+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2021. január 2. szombat, 18:00
Kim Stanley Robinson új – és állítólag utolsó – regényében megénekli, hogy mit kellene tennünk, hogyan kellene átalakítani gazdasági rendszerünket, milyen kapcsolókat kéne átkattintani az agyunkban, hogy egyáltalán esélyünk legyen kezelni a klímaváltozás hatásait, és túlélni a következő száz évet.

2026, India: súlyos hőhullám csap le a szubkontinensre, tartósan magas páratartalommal. Az elektromos hálózat az ország több részén túlterhelődik, egy idő után lehalnak a generátorról működtetett maradék légkondicionálók is. Több tízmillió ember hal meg. Ezzel a mellbevágó eseménysorral indul Kim Stanley Robinson utolsó fikciós műnek szánt regénye, a The Ministry for the Future.

 

A koronavírus tavaly elvonta a figyelmet róla, de talán így év elején időszerű felidéznünk, hogy az emberiség leginkább aktuális apokalipszise nem egy világjárvány, hanem a klímaváltozás. De mondhatjuk így is: a járvány ellen gyakorlatilag pár nap alatt elkészült a vakcina, a klímaváltozás ellen viszont, hiába teltek el évtizedek a probléma detektálása óta, még mindig nem tudjuk, hogyan kéne hatékonyan fellépni, vagy ami még rosszabb: éppenséggel tudjuk, mit kéne tenni, de különböző okokból nem akarjuk azt.

 

A világjárvány arra legalább jó volt, hogy megmutatta: egy, a klímaváltozásnál jóval kisebb és emberi ésszel felfoghatóbb probléma esetében is jelentős ellenérzést vált ki bármilyen olyan intézkedés, ami korlátozza a nyugaton jól megszokott mindennapi életet és szabadságot. Mindeközben pedig világos, hogy a következő évtizedekben a klímaváltozás, illetve a klímaváltozás elleni fellépés a koronavírus miatt hozott intézkedéseknél is jelentősebb befolyással lesz az életünkre és a szabadságunkra.

 

Ha pedig valaki mégsem tudja ezt elképzelni, mi vár ránk a következő évtizedekben klímafronton, annak itt van Kim Stanley Robinson regénye, ami témája ellenére nem apokaliptikus regény, és nem is disztópia, hanem – és ez a megközelítés ritkaság manapság – kifejezetten és kimondottan utópia.

 

Még akkor is, ha a lapokon több tízmillió ember hal meg a cél eléréséig.

 

Egy ügynökség a világ ellen

 

A 68 éves amerikai Kim Stanley Robinson az 1980-as évek óta alkot, és a kezdetek óta a legfontosabb témája a klímaváltozás. Megjelenik ez a magyarul kiadatlan Three Californias-trilógia utolsó darabjában (ami szintén egy utópia); aztán ez a központi témája a kétezres évek elején megjelent Science in the Capital-trilógiának, amiből csak az első jelent meg magyarul.

 

A 2015-ös Aurora ugyan egy generációs csillaghajó útjáról szól egy elvileg élhető bolygóra, valódi tanulsága azonban, hogy meg kell menteni a Földet; a 2017-ben megjelent New York 2140 pedig azt próbálja bemutatni, hogy hogy élhet az emberiség akkor, ha a tengerszint megemelkedése után például New Yorkot félig elönti a víz. Aztán van még itt egy sor önálló regény is a szerzőtől, amelyek mind-mind hozzáadnak valamit az új regényhez.

 

 

Ahogy haladunk előre az életműben, úgy érezhető a szerző türelmetlensége a kérdésben: a The Ministry for the Future most már gyakorlatilag sallangmentesen, és ha úgy tetszik: szájbarágósan tárja elénk, hogy milyen lépéseket lesz muszáj megtennünk, ha azt akarjuk, hogy a bioszféra, és benne az emberiség túlélje a következő 100 évet.

 

Persze van valamennyi történet is. Főhősünk Mary Murphy, a párizsi egyezmény alapján, annak égisze alatt 2024-ben létrehozott, a Jövő Minisztériuma néven emlegetett nemzetközi ügynökség és think tank vezetője, amelynek feladata, hogy az eljövendő generációk és bioszféra érdekeit képviselje a jelen politikai, jogi és gazdasági vitáiban, és olyan megoldásokat szorgalmazzon, amelyek megállítják a klímaváltozást, vagy legalábis mérséklik a hatásait.

 

Az évtizedes hosszúságúra nyúló sztoriban Murphy kap egy kerettörténetet, amit végigkövetünk, de hamar világossá válik, hogy mindez inkább csak alibi, hogy legyen valamiféle kerete a regénynek. A lényegi részekben ugyanis különféle elbeszélők szemén keresztül látjuk a következő évtizedek lokális katasztrófáit, globális válságait és a helyi megoldásokat, de kap nézőpontfejezetet egy szénatom, a történelem és a pénz, miközben egy másik szálon gyakorlatilag maga a szerző prédikál párbeszédes formában.

 

A megoldás egyik fele: alakítsuk át a kapitalizmust

 

A leginkább tudományos-fantasztikus elem a regényben talán az antarktiszi gleccserlassítós vonal; ezen felül leginkább azt tekinthetjük fantasztikumnak, hogy ilyen alapos változásokat lehet elérni a fejekben ilyen rövid idő alatt. Ebben persze a regényben segítenek a különféle, klímaváltozásból adódó katasztrófák, mint az indiai hőhullám, ami után India elkötelezi magát amellett, hogy minden áron a klímaváltozás ellen küzdjön.

 

És természetesen megjelenik az erőszak is: a könyvben túszul ejtik több hétre a davosi fórum gazdag résztvevőit; a repülőipart egy koordinált, repülőket egy időben az égről leszedő dróntámadással gyakorlatilag egy nap alatt térdre, illetve arra kényszerítik ökoterroristák, hogy álljanak át a nem szennyező léghajók, zeppelinek és miegyebek gyártására. Hasonlóképpen járnak a konténerhajós cégek is. 

 

A „terroristák” olyan gazdasági helyzetet teremtenek, ahol egyszerűen piacilag sem éri meg a szennyező utat követni.

 

(Idézőjel azért van, mert ahogy Robinson szereplői megbeszélik: a környezetet elpusztító vállalatokat és milliárdosokat valamiért manapság nem nevezzük terroristáknak, pedig elég sok okunk lenne rá.)

 

Mindemellett Kim Stanley Robinson a megoldási javaslataival a békés út fontosságát hangsúlyozza – azt, hogy egyszerű törvénymódosításokkal, illetve a központi bankok összefogásában megvalósuló átalakításokkal a gazdaságban egy sor klímacélt könnyen el lehet érni. Nyilván büntetni és szigorúan szabályozni kell a széndioxid-kibocsátást, de emellett ösztönözni kell azt is, hogy az emberek és cégek ne csak karbonneutrálisak, de karbonnegatívak legyenek: magyarul jövedelmező üzlet legyen széndioxid-kivonással, -megkötéssel foglalkozni.

 

A regény egyik meglepő pillanata például, amikor Szaúd-Arábiában megpuccsolják az uralkodóházat azért, hogy az új rezsim bejelentse: nem termelik ki az olajukat, cserébe kérik az új szabályok értelmében nekik járó, dollármilliárdokat érő carbon coinokat.

 

És a közvetlenül a klímára vonatkozó megoldások, javaslatok és ötletek mellett Robinson folyamatosan hozza az ezt kiegészítő, a mostani igazságtalan, ésszerűtlen és a bioszférát tekintve öngyilkos gazdasági rendszer korrekciójára tett javaslatokat: világszerte garantált munkahelyeket, olyan minimálbért, amiből tényleg meg lehet élni, ésszerű vagyonplafont a gazdagoknak, rendezést a következő évtizedben a klímaválság miatt csak még súlyosabbá váló menekültkérdésre.

 

Nincs egy megoldás, nincs varázsszer

 

A könyv fő üzenete, hogy nincs egy csodamegoldás, ami egy csapásra meg fogja oldani a klímaváltozás problémáját.

 

Kim Stanley Robinson életművét összefoglaló regényében arról ír: nem elég karbonneutrálisnak lenni, nem elég széndioxidot kivonni a légkörből, nem elég megakadályozni, hogy még több üvegházhatású gáz szabaduljon fel az olvadó tundrából, nem elég valahogy megakadályozni a jégsapkák olvadását, nem elég vegyi anyagokat szétteríteni a légkörben, hogy hűtsük a bolygót, nem elég visszaadni minél nagyobb területet a vadon élő állatoknak.

 

Nem elég kis korrekciókat tenni a hulladékgyűjtésünkkel, de még az sem elég, ha a hulladéktermelésünket fogjuk vissza, vagy átállunk teljesen elektromos autókra. Nem elég egyszerűen lemondani egyes embereknek a marhahúsról, vagy egyes embereknek, vagy csoportoknak csökkenteni a karbonlábnyomát. Ezek mind fontos dolgok, és minél több ilyen megoldást meg kell próbálni, egyszerre: sok el fog bukni, de néhány beválhat.

 

A legfontosabb azonban az a felismerés, hogy a gazdasági rendszerünk is egy technológia, ami a leginkább felelős azért a geomérnökösködésért, ami ide juttatott minket. Magyarán szólva a kapitalizmust kell meghaladni: most kell elkezdenünk gondolkozni azon, hogy ez hogyan lehetséges, és már így is óriási késésben vagyunk.

 

Persze ez nem kis munka a korban, amikor klasszikus mondás szerint – amelyet egyébként épp Robinson témavezetője ejtett el – könnyebb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmusét.

 

De Robinson ebben a könyvben egész konkrét javaslatokat tesz a gazdasági rendszer korrekciójára és átalakítására, teljesen megvalósíthatónak tűnő javaslatokat, amelyeket részletesen elmagyaráz, és végiggondolja azt is, hogy a reálpolitikában hogy lehet elérni ezeket a célokat. Politikusoknak kötelező olvasmány, és mindenki másnak is, aki képe akar kerülni abban a tekintetben, hogy mi várhat ránk a következő évtizedekben.

 

A regény várhatóan 2021-ben érkezik magyarul is a szerzőt gondozó Agave Könyvek kiadásában.

 

Olvasnál valamit, de nem tudod mit? Könyves Kálmán segít!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

1991. január 17-én vette kezdetét a hidegháborút követő évek egyik legnagyobb nemzetközi konfliktusa, az Öböl-háború, ami megágyazott a 21. századi baljós folyamatoknak is.

A vörösterror és a fehérterror során a hazai zsidóság egyenlően szenvedett, azonban a fehérterror hivatalos emlékezetkultúrájából mint áldozatok valamiért kimaradtak.

Egy bukaresti napilap szerint az RMDSZ a törékeny parlamenti többségért cserébe székelyföldi autonómiát kér, a PNL szerint ez ott már most is megvan.

Von der Leyen két alelnöke és a kohéziós biztos azután határozták erre magukat, hogy találkoztak a koronavírus-pozitív portugál pénzügyminiszterrel.

A helyiek szerint a kormány az 1200 főre rugó teniszezőket és a stábjukat választotta a saját állampolgárai helyett.

Nem csak elbukta a CDU elnökségéért folyó versenyt szombaton, de még a miniszteri terveire is nemet mondtak.

Sok vendéglátós nyitott ki péntek este Olaszországban, tiltakozva a római kormány lockdown-politikája ellen. Helyszíni riport fotókkal Firenzéből!

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás