Ez nem diszkóbaleset volt. Tíz éve történt a West-Balkán-tragédia

A szórakozóhely több embert fogadott be, mint amennyire engedélye volt, majd amikor elterjedt odabent, hogy valakit megkéseltek, elszabadult a pokol. Erről aztán kiderült később, hogy kamu: de a közösségi médiában terjedő fake news jelenségével akkor még nemigen voltunk tisztában.

2011-ben a West-Balkán a budapesti szórakozóhelyek között már fogalomnak számított. Évtizedes működése során többször helyet változtatott: 2001-es indulásakor a Kopaszi-gáton működött, azonban az ottani felújítások miatt át kellett költözzön a Kisfaludy utcába, onnan a Futó utcába mozdították, és végül a Nyugati térre, az egykori Skála Metró épületébe került.

Népszerűségét nemcsak kocsmájának, de rendezvényeinek is köszönhette: a bulik mellett otthont adott világzenei és esélyegyenlőségi fesztiváloknak ugyanúgy, mint a kortárs színművészetnek. A Nyugati téri West-Balkán hangulatáról sokat elmond a Kocsmablog beszámolója:

„Hiába drága, hiába puccos, egy sörre még a magamfajta csóróbb arcoknak is teljesen oké. A Nyugati pályaudvar fényei messze jobb képet festenek, mint a Kaiser's vagy a Subway reklámoké, a McDonald's mellett a retro diszkó emeleti stroboszkópjainak villogása is kevésbé impulzív, a hajléktalanok hugyszagát kiváltó virágos teraszon ülve az élet szép, hogy a trendi belső már fel sem tűnik. Pedig oda is jutott bőven törődés.

A régi Singer és Csepel pedálos varrógépekre szerelt asztallapok újak, a hozzátartozó székek elegánsak, egységesek, a magas plafonról lógó lámpák a maguk egyszerűségében is kimondottan szépek, diszkrét félhomályba úsztatják a teret. Az oszlopokon WB koncertplakátok, a tövében növények. A bárpulton további fotoszintetizáló egységek mellett gyümölcskosár, mögötte felszolgálók, mögötte italok, mögötte tapéta, de az is az a fajta, mit senki nem ragasztana otthon a falra, mert ehhez tér kell, tekintélyt parancsoló, színvonalas.

Itt a 400-hoz hasonlóan a dizájn része az orbitális alumínimum csövekkel operáló légtechnika. Van kivetítő – csodálkoztam volna, ha nem sütik el nyáron a VB a WB-ben szlogent – és van spéci hummusz kaja, boldog órákat kínálnak és reggelit, meg olyan WC-t, hogy beszarsz.”

A tragédia és következményei

Kadosa Kinga, Csikós Emese és Répászky Rita neve hamar ismertté vált a magyar nyelvű internetes olvasóközönség előtt: ők voltak az áldozatai a 2011. január 15-én éjjel bekövetkezett tragédiának.

A szerencsétlenséget az okozta, hogy a West-Balkán több embert fogadott be, mint amennyire engedélye volt. Ugyan a több emeletet is magába foglaló, tágas terekkel rendelkező szórakozóhely akár ötezres létszámot is simán elbírt volna, a kiürítést biztonságosan csak nagyjából 1500 fővel lehetett volna végrehajtani. Ezzel szemben azon az éjszakán az ott bulizók száma ennek duplája volt, ugyanis a Noise Night Life partira rengetegen be akartak jutni.

Éjjel 11 körül azonban pánikhangulat tört ki a bulizók között: elterjedt, hogy valakit megkéseltek. A rémhír hatására a benn tartózkodók egyszerre menekülni kezdtek, ami miatt többen megsérültek. A három áldozat is ekkor veszítette életét:

Az esetet követő nyomozás után négy személyt állítottak bíróság elé: a West-Balkán Kft. tulajdonosát, Szalontai Győzőt, Kecskés Tamás és Csanádi József rendezvényszervezőket, valamint Hranek Istvánt, a biztonsági őrök főnökét. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2012 nyarán első fokon 2 év 8 hónap fogházbüntetést szabott ki rájuk halálos tömegszerencsétlenséget okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt. A másodfokú ítélet Szalontai és Csanádi esetében még szigorúbb lett: 3 év 4 hónap fogházbüntetés (ám az ítélet felének végrehajtását 2 évre felfüggesztették).

A West-Balkán a tragédiát követő hétvégén örökre bezárt, márciusban pedig hatályba lépett az a kormányrendelet, ami jóval szigorúbbá tette zenés, táncos rendezvények megszervezését. Az akkor még fiatal Nemzeti Együttműködés Rendszere által bejelentett lex West Balkánon keresztül igyekezett demonstrálni, hogy az előző „zűrzavaros évekhez” képest mennyivel jobban figyel a rendre és a biztonságra.

