Mi mindent nem tudunk a koronavírusról?

Min múlik az, hogy ki mennyire lesz beteg, meddig szenved a tünetektől, és ha felgyógyult, meddig lehet védett az újrafertőzéstől? Mikor lesz vége a világjárványnak? Bár a megjelenése óta tudósok ezrei foglalkoznak a SARS-CoV-2 vírussal, még most is sok a nyitott kérdés vele kapcsolatban.

2020 legmeghatározóbb eseménye egyértelműen a koronavírus okozta világjárvány, amivel úgy kellett szembenéznie az emberiségnek, hogy szinte semmi ismeretünk nem volt a kórokozóról. A még nem végleges statisztika: idén 73 millió ember fertőződött meg, és több mint másfél millióan haltak bele a koronavírusba világszerte.

Az elmúlt évben sokat tanultunk a vírusról, annak természetéről és a védekezésről: ma már akkor néznek rád furán, ha a tömegben nem viselsz maszkot, megvannak a protokollok a fertőzés terjedésének megállítására, tudjuk, hogyan viselkedik a vírus nyitott és zárt térben. Emellett az egészségügyi szférában rengeteg tapasztalat gyűlt össze a covidos betegek kezeléséről, és sikerült annyira megérteni a vírust, hogy a 2021-es évnek már azzal a tudattal vághatunk neki, hogy vagy tucatnyi vakcina engedélyeztetése áll a küszöbön.

Viszont maradt jópár kérdés, amire a választ még mindig keresik a tudósok.

Miért lesz valaki tünetmentes fertőzött, míg másoknak súlyos tünetekkel kell megküzdenie?

Arra, hogy mi tesz hajlamossá a fertőzés több szenvedéssel járó átvészelésére, vannak már statisztikai adatokon alapuló válaszok: sokat számít az ember kora, és az egyes alapbetegségek (mint a magas vérnyomás) vagy olyan tevékenységek (mint a dohányzás), amik növelik a kockázatát a súlyosabb – akár halálos – lefolyású fertőzésnek. Azt is tudjuk, hogy valamiért a nők szervezete hatékonyabban küzdi le a vírust, mint a férfiaké.

A szakemberek azonban még mindig széttárt karral állnak az ezen túl sorakozó kérdések előtt:

Ez utóbbi kapcsán az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetünk – a ScienceNewsnak nyilatkozó – Miriam Merad new yorki immunológus szerint az, hogy a súlyos betegek szervezete komolyabb gyulladáshoz vezető immunválaszt ad a fertőzésre – vagy azáltal, hogy bizonyos, a betegség leküzdésében segítő anyagokat (például a korai immunválaszt és az antitesttermelést elindító fehérjéket) nem termeli a megfelelő mennyiségben, vagy azáltal, hogy az adott helyzetben rossz, gyulladást elősegítő fehérjékkel válaszol a kórokozóra.

Meddig és miért pont addig tart a betegség?

Erre a kérdésre még hosszú évekbe telhet, mire kielégítő választ kapunk. Amit egyelőre tudunk, hogy míg egyesek pár hét alatt leküzdik a koronavírust, addig mások akár hosszú hónapokig is szenvedhetnek a tünetektől. Jellemzően ilyen hosszú távú tünet tud lenni a fáradékonyság, a légszomj vagy a lelassult agyi működés – ezek a tünetek jellemzőek nem súlyos lefolyású betegségnél is.

Persze erről is folynak már kutatások: amerikai tudósok még a nyáron vizsgáltak meg 274 tüneteket mutató, de kórházi kezelésre nem szoruló felnőttet – 35 százalékuk két-három héttel a pozitív teszteredmény után még nem tudott beszámolni a normálishoz visszatérő egészségi állapotról.

A legnagyobb ilyen jellegű kutatást eddig egy majdnem háromtucat, brit, amerikai és svéd tudósokat is magába foglaló kutatócsoport jegyzi: ők – október végi publikációjuk szerint – 4 182 tünetekkel rendelkező beteget követtek nyomon.

Az előzetes kutatási jelentés szerint az életkor előrehaladtával nőtt a tünetes hetek száma is.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az elhúzódó betegségnek milyen hosszú távú következményei vannak, akár fizikailag, akár mentálisan – ehhez sok-sok évig kell majd az egyes nemzeti egészségügyi szerveknek utánkövetni a fertőzésen átesett pácienseket.

Meddig tart az immunitás?

Nem egyszer hallhattuk különböző magánbeszélgetésekben – főleg a karácsonyi ünnepek közeledtével, és főleg fiatalabbaktól –, hogy milyen jó lenne túlesni a fertőzésen, hogy immunitást nyerve legalább attól ne kelljen tartani, hogy másokat akaratunkon kívül megfertőzünk.

Ennek a reménynek persze tudományos alapja is van: tény, hogy egy fertőzés sikeres leküzdése után a szervezet valameddig képes termelni a kórokozót leküzdő antitesteket, illetve azokat a fehérvérsejteket, amik felismerik a koronavírus jelenlétét a szervezetben, segítve a betolakodó semlegesítését. Ahogy Aubree Gordon michigani epidemiológus a ScienceNewsnak mondta: ígéretes, hogy ezek az antitestek és fehérvérsejtek akár hat hónapig is meg tudnak maradni a szervezetben, ha nem tovább. 

Ez azonban csak puszta spekulációkra adhat okot a koronavírus esetében, jelenleg a tudósok is csak a vállukat vonogatják arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen meddig tart az emberi szervezet természetes immunitása az újrafertőződés ellen. És itt nem sokat segítenek a más, embereket is fertőző koronavírusokról való tudásunk: négy másik koronavírus-típusnál ugyan a védettség nagyjából egy évig kitart, azonban

Így aztán – mint arra Aubree Gordon rávilágított – egyelőre legfeljebb találgathatunk, hogy meddig vagyunk védettek a Covid-19 legyőzését követően, arról meg aztán végképp nincs tudományos megalapozottságú tapasztalatunk, hogy az újrafertőződés mennyiben más, mint amikor először kapjuk el a vírust.

Véget ér-e a pandémia 2021-ben?

„Nem hiszem, hogy bárki világosan meg tudná mondani, hogy hogyan fog kinézni a pandémia vége” – mondta a ScienceNewsnak a minnesotai epidemiológus, Michael Osterholm. Hogy mikor mondhatjuk ki, hogy leküzdötte a világ ezt a járványt, nagyban függeni fog attól, hogy mikorra és a lakosság mekkora részét sikerül beoltani azokkal a vakcinákkal, amiket mostanság fognak engedélyezni, vagy már engedélyeztek is.

Itt érdemes megjegyezni, hogy ugyan a közbeszédben az a nagyjából féltucat gyógyszergyártó cég neve kering, ami a maga vakcinájával már nagyjából kész van, és csak a háromfázisú klinikai tesztelés végére vagy az engedélyeztetésre vár (ezekről itt írtunk bővebben), azonban

Nagy jelentősége lehet annak, hogy ezek a ma még nem ismert vakcinák milyen gyorsan és mekkora mennyiségben állhatnak rendelkezésre, főleg úgy, hogy hiába köt le például az Európai Bizottság az Unió lakosságát több, mint kétszeresen meghaladó mennyiségben vakcinákat, a jelenlegi tudásunk szerint is legfeljebb tavasz környékén, de inkább csak 2021 első felében valamikor lehet majd elkezdeni a lakosság tömeges oltását.

Az apró, de annál fontosabb technikai részletek mellett (mint hogy az egyes vakcinák tárolására alkalmas hűtőberendezésekről is gondoskodni kell az országoknak, vagy hogy ugyanazzal a vakcinával többször is be kell oltani az embereket a teljes védettséghez) szerepet játszik még az is, hogy mennyien oltatják be magukat, és mennyien döntenek úgy, hogy inkább nem élnek a lehetőséggel. A szakértői becslések szerint egy populáció nagyjából hetven százalékát kell beoltani ahhoz, hogy a nyájimmunitás meglegyen –

Ezek mind-mind olyan tényezők, amik nagyban befolyásolni fogják, hogy mikor lesz vége a világjárványnak, és amikre jelenleg vagy nincs, vagy csak homályos rálátásunk van.

Ha véget ér a pandémia, vége lesz a koronavírusnak is?

A szakértők most inkább arra fogadnak, hogy nem, és egy ideig még biztosan velünk fog maradni a koronavírus még a tömeges átoltás után is – de hogy pontosan meddig, az nagyban függeni fog attól, hogy a szervezetünk természetes úton vagy vakcinán keresztül elért immunitása meddig tart.

A szakértők szerint egyelőre a valószínű forgatókönyv – kiindulva a más légzőszervi és megfázásos jellegű vírusokból –, hogy ugyanúgy évente be kell majd oltatnunk magunkat, megújítva szervezetünk védekezőképességét a koronavírus ellen, akárcsak az influenza esetében. Igaz, influenza ellen még a 65 év feletti magyar lakosságnak is csupán a 24,1 százaléka oltatta be magát 2018-ban az Eurostat kimutatása szerint, ezzel az európai mezőny utolsó harmadában elhelyezkedve, és elmaradva a 41 százalékos uniós átoltottsági aránytól.

Azt, hogy a tömeges immunitás megszerzéséig az esetszámokat jelentősen visszaszorítsuk, nehezíti, hogy a Covid-19 – ellentétben mondjuk a 2002-2003-ban világjárványt okozó, és majdnem 800 halálos áldozatot követelő SARS-koronavírussal – tünetmentesen is fertőz. A jelenlegi tudományos eredmények alapján a tünetmentesek az összes fertőzött akár húsz százalékát is kitehetik. 

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali