A Mandalorian visszaadta a Star Wars-univerzumba vetett hitet

Miután a Skywalker-sagát lezáró trilógia balul sült el, és az azt követő önálló mozifilmek sem szóltak nagyot, megrerendült a hitem a Star Warsban. Aztán megjelent a The Mandalorian – már az első évaddal ébredezni kezdett az erő, a második évad viszont kiteljesedést hozott. Spoileres sorozatkritika!

Karácsonykor és a téli szünetben minden évben meg szoktam nézni az összes Star Wars mozifilmet. Az előzménytrilógiát (1-3. rész) szeretem – egyszerűen azért, mert akkor voltam gyerek, amikor ezek a filmek megjelentek, így kronológikus sorrendben csöppentem bele a Star Wars mágikus univerzumába. Az eredeti trilógiát imádom (4-6. részek) a karakterek és popkultúrára gyakorolt hatásuk miatt. Az új trilógiát (7-9. részek) viszont fanyalogva fogyasztom, de mivel Star Wars, nagyot nyelek és elfogadom. Idén viszont a The Mandalorian második évadát is sikerült már az ünnepek előtt letudni.

Nem fogok nagyon újat mondani azzal, hogy

Az első évad kicsit lassan, darabosan indult – számos ismerősöm abba is hagyta, mondván „semmi sem történik benne” – viszont a végefelé izgalmas lett, és a második évad dramaturgiája is hasonló. A történet ott folytatódik, ahol az abbamaradt. Mando (a főhős), valamint a rajongók által Baby Yodának nevezett kicsi figura a mandalóriai űrhajóján világról világra utazik, hogy megtalálják a mandalóriaiakat, akik elvezethetik őket a rejtélyes jedikhez – kiderült ugyanis, hogy Baby Yoda erőérzékeny, és a jedik taníthatják meg az erőhasználatra.

Mondd háromszor gyorsan: Mandalória a mandalóriaiaké

A Mandalore bolygóról származnak, életük a harc, működésüket egy komplex viselkedéskódex irányítja. A Star Wars univerzumában a mozifilmekbe csak Boba Fett fejvadász és „apja”, Jango Fett révén kerültek be. Boba és Jango ugyan nem etnikai mandalóriaiak, csupán csak a mandalóriaiakra jellemző páncélt viselik – a rajongóknak viszont nagy kedvence a két fejvadász, ezért is dönthetett úgy a Disney, hogy róluk készít élőszereplős sorozatot.

A Clone Wars animációs sorozat, majd az az követő Rebels több mandalóriai karaktert is megismertetett a nézőkkel, így már a The Mandalorian megjelenése előtt beláthattunk a mandalóriai társadalmat szétfeszítő ellentétekbe is. Például az uralkodó elhatározza, hogy megreformálja a társadalmat, pacifista, semleges bolygóvá alakítja Mandalore-t.

Az egyik animációs karakter (Bo-Katan Kryze) végül megjelent a The Mandalorianban is, célja pedig szülőbolygójuknak, a Mandalorenak a visszaszerzése.

A sorozattal az egyetelen probléma az, hogy

Elég bőséges előzetes háttértudás (filmek, sorozatok, könyvek, számítógépes játékok sokaságának részletes ismerete) szükséges a valódi élmény átéléséhez, a laikus néző viszont nem igazán tudja összerakni a történetet. A mandalóriai mellékkarakterek is csak a korábbi animációs sorozatokból ismertek, az új nézők számára csupán csak kidolgozatlan karaktereknek tűnnek majd.

A sorozat valahol a hatodik mozifilm (A jedi visszatér) és a hetedik (Az ébredő Erő) között játszódik időben. Vagyis Galaktikus Birodalom nincsen már – illetve, ami van az az Imperial Remnant (Birodalmi Maradvány), ám ehhez már tényleg Star Wars-geeknek kell lenni, hogy ez fontos legyen – van viszont egy távoli Új Köztársaság, amely ugye a Lázadók győzelme után jött létre. Ez viszont valami távoli hatalmat jelent, a sorozat ugyanis a Külső Peremvidék (Outer Rim) bolygóin játszódik leginkább, amelyet helyi autonómiák és bűnözői csoportok határoznak meg.

A helyszínek miatt a The Mandalorian éppen ezért egy űrwestern.

Valamint a távolban van egy valamilyen központi hatalom (az Új Köztársaság jelen esetben), amely szintén a westernek távoli Washingtonjával és a civilizált amerikai keleti partvidékkel rezonál.

Hosszú folyamat, amíg összeáll a nagy egész

A The Mandaloriant igazából különálló, külön is kerek történetek egymásutánisága jellemzi (izgalmas és csak tölteléknek jó részekkel), amelyet Mando és Baby Yoda karaktere köt össze. Az első évad valószínűleg ezért is számított lassúnak, mivel a különálló részek közül a legtöbb – valljuk be – elég unalmas volt.

A mellékszereplők épp ezért változatosak,

Már az első évadban felbukkant a fejvadász-szakszervezet vezetője, a Lázadó Szövetség katonája. Ezek a katonák a második évadban is szerepelnek egy-két rész erejéig, hogy aztán az évad utolsó, felturbózott részében szinte mindenki összegyűljön. Az utolsó rész ugyanis Baby Yoda kiszabadításáról szól – akit időközben elraboltak a birodalmiak –, és a végén jelenik meg az igazán nagy csattanó, egy mozifilmes karakter megjelenésével.

A The Mandalorian az igazán nagy Star Wars-rajongókat fogja kielégíteni, mivel olyan karaktereket hoz a képernyőre, akik régóta a rajongók kedvencei voltak.

A második évadban megjelenik a már említett mandalóriai hercegkisasszony, Bo-Katan Kryze, de egy rész erejéig felbukkan Ahsoka Tano, valamint a nagy meglepetés, Boba Fett fejvadász is. Boba Fett külön sorozatot kap, sőt, a Clone Wars szimpatikus fiatal jedi tanítványa, Ahsoka Tano is – immár felnőtt nőként és nem hivatásos jediként.

Nekem személyes kedvenceim a tatooine-i (ez a sivatagos bolygó, ahol Anakin, majd Luke Skywalker, a mozifilmek hősei felnőnek) részek. Egyrészt a helyszín miatt – valamiért irracionális vonzódással viseltetek a sivatagokkal szemben – másrészt pedig a helyi társadalom miatt. A Tatooine egy szegény bolygó, változatos fajok és lények lakják. A Tusken Raiderek – akik földi párhuzammal élve a Szahara tuaregjei körülbelül – mindig is izgatták a fantáziámat, és sajnálkoztam, hogy a mozifilmekben egy-egy snitt erejéig bukkantak csak fel.

Ők a The Mandalorianban egy egész részben szerepelnek, tábortűz körül ülnek az emberek társaságában, primitív nyelvűkön kommunikálnak, konfiktusba keverednek az emberekkel, mivel évszázados bizalmatlanság választja el a két fajt, majd ideiglenes szövetséget kötve velük legyőznek egy sivatagi sárkányt. Az akció remek, a képi világ lenyűgöző, sőt még mögöttes mondanivaló is van az egészben:

Miután úgy tűnik, hogy a Disney a trilógiák folytatását eléggé elcseszte, a Star Wars élményt, a rajongók megtartását, és újak bevonzását sorozatokkal próbálja meg pótolni.

Végül pedig az sem mindegy, hogy a Star Wars lelkét adó fénykardpárbajok (és lézerpisztoly-jelentek), vagyis

Sőt! Rendkívüli élvezet Mando harci jeleneteit követni, ahogy beskar-páncéljába bújva sebezhetetlen a fénykard ellen, ahogy a birodalmi főgonosszal összacsap.

ami a Disney által gründölt egészestés mozifilmek következtében veszett el. Egy ideig szükségből csak könyvekre és számítógépes játékokra hagyatkoztam, ha Star Wars-élményre volt szükségem, vagy újranéztem a régebbi filmeket. A The Mandalorian új évadával viszont már az első évadban ébredezni kezdő rajongói énem tért vissza. Csak remélni merem, hogy a folytatás és a többi spin-off is hasonlóan változatotos, fordulatokkal teli, néhol sötét, néhol humoros alkotások lesznek majd.

FOTÓK: Disney Media Center, The Mandalorian Press Kit.