+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Antal Róbert-István
2021. január 5. kedd, 19:10
A román társadalom egy része négyévente illúzióba esik: az új kormány végre rendesen fog kormányozni, fejlődni fog az ország. Aztán jön a pofáraesés és a csalódás. Amíg nem jön létre egy valós állampolgári közösség és egy hosszútávú vízió, egymást fogják ismételni a messiások és a csalódások.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A decemberi 6-i parlamenti választást követő két hét intenzív alkudozásának eredményeképpen jobbközép pártok alkotta koalíciós kormány alakult Romániában. A miniszterelnököt a legnagyobb romániai jobboldali párt, a nemzeti liberális PNL adja a korábbi kormány pénzügyminiszterének, a nemzetközi bankszektoros karriert is maga mögött tudó Florin Cîțu (ejtsd: Kőcu) személyében. Őt két miniszterelnök-helyettes segíti, akik nem mások, mint a két kisebbik koalíciós partner, a liberális-technokrata USR-PLUS és az erdélyi magyar érdekvédelmi szerv, az RMDSZ vezetői: nevezetesen Dan Barna és Kelemen Hunor.

 

A román közvéleményben a bizakodó hangok most arról szólnak, hogy

 

most aztán végre bekövetkezhet a „jó oldalnak”, a hozzáértőknek a kormányzása.

 

Egyrészt mivel választások nélküli négy év áll a rendelkezésükre (nem csak parlamenti, de önkormányzati, EP- és elnökválasztás sem lesz mostanában), másrészt a román politikai élet másik fontos aktorának, az államelnöknek, az erdélyi szász származású Klaus Johannisnak a víziója összefügg a kormányéval. Vagyis euroatlantista vonal, a felszínen az állam reformja – a mélyállam viszont marad –, az igazságszolgáltatás függetlensége, korrupcióellenes harc. Johannis eleve a PNL-ből érkezett az államelnöki székbe, és miután számtalanszor hangoztatta a „kormányom” kifejezést, adott a jó viszony a két palota, az államelnöki Cotroceni-palota, és a miniszterelnöki, a Victoria-palota között.

 

Talán ez alatt a sokat hangoztatott „stabil” négy év alatt sor kerülhet

 

a román intézményesség reformjára, a minden választás során megígért ezer kilométer autópálya,

 

valamint a kezdetben nyolc, aztán már csak öt, végül a választásra már csak három regionális szuperkórház megépítésére. Olyan nagyobb horderejű változásokra, mint alkotmányreform, közigazgatási átszervezés jelenleg gondolni sem lehet a kormányzó többség összetételéből adódóan sem, mivel együttesen sincs meg a kétharmados többségük, és nem várható, hogy az ellenzéki szociáldemokratákat vagy a szélsőjobboldaliakat meg lehet nyerni bármilyen alkotmánymódosításra.

 

Képes lesz-e megfelelni a kormány a vele szemben támasztott elvárásoknak?

 

Mindenesetre én bizalmatlan vagyok az elkövetkező négy évvel és a kormány teljesítményével szemben. A legnyilvánvalóbb tényező a kormánykoalíció pártjai közötti viszonyban keresendő.

 

A nemzeti liberális PNL és a liberális-technokrata USR-PLUS – habár mindketten a posztkommunista-nacionalista Szociáldemokrata Párttal (PSD) szemben fogalmazzák meg magukat – igazából egymásra veszélyesek.

 

Míg a PNL támogatottsága csökken, közepes és kisvárosi párttá süllyed vissza, az USR-PLUS egyre inkább hódít a nagyvárosokban. Habár az USR-PLUS politikai üzeneteiben a választások előtt és után mérsékelte a nemzeti liberálisok felé megfogalmazott kritikáit, ám a párton belül van egy markáns PNL-ellenes, doktriner csoport is. Ezt észlelve a magát tavaly februárban hivatalosan is jobbközép párttá nyilvánító USR-PLUS a jobboldal vezetésére törhet – jelenleg távol áll még ettől –, és nem kizárt belpolitikai krízis, kormánybuktatás sem az elkövetkező négy évben.

