Sommelier volt a Király utcában, most kőműveseknek dolgozik feketén, hogy túléljen

Szerző: Szűcs Donát

2021.02.04. 08:34

Zoltán az éttermek zárása előtt borokat ajánlott vendégeknek, most Jászberénybe jár feketézni annak a kőművesbrigádnak, akik korábban felújították a borbárt, ahol dolgozott. Február 1-jén a Hősök terén tartott tüntetésen beszéltünk vele.

Január 31-én vasárnap és február 1-jén hétfőn vendéglátósok egy csoportja a tömeges üzletnyitásért tüntetett a Hősök terén. Az Azonnali vasárnap és hétfőn is tudósított a tüntetésekről, közben pedig néhány jelenlévő vendéglátóssal is beszélgettünk arról, miért mentek el tüntetni annak ellenére, hogy Magyarországon jelenleg tilos gyülekezni.

Zoltánnal hétfőn elegyedtünk szóba a téren. Ő sommelier volt egy Király utcai borbárban, a beszégetésünket erős felütéssel kezdi:

„Én személy szerint Jászberénybe járok le a kollégáimmal feketén egy kőművesbrigádba bedolgozni. Azokhoz a kőművesmesterekhez, akik nálunk az étteremben felújításokat végeztek”

– mondja. Szerinte ezek a kőművesek is többet segítettek rajta és a kollégáin, mint a kormány, de az ő főnökeik, a borbár tulajdonosai sincsenek jobb helyzetben. A milliós bérleti díjat nekik is fizetniük kell, a bértámogatás összege pedig – hétfőn, amikor Zoltánnal beszéltünk – tudomása szerint az ő ismerőseihez még nem érkezett meg.

„Hajnali négykor kelek, a kollégáimmal az étterem elől indulunk, levezetünk Jászberénybe 85 kilométert.

Arra pont elég pénzünk van, hogy legyen mit ennünk, de költöznünk kell az albérletünkből. Nem lehet Budapesten egy százezer pluszos albérletet fenntartani így. Mi vagyunk a szerencsések, másoknak még ennyi sem adatik.”

Szerinte még a kormányzat által forráselvonással sújtott kerületi önkormányzattól is sokkal több segítség jött, mint a kormánytól: ők legalább elengedték nekik a teraszbérleti díjat. Azt nem tudja, hogy erőforrások vagy szándék rendelkezésére állna-e a kormánynak, hogy több segítséget adjon nekik, de még ha ez meg is lenne, ő már akkor sem bízik a kormányban.

A főnöke (az étterem üzletvezetője) igyekszik segíteni, ő is megy velük kőműveseknek segíteni Jászberénybe, saját költségén fuvarozza az alkalmazottait. Nem érti, hogy az élelmiszerboltok például miért lehetnek tömve, az intézkedésekben sok következetességet nem lát. Szerinte vannak azok az észszerű szabályok, amik betartásával ki lehetne nyitni, és ha profitot nem is tudnának termelni,

a főnökei legalább minimális mínusz mellett tudnának valamit fizetni az alkalmazottaknak.

Szerinte van sok jó külföldi példa, itthon is van több jó koncepció, ezekről akarnának párbeszédet indítani. Szerinte már a Momentum javaslata is segíthetne, ami szerint a teraszok 50 százalékos kapacitással kinyithatnának – így talán lehetne csökkenteni a veszteségeket, ők pedig visszakaphatnák az önbecsülésüket. Bármilyen szigorú ellenőrzést vagy szabályt vezetnének be az újranyitás mellett, szerinte ők az utolsó betűig betartanák azokat: „A vendéglátósok, akik pörgősek, életvidámak, a négy fal között ülnek hónapok óta.” Ennél bármi jobb.

Az óvatos nyitással szerinte nem ártanának senkinek:

„Összegyűlünk, nevetünk egy jót, iszik mindenki egy pohár bort, és máris túléltünk egy napot. Nem otthon bámuljuk a plafont, nézzük, ahogy szökik rajta a repedés, és feszülten várjuk, mikor ír ránk a főbérlő, hogy most már elfogyott a türelme.”

A sztori a Helyzet című podcastünkből származik, hallgasd meg a tüntetésen készült interjúnkat az egyik szervezővel, illetve azt is, miért nyitva most mégis a Momentum elnöke!

NYITÓKÉP: Egy nagyon jó borbár Brnoban. Bukovics Martin / Azonnali