Trump megbukott, most már a Republikánus Párt lelke a tét

2021.01.20. 08:30

Trump választási vereségével és a Kapitólium január 6-i ostromával világossá vált, hogy politikai karrierjének vége. De hiába kerül a történelem sötét lapjaira, a hívei még maradnak. Mi lesz a párttal, amiben a trumpisták megkerülhetetlenné váltak?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Azt, hogy mi Donald Trump öröksége, a Kapitólium ostroma után röviden úgy foglaltam össze, hogy anarchia és káosz. Ennek legvégső tere a Kongresszus épülete volt, amikor többezer feldühített – vagy más szemszögből nézve eltökélt és motivált – ember Trump hívószavára megrohamozta a törvényhozás épületét, hogy az általuk elcsaltnak tartott elnökválasztás eredményének szentesítését megakadályozzák.

A történtekből sokan levonták a tanulságot: az ostrom előtt 14 republikánus szenátor jelezte, hogy nem fogják elfogadni az elektori kollégium Joe Bident elnökké megválasztó szavazásának eredményét, azonban az ostrom után végül csak heten maradtak. A racionális, józan észt követő hat tékozlót pedig Mitch McConnell szenátusi republikánus frakcióvezető szépen egyesével felzavarta a pódiumra, hogy ott gyónják meg bűneiket.

Itt érdemes legalább két szálra bontani a történetet: egyrészt magára a Republikánus Pártra, másrészről a párt szavazóira.

Ki használt ki kit? Trump a pártot vagy a párt Trumpot?

Ugyanis hiába „állt át a jó oldalra” ez a hét szenátor, és McConnell hiába elmélkedett arról a beszédében január 6-án, hogy az elektori kollégiumi eredmények elleni tiltakozással a demokratikus hagyományokat és normákat kívánják aláásni a tiltakozók, ő is sokat tett azért, hogy a novemberi választások utáni őrület idáig fokozódjon. McConnell sokáig kerülte a president-elect Biden kifejezést a nyilvános megszólalásaiban, mivel úgy vélte, hogy ha Georgiában meg akarja tartani a két republikánus szenátori széket – és ezzel a szenátusi többségét –, akkor Trump szavazóira, a választások tisztaságát megkérdőjelező tömegre szüksége van, mivel a republikánusok szavazókoalíciója csak velük együtt lehet nagyobb, mint a demokratáké.

Ugyanez igaz Mike Pence alelnökre is, aki mielőtt végül elfogadta a választási eredményeket, két héttel korábban még arról prédikált, hogy ez a választás nem volt sem fair, sem pedig tiszta, és harcolni fognak azért, hogy végül megnyerjék.

Mindezt annak ellenére, hogy teljesen tisztában voltak azzal, hogy az elnökválasztás tiszta és fair volt,

azonban a politikai erejüket nem arra használták, hogy ezt a választóikban is tudatosítsák, hanem a georgiai mandátumszerzés reményében tovább dühítették és hergelték őket.

McConell és a pártvezetés immáron belátta: túl sokáig mentek, és rossz stratégiát választottak. Hiszen nemcsak hogy alulmaradtak a két szenátori székért folyó harcban Georgiában, de emellett még majdnem asszisztáltak is egy szövetségi bűncselekményhez, amikor a választások után jó ideig hergelték azt a tömeget, akik végül megostromolták a szentnek és sérthetetlennek tartott épületet.

Hogy visszatérnek-e a republikánusok a Trump előtti békeidőkhöz? Ez nyitott kérdés, és hogy miért kérdéses mindez, annak a Republikánus Párt választói összetétele az oka. Illetve még maga a párt is, de előbb beszéljünk a szavazóikról.

A MAGA-tábor megkerülhetetlenségnek a problémája

A Republikánus Párt szavazótábora elég színes ugyanis, és attól, hogy többségében csak fehér, keresztény emberek tartoznak e táborba, ez a tömeg még így is túl heterogén ahhoz, hogy egyszerűen csak a „gazdag, fehér, heteró férfiak” jelzővel illessük őket:

+ Vannak közöttük klasszikus republikánusok, akik a kis államban hisznek és az alkotmány szövegének a szószerinti értelmezését követelik – azaz, hogy a szövetségi kormány helyett az államoknak legyen nagyobb hatalma.

+ Vannak az evangéliumi keresztények, akik többek között a melegházasság és az abortusz ellehetetlenítéséért imádkoznak.

+ Ott a vidéki jómódúak és a vidéki középosztály, akik minél kevesebb adóterhet szeretnének, mondván az állam ne vegye el az általuk legálisan megkeresett jövedelem minél nagyobb hányadát.

+ A diktatúraellenes latinók, akiket többek között Trump azzal fogott meg, hogy Bident a 2013-ban elhunyt venezuelai diktátorhoz, Hugo Chávezhez hasonlította.