 

Ne feledkezzünk meg arról, amikor a posztkommunista-nacionalista PSD buktatta meg a saját kormányát annak renitenskedő miniszterelnöke miatt, aki szembement az akkori pártelnök – az azóta börtönben csücsülő, a koronavírusból éppen gyógyuló Liviu Dragnea – óhajaival. Szóval a román belpolitikában még bármi elképzelhető.

 

A jövő négy év sikereivel szemben más okokból kifolyólag is bizalmatlan vagyok. Nemzetkarakterológiába már csak történész szakmám miatt sem mehetek bele, mentoraim ferde szemekkel néznének rám, ám a modern (értsd 19-20. századi) román fejlődést végigtekintve nem tudok szó nélkül elmenni a 19. század végi, a birodalmi Német Császárságban tanult román konzervatív politikusok és gondolkodók „forme fără fond” elmélete mellett.

 

Ezt nagyjából úgy lehetne lefordítani, és jellemezni: hogy kész a váz, a forma, csak az alapok és a tartalom hiányoznak. 

 

Mit jelentett ez a gyakorlatban? Azt, hogy a románok számos modern intézményt, nyugati eszmét lemásoltak, úgy, hogy annak nem volt meg a társadalmi és kulturális alapja. Például 1866-ban a legelső román alkotmány nem más volt, mint a belga alkotmánynak a tükörfordítása: büszkélkedett is vele a román elit, hogy Kelet-Európában ilyen liberális alkotmány még nem volt (és teszi ezt ma is). A másik eset a színházak, operák, a román tudományos akadémia létrehozása úgy, hogy annak feltételei még nem voltak adottak.

 

Ez a kulturális hagyomány pedig azóta is megmaradt a román közgondolkodásban:

 

a román állam a lehető legkisebb ellenállás nélkül létre tud hozni látszatintézményeket és intézkedéseket, miközben a politikai gyakorlat a maga megszokott tempójával és értékei mentén halad tovább.

 

Amikor nemzetmentőkben látjuk a siker kulcsát

 

Miért tartottam szükségesnek ezt a kitérőt?

 

Azért, mert ezek a változások (és a hozzájuk kapcsolódó szebb jövő víziója) minden egyes esetben személyfüggők voltak.

 

Ahogyan a 19. század végén Hohenzollern-Sigmaringen Károly román király volt ennek az átalakulásnak a motorja, ugyanúgy 2014-ben a román választópolgárok azért szavaztak bizalmat először Klaus Johannisnak, mert ő német, és akkor ő majd jó útra vezeti az országot.

 

Holott az országnak nem önkolonizációra lenne szüksége,

 

hanem rendes, állampolgári tudattal bíró patrióta románokra, magyarokra, ukránokra, törökökre, tatárokra, németekre, stb. És nem dák múltban révedező, birodalmi hagyományt és az etruszkok/rómaiak román származását népszerűsítő – szerencsére a partvonalon álló – személyekre. Ugyanakkor a román tudományosságra és múltszemléletre is igazán ráférne egy valódi szembenézés azzal, hogy konkrétan mit is csinál: grandiózus múltat vizionál, miközben vidéki kistelepüléseken a beteget szállító mentőautók a sárban süllyednek el.

 

Ugyanígy a városi, „nyugatosabb” Románia társadalma is messiáskomplexusban szenved: most arra számít, hogy az új kormány – amely víziójukban ugye a jó oldalt jelenti – végre megreformálja Romániát.

 

Holott a valódi reformot nem Klaus Johannistól vagy esetleg a liberális-technokrata Dan Barnától kellene elvárni. A változást attól kellene elvárni, hogy

 

az ország több, mint háromezer vidéki iskolájában a diákok ne a kert végi pottyantósba járjanak, hanem 21. századhoz méltó európai körülmények vegyék őket körül.

 

Valamint – és ez a jelenleg létrejött kormány egyik jó kezdeményezése – azt, hogy országossá tegyék a több megyében már jól működő iskolai étkeztetési programot. Meg azt, hogy a diákok már kiskoruktól társadalmilag aktívak legyenek, másképpen mondva állampolgárokká váljanak.

 

Amíg ez nem valósul meg, addig a politikaformáló személyek iránti fellángolások, majd csalódások – „ez sem csinált semmit, sajnálom, hogy rá szavaztam” – és a román állampolgárok egyre mérséklődő érdeklődése (a parlamenti választás részvételi aránya 33 százalék volt)  – „úgyis mindegy, kire szavazok, mert mind olyan tolvaj, korrupt” –  lesz a döntő. Ez most a koronavírus-járvány közepette különösen megmutatkozott, ám ettől függetlenül is tendencia, hogy az 1990-es első szabad választások óta egyre kisebb az urnák elé járuló polgároknak a száma. Ugyanez az averzió megmutatkozik egy novemberi felmérésben is: a román állampolgárok a hagyományos intézményekben, a hadseregben és az ortodox egyházban bíznak leginkább. Igaz, ez a bizalom is csak harmincszázalékos volt. A sor végén pedig a politikai intézmények (a kormány, a parlament, a pártok) kullognak pár százalékkal.

 

Végeredményben 2021 és a következő évek lehetnének jó évek a román állam számára, ám a sikeresség elsősorban a kormányon, annak szakértelmén, a közigazgatáson, a sikeres pályázatokon fog múlni. Ha pár éven belül a hőn ígérgetett kormányzati szakértelemnek egy kis része is meglátszik az állampolgárok jólétén, akkor következő parlamenti választási és kormányalakítási borús előrejelzésem szívesen cserélem majd derűs jövőképre. Viszont a Cîțu-kormány akár kitölti négy éves mandátumát, akár bukik még a következő parlamenti választás előtt, a valódi, struktruális reformokat úgysem fogja tudni megvalósítani.

 

Hiányzik a közös vízió – például a 2007-es EU-s csatlakozás ilyen volt – és a külső befolyásoló tényező ehhez.

 

Addig pedig marad minden a maga levében.

 

Olvass még Antal Róbert-Istvántól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szijjártót Szlovákia barátjának tartja, Orbán tanácsára fordult hozzá, hogy segítsen felvenni a kapcsolatot az oroszokkal. Matovič a pozsonyi magyar nagykövet berendelésére és a Szijjártó Pétert ért szlovákiai kritikákra reagált így.

Már amennyiben ezt az iskolaigazgató engedélyezi, és a felkészítő tanár is vállalja. A középiskolai felvételi szóbeli fordulója sem marad el.

A kifejezés a Szovjetunió által megszállt területek határzárára, és a kelet-nyugati világ között feszülő ideológiai ellentétre egyaránt utalt. De honnan származik ez a név?

A bölcsődéket nyitva hagyják, de lehet, hogy később bezárják. A virágboltok nőnap után zárnak, míg „az élethez nem szükséges” szolgáltatások már hétfőtől.

Szakszervezeti sikerrel zárult a kedd óta tartó határozatlan idejű sztrájk a makói gumigyárban.

A magyar külügyminiszter a szlovák állampolgársági törvényről is tárgyalt egy szlovákiai magyar parlamenti képviselővel Révkomáromban, erre vár Szlovákia magyarázatot.

Eddig csak a politikusok kritizálták a brexit miatt kialakult különleges helyzetet Észak-Írországban, most már egységpárti fegyveresek is kifejezik a nemtetszésüket.

A hét kérdése

Ezt nemcsak Deutsch Tamás kérdezi: miközben a Néppárt válaszol a sajtókérdésünkre, mondjátok el, miért!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az új, 2020-as Egri Csillagok virtuálisan kerülnek a boruniverzumba. Március 15-én.

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás