Ezért ne legyen kötelező a koronavírus elleni oltás!

A rohamtempóban tesztelt koronavírus-vakcina esetén nem a szokásos oltásokra jellemző minimális kockázattal kell számolni. Az meg ebben nem döntő érv, hogy egy újságíró a kigyógyulása óta nem tud aludni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Ideje befejezni a féligazságokra és a más vélemények elnyomására épített agresszív járványmarketinget! Lassan egy évvel az első járványügyi intézkedések után el kell kezdeni a társadalmi vitát az egyéni, politikai felelősségről és a kényszerintézkedések értelméről, különben erősödő tömeges ellenállással kell számolni. Bakó Bea kiváló írását szeretném kiegészíteni, és Buzinkay György érveire válaszolok az alábbiakban.

Elsőként: mi az, amiben egyetérthetünk a mainstream médiában általános oltáspárti álláspontot képviselőkkel? Az oltás fordulatot kell hozzon az életünkben, mert ez így sokáig nem mehet tovább. Az oltás lehetőséget ad (szinte) mindenkinek, hogy belátása szerint éljen vagy ne éljen vele. Ezután nem lehet túl sokáig arra hivatkozva fenntartani a korlátozó intézkedéseket, hogy be nem tartásukkal másokat veszélyeztetünk.

Abszurd lenne az oltást visszautasítók diszkriminációja

Felvetődhet az egyén társadalmi felelősségével kapcsolatban az az érv, hogy néhányan, például terhes nők vagy autoimmun betegségekkel élők nem kaphatnak oltást, ezért őket veszélyeztetnék az oltást megtagadók. Itt mérlegelni kell az arányosságot. Egy példával élve: a ritka betegségekben szenvedők, például mogyoróallergiások számára két szem mogyoró elfogyasztása is végzetes lehet. Ezt senki nem tagadja, viszont nem követeljük meg ezért a mogyoró betiltását és nem kell kérvényt benyújtanunk, ha a kiskertünkbe mogyorót akarunk ültetni. Megfelelő mértékű szabályozással, figyelmeztetésekkel jól kezelhető ez a probléma.

Függetlenül a koronavírustól, a terhes nőknek, autoimmun betegséggel élőknek fokozottan kell vigyázniuk egy enyhe lázzal járó influenzaszezon idején is. A társadalmi életet ellehetetlenítő korlátozások helyett olyan célzott támogatásokban érdemes gondolkozni, mint például a veszélyeztetett egyének mentesítése a tömegközlekedésből, betegszállítóval fuvarozás lehetősége a megszokottnál szélesebb körben, stb.

A magam részéről az arányosság jegyében el tudnék képzelni olyan korlátozást, hogy például nagyobb színházak, mozik egyes előadásaira, mondjuk minden tizedikre megkövetelik az oltási könyvet vagy egyéb igazolást a résztvevőktől. Ezzel biztosíthatnák, hogy azok is járhassanak közösségi rendezvényekre, akik valamiért nem kaphatták meg az oltást. Biztos vagyok benne ugyanakkor, hogy érdeklődés hiányában hamar elmaradnának ezek az előadások.

Értelmetlen volt fenntartani, mivel az idősek az idősávon kívül is ugyanúgy bejártak a boltokba, a kizárólag számukra fenntartott délelőtti idősáv pedig nagyrészt csak kiesést okozott az üzleteknek. Az oltást megtagadók általános diszkriminációja közösségi terekben viszont abszurd aránytévesztés volna.

Ez nagyon nem olyan, mint más kötelező oltások

Az egyéni felelősség másik aspektusa, hogy az oltás megtagadása miatt megbetegedők az egészségügyi rendszert önhibájukból terhelik túl, vagy pedig potyautasként élvezhetik a nyájimmunitás előnyeit. Eszerint egyrészt az oltást megtagadók megússzák az oltás kockázatait, esetleges költségeit, és a potyautasság eltűrése igazságtalan az oltást beadó szabálykövető többséggel szemben; másrészt túl sok potyautas esetén veszélybe kerülhet a nyájimmunitás. Ezek az érvek valóban igazolják a jól ismert hagyományos kötelező oltások intézményét, a jelen helyzetben viszont nem helytállóak.

Az oltás esetén mérlegelni kell a kockázatokat és a várható előnyöket.

Ez akkor is így van, ha az egyhangú médiakórus ezt újra és újra, ezredszer is tagadja, közben pedig semmilyen ellenvéleményt nem tűr el.

Nem világos, miért annyira sürgős most az elsőként engedélyezett vakcina mielőbbi beadatása minél nagyobb tömegek számára. Egyrészt a „második” (vagy inkább későn jött első?) hullám most látszik végetérni, lassan egy éve pedig semmi nem elég drága az EU nagy részében, ha óvintézkedésekről van szó. Miért is nem lehet megvárni legalább a nem különösen veszélyeztett nagy tömegek számára több, lehetőleg nem az új típusú mRNS géntechnológiával (szervezetünket antigén előállítására utasító genetikai anyagot tartalmazó oltással), hanem hagyományos technológiával (például legyengített vagy inaktivált kórokozókat tartalmazó) készült oltóanyag küszöbönálló engedélyezését?

Továbbá az influenzához hasonlóan változó vírustörzsekre és oltások sorozatára lehet felkészülni a jövőben. Akkor viszont kevesebb a jelentősége az első oltásnak, amely egy olyan vírusvariáns ellen készült, amely tavaly futott végig a világon, és talán nem is tér vissza.

Természetesen idővel, évek múlva tudományosan igazolt tények alapján mérlegelve akár kötelezővé lehetne tenni az új koronavírus elleni vakcinát is, amennyiben a vírus jelenlegi formájában tartósan velünk marad és veszélyessége ezt valóban indokolja. A maradandó károsodásokkal kapcsolatban jelenleg a homályban tapogatózunk, és

(persze jobbulást neki). A hatvanöt alatti korosztály minimális, influenzával összevethető halálozási rátájáról pedig már volt szó a vitaindítóban.

Ellenérvek pedig nem lehetnek

Még egy ijesztő jelenségről kell szólni: a tartós, mindent lehengerlő médianyomulásról, a vita hiányáról és/vagy egyoldalúságáról. Világos, hogy rendkívüli helyzet idején nincs idő a vitára és együtt kell cselekedni. Lassan egy év után viszont ideje volna megfontolni az ellenérveket is. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben közel sincs háborús szükségállapot.

Az intézkedésekkel szemben kritikus hangokra kíváncsiak vegyes színvonalú, pár havonta törölt és mégis többszázezresre duzzadó Facebook-csoportokra, ezoterikus tévéadókra és idegennyelvű anyagokra kénytelenek hagyatkozni. Ennél is nagyobb, többmilliós tömeg utasítja el – egyelőre csendben és passzívan – a gyakorlatilag minden csatornán erőltetett új vakcinát. Mindez ráadásul nem csak Magyarországon van így, a rendszeres korlátozások elleni tömegtüntetéseket látva nem tudom osztani Techet Péter optimizmusát.

Rendkívül frusztrálóak a folyamatosan sulykolt, sokféleképp értelmezhető féligazságok, melyekkel szemben alig jelenhetnek meg ellenérvek. Ilyen Buzinkay első tétele, mely szerint több, mint 9 ezren haltak meg Magyarországon koronavírusban. Ezt úgy kell érteni, hogy ennyi halottnál mutatták ki a koronavírus jelenlétét, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek az emberek valóban mind a koronavírus miatt haltak meg. Ha figyelembe vesszük a korábbi évekhez képest mért többlethalálozást, akkor ez kifejezetten valószínűtlen. Szállóigévé lett német fordulattal élve: „mit Corona, nicht an Corona gestorben”.

Érdemes ezért hosszabb távon a többlethalálozásokat nézni. Ha például a 2017-es, súlyosabbnak számító influenzajárvánnyal terhelt évvel hasonlítjuk össze a 2020-as összhalálozást, annál enyhén (1,8 százalékkal) magasabb összhalálozást mérhetünk a két év első negyvennyolc hetét alapul véve (2020-ra csak 48. hétig van adatunk), miközben az egyes évek között 3-4 százalék közötti ingadozás teljesen normálisnak tekinthető az elmúlt öt év átlagában.

Buzinkay második fontos érve, hogy mindezt ráadásul csak a vírus elleni védekezés miatt hozott korlátozó intézkedések mellett tudtuk elérni, vagyis kevesebb korlátozás még sokkal súlyosabb halálozáshoz vezetett volna. Könnyebben elhinnénk, ha ehhez bemutatna néhány igazoló példát más országokból. Ilyenkor szokott előkerülni az unalomig ismert svéd ellenpélda, de itt van a horvátok esete is: Horvátország volt nyáron a felelőtlenség mintaképe, mert „feláldozták a turizmusért a vírusvédelmet”. Ehhez képest ott a mai napig semmilyen többlethalálozást nem látunk, ahogy nincs jelentős többlethalálozás egy sor más EU-s országban, mindenekelőtt Németországban sem.

Általánosságban ennyi egymáshoz közel fekvő ennyire eltérő adatokat mutató ország további elemzést igényelne, nem egyértelmű a kép. Magyarországon 2020-ban az őszi szezonban szokatlan, a súlyosabb január-februári influenzaszezonokkal összevethető mértékű többlethalálozási hullám volt novemberben, mely azóta lecsengőben van – egyelőre ennyi látszik a statisztikákon.

Beszélni kellene ehelyett végre arról is, hogy a korlátozó intézkedéseket igazolni hivatott PCR-tesztek megbízhatatlansága miatt kártérítési perek indulnak, sőt, Portugáliában már olyan is előfordult, hogy bírósági ítélettel szüntettek meg karantént, mert azt megbízhatatlan PCR-teszt alapján rendelték el.

Rendkívül veszélyes hosszabb távon a médiában és politikában általánosan kötelezőnek tűnő vitakerülő farizeus oltáspárti álláspont, ami rejtőzködő „duplagondol” abszurditásokhoz vezet: például amikor a tévében megszólaló immunológus-szakértő kínos csönd után kiböki, hogy ő nem tervezi beoltatni magát. Meg amikor az oltáskötelezettséget előírni akaró Buzinkay pártja, a Momentum ugyan egész idáig alkalmazta az intézkedéseket rendszeresen kritizáló tanácsadót, mert mégiscsak neki van esze, de nyilvánosan már a kötelező járványmantrát tolja az egész párt.

Ugyan miért és meddig vegyük ezt komolyan?

A szerző közgazdász, és Bakó Bea 2020 világméretű emberkísérlete a lockdown volt, 2021-é az oltás lesz című cikkére reagált. Olvasd vissza az Azonnali oltásvitájának cikkeit itt, ha pedig hozzászólnál, írj nekünk!