Ez Trump öröksége: anarchia, káosz és szenvedés

2021.01.07. 06:54

Trump úgy fejezi be az elnökségét, ahogy kezdte. Miközben „Trump csak Trumpként viselkedett”, a felbőszített tömeg miatt ártatlan embereknek esett bajuk.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Trumpról sokan elmondták már, hogy egy idióta – köztük én is, bár én kicsit finomabban fogalmaztam meg róla ezt a véleményem, amikor Biden mellett tettem le a garast.

Azonban ez még önmagában nem lenne probléma, hiszen ahogy az életben minden, így az amerikai politikai is fel van ruházva olyan eszközökkel, hogy ha esetleg valaki fontos pozícióba kerülne idiótaként, akkor másokban ne tegyen kárt. Ezt már láttuk a gyakorlatban, hiszen a sokak által legbutábbnak tartott George W. Bush alatt sem történtek hatalmas problémák az amerikai politikai rendszerben, amit ő okozott volna.

Ahogyan az sem probléma, hogy ha valaki amellett, hogy idióta, hazudik is, hiszen már előtte – és úgy gondolom nem tévedek, ha ezt kijelentem –, de még utána is lesznek politikusok, akik hazudni fognak. De erre találták ki a factcheckelés intézményét, illetve az a sajtó feladata, hogy felelősségre vonja azokat a politikusokat, akik hazudnak. A hazugságába bukott bele például Richard Nixon, akiről kiderült, hogy még arról is hazudott, hogy ő nem egy crook.

A legnagyobb probléma Trumppal nem ezen tulajdonságai, hanem az, hogy egy egoista, nárcisztikus személyiség, akit nem érdekel senki más, csak is saját maga.

Ő egy showman, akit az érdekel, hogy az emberek felnézzenek rá, tiszteljék és elhiggyék azt, hogy Donald Trump egy győztes aktor, aki sosem veszít, vagy ha igen, akkor is nem azért, mert ő hibázott volna.

Ez a Trump-konstrukció azonban sosem létezett: ha eddig valaki el is hitte volna róla, hogy ő egy sikeres, megnyerő egyéniség, aki bármihez is ér, arannyá válik, legkésőbb 2021. január 6-án rájöhetett, hogy ez egy hazugság – vagy ahogy Trump hívná: egy alternatív tény.

A január 6-i események, amikor a Trump-hívek megostromolták a kongresszus épületét, remekül megmutatják, hogy Trumpot mi is érdekli:

semmi és senki, csakis saját maga, és magáról még akkor se veszi le a szemét, amikor emberek halnak meg a döntései miatt.

Azért, hogy ne tűnjön vesztesnek, képtelen elfogadni a novemberi vereségét, és azért, hogy a nyertes aktorkonstrukcióján semmilyen csorba ne essen, addig feszítette a húrt, hogy a hívői a Kongresszus épületében lövöldöznek, akik elhiszik azt a hazugságot, hogy a választásokat tényleg Trump nyerte meg, és a demokraták, a deep state és a posta (!) ellopta ezt a sikert a legyőzhetetlen Trump elől.

Ez történik, ha egy párt a saját politikai haszna érdekében beáll egy olyan jelölt mögé, aki semmiben nem hisz, aki opportunista módon bármihez a nevét adja,

viszont cserébe beemeli a közéletbe azokat a kirekesztő, rasszista és demokráciaellenes kifejezéseket és véleményeket, amikről azt hittük, hogy a XX. századból tanulva már magunk mögött hagytuk.

Trump úgy fejezi be az elnökségét, ahogy kezdte: akinek még rémlik, hogy mi történt Charlottesville-ben, ahol 2017-ben antirasszista tüntetésbe hajtott egy szélsőjobbos támadó, annak kicsit déjá vu-érzése is lehet, hiszen miközben „Trump csak Trumpként viselkedett”, a felbőszített tömeg miatt ártatlan embereknek esett baja.

Trump elnöksége legyen mementó mindenkinek: az identitáspolitizálás és a polarizálás rövidtávon kifizetődő lehet, de a mandátummaximalizáláson túl néha nem ártana a hosszútávú hatásokat is megvizsgálni a politikai döntések előtt.

Elvégre egy politikus a közjóért küzd – igaz, ez a fogalom mindenkinek mást jelent, emiatt valójában nem is létezik –, de Trumpot valami teljesen más hajtotta: a saját dicsősége. Mint kiderült, ez sem létezik.

Olvass még Karóczkai Balázstól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj nekünk!

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi főszerkesztő-helyettese

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől
Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi főszerkesztő-helyettese

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek