Mi az, amit a Néppárt már tényleg nem nézne el a Fidesznek?

Az EPP erőfeszítései a Fidesz megszelídítésére annyira sikeresek voltak, hogy a felfüggesztés óta eltelt másfél évben eljutottunk a sorosozástól és junckerezéstől a „farkasveremig” és a gestapózásig.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Még alsósként volt egy osztálytársam, nevezzük mondjuk Jancsinak. Jancsi kedvenc hobbija az volt, hogy mondjuk olvasásóra közben lefekszik a szőnyegre, és elkezd ott ordítva fetrengeni. Ilyenkor természetesen mindenki Jancsira figyelt, hiszen az általa nyújtott showműsor mindig érdekesebb volt, mint a Gőgös Gúnár Gedeon, csakhogy persze amíg ő fetrengett, mi addig sem tanultunk olvasni.

„Jancsi, azonnal hagyd abba, és ülj vissza a helyedre!” – utasították néha rendre a tanáraink a kis rendbontót, aki erre rá sem hederített. Egy dolog működött csak: az osztályfőnöki figyelmeztetés belengetése, vagy az anyuka behívásával való fenyegetőzés, ilyenkor Jancsi szépen visszaült a helyére, elővette a legjobb modorát és csendben maradt jópár percig, mígnem úgy nem érezte, hogy lehet az egészet elölről kezdeni.

Teltek-múltak az órák, napok, hetek, Jancsi pedig velünk maradt. Mi tagadás, a show színt vitt a szürke iskolai hétköznapokba, és bizony olvasni is megtanultunk végül valahogy, de az osztály teljesítményét Jancsi jelenléte finoman szólva sem segítette.

Persze a nyolcéves Jancsit kissé igazságtalan is lenne hibáztatni, hiszen nyolcévesen valamennyire mindenki hülye volt, csak volt, aki csendben, és volt, aki hangosabban. Az már kínosabb, ha egy kormányzó politikai párt viselkedik úgy, mint az egyszeri Jancsink, annál pedig már kevés kínosabb helyzet van, amikor az európai politika legbefolyásosabb pártcsaládja ugyanolyan tehetetlenül áll szemben a Jancsi-szindrómával, mint az alma materem.

Hogy mi a véleményem szijjártói vagy vargajuditi háborús magyar kül- és Európa-politikáról, többször is leírtam már: soha semmi jó nem fog abból kisülni, hogyha Magyarország legközelebbi gazdasági és potenciális politikai partnereire agresszívan krahácsol,

Az igazi probléma európai szempontból azonban nem is az, hogy a magyar kormány meg a Fidesz az Európai Parlamentben – s kiváltképp a Fidesz delegációvezetője, Deutsch Tamás – úgy viselkedik, mint Jancsika olvasásórán, hanem az, ha az „osztályfőnök” évek után is csak csendben szemet huny az egész „osztály” működését veszélyeztető rendbontó hangoskodása felett.

Ez a cikk tehát nem is annyira a Fidesz, mintsem az Európai Néppárt kritikája. Azé a Néppárté ugyebár, amelyik az osztrák néppárti Othmar Karas indítványa alapján szerdán szavazott volna a néppárti frakcióvezető „brüsszeli bajor” Manfred Webert a Gestapóhoz és az ávósokhoz hasonlító Deutsch Tamás kizárásáról a frakcióból, de az indítványt a német kereszténydemokraták közbenjárására sikerült odáig puhítani, hogy Deutsch Tamást „csak” az EPP-n belüli felszólalási idejétől fosztották meg, meg attól, hogy Deutsch a Néppárt nevében bármilyen parlamenti tisztséget viselhessen. Emellett felszólították a többi fideszest, hogy valljanak színt, hogy a politikai meggyőződéseik összhangban vannak-e még a néppárti értékekkel.

főleg azután, hogy Orbán Viktor szerint a Néppárt „a genderideológia karjaiba hullott” és marxistákat éltet, majd azt is felvetette, hogy a Fidesz az EPP-vel a jövőben inkább egy lazább együttműködés keretein belül működjön együtt.

Bizonyos tekintetben persze a Néppártot is meg lehet érteni: egy német CDU-s politikus számára egyszerűen elképzelhetetlen az olyasfajta hangnem, amivel a Fidesz jó ideje az európai politikához viszonyul. Neki az európai politika sokkal inkább a kesztyűs kézről, sokpárti kompromisszumokról, finom ejnyebejnyéről és win-win szituációkról szól, hiszen ilyet nemhogy a saját politikai szövetségesei fejéhez nem vágna egy épkézláb képviselő (pláne egy delegációvezető!), de még a politikai ellenfelei fejéhez sem.  Még akkor is, ha Deutsch Tamás gestapózós interjúja a magyarországi úri közönségnek szólt, és nem Brüsszelnek. Csakhogy a még mindig kompromisszumot és együttműködési pontokat kereső EPP-sek nem ismerik fel:

A mindig bátor, fáradhatatlanul „a magyar érdekeket” képviselő, és minden kinyilatkoztatását egy magabiztos „ennyi”-vel záró Deutsch ugyanis az osztályfőnöki figyelmeztetés belengetésére szépen levette a rohamsisakját, nyakkendőt kötött, visszaült a padba, és bocsánatot kért.

Deutschból egy csapásra mintadiák lett, a németek pedig elmosolyodtak: látjátok, van remény, lehet velük tárgyalni.

Ha így lenne, én lennék a legboldogabb. Nem szeretem, ahogyan a kormány a szövetségeseit kezeli, szeretem viszont Magyarországot. Ezért sem akarom, hogy Magyarország legyen Európa „Jancsija”. Sok pénzt mégsem mernék rátenni, hogy a hirtelen lett mintadiák pár hónapon belül nem köti ki ismét a nyakkendőjét, nem húzza vissza a sisakját, és nem kezd ismét karddal hadonászni a szövetségesei felé.

A Fidesz Néppárt-beli felfüggesztéséhez az kellett, hogy az EP-választás előtt a magyar kormány junckerezve-sorosozva „informálja” az embereket, hogy vajon mire készül Brüsszel. A felfüggesztés akkor határozatlan időre szólt, egészen pontosan addig, amíg a Fidesz vissza nem tér a Néppárt által képviselt irányvonalhoz.

Innentől kezdve a Fidesz már azt is megúszná, ha Demeter Szilárd megírná, hogy Soros gázkamrájában az Európai Néppárt a Zyklon-B.

Olvasnál még Illés Gergőtől az Azonnalin? Ide kattints!