+ És akkor ott vannak az immáron többnyire tényleg csak fehér férfiakból álló alt-rightos szélsőjobboldaliak, a fehér felsőbbrendűséget hirdető nacionalisták és a QAnon-összeesküvéselméletben (eszerint van egy globális pedofil, gyermekek szerveit elfogyasztó elit, akik ellen Trump veszi csak fel a kesztyűt) hívők, akik ugyan létszámukban összességében alulmaradnak a fentebb felsorolt választói csoportoknál, azonban politikailag ők a legaktívabbak és leghangosabbak, így sokan a párt szavazóit szimplán ezen tömeggel azonosítják.

Egyszerű lenne azt mondani, hogy Trump is egy az utóbbiak közül, hiszen sosem határolta el magát a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportoktól, elnökjelöltként védte azt a retweetjét, amiben a fasiszta Mussolinitől idézett, azonban ezek vélhetően nem igazak Trumpra, mivel

Trump csak egy elvtelen, opportunista politikus, aki meglátta ezt a szavazói réteget – amely eddig is jelen volt Amerikában, de csak szétszórtan, nem szervezetten –, és az élükre állt.

Míg e politikai karanténban lévőket Trump megszólította, ugyanúgy maga mellé állította a Republikánus Párt többi szavazói csoportját a laclaui értelemben vett populista szlogenjeivel és üzeneteivel, hiszen a Make America Great Again (MAGA) mindenkinek mást jelentett: az egyén úgy értelmezi, ahogy számára tetszik, azaz kvázi üres jelölőként működött.

Trump vélhetően nem olvasta Machiavelli A fejedelem c. művét, de híven Machiavelli szavaihoz, rájött, hogy a politika lényege nem az erény, a politikusnak nem kell moralizálnia, és mivel a cél szentesíti az eszközt, így Machiavelli politikai logikája szerint teljesen elfogadható, ha szélsőjobboldali, kirekesztő hangokat erősít fel egy politikus, hiszen ha ezzel sikerül elérni a célt – jelen esetben az elnöki széket –, akkor onnantól kezdve mindegy, miként érte azt el.

Trump ezért volt történelmi elnök, hiszen egyesítette a szétfoszlott Tea Party-t, és sikerült olyan szavazói csoportokat is megszólítania, akik eddig a közvélemény számára rejtettek voltak.

Emellett minden politikai tabut és normát megdöntött, amit ezen szavazóréteg eleve olyan szokásoknak és normáknak tart, amit el kell pusztítani. Azonban arra szerintem még a Republikánus Párt elitje sem gondolt, hogy Trump az alapvető demokratikus normákat – például egy tiszta és fair választás eredményének elfogadását – se fogja betartani, és még akkor is ragaszkodni fog hatalmához, amikor már a Legfelsőbb Bíróság utasítja el a kereseteit, mivel azok nélkülöztek bármilyen bizonyítékot az elnökválasztás elcsalását illetően.

Itt ütközött problémába a Republikánus Párt vezetése: hiába sikerült az elmúlt négy évben keresztülvinniük azokat a hosszútávú republikánus célokat, amiket a párt régóta szeretett volna – a történelmi adócsökkentés, az amerikai bírósági rendszer konzervatív bírákkal való feltöltése, a legális és az illegális bevándorlás szigorítása, az abortusz korlátozása –, de

Trumpot nem tudták megszelídíteni.

Neki továbbra is csak a saját hírneve és politikai örökségének építése volt fontos, amivel sikerült még inkább polarizálnia az amerikai társadalmat, és kiépíteni egy csakis hozzá hű tömeget. (Arról, hogy konzervatív bürokraták miért dolgoztak együtt a gondolkodásában és tetteiben szerintük fasiszta Trumppal, a New York Magazine-ben jelent meg egy nagyon érdekes riport.)

Mi lesz veled, Repbulikánus Párt?

És ez jelenti a Republikánus Párt dilemmáját: visszatérjenek-e bizonyos politikai normákhoz – például a demokratikusság és a demokrácia tiszteletéhez –, és ennek érdekében elhatárolódjanak a Trump-hívő MAGA-tábortól, vagy mivel ez a tábor politikailag jóval aktívabb, mint a párt többi szavazói csoportja, hiba lenne elengedni a kezüket?

Néhányan az előbbi mellett tették le a garast – például a szenátusi republikánus frakció (korábbi) többségi vezetője, Mitch McConnell vagy az eddig Trumphoz hű szenátor, Lindsey Graham –, azonban a Képviselőházban a 211 republikánus képviselő közül mindössze tízen vállalkoztak arra, hogy a Trump-érát hivatalosan is lezárja a párt, és megszavazzák Trump elnöki ciklusának második impeachmentjét.

Az elit hiába szegül szembe Trumppal, a képviselők egy jelentős része pont azért vált képviselővé, mert Trump-hívőként az előválasztásokon legyőzték a párt estabilishmentjéhez tartozó inkumbens jelölteket.

Közülük pedig legalább ketten aktív tagjai a QAnon-mozgalomnak, és ellentétben például McConnellel, ők nem a politikai haszonért cserébe vettek magukra egy bizonyos szerepet, hanem számukra tényleg ez a globális pedofil, gyermekek szerveit elfogyasztó elitről szóló QAnon nevű összeesküvés-elmélet számít a valóságnak. (Arról nem is beszélve, hogy van olyan republikánus képviselő, aki büszkén idézett Hitlertől a január 6-i események előtti tüntetések egyikén.)

Lesznek-e még királycsinálók a Trump-hívőkből?

Trump bukásában többen is a lehetőséget látták meg. Miután Trump 74 évesen már elég idős, így vélhetően nem fog elindulni a 2024-es republikánus előválasztásokon, de ha a kora nem is akadályozná meg ebben, az ellene indított második impeachment már igen, amennyiben a Szenátus kétharmada megszavazza. Ted Cruz, texasi republikánis szenátor, korábbi elnökjelölt-jelölt be is jelentkezett a MAGA-tábor vezetésére azzal, hogy átvette Trump demagóg üzeneteit, sőt, még abban a retorikájában is támogatta az elnököt, hogy ezt a választást elcsalták és valójában Trump nyert.

Cruz azonban nem egy második Trump-ciklusért küzdött, mivel azt ő maga is tudja, hogy Trumpnak immáron vége, hanem ezzel

Cruz Trump híveit akarja elérni és megszólítani, hogy 2016-tal ellentétben ne bukja el az elnökjelöltségét a MAGA-tábor miatt.

(Hogy mennyire sikerült neki megszólítani e réteget, jól mutatja a New Yorker videója a Kapitólium ostromáról, ahol több tüntető egyetértett abban, hogy maga Ted Cruz is azt szeretné, amit épp csinálnak: a megostromlott épületben lefotózni a padokon hagyott dokumentumokat.)

Cruz pedig még rosszabb is Trumpnál: a 2016-ban Trumpot még patkánynakbohócnak és kóros hazudozónak nevező texasi szenátor ellentétben Trumppal nem hülye, hanem egy igazi törtető, opportunista politikus.

Cruz Trump elnökjelöltségében meglátta, hogy a Republikánus Párt elitje már nem tudja tartani az előválasztások alatt a kapuőri funkcióját

– miszerint az előválasztáson hiába a választók döntenek, a demagógokat és akik nem értenek egyet a párt alapelveivel, kizárják azért a küzdelemből –, és belátta, hogy a 2024-es republikánus előválasztáson a legnagyobb törésvonal a Trumphoz való viszonyulás lesz.

Míg a republikánusok egy része távolságot kíván tartani Trumptól és visszatérni az őt megelőző időkhöz, addig egy másik része éppen Trump örökségével akarja megszerezni a jelöltséget. Cruz jelenleg a második táborba tartozik, és nincs is egyedül, egy másik törtető missouri szenátor, Josh Hawley is ugyanígy akarja megszerezni a Republikánus Párt elnökjelöltségét 2024-ben.

És itt üt vissza leginkább az, amit a republikánus elit bevállalt 2016-ban Trump elnökjelöltségével: hiába használták ki Trumpot azzal, hogy ő bármilyen politikai törekvést a magáévá tesz, ha rákerül a neve – elvégre az elnököt a szakpolitikai kérdések sosem érdekelték –, viszont Trump nemcsak egy báb, akivel feltölthető az amerikai igazságszolgáltatási rendszer konzervatív személyekkel, hanem egyben önálló aktor is, aki egy olyan tábort épített ki, ami immáron nemcsak a pártra, hanem – ahogy a Kapitólium ostrománál megtudtuk – akár a demokráciára is veszélyt jelenthet.

Kérdés, hogy ha már egyszer kinyitották Pandóra szelencéjét, akkor megpróbálják inkább irányítani, vezetni őket vagy megpróbálnak visszatérni a 2016 előtti időkhöz, és elhatárolódni attól a szavazói csoporttól, akik a demokratákat – carlschmitti értelemben – ellenségnek tekinti, kockáztatva ezzel azt, hogy a párt akár ketté is szakadhat. Egy biztos:

nem lesz könnyű irányítani azt a tömeget, akik Mike Pence-t fel akarják akasztani,

mert nem volt hajlandó felülírni az elektori kollégium Bident elnökké nyilvánító szavazásának eredményét, míg a Trumppal szembeforduló szenátorokat árulónak tartják.

Szóval izgalmakat bőven tartogat még Trump politikai öröksége.

Ezt a cikket és mást is már korábban megkapták a postaládájukba azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevelére. Iratkozz fel te is! Ha Karóczkai Balázstól olvasnál még, ide kattints!

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali újságírója

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől
Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali újságírója

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek