+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szalai Máté
2021. január 3. vasárnap, 08:08
Visszalép-e Biden elnöksége alatt az USA az iráni atommegállapodásba? Mi lesz, ha nem, és elég lesz-e a feszültség eszkalálódásának megelőzéséhez, ha igen? Hogyan hathat minderre az idén júniusban esedékes iráni elnökválasztás? Elmagyarázzuk!

Talán már csak kevesen emlékeznek rá, de a koronavírus berobbanása előtt a 2020-as évet egy másik sokkal kezdtük: egy potenciális nagyhatalmi háború esélyeinek latolgatásával. Kasszem Szulejmáni iráni katonai vezető amerikai kiiktatását követően a két állam közötti kapcsolatok olyan puskaporosakká váltak, hogy a levegőben volt egy nagyobb iráni válaszcsapás, vagy akár egy háború a Perzsa-öböl térségében. A közösségi médiát ellepték a „harmadik világháborút” előrejelző mémek, a TikTok tanúsága szerint a tinédzserek is már a bevetésre készültek.

 

Persze ma már tudjuk, hogy akkor ebből nem lett semmi. Az irániak egy mérsékelt válaszcsapást adtak, hiszen meg akarták őrizni azt a nemzetközi szimpátiát, amit Trump ellenük való keménykedése és fenyegetőzése miatt tapintható volt Európában és azon kívül is.

 

A harmadik világháborút lefújták, aztán az egész kérdésről a koronavírus, majd pedig Biden győzelme miatt szinte teljesen elfeledkeztünk.

 

Most, 2021 első napjaiban, egy évvel Szulejmáni meggyilkolását követően ugyanakkor ismét elő kell vennünk. Ugyan kevesebb, mint három hét van a Trumpnál kiszámíthatóbb és békülékenyebb (és az irániak által is várva várt) Joe Biden beiktatásáig, mégis jelenleg a tavalyinál jóval nagyobb esélye van valamilyen fajta eszkalációnak. Ráadásul nemcsak az amerikai elnök személye, hanem más folyamatok is hatnak az iráni-amerikai kapcsolatokra, amelyek alakulásában a következő fél év kulcsfontosságú lesz.

 

Persze ha az eszkaláció meg is történik, az nem világháborúhoz fog elvezetni, amelynek sem tavaly, sem most nincs reális valószínűsége, de a kisebb-nagyobb harci cselekmények esélye mindenképpen reális, mégpedig öt okból kifolyólag.

 

1. Trump búcsúajándéka

 

Sok mindent lehet elmondani Trumpról, de azt nem, hogy ne lett volna következetes Irán kérdésében. Már a kampány során is arról beszélt, hogy a 2015-ben kötött, az Obama-kormány által tetőre hozott iráni nukleáris megállapodást (angol rövidítéssel a JCPOA-t) fel kell mondani, Iránt pedig a fel kell tartóztatni. Kormányzása alatt ebből lett az úgynevezett maximális nyomás politikája (amely gyakorlatilag egy szankciórendszert jelentett Iránnal szemben), valamint az atomalkuból való 2018-as kilépés is.

 

Trump számára Irán kérdése egyszerre politikai és személyes. Egyrészt a Közel-Keleten sokkal többre tartja a hagyományos amerikai szövetségesek, így Izrael és Szaúd-Arábia érdekeit, mint az Iránnal való békülést, másrészt pedig valószínűleg teljes szívéből utál mindent, ami elődjéhez, Obamához köthető. Éppen ezért a JCPOA újraélesztését, amely Biden külpolitikai csapatának kimondott célja, mindenképp meg akarja akadályozni, amelyhez a legjobb eszköz a feszültség növelése az iráni-amerikai kapcsolatokban.

 

Ez már nem lehetőség, hanem tényleges folyamat: a választások óta Trump újabb szankciókat hozott meg Iránnal szemben, valószínűleg támogatta Mohszen Fakhrizadeh iráni atomtudós novemberi kiiktatását, és december 24-én is Iránt tette felelőssé az iraki amerikai nagykövetséget ért támadás miatt.

