Történeti megalapozottság nincs, identitáspolitizálás van. Olyan nagy kérés, hogy Amerika majmolása, az esztelen öngyarmatosítás helyett helyi vonatkozásban küzdjünk a rasszizmus ellen?
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Nemrégiben street art pályázatot hirdettek a Baranyi Krisztina vezette Ferencvárosban, aminek egyik nyertese, a „BLM-szoborként” emlegetett pályamű április első két hetében lesz kiállítva a kerületben.
The planned art installation by Péter Szalay dedicated to the Black Lives Matter movement.
Posted by Robert Carrithers on Tuesday, January 5, 2021
A szobor híre elérte a neves brit lapot, a Guardiant is, ahol természetesen
a gonosz, rasszista Orbán kontra felvilágosult, toleráns baloldal narratíva keretei között értelmezték az itthon sem kis visszhangot kiváltó szoborállítási tervet.
Na, de nézzük, hogy mit is idéznek Baranyitól a Guardiannél!
„A BLM céljai, a rasszizmussal és a rendőri brutalitással való szembenállás Magyarországon is annyira releváns, mint bárhol máshol”
– mondja Baranyi, majd megemlíti az Orbán-kormány migráns- és menekültellenességét, és a magyar cigány kisebbség rendszerszintű diszkriminációját is.
A szobor tervének hallatán, mint borítékolható volt, rögtön felzúdult a kormánypárti média, amire Baranyi úgy reagált: tipikus, hogy mindenki dühös, közben pedig senki nem is tud semmit az ügyről. Mondja ezt arra, hogy a NER-média valahogy elfelejtette megemlíteni, hogy a szobor mindössze két hétig lesz látható az egyik fővárosi közterületen, mondja ezt úgy, mintha ő, mint polgármester, kifejezetten könnyen elérhetővé tette volna azt az információt, hogy csak ideiglenesen lesz kiállítva a szobor.
Szalay Péter szobrász, a „BLM-szobor” megálmodója pedig a felháborodásra reagálva,
jó posztmodern művészhez illően rögtön ki is farolt a szuperpozícióba: szerinte a szobor nem kiállás a BLM-mozgalom mellett, hanem „két lehetséges olvasat között ingadozik eldöntetlenül”.
A pályázatokat elbíráló szakmai zsűri szerint viszont a szobor egy olyan „parafrázis, amely jelenleg is aktuális társadalmi és politikai kérdéseket érint és hoz játékba: Black Lives Matter, az LMBTQ-val kapcsolatos, a társadalomban élő előítéletek”. Akkor hogy is van ez?
Nyilvánvaló, hogy a New York-i Szabadság-szobor térdelő változata a BLM melletti kiállás vagy tisztelgés, ugyanis a térdelés az amerikaifutball-játékosok himnusz alatti akciója óta gyakorlatilag egyet jelent a rendszerszintű rasszizmus és a rendőri brutalitás elleni felszólalással. Ehhez jön még hozzá, hogy Szalay valamiféle univerzális egyenlőség jegyében az egész 3D-nyomtatott, mágnesekkel összerakott szobrot szivárványszínűre tervezte, ami így
egyrészt a liberális identitáspolitika tökéletes szimbóluma, másrészt pedig egy rendkívül ocsmány, torzszülött alkotás.
Az önkormányzati pályázat egyébként szerintem üdvözlendő, Budapesten ugyanis lenne még bőven helye a minőségi, esztétikus street artnak, de ez az undorító valami a politikai jelentésétől függetlenül is sebhely lesz a főváros arcán két hétig. Ronda szobraink sajnos már vannak szép számmal, köszönjük, újabbat nem kérünk.
A „BLM-szobornak” nem ezért nincs helye Ferencvárosban, meg úgy Magyarország bármely közterületén, hanem mert
hazánkban semmiféle történeti megalapozottsága nincs egy ilyen szimbólumnak.
A helyzet az, hogy teljesen abszurd úgy tenni, mintha mi, magyarok legalább fél Afrikát gyarmatosítottuk volna, miközben az Osztrák-Magyar Monarchiának tudtommal egyetlen egy gyarmata volt csak, egy Ferenc József-föld nevű hófödte szigetcsoport valahol az Északi-sark környékén, ahol nemhogy semmilyen kisebbség nem élt soha, de a teljes népessége nulla, azaz nulla fő.
Persze, lehet úgy érvelni, mint Baranyi, hogy itt nem magáról a BLM-ről van szó, hanem a rasszizmusról és a rendőri brutalitásról, ami a világ bármely pontján releváns téma. Ez az érvelés abszolút helytálló, csak akkor könyörgöm, ne a BLM-re egyértelműen utaló, térdelő Szabadság-szobrot állítsuk már ki Budapesten!
Olyan nagy kérés, hogy Amerika majmolása, az esztelen öngyarmatosítás helyett helyi vonatkozásban küzdjünk a rasszizmus ellen?
Ott van például a cigány származású erdélyi magyar, Puczi Béla emléktáblája a Nyugati pályaudvarnál – azt hiszem elférne, és ránk is férne még jónéhány hasonló a fröccsöntött BLM-szörnyeteg helyett.
Az öngyarmatosításon kívül viszont sikerült mást is elérniük Baranyiéknak a hamarosan kiállítandó esztétikai katasztrófával: kőkeményen beleállni az indentitáspolitizálásba.
Nyilván tudták előre, hogy nagy balhé lesz belőle, a NER-média azonnal ugrani fog, a liberális szekta pedig el lesz ragadtatva a bátor kiállástól. Lehet vívni tovább a háborút a semmiről, addig sem foglalkozunk a gazdasági egyenlőtlenségekkel, nem kérdőjelezzük meg a status quot,
a jobboldal és a magát baloldalnak hazudó valami pedig mosolyogva ráz kezet a színfalak mögött.
Az egész történetben pedig talán a legszomorúbb, hogy a pályázatot Döme Zsuzsanna alpolgármester, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt prominense szervezte – egy olyan párt politikusa, akik ezidáig határozottan a cselekvés pártján álltak, elutasították a szimbolikus politizálást, és nem kívántak csatlakozni a szekértáborok csatározásaihoz.
Olvass még Varsányi Bencétől az Azonnalin! Vitáznál? Írj!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