A rendelet azonban amellett, hogy biztonsági terv készítését és hatósági ellenőrzést írt elő, pont azt nem tisztázta, hogy mit ért „zenés, táncos rendezvény” alatt. Ez a tény és a szórakoztatóipar tilatkozása oda vezetett, hogy a kormány még azon a nyáron enyhített a rendelet szigorán.

Duisburg – WB – Colectiv

Az eset kapcsán többen szinte azonnal párhuzamot láttak az előző évben Németországban történt hasonló tömegbaleset és a West-Balkán-ügy között. 2010 nyarán az Észak-Rajna-Vesztfáliában található Duisburgban megrendezett fesztiválon egy nagyjából 200 méter hosszú és 20 méter széles alagútban szorult össze olyan sok ember, hogy az pánikszerű tolongáshoz vezetett. Az ezt követő menekülés végül tizenkilenc ember halálát okozta. Ez volt a legendás Love Parade hattyúdala.

Hasonló eset történt Bukarestben 2015 őszén a Colectiv nevű szórakozóhelyen. Itt egy metálkoncert során a hangulatért felelős tűzijátékok okoztak tüzet, ami végül az egész klubot lángokba borította. A tragédiának hatvan halálos áldozata volt, de többen szenvedtek égési sérüléseket és füstmérgezést. Az esetről később kitűnő dokumentumfilm is született.

A fake news

Ezek közül természetesen a késelés (a rendőrség által később többször megcáfolt) legendája kapott szárnyra elsőként. Erre erősített rá vaskos cigányozások közepette a Kurucinfó és a hasonlóan szélsőséges államtagadó megmondóember, Posta Imre is. Bár kezdetben a rendőröknek is okozott némi problémát ez a történet, a helyszín átvizsgálását és a tanúk kihallgatását követően egyértelműen ki lehetett zárni, hogy bárkit is megszúrtak volna a buli alatt.

Pintér Sándor belügyminiszter a tragédia másnapján tartott sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy mi volt az eset legfőbb oka szerinte:

„Felelőtlen, kapzsi magatartás, hogy közel háromezer embert engedtek be és négyezer jegyet adtak el egy olyan helyszínre, ahol biztonságosan legfeljebb egy százfős kávézó üzemelhetett volna és biztonságos menekülését 307-nek tudtak volna garantálni”.

Emellett azonban azt is megemlítette, hogy az egyik áldozat vérében kábítószert találtak, így a fiatal lány nem tudta felismerni a rá leselkedő veszélyt, és ez is hozzájárulhatott a halálához. Az áldozatok szülei ezt később orvosszakértői vélemény alapján közös közleményben cáfolták.

A NER-média számára a West-Balkán-ügy kiváló példázatként szolgált arra, hogy sötétebb tónusokkal gazdagítsa a diszkókultúráról kialakított amúgy is lehangoló képet. Jó példa erre a megboldogult Echo TV Újranyitott akták című műsora 2017-ből, melyben a Sváby-féle Naplón szocializálódott közönségnek a következőképpen vezetik fel a végzetes este történéseit:

„A bulizók átlagéletkora 15 és 17 év között volt, sokan közülük első partizók voltak, akik először ittak alkoholt és drogot is fogyasztottak.”

A műsor készítői, amellett, hogy egy generációt shaminegelnek éppen, azt nem fedik fel, hogy milyen adatok alapján tudták az idézett következtetéseket levonni, merthogy az eset kapcsán nemigen készültek kimutatások sem a bulizók életkoráról, sem alkohol- és drogfogyasztási szokásaikról.

A műsor záró gondolatai is roppant zavarbaejtőek. Egyrészt nehezen értelmezhető, hogy a felolvasó hol kíván kérdést feltenni és hol állít valamit, másrészt nem világos az sem, hogy elbizonytalanítani vagy megnyugtatni kívánja a tévénézőket:

„Miért kellett három lánynak meghalnia? Azért, hogy egy kormányrendelettel szigorodjanak a nagylétszámú rendezvények ellenőrzései? És ha Nyugati téren kódolva volt, hogy baj történik, akkor a kérdés adott: léteznek-e olyan vendéglátó egységek ma Magyarországon, ahol bármikor megismétlődhet a West-Balkán-tragédia? Az eset után számos szabályt megszigorítottak. Azóta nem történt hasonló tragédia. Reméljük ez így marad a jövőben is.”

Aki esetleg egy higgadt hangvételű, távolságtartó és szakszerű elemzést szeretne az üggyel kapcsolatban meghallgatni, annak a Kúria YouTube-csatornáján (bizony, létezik ilyen!) található Kúriai esetek sorozat West-Balkánnal kapcsolatos kerekasztal-beszélgetését tudom ajánlani. Itt nemcsak az ügy jogi hátterét világítják meg a szakértők, hanem katasztrófavédelmi és szórakoztatóipari szempontokat is hallhatunk.

Mi változott az elmúlt tíz évben a szcénában? Ágoston Dániel tekint vissza a West-Balkán-tragédiára.

NYITÓKÉP: Beroesz / Wikimedia Commons