+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2020. december 21. hétfő, 16:10
Ha majd az életünket vezérlő 5G-alapú globális rendszerek egyszerre állnak le, akkor majd eszünkbe jut, mennyivel szabadabbak vagyunk a „bázisdemokratikusan” működő természetben.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A múlt héten sorra leállt előbb a Facebook Messenger, majd a Google szolgáltatásai Európában és Amerikában. Ez így már nemcsak a nemzetbiztonságiak vagy nagy cégek rendszergazdáinak ügye, hanem mindennapi életünkben is saját bőrünkön érezhető biztonsági fenyegetésekkel kell számolnunk, ahogy egyre nagyobb mértékben függünk ilyen szolgáltatásoktól.

 

Ugyan a sajtó egyelőre nem különösebben mozdult rá az érdekes egybeesésre, de a Facebook- és Google-leállásokkal egyidőben az USA legfontosabb kiberbiztonsági intézményei és alapvető közintézményei ellen példátlanul sikeres hadjárat zajlik. Szokás szerint orosz hekkerhadsereg támadásáról beszélnek, pedig amúgy simán lehetnének mögötte akár kínaiak is, ha azt nézzük, kinek fűződhet hozzá alapvető érdeke.

 

Meglepő vakság, ha a témát tárgyaló cikkek pont a leghúsbavágóbb kérdést nem teszik fel:

 

vajon mi lesz ebből, ha még kiterjedtebben globalizált infotechnológiai rendszerekre bízva működtetünk mindent az életünkben, és ezek akár egyszerre leállhatnak?

 

Márpedig az 5G bevezetésével a háztartási gépeink leállítása vagy akár „támadó robottá” hekkelése is reális fenyegetéssé válhat hamarosan, minél inkább távolról kontrollálható „okos” eszközökre bízzuk az életünket. Nemcsak az önvezető autókra gondolhatunk itt, hanem mondjuk mínusz tíz fokban a fűtés leállítására, elektromos tűz előidézésére vagy hasonló kalandokra.

 

Fejlődés vagy orosz rulett okoseszközökre bízni az életünket?

 

Máig „fejlődésként” adták el nekünk az infotechnológiai globalizációt, de egyáltalán nem beszélünk érdemben ennek a fejlesztési koncepciónak a legnagyobb stratégiai veszélyeiről: arról, hogy biztonságpolitikailag is mekkora zsákutca az egész.

 

Pedig nagyon egyszerű, hogy miért tévútra épül ez az egész „fejlesztési” irány: a természetben, az organikus rendszerekben mindenfajta élet működése alulról felépülő lokális hálózatokra épül. Ezek a hálózatok ugyan globálisan is összekapcsolódnak a bioszféra nagyobb rendszereiben (tengeráramlatok, üvegházhatás, stb.), de nyoma sincs globális központi irányításnak, mert az egyáltalán nem hatékony, illetve végletesen sérülékeny lenne: olyan agyaglábú óriás, mint amilyen a mai digitális globalizáció guglivilága.

 

Épp ezért a földi életben, a természet világában elképzelhetetlenek hirtelen globális leállások.

 

Még a nagy jégkorszakok sem hirtelen következtek be és nem is feltétlenül mindenütt egyforma rendszerlefagyást okoztak. Talán még nem késő tanulni a természettől és mielőbb szépen lebontani a globális kontroll rendszereit.

 

Ja, igen, épp ez a másik eleme a tévútnak: hogy a globális rendszerek kiépítésének nyilvánvaló célja a totális kontroll és ezzel egy korlátlannak vélt hatalom elérése. Ilyen sincs a természetben, mert ez egy végtelenül kártékony és ostoba dolog. Mélyen természetellenes. Paradoxonnak tűnhet elsőre, de ki kell már mondani, hogy igazából csak a természetben vannak külső kontroll nélkül, azaz teljesen szabadon alakuló folyamatok, miközben abban az illúzióban él a civilizációnk, hogy a szabadság csak az emberi világra jellemző – aminek itt vázolt modellünk alapján épp az ellenkezője igaz. Lenne mit átgondolni. Sokkal alaposabban.

 

A természet stabil hálózatai „bázisdemokratikusan” működnek

 

Nem érdektelen következtetés a fentiek alapján, hogy a természet egyáltalán nem a központosított irányításra jellemző hierarchikus és totális kontrollra törekvő rendszerek mintájára működik – ahogy a mai nyugati és keleti politikai rendszerek, illetve az ezeket szolgáló informatikai rendszerek.

 

A totális technológiai kontrollban a keleti és a nyugati rendszerek alapvetően nem különböznek, akár a természeti, akár az emberi erőforrások technokrata kizsákmányolása szempontjából nézzük,

 

legfeljebb nyugaton szeretik piaci ideológiával előadni nagyjából ugyanazt a technológiai kontrollt, amivel egy-egy digimulti gátlástalanul adja-veszi a lájkjainkat, kereséseinket, privát e-mailben megírt céljainkat,

 

adott esetben a levéltitkot nyíltan semmibe véve. A különbségek inkább csak ideológiai sallangok, a totális technológiai kontroll mint fő törekvés ugyanaz, ami a pandémia kapcsán végképp nyilvánvalóvá válik. A maradék különbség is egyre vészesebben elmosódik. A természet viszont a globális információkontroll-rendszereknél sokkal inkább bázisdemokratikusan, illetve a részvételi demokrácia modellje szerint működik.

 

Mint ismeretes, a bázisdemokráciát mindenfajta központosító propaganda folyton azzal mószerolja, hogy „nem hatékony”, miközben a bázisdemokrácia látszólag kaotikus-anarchikus hálózatrendszere összességében mégiscsak sokkal stabilabb a központosított (és nem mellesleg erőszakos kontrollra épülő) hatalmi rendszereknél. A dolog pikantériája, hogy mindez nem egyéni ideológiai gusztusunk vagy preferenciáink alapján dől el, hanem kvázi hálózattudományos alapvetés. Merőben racionális evidencia, amit akár tényként is rögzíthetnénk, ha végre valódi megoldásokat keresnénk a mai globalizációs válságra.

 

Másként mondva: az olyan központosító és civilizációs erőszakra épülő politikai rendszerek, mint a képviseleti demokráciák vagy a keleti autoriter rezsimek a természettel szembeni bizalmatlanságot tekintik alapelvnek:

 

azért „kell” szerintük mindent és mindenkit kontrollálni, mert alapjában senkiben és semmiben nem tudunk bízni.

 

Ezek a félelem, a kényszerek vagyis végsősoron az erőszak rendszerei.

 

A hatalmat (avagy tőkét) azért „kell” abszolutizálni, mert e technokrata rendszerek szerint a természetet le kell győzni, le kell igázni és kontrollálni kell, amennyire lehetséges – akár a külső természetről van szó, akár az emberi természetről, e technokrata felfogásban mindkettő csupán erőforrás a hatalom (és a tőkekoncentráció) szolgálatában. A mai globalista technokrácia a technológiai és gazdasági kényszerek rendszere: nyugati és keleti változatai ebben alapvetően nem különböznek. Ezért gyűlölnek képviselőik minden, valóban alulról építkező bázisdemokratikus részvételi törekvést, és minden eszközzel igyekeznek lejáratni mint anarchikus és „nem hatékony” modellt.

 

Pedig ennek alkalmasint pont az ellenkezője igaz, mivel a civil társadalomban organikusan létrejövő bázisdemokratikus törekvések a természeti hálózatosodás modellje szerint szerveződnek, és épp ezért sokkal stabilabbak hosszabb távon a nagy központosított erőszakrendszereknél. A ma már túlélésünkhöz is szükséges ökopolitikai forradalom előfeltétele, hogy sokkal komolyabban vegyük rendszereink gyökeres átszervezését az egyedül fenntartható természeti modellek alapján.

 

Nemcsak az élelmiszerellátásban kell sürgősen rövid ellátási láncokra átállni a szuverenitásunk tartós biztosítása és túlélésünk érdekében, hanem a politikai önellátásra is ugyanez érvényes. A politikában is minél nagyobb autonómiával működő helyi hálózatokra kellene sürgősen rábíznunk a jövőnket a globális technokrata kontrollrendszerek helyett.

 

Lényegében ugyanaz a „go local” alapelv a fenntarthatóság feltétele minden területen.

 

Nemcsak borból, sajtból vagy lekvárból lesz mindig alapból jobb a helyi kézműves termék, hanem politikából is – és ez egyáltalán nem vicc. Sőt. Csak az mondja, hogy dehogy, aki még sose kóstolta – aki viszont egyszer ráérez az ízére, az tudja, hogy így van.

 

Miért csak a természetben van igazi szabadság?

 

Ki kell térni végül arra a futólag már említett felismerésre, mely szintén az ökoforradalom alapvetéseihez tartozik: igazi szabadság csak a természetben van, nem pedig a mesterségesen kiépített emberi világban, amilyen például a mai technokrata államrend mátrixa.

 

A ma globálisan domináns nyugati politikai rendszer folyton a szabadságra hivatkozik és elvben (alkotmányos betűje szerint) a szabadságra épül, illetve annak kiteljesedését lenne hivatott szolgálni. Elég furcsa módon teszi ezt a képviseleti demokrácia, amikor ma már (a pandémiára és a terrorveszélyre hivatkozva) a nyugati országokban is egyre sürgetőbben a kínai állammodell alapját képező totális infotechnológiai kontrollt próbálják bevezetni, kilátásba helyezve például, hogy a társadalmi életben (közösségi rendezvényeken) a jövőben csak azok vehetnének részt, akik be vannak oltva vagy negatív Covid-tesztjük van.

 

Az 5G bevezetésének valódi tétje is az orwelli totális kontroll kiteljesítése, nem az, hogy harmadannyi idő alatt tudjunk letölteni egy filmet.

 

Igazából sokkal inkább szolgálja a hatalom (a multik és az állam) érdekeit, mint a felhasználókét.

 

Elvi síkon a modern szabadság- és államfelfogás atyja, Rousseau a hunyó a fatális ideológiai tévedésért, hogy a közszabadság olyannyira mindenek feletti volna, hogy akár az állam erőszakkal is kényszerítheti az egyént, ha az nem fogadja el azt, amit a szabadság (vagyis amit praktikusan az épp uralkodó államhatalom) diktál. Ez egyszerre vált a nyugati parlamentáris demokráciák és a modern totalitarista ideológiák alapelvévé.

 

Elég furcsa, hogy pont az a Rousseau esett ilyen bűnös tévedésbe, aki egyébként a felvilágosodás gondolkodói közül a legfeltétlenebb híve volt a természetelvűségnek. Pont ő nem ismerte fel azt, amiért egyébként magánemberként ő maga is annyira imádta a természetet: hogy csak a természetben lehet igazán szabad az ember. Mitől is? Az emberi világ mesterséges kényszereitől szabadon, ideértve a morálon, a jogrenden kívül még nagyon sok más kényszert és képzetet, melyekről azt hisszük, hogy az állatvilág fölé emelik az embert, és ezek által egyedül az ember volna szabad.

 

Épp ellenkezőleg: az ember is csak élőlényként (élőlényhez méltóan élve) érezheti és tudhatja magát igazán szabadnak, mert

 

a természet világában egyáltalán nem léteznek azok a mesterséges megkötések és kényszerek, melyek minden civilizáció alapjait képezik.

 

A természettől teljesen idegen a totális kontroll (és hatalom) mindenfajta törekvése, ami nemcsak a közéletet teszi tönkre, hanem a magánéletünket is. Ha kicsit is őszinték vagyunk magunkkal és egymással, akkor ezt érdemes lenne tényként rögzíteni annak az ökoforradalomnak a küszöbén, mely a jelenlegi globalizációs válság egyedüli megoldása lehetne.

 

Nem, egyáltalán nem az internetdemokrácia hozhat megváltást, és nem is a nagy gyógyszergyártókat félévenkénti újraoltásból közpénzmilliárdokkal gazdagító csodavakcina szabadíthatna meg minket szabadságunk egyre durvább korlátozásaitól, hanem egy olyan zöld forradalom, mely gyökeresen más alapokra helyezné az életünket annál, mint amilyen a modern technológiai kontroll mai bolygófogyasztói társadalma, amire nyugati civilizációként szoktunk hivatkozni.

 

Illúzió azt várni, hogy azok a multinacionális tech- és gyógyszercégek és államok, melyek a pandémia révén szinte korlátlanul tudják növelni hatalmukat, illetve profitjukat, majd hirtelen maguktól le fogják állítani a számukra példátlan nyerő szériát, és engedik, hogy az emberek visszakapják a „normális” életüket. Erre a globális gazdasági és politikai eliteket elsöprő forradalom nélkül gyakorlatilag semmi esély sincs. Mert ezen a bolygón a legpusztítóbb pandémia a globális technokrata civilizáció, amitől csak egy radikális ökoforradalom szabadíthat meg minket.

 

Olvasnál még Kardos Gábortól az Azonnalin? Ide kattints! Hozzászólnál, vitatkoznál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

Újlipótváros vendéglátósai közül van, aki már az órákat számolja a terasznyitásig, és nem győzi kivárni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Fotóriport!

Nem lesz helye Magyarországon „az orosz kémbanknak”, és leállítják Paks2-t – mondta a Momentum elnöke. Az itthoni szabad politizálásért is kiálltak Fekete-Győrék, majd szabadon összegraffitizték a Külügyminisztérium bejáratát.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás