+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Béndek Ábris
2020. december 24. csütörtök, 10:35
A McDonald’s fogyasztóiként nagyobb rálátásunk lehet a háborús konfliktusok és az erőszak világméretű csökkenésére, mint a diplomácia vagy a biztonságpolitika szakértőinek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Egy elsétáló turistának a McDonald’s látványa felér egy szerelmi bájitallal. Egy egércsapda, amelybe gyanútlanul belesétál. Az amerikai franchise minden egyes tagját úgy tervezték meg, hogy kívül-belül olyan élményt kínáljon a fogyasztónak, ami egyrészt kivételes, másrészt jellegzetes: a teljes és kiegészíthetetlen „McDonald’s-élményt”.

 

Nem véletlen, hogy a McDonald’s működésével külön foglalkozik a pszichológia is. A tudatosan megkomponált „McDonald’s-élmény” ingereken és benyomásokon keresztül belefészkeli magát a fogyasztó fejébe, és hűséges vendéggé teszi őt.

 

Az a benyomás, ami engem fogyasztóként leginkább megcsap, azonban valami teljesen más, tervezetlen jelenség, ami viszont szintén a „McDonald’s-élmény” szerves része. Ugyanis

 

egy gyorsétterem nem más, mint sok kis mindennapi, személyes valóság találkozási pontja.

 

Az egyik vendégnek éppen munkaszünete van, a másik egy családi program részeként foglal helyet.

 

Az éttermi élmény tervezettsége miatt sokan arra használják a McDonald’s-ot, hogy a kapitalizmus botrányos etikáját ábrázolják vele – nem is vádolnám őket ezért. Önmagában az, hogy a legtöbb ingert és benyomást tudatosan alkotják meg azzal a kijelölt céllal, hogy vágyakat és ésszerűtlen fogyasztói döntéseket generáljanak, erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető. A fogyasztó döntései mögött az igazi vesztesek pedig, ahogy a szkeptikusok mondják, a kizsákmányolt munkaerő, az állatvilág és természeti környezet, valamint – kissé groteszk módon – a fogyasztó szervei és egészsége.

 

A szkeptikusok számára a „McDonald’s-élmény” nem más, mint a torzlelkületű piacgazdaság élő megtestesülése.

 

Azt tanácsolom ezeknek a szkeptikusoknak, hogy egyszer kerítsenek időt arra, és minden ellenérzésüket és undorukat leküzdve üljenek be egy étterembe, szemléljék az őket körülvevő világot egy másik nézőpontból. Nézzék meg, ahogy a megannyi emberi élet és a mindennapi realitás leválasztott részei találkoznak és – valahol, titokzatos módon a háttérben – együttműködnek.

 

Tudás és együttműködés, a kapitalizmus esszenciája

 

A kapitalizmus nem emberi tervezés terméke.

 

Ennek megfelelően a rendszert általában nem lehet, és nem érdemes erkölcsi alapon leírni. A kapitalizmus ugyanakkor több is, mint egy rendszer: inkább egy gazdasági kultúra, ami kialakult körülöttünk.

 

A modern piacgazdaság nem más, mint individuális értékek, attitűdök, motivációk és döntések összetalálkozása és kölcsönhatása. Még ebben a jelenlegi, erősen és joggal bírált állapotában is végtelen tudást és információt szór szét a gazdasági élet végtelen szereplője között. Ezért nagyobb hatékonysággal rendelkezik az emberi koordináció terén, mint történelmünk bármelyik korábbi vagy későbbi nagy rendszere, legyen szó akár a világvallásokról, akár a modern államról.

 

A kapitalizmus legkönnyebben az emberi koordináció kialakult, mintsem megtervezett eszközeként értelmezhető,

 

egyfajta együttműködési szoftverként, ami az egyéni döntéseket és tevékenységeket összehangolja és egymáshoz igazítja

 

– ahogy az a „McDonald’s-élményben” annyira gyönyörűen megfigyelhető. Mint bármelyik szoftvernek, a kapitalizmusnak is van egy algoritmusa, egy belső működési logikája. A lényegét nem túlságosan nehéz megérteni, habár természeténél fogva nem vagyunk vele tisztában a mindennapi életünkben.

 

A kapitalizmus logikája a tudás elérhetővé tétele.

 

Ahogy történelmileg sem a létrehozására irányuló egyéni tervek és akaratok terméke, a kapitalizmus az emberi tudásnak nem véges vagy elméletileg meghatározható mennyiségére épül. Az osztrák iskola közgazdásza, Friedrich Hayek emlékeztet bennünket arra, hogy a piac valójában egy folytonos átalakulási folyamat. A piacon megszámlálhatatlan, csaknem végtelen egyén szerepel és alakítja azt saját, egyéni döntéseivel, amely döntések a legtöbb esetben teljesen triviális, nem tudományos jellegű tudás eredői; adott hely és idő specifikus körülményeinek ismereteire épülnek.

 

Ebbe a tudásba ráadásul olyan irracionális elemek vegyülnek, mint az egyén erkölcsei, értékrendje,

 

környezetének őt meghatározó hagyományai. Ez a csaknem végtelen gazdasági szereplő közösen szerepel és működik együtt a piacon, azonban ritkán vannak tudatában annak, hogy valóban közösen, együtt szerepelnek benne, és döntéseik érintik egymást.

 

A történelem nyilvánvaló eseményeinek és a jövő lehetőségeinek egy bizonyos olvasatában pontosan ez a tényező az, amelynek köszönhetően a tervgazdaságok sosem lesznek képesek hosszútávon versenyezni a kapitalizmussal:

 

az egyébként végtelen emberi tudás csupán egy véges halmazára épülnek.

 

A piacok által működtetett tudáshoz képest ez a tudás apró és szűk, zárt és elhatárolt, pusztán racionális és tudatosan megszervezett. Eszerint előre kizár minden spontaneitást és automatizmust, ami a hatékonyság, gazdagodás és versenyképesség legfontosabb forrásai és ismérvei lennének, ugyanis ezek foglalják magukba az adott helyzet adott problémáit megoldandó, gyors válaszreakciókat.

 

A tervgazdaságok ellentettjeként a kapitalizmus azonban egy élő dolog: akkor érthetjük meg leginkább a működését, amikor más emberekkel működünk együtt, mintsem egy megporosodott irodában ülő percember vagy bürokrata instrukcióit követnénk. Valójában azonban nem értjük meg a működését, mert nem csodálkozunk rá, és nem tudatosítjuk magunkban. Csak élünk benne.

 

Az együttműködés mint a béke záloga

 

Mi a legjellemzőbb és leginkább felismerhető megjelenési formája egy működésben lévő koordinációs rendszernek? Mi történik, amikor az egyéni döntések és tevékenységek mintegy mágikusan egymáshoz idomulnak? Másképpen megfogalmazva: mi az általános megfelelője a mindennapi egyéni realitások harmóniájának és egymás iránti, toleráns közömbösségének a koordináció által?

 

Nem tehetek mást, minthogy megkérdőjelezem azokat a jószándékú illúziókat, amelyek szerint az erőszak és a háború elleni küzdelem legfontosabb élharcosai az emberi együttérzés és szolidaritás, illetve az ez ezekre esküt tevő különféle társadalmi mozgalmak. Bármilyen fontos és nemes értékek is legyenek ezek, a tiszta önzetlenség sosem volt, és sosem lesz a béke elsődleges motorja.

 

Ehelyett

 

a szemünk előtt csendben kialakuló világbéke legfontosabb hitelezői a „kapitalista irigység” és önérdek,

 

a végtelen emberi élet és valóság építő jellegű szinkronizációja. Sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy azok az emberek, akik valamilyen koordinációs rendszer részeiként egymással együttműködnek, tudatosan vagy sem, egymásnak bántalmat okoznak, mint azok esetében, akik nem. Ennek megfelelően a leginkább hatékony, inkluzív és globális együttműködési rendszerként

 

a kapitalizmus arra is a legesélyesebb, hogy a világ számára hosszútávú és fenntartható békét hozzon.

 

A kapitalizmus szerepe a konfliktusok megelőzésében nem csak akkor érhető tetten, amikor egyes rivalizáló nemzetek a háború lehetősége ellen döntenek pontosan amiatt, mert a globális egymásrautaltság jegyében bármely háború sokkal nagyobb veszteséggel jár, mint hozammal – akár anyagi, akár diplomáciai értelemben. Ez a szerep sokkal könnyebben felfedezhető az olyan dráma nélküli, ám felbecsülhetetlen értékű mindennapi eseményekben, mint áruk eladása és megvétele.

 

Ezek nem másból, mint jóindulatú önérdekből történnek, ebből a csökönyös és sokak által megvetett, a kapitalizmus által „istenített” ösztönzőből.

 

A közelgő világbéke igazi úttörői azok a mindennapi és csendes hősök, akik az önérdek és a megélhetésük jegyében értéket hoznak létre, hogy vele a társadalmakat gazdagítsák.

 

Lehet szidni az önérdekalapú társadalmat, éppúgy, ahogy a McDonald’s-ot is. A piacgazdaság konstruktív kritikája fontos és szükséges, amíg az ésszerűség keretein belül marad. Azonban mind az egyszeri kritikusok, mind a forradalmárok, míg állításuk szerint az átlagembert védelmezik, elfelejtik világszemléletük alapjául magát az emberi életet venni, az azt körülvevő mindennapi realitásokkal és tapasztalatokkal együtt. 

 

Ezeknek a tökéletes megfigyelési helyszíne az éppen útba eső McDonald’s. A jóllakottság állapota – egy történelmi luxuscikk – könnyebben és gyorsabban elérhető, mint bármikor. Az emberek vágyaikat és igényeiket a valuta és nem az erőszak eszközével teljesítik be. Persze a béke inkább maga a kooperáció, mint a gazdagság vívmánya, a McDonald’s pedig elsősorban a mindennapi, személyes valóságok összehangolódásának és békés találkozásának színtere. Bizarr felismerésnek tűnhet, hogy

 

minden egyes hamburger nemcsak a piacgazdaság, de a háborúellenesség jelképe is lehet. 

 

Valóban aggasztó jelenségek veszik körül a kapitalizmust, de a teljes kép azt mutatja, hogy az emberiség minden történelmi tapasztalata ellenére ma békében és jólétben élünk.

 

A szerző diák. Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Noha a Varga Mihály-féle új adócsomag célja az adócsökkentés és az adóegyszerűsítés, az leginkább kommunikációs húzásként értelmezhető. Elemzés!

A számok alacsonyabbak a hivatalos adatoknál, de a kórházba kerültek körében a halálozási arány magas.

A párt küldöttgyűlése döntött így. Karácsony szombatra nagy bejelentést ígért.

Az eset miatt Skóciában többen is azt követelik, hogy legyen saját bevándorláspolitikájuk.

Szombattól korlátozás nélkül utazhatnak a beoltott magyarok és csehek a két ország között, jelentette be Szijjártó Péter.

Szijjártó Péter Pozsonyban azt mondta: nem hagyják, hogy az ügy lekerüljön a napirendről.

Néhány kivétel azért marad: a piacokon, a zsúfolt helyeken és a busz- és vonatállomásokon még kell majd a maszk, máshol azonban nem. Június elsejétől pedig újabb enyhítések jönnek.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás