Az oltásvitában a párbeszéd előbbre való, mint az identitások küzdelme

Juhász Péter

Szerző:
Juhász Péter

2021.01.10. 08:08

A kérdéseket felvetők lehurrogása pont annyira káros a koronavírus-vakcináról szóló vitában, mint az olyan kijelentések, hogy baloldali ember ne lehetne oltásellenes.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A koronavírus-vakcina elérhetővé válásával a közbeszéd egyik meghatározó témájává vált az „oltásvita”, melynek fő elemeit talán a vakcinával kapcsolatos információk, várakozások, kételyek és az oltás lehetséges kötelezővé tételével kapcsolatos álláspontok adják. Az erről folyó diskurzust szinte minden típusú fórumon megtalálhatjuk, hol kulturált, hol pedig sokkal kevéssé emberies formában.

Mindenképpen megfigyelhető azonban egy erősödő polarizáció a két oldal támogatói között, amit észrevehetünk például akkor, ha ismerőseink összeütköző véleményeit, vagy jelentősebb hírportálok kommentszekcióit figyeljük a közösségi oldalakon. Ez valamennyire minden vita sajátjának tekinthető, de van néhány jelenség, amely számomra aggasztó.

Véleményem szerint a vita lényege több dologban rejlik. Egyrészt abban is, hogy megismerjük és megértsük (de minimum meg akarjuk érteni) a másik oldal, a partnerünk álláspontját.

Másrészt fontos az is, hogy képesek legyünk önkritikát is gyakorolni és a másik véleményében felfedezett „igazságot” a saját álláspontunkba beépíteni, emellett végsősoron arra is megy a dolog, hogy a saját igazunkról meggyőzzük a másik felet. Azt hiszem, hogy az interakciónak ez a módja teszi lehetővé a legorganikusabb módon egy végső, konszenzusos, a legtöbb ember számára elfogadható álláspont kialakulását. Ha ez sikeres, akkor talán kimondhatjuk, hogy mindkét oldal több lett a vita által.

Minden párbeszédnek sajátja lehet az, hogy megjelennek szélsőséges vélemények, akik a szólásszabadság értelmében hangjukat ugyanúgy hallathatják, mint azok, akik visszafogottabb módon nyilvánulnak meg. Amit én problémásnak látok, az a vitában megjelenő tendenciák egy csoportja, mint például a dogmatikus megnyilvánulások, az adott véleményhez különböző mértékben kapcsolódó egyének tömbként azonosítása és általánosítása, a megbélyegzés, valamint a vakcinával kapcsolatos véleménynek valamiféle identitásba történő beágyazása. Ez történhet akár az átlagember kommunikációja során vagy nagyobb eléréssel rendelkező közszereplők által is.

Ebben a vitában (most nyilván a szélsőséges véleményeket leszámítva) a járvány megfékezése és a normális élethez való visszatérés iránti igény egyértelműbb, a védőoltás kötelezővé tételével kapcsolatban viszont pro- és kontra is sokan sokféleképpen, és sokszor meggyőzően érvelnek (ez volt legalábbis a benyomásom Bakó Bea és Buzinkay György írásainak elolvasása után).

Ez alapján talán még lényegesebb lenne, hogy egy nyitott és racionális vitát folytassunk, kevésbé érzelmi alapon. A vakcinával kapcsolatos szélsőséges, a védőoltást, mint vívmányt általánosan elítélő vélemények nem újkeletűek (eddig is léteztek oltásellenes csoportok), de a koronavírus-járvány okozta bizonytalanság fokozta a jelenlétüket, ez egyértelmű. Ugyanakkor

fontos, hogy ezeket az extrém megnyilvánulásokat ne azonosítsuk azokkal, akik egyszerűen legitim ellenvéleményt vagy kérdéseket fogalmaznak meg.

Buzinkay György is említi írásában, hogy a vakcinával kapcsolatos fenntartások megvitatásának helye van, én is osztom ezt a véleményét; és fontosnak tartom, hogy ellenálljunk annak, hogy a szélsőséges vélemények jelenléte megtorpedózza az egyébként rettentően fontos diskurzust. Ha az egyéni véleményekre fordított fokozott figyelem helyett az adott oldal tagjainak az extrém megnyilvánulásokkal kapcsolatos általános azonosítását választjuk, azzal óhatatlanul megágyazunk a súlyos polarizáltságnak, és a vitát a „mi és ők” mentalitás és az érdemi kommunikáció megszűnése váltja fel.

Nem mindenki konteós, aki kérdez

Ez az, ami a szélsőséges vélemények egyik fő veszélyét jelenti a párbeszédre nézve és emiatt nem tartom jónak azt a jelenséget sem (amit egyébként az Azonnali oltásvitájában Hegyi Gyula írásában is észrevettem), amikor egy szerző vagy bárki, aki az egyik vélemény képviselőjeként megnyilvánul, a másik oldal egészét – általánosító, túlzó módon – a szélsőséges megnyilvánulásokkal azonosítja.

Úgy vélem, hogy azok közül is, akik alapvetően nincsenek a koronavírus elleni oltás kötelezővé tételének pártján, a legtöbben egyetértenek olyan állításokkal, minthogy a vakcinák eredményei az emberiség számára meghatározóak, ahogy azzal is, hogy a tudományos közeg alapvetően megérdemli a bizalmat az emberiségre gyakorolt jelentős hatása miatt. Mégis az, hogy egy írásban a kötelező oltás pártján lévő szerző az ő véleményével ellentétes oldal tagjait „babonákat”, „rémhíreket” támogató vagy „chemtrailes, beépített chipes és hasonló őrületek” mellett kiálló egyénekként azonosítja, szerintem jelentősen árthat annak, hogy a már fentebb kifejtett módon folyhasson a közéleti, közpolitikai vita.

Nem szabad elfelejteni, hogy az embereknek nincs és nem is volt könnyű helyzete a vírussal kapcsolatos informálódás terén. A rengeteg kérdőjel, a számtalan irányból rájuk zúduló információ, a kormányzati tájékoztatás változékony minősége és a sajtóban bel- és külföldön is egy ideje tapasztalható szenzációhajhász és időnként elfogult írásmód (ennek jó lenyomatai az ún. factchecking oldalak, de külföldi podcastok témája is volt ez a jelenség) csak néhány azok közül a tényezők közül, amik próbára tették az átlagembert az információszerzésben és véleménye kialakításában.

Az orosz, illetve kínai vakcinával kapcsolatos bizalmatlanság pedig nem is magyar jelenség, egy elismert kutatókból álló kör az orosz vakcinával kapcsolatban rendelkezésre álló információkat és adatszolgáltatást is erőteljesen bírálta a Lancet nevű mértékadó orvosi szaklapban.

Amikor fő érvként hangzik el az, hogy a tudományos véleményben bízhatnak az emberek, akkor ahhoz minimumelvárás lehet a polgárok részéről, hogy teljeskörű, megbízható információkat szolgáltassanak feléjük.

Ebben a helyzetben fair vajon az, ha sarkos, általánosító véleményt fogalmaz meg az egyik oldal a másikról, akár kommentben, cikkben vagy élőszóban?

Ezeket figyelembe véve talán még inkább fontos lenne az, hogy a velünk ellentétes véleményű vitapartnereinken ne általánosítással és a nevetségessé tételükkel (például az általános oltásellenesség és a koronavírus elleni vakcinával kapcsolatos kételyek egyként azonosításával) próbáljunk felülkerekedni, hanem egyenként vizsgáljuk az álláspontokat és ütköztessük az érveket.

Mi köze az oltásnak ahhoz, hogy valaki baloldali vagy liberális?

Nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy a vakcinával és az esetleges kötelező oltással kapcsolatos vitában képviselt állásponthoz valamiféle csoporthoz tartozást vagy politikai identitást rendeljünk. Egy olyan kijelentés, hogy „baloldali ember nem lehet oltásellenes” – attól függetlenül, hogy igaznak gondolom-e az állítást vagy sem – nem előremutató, mert szigorúan csoportba akarja rendezni az embereket egy olyan folyamatban (a vitában), aminek a tények, érvek, egyéni vélemények ütköztetéséről (és egymásra gyakorolt hatásukról) kellene szólnia, nem pedig arról, hogy identitás alapján rendeződő csoportok állnak fel egymással szemben.

Amikor az identitás, az érzelmek bekerülnek a vitába, nagy az esélye, hogy súlyosan romlik annak minősége. A közéletben, politikában egy ideje már érzékelhetjük ezt a jelenséget és ott is észrevehető a destruktív hatása.

Annak ellenére, hogy az egyik írásban ezt is olvastam, szerintem Buzinkay György sem a „liberális alapállásából” jutott el oda, hogy támogatja a védőoltás kötelezővé tételét, hanem mint egyén mérlegelt és alakította ki a saját álláspontját, amihez sokan sokféleképpen viszonyulnak és amivel szemben felsorakoztathatják érveiket, akár az Azonnalin.

Ez a vita sokkal összetettebb és többet érdemel annál, mint hogy bizonyos, általunk tipikusnak vélt véleménycsoportokat politikai, ideológiai identitással azonosítsunk és rájuk húzzunk egy címkét.

Nem szükséges és nem is igazságos így, például a liberális beállítottsággal egy konkrét, kiragadott, vakcinával kapcsolatos véleményt azonosítani. Ez ugyanúgy igaz arra is, ha azt akarjuk megfogalmazni, hogy egy baloldali hogyan vélekedik a koronavírus elleni vakcináról, megpróbáljuk megadni, hogy mi a baloldali vélemény a vakcinával kapcsolatban. Ez a fajta kategorizálás és a vélemény összekötése az identitással rendkívül le tudja szűkíteni a mozgásteret a vitában.

Az pedig, hogy miért nem érdemes belemenni az ilyesféle címkézésbe, pusztán a helyzet komplexitásával is magyarázható. Egyszerű példaként hozom fel így a végére, hogy már azzal, hogy Bakó Bea és Buzinkay György – egymással lényegében ellentétben álló – írásait elolvastam, belekerültem abba a helyzetbe, hogy nem tudnék egy olyan általános véleményt kialakítani magamban, amely kizárólag az egyik írás elemeire támaszkodik. 

A vita fontos és figyelni kell a működésére. Vajon érdemes egy bizonyos véleménysablonra ráhúzni egy identitást, és utána a vita fő céljaként ennek az identitásnak a védelmét felfogni?

A szerző egyetemi hallgató, és az Azonnali oltásvitájához szólt hozzá. Ha te is bekapcsolódnál, írj nekünk!

Juhász Péter
Juhász Péter vendégszerző

Egyetemi hallgató.

olvass még a szerzőtől
Juhász Péter
Juhász Péter vendégszerző

Egyetemi hallgató.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek