részletesebb előválasztási programját a párt. Négyhetes munkahét, új választási rendszer, bérlakásprogram. A részletekért olvasd el a cikkünk!

Újra itt van Ercsey Dániel boriskolája: ezen a héten az olaszrizlingről lehet mindent megtudni, amit csak érdemes.

A rendelkezésre álló vakcinákat lakosságarányosan osztanák szét az önkormányzatok között.

A volt SZDSZ-es politikus interjújában arról beszélt, az ellenzéknek a kis pártokat is beépítve nemzeti szövetséget alkotva kéne szabadságharcba indulnia a Fidesz ellen.

Kijöttek a közlönyben a csütörtökön bejelentett szigorítások részletei.

A bajor kormányfő közölte: a magyar kormánypártnak nincs többé helye az Európai Néppárt közösségében. Nem először fejezi ki, hogy véget ért a Fidesz és a CSU közötti jó kapcsolat.

Szerinte párttársait csak a miniszteri székek érdeklik.

A hét kérdése

Ezt nemcsak Deutsch Tamás kérdezi: miközben a Néppárt válaszol a sajtókérdésünkre, mondjátok el, miért!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az új, 2020-as Egri Csillagok virtuálisan kerülnek a boruniverzumba. Március 15-én.

Ezt is szerettétek

Varga Balázs, a Fekete Zaj alapítója és főszervezője, a Tixa jegyiroda ügyvezetője szerint a zeneiparnak óriási szüksége lenne egy erős, egységes szervezetre, amely nyomást gyakorolhat a kormányra.

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Twitter megosztás Google+ megosztás