A Központ bezárása semmi más, mint példastatuálás és a problémák elfedése

A vendéglátósoknak végletesen elegük van abból, hogy a kormány gyakorlatilag full leszarja őket, a tökük tele van az ígérgetésekkel. És a vendégeknél is legalább ennyire tele van a répa.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Péntek este bezárták Budapest egyik legnépszerűbb vendéglátó helyét, a Központot, ahová

Volt ott mindenki, mint a bálban: rendőr, katona, vadakat terelő juhász, köjálos, meg a tömeg, akik a Központ által meghirdetett elviteles nyitására érkeztek.

Történt ugyanis, hogy a Központ-tulajok több hónap zárvatartás, illetve házhozszállítás után összekapták a maradék tartalékait és úgy döntöttek, kinyitják a boltot, hogy személyes átvétellel, elvitelre szolgálják ki a vendégeiket. Nem akkora kunszt ez, hisz ugyanez történik minden nap bármelyik pékségben, vagy az Aldiban, ahol este 6-ra már egymás szájában taposnak az emberek. Az elviteles akciót amúgy péntek délután 3-tól este 7-ig hirdették meg, ám fél 7 magasságában egy szekérderék rendőr szállt ki a Madách térre, ahonnan elzavarták a vásárlókat, a helyet pedig már a platóról leugorva zárták befelé 60 napra, illetve baszkodták meg 500 ezer forintra úgy, mint ablakos tótnak a hanyattesést.

Házmesterország mintapolgárai persze farzsebből kapták elő a pátoszt, hogy tüstént feltegyék a kérdést: minek mentek oda? Meg amúgy is, a tömegen egy emberként nem volt maszk, és egyébként is hangoskodtak, ráadásul tuti, hogy drogosok is voltak a tömegben, akik szinte biztos, hogy külföldi zenét hallgatnak, torrenteznek, és elektromos fogkefét használnak.

Tény, hogy az esetről készült képek tanúsága szerint akkora tömeg volt a helyszínen, mintha békeidőben lennénk, és úgy tűnik, az is igaz, hogy a vendégek a téren itták az elvitelre vett italokat (minthogy az is igaz, hogy nem egyértelmű, milyen elvitelre árult élelmiszert, mikor és hol lehet közterületen elfogyasztani). Egy ilyen esetben pedig érthető és jogos is, ha kijön a rendőr, felszólítja a tömeget, hogy legyenek szívesek sürgősen elfáradni a picsába, ha már megvették az ételeket, italokat, vagy ha még nem, akkor tartsák egymástól a másfél métert, amiképpen azt Cili néni kérte tőlük szépen.

Javára szóljon persze a magyar hatóságoknak, hogy nem kivételeznek senkivel, és kíméletlenül lesújtanak minden törvényszegőre, ahogy ezt tették korábban NER-közeli éttermek esetében is (vágókép: nem tették ezt korábban NER-közeli éttermek esetében), és amúgy is minden rendben a Madách téren, ahol zavartalanul lehet sétálgatni anélkül, hogy totálkáron ténfergő herbálosok baszogassák az embereket (vágókép: nem lehet úgy sétálgatni, hogy ne baszogassák totálkáron ténfergő herbálosok az ott sétálgató embereket).

Felmerül a kérdés: mire fel volt indokolt ez a kissé eltúlzottnak tűnő hatósági akció? Két dolog ugyanis nagyon világossá vált a péntek estéből.

aminek következtében minden létező módon kénytelenek félmegoldásokat találni azért, hogy ne dögöljenek bele ebbe a helyzetbe, s aminek hatására egyre nagyobb a szektorban a feszültség. A másik pedig, hogy a vendégeknél is legalább ennyire tele van a répa. A tömeget elnézve ugyanis nyilvánvaló, hogy szeretnék támogatni a törzshelyeiket (ha már a kormány ezt nem teszi meg), és nagyon úgy tűnik, hogy marhára szeretnének már szabadon élni is.

Főleg annak tükrében, hogy már van vakcina - viszont látszólag egyáltalán nincs semmiféle terv arra, hogyan kéne beoltatni a lakosságot annak érdekében, hogy végre tovább tudjunk lépni ezen az egész szarságon, s végre nyugodtan meg lehessen inni egy kávét egy étteremben. Ha ugyanis a kormány méltóztatná ráfordítani például a Soros elleni szélmalomharc kampányköltségének felét arra, hogy tájékoztassa a lakosságot az oltásokról, ezzel mérsékelendő a gődényizmus vírussal párhuzamos terjedését is, akkor tán nem kellene kényszermegoldásokkal hazárdírozó kisvállalkozásokat baszogatni egy seregnyi rendőrrel.

A szerző DJ és rendezvényszervező is. Olvass még tőle az Azonnalin!