 

Ez már önmagában szép búcsúajándék lenne Trump részéről, de minden további eszkalációs lépés kellő muníciót biztosítana a következő hetekre a vereségét nem éppen elegánsan kezelő politikusnak. A feszültségek gerjesztésével nemcsak nehezítené az iráni-amerikai tárgyalások újraindulását, de Bident is nagyon nehéz helyzetbe hozhatná. A megválasztott demokrata elnöknek ugyanis egyszerre kellene bizonyítania vezető szerepét, kiállnia az Egyesült Államok biztonsága mellett, de fenntartani a bizalmi légkört az irániakkal úgy, hogy ne tűnjön túlságosan békülékenynek.

 

2. Irán pocsék stratégiája, amely 2020-ban mégis sikeres volt

 

Irán elég problémás helyzetben kezdte a tavalyi évet. Az amerikai szankciók nagy nyomást helyeztek az iráni gazdaságra és elszigetelték az országot a nemzetközi piacoktól, valamint az iráni valuta értéke rengeteget zuhant az elmúlt években. A trumpi nyomásgyakorlási politikára az Európával való kapcsolatépítésen túl nem tudtak érdemi választ adni,

 

Teherán stratégiája gyakorlatilag az volt, hogy megpróbálják kihúzni Trump bukásáig.

 

Ez egy elég csapnivaló stratégia volt, hiszen olyan folyamatoktól (az amerikai belpolitikától) tette függővé a sikert, amelyre Iránnak semmilyen hatása nem volt. Ráadásul sokáig úgy tűnt, hogy Trump nem egy-, hanem kétciklusos elnök lesz, márciusban népszerűsége még meg is ugrott. A koronavírus berobbanása és elhibázott amerikai kezelése, valamint a gazdasági válság voltak azok, amelyek segítettek Iránnak, semmi más, ezt pedig (ha nem hiszünk az összeesküvés-elméletekben), a perzsák nem tudták befolyásolni.

 

AZ IRÁNI ELNÖK ÉS EMBEREI LERÓJÁK TISZTELETÜKET AZ ISZLÁM FORRADALMAT 1979-BEN GYŐZELEMRE VIVŐ, 1989-BEN ELHUNYT AJATOLLAH, RUHOLLÁL HOMEINI ELŐTT.

 

2020-ban azonban még ez a lehangoló stratégia is sikert hozott Teheránnak. Októberben nem csak sikerült a Biztonsági Tanács fegyverembargójának meghosszabbítását elkerülni, de novemberben az amerikai választók nagy szívességet tettek az Iszlám Köztársaságnak Biden megválasztásával. Ráadásul Trump egy plusz ajándékot adott, amikor további csapatkivonásokat jelentett be Irakból.

 

Ez azt is jelenti, hogy egymillió-kétszázezer koronavírusos ide vagy oda, az iráni rezsim 2020-ból győztesként került ki. A fenti két célját elérte, ehhez pedig csak annyit kellett tennie, hogy az őt ért provokációkra korlátozott és kiszámított reakciókat adott. Ez a fékező most kicsit lekerült Teheránról, ami növelheti az ösztönzőt, hogy Szulejmáni meggyilkolásának egyéves évfordulóját követően egy, a tavalyinál erőteljesebb választ adjon. Persze a nukleáris megállapodás újraélesztése miatt továbbra is érdeke a pozitív imázs fenntartása, de, ahogy a következő pontból kiderül, ebben Teheránban sincs egyetértés.

 

3. Iráni belpolitikai játszmák

 

Ahogy az Egyesült Államokban, úgy Iránban sem örült mindenki a nukleáris megállapodásnak. Az egyezmény a jelenlegi elnökhöz, Hasszan Róhánihoz és külügyminiszteréhez, Dzsavad Zarífhoz kötődik. Ők mindketten a nyugattal való békülékeny hangnemet és a világgazdaságba való integrációt támogató, általában mérsékeltnek vagy centristának nevezett politikai tömbhöz tartoznak, szemben a keményvonalasokkal vagy principalistákkal, akik nem támogatják és nem bíznak a nyugati kapcsolatépítésben. Hozzájuk tartozik Ali Hamenei legfőbb vallási vezető, vagy éppen a Forradalmi Gárda mögötti elit is. 

 

Az iráni politikai rendszer meglepően sokszereplős, így egyik oldal sem tudja dominálni a kül- és biztonságpolitikai döntéshozatalt teljes mértékben. Ennek következtében Irán nemzetközi viselkedése többfejű, a fejek pedig ugyan a stratégiai keretekben egyetértenek, nem mindig szólnak ugyanazon a hangon. Néha ennek köszönhető az iráni külpolitika ellentmondásossága – amely gyakran egyébként szándékos ellentmondásosság is –, például a Nyugattal kapcsolatban is: míg a jelenlegi kormány békülne, addig más szereplők jobban preferálják az oroszokkal vagy kínaiakkal való együttműködést.

 

A probléma abban jelenik meg, hogy Iránban a hagyományos politikai tendenciák következményeképp jelenleg

 

épp keményvonalas terjeszkedés történik.

 

A folyamat már látható volt a 2020 februári parlamenti választásokon, de csúcspontját a 2021 júniusi elnökválasztáson fogja elérni, amikor is a mérsékeltek visszaszorulására számít a politikai elit nagy része – persze a koronavírus ebbe még beleszólhat.

 

AZ IRÁNI OPERATÍV TÖRZS A KORONAVÍRUS-HELYZETET TÁRGYALJA 2020 AUGUSZTUSÁBAN

 

A kampány fő témái között a JCPOA és az amerikai kapcsolatok mindenképpen megjelennek majd. A mérsékeltek szénája nem áll annyira jól, mert az amerikai szankciók és a krónikus problémák miatti gazdasági helyzetért és a koronavírus kezeléséért a lakosság Róháni elnök kormányát, és nem más erőcsoportokat tesz felelőssé. Számukra a nukleáris megállapodás feltámasztása lehet a júniusi győzelem egyik előfeltétele, amely megdobná a mérsékelt jelölt megválasztásának esélyeit, bárki legyen is az (pletykák szerint Zaríf külügyminiszter is gondolkodik az induláson). Ezt megakadályozandó a keményvonalasok emelhetik a tétet 2021 elején, feszültséget generálva proxijaikon keresztül a Perzsa-öbölben, Irakban, Szíriában vagy szinte bárhol a Közel-Keleten.

 

4. Az Ábrahám-szövetség színrelépése és más spoilerek

 

2020 talán legfontosabb közel-keleti eseménye Izrael külkapcsolatainak bővülése volt. Benjamin Netanjahu kormánya pár hónap alatt megháromszorozta azon muszlim államok számát, amelyekkel a zsidó ország diplomáciai kapcsolatokat tart fenn. Augusztus óta Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek, Szudán és Marokkó is bejelentette közeledését Izraelhez, amelyre tavaly előtt csak Egyiptom és Jordánia volt politikailag képes. Az új partnerek közül a két Öböl-állam, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek lesz a legfontosabb Izrael számára: a velük között Ábrahám-megállapodások után közvetítőként működhetnek Szaúd-Arábiával, Abu Dhabi pedig a 21. század egyik nagy nyertese volt a térségben, politikailag és gazdaságilag egyaránt.

 

Az Öböl-menti országok és Izrael barátságának egyik fő biztonságpolitikai vetülete (az iszlamizmus különböző formái elleni harcon túl) Irán feltartóztatása lesz.

 

A felek már együtt lobbiznak Washingtonban Teherán és a JCPOA ellen, elkerülve az iráni-amerikai kapcsolatok radikális javulását. Ugyan az Emírségek jóval pragmatikusabb Teheránnal kapcsolatban, mint Izrael és Bahrein, mégis neki is érdeke, hogy Irán regionális befolyása ne tudjon növekedni.

 

Ha nem sikerülne a lobbizás, a három állam akár önállóan és Washingtontól függetlenül is képes feszültséget okozni a térségben, ezzel is csökkentve a közeledés esélyeit. Ez a viselkedés teljesen beleillene a felek elmúlt években is látható stratégiájába, különösen az Obama-évek tanulságait tekintve, amely során mindannyiukban kialakult a félelem, hogy Washington hátrahagyhatja őket. Az Ábrahám-szövetséggel ellentétes, de hasonló irányú megfontolásból Irán szövetségesei is tehetnek ilyen lépéseket Jemenben, Irakban vagy Libanonban. Őket Teherán támogatni tudja, de irányítani nem, így ők maguk is sok kellemetlenséget okozhatnak.

 

5. A JCPOA sorsa eldől a következő hat hónapban – mi lesz utána?

 

Bárhogy is alakulnak a folyamatok, az iráni nukleáris megállapodás sorsa a következő 6-12 hónapban valószínűleg el fog dőlni. A mérsékeltek összehozhatják júniusig (bár minden dráma nélkül sem lesznek a tárgyalások egyszerűek, de ez egy másik történet), vagy lejárhat az idejük, és a keményvonalasok átvehetik a hatalmat, radikálisan rontva ennek esélyeit.

 

LE AZ USÁVAL, TÖBBEK KÖZT EZT IS ÜZENIK A TRANSZPARENSEK IDÉN FEBRUÁRBAN TEHERÁNBAN AZ ISZLÁM FORRADALOM 41. ÉVFORDULÓJÁN TARTOTT ÜNNEPLÉSEN.

 

Bármelyik forgatókönyv is következik be, nagy kérdés, hogy mi lesz utána. Ha a JCPOA-ba az Egyesült Államok nem lép vissza, akkor az iráni-amerikai viszony továbbra is folyamatosan az eszkaláció veszélyének állapotában lesz. Ha visszalép, Irán külpolitikája nem fog egyik napról a másikra pacifikálódni –

 

Teheránban 2015 óta erősödött az a nézet, hogy az Egyesült Államokban nem lehet megbízni, Európa pedig tehetetlen Washingtonnal szemben.

 

Éppen ezért a JCPOA-hoz köthető várakozások ma lényegesebben mérsékeltebbek, mint öt-hat éve voltak. Az iráni gazdaság továbbra is borzasztó állapotban lesz, így a feszültségek növelése mindig jó kártya lesz a rezsim kezében a társadalmi problémákra irányuló figyelem elterelésére. Az Egyesült Államok erőforrásait és figyelmét nem a Közel-Keleten, hanem a kelet-ázsiai térségben akarja lekötni (helló, Kína), de ettől még a Perzsa-öböl stabilitása továbbra is alapvető nemzeti biztonsági érdek lesz Washingtonban.

 

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. Olvass még Szalai Mátétól az Azonnalin! Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!

 

FOTÓK: Az iráni elnöki hivatal fotószolgálata

 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A bölcsődéket egyelőre nyitva hagyják, de lehet, hogy később bezárják. A virágboltok csak nőnap után zárnak, míg az élethez nem szükséges szolgáltatások már hétfőtől.

Szakszervezeti sikerrel zárult a kedd óta tartó határozatlan idejű sztrájk a makói gumigyárban.

A magyar külügyminiszter a szlovák állampolgársági törvényről is tárgyalt egy szlovákiai magyar parlamenti képviselővel Révkomáromban, erre vár Szlovákia magyarázatot.

Eddig csak a politikusok kritizálták a brexit miatt kialakult különleges helyzetet Észak-Írországban, most már egységpárti fegyveresek is kifejezik a nemtetszésüket.

Mindent megpróbált a derék Orbán, de nem lehet segíteni annak, a' ki maga is nem akarja.

Az IDEA Intézet kutatása szerint egy most vasárnapi választáson 39 százalékot kapna az ellenzék, a Fidesz-KDNP csak 36-ot. Az ellenzék legnépszerűbb pártja a DK, a Jobbik pedig már megelőzte a Momentumot.

A járványhelyzett miatti csonka kormányinfón kiderült az is, hogy az egészségügyi dolgozók döntő többsége elfogadta az új szolgálati jogviszonyt, és hogy az uniós tagállamok elfogadhatják egymás vakcinaútleveleit.

A hét kérdése

Ezt nemcsak Deutsch Tamás kérdezi: miközben a Néppárt válaszol a sajtókérdésünkre, mondjátok el, miért!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás