Elolvastuk, mit harcolt ki Orbán Brüsszelben: egy kis időhúzást és a nyilvánvaló megismétlését

Szerző: Bakó Bea
2020.12.11. 20:35

Közzétették az Európai Tanács konklúziói nevű dokumentumot, amiből részletesen is kiderül, miben áll pontosan a kompromisszum, ami miatt végül Orbán és a lengyelek elálltak a költségvetés vétójától. Hiába próbálja ezt Orbán győzelemként eladni itthon, a jogállamisági mechanizmusról szóló rendeletjavaslat, azaz a jogi kötőerővel bíró szöveg egy fikarcnyit sem változott.

Elolvastuk, mit harcolt ki Orbán Brüsszelben: egy kis időhúzást és a nyilvánvaló megismétlését

Csütörtök este Orbán Brüsszelben hatlapos ultiban „megvédte a magyarok pénzét” (itthon mondjuk költeni szokta, nem feltétlenül mindenki megelégedésére), ellenzéki értelmezésben meg pont ő esett pofára, hiszen csak fel kellett adnia a költségvetési vétót, és mégsem tudta megúszni az EU-s pénzek lehetséges felfüggesztésére vonatkozó jogállamisági mechanizmust.

Bár a kompromisszum konkrét tartalmáról csak néhány elem szivárgott ki foszlányosan a sajtóba, nyilván sokaknak ez is elég volt ahhoz, hogy megmondják a tutit az utolsó pillanatban visszavont vétó és a kompromisszum sikeréről, kudarcáról, tanulságairól; a fideszesek pluszban annak is örülhetnek, hogy a deal Soros Györgynek se tetszik.

Miután mindenki jól megmondta a magáét, pénteken kikerült az EU-s állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács honlapjára az ülésről készült részletes dokumentum is, amiből végre konkrétabban is kiderül, hogy mit is „harcolt ki” Orbán.

Elolvastuk, elmondjuk a lényegét, és hogy min változtat ez egész pontosan.

Milyen megállapodás? Melyik Tanácsban?

Csütörtökön és pénteken az uniós tagállamok miniszterelnökeit (néhány ország esetében: elnökeit) magába foglaló Európai Tanács ült össze. Ez nem azonos a röviden általában csak Tanácsként emlegetett Európai Unió Tanácsával, ami többféle felállásban ülésezik, és a konkrét témától függően a tagállamok illetékes miniszterei ülnek benne.

Nemcsak az összetétele miatt fontos elkülöníteni a két tanácsot, hanem azért is, mert a funkciójuk is különbözik. Az Európai Tanács (ide jár tehát Orbán hol személyesen, hol virtuálisan szabadságharcolni) a főbb politikai irányokról dönt, de nem jogalkotó szerv: itt nem fogadnak el irányelveket vagy rendeleteket (utóbbi kategóriába tartozik a sokat emlegetett jogállamisági mechanizmus is). Az EU-s jogszabályok elfogadása ugyanis a miniszterekből álló Tanács és az Európai Parlament dolga.

EZ AZ EURÓPAI TANÁCS BRÜSSZELI ÜLÉSTERME

Kiadhat bármilyen politikai deklarációt a kormányfőkből álló Európai Tanács, annak – kevés ügykörtől, mondjuk a külpolitikai ügyektől, harmadik országokkal szembeni szankcióktól eltekintve – konkrét kötőereje csak akkor és annyiban lesz, amennyiben azt az EU jogalkotó intézményei (tehát az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa) elfogadják. Emlékezetes például az Európai Tanács júliusi ülése, amelyen Orbán szintén az EU-s pénzek felfüggesztését lehetővé tévő jogállamisági mechanizmus ügyében szabadságharcolt, aztán mindenki az ülés után kiadott politikai nyilatkozatból próbálta megjósolni, hogy mi lesz ebből, miközben addigra már két éve nyilvános volt egy konkrét rendeletjavaslat a témában, amit addigra első körben az Európai Parlament már el is fogadott.

Ugyanígy a helyén kell kezelni a legutóbbi ülés után pénteken kiadott „európai tanácsi konklúziók” elnevezésű dokumentumot is, amely ezúttal a júliusinál bővebben foglalkozik a jogállamisági mechanizmussal, azonban jogilag mindez csak annyiban lesz kötelező erejű, amennyiben a rendeletjavaslat konkrét rendelkezéseit ismétli meg. Vannak ugyanis benne ilyen részek bőven, míg más részei gyakran nem is az Európai Tanács, hanem az Európai Bizottság nevében tett homályos politikai kinyilatkoztatások.

Annyi mindenképp egyértelmű a dokumentumból:

Orbán hiába próbálja meg győzelemként eladni ezt itthon, tartalmilag a jogállamisági mechanizmus jogi kötőerővel bíró szövege (azaz maga a rendeletjavaslat) egy fikarcnyit sem változott.

Amikor csak megismétlik azt, ami a rendeletben amúgy is benne van

Az Európai Tanács a konklúziókban leszögez néhány olyan dolgot, amiről könnyű lehet itthon bekamuzni, hogy ezeket mind a kormány szabadságharcolta ki, valójában azonban már a bizonyos, jogállamisággal kapcsolatos jogsértések esetén az EU-s kifizetések felfüggesztését lehetővé tévő rendeletjavaslat legutóbbi, végső verziójában is benne voltak: ami ugye még annyira nem tetszett Orbánéknak, hogy gyorsan vétót kiáltottak.

Például ilyenek, hogy

+ a mechanizmus az EU-s költségvetés védelmére, és az azzal kapcsolatos csalásokra, korrupcióra és összeférhetetlenségre vonatkozik;

+ a mechanizmust objektívan, részrehajlás nélkül, korrekt eljárásban, a tagállamok egyenlőségének tiszteletben tartásával kell alkalmazni (ezt nemcsak a rendeletjavaslat preambuluma tartalmazza, de eleve a szerződések, az EU „alkotmányjoga” is előírja, ezen elvek sérelme esetén az érintett tagállam az Európai Bírósághoz fordulhat);

+ a mechanizmus kiegészítőleg működik az olyan, már meglévő eljárások mellett, mint a kötelezettségszegési eljárás vagy az EU-s pénzek elköltésére vonatkozó meglévő szabályok;

+ a mechanizmus során alkalmazott büntetőintézkedéseknek (magyarul a pénzmegvonás mértékének) arányosnak kell lennie a jogsértéssel, és a jogsértésnek kellően közvetlenül kapcsolódnia kell az EU-s költségvetéshez, illetve az EU pénzügyi érdekeihez (mindezen követelményeket a rendeletjavaslat eleve hosszan, a tanácsi konklúzióknál jóval alaposabban részletezi);

+ a mechanizmus alkalmazása előtt párbeszédet kell folytatni az érintett tagállammal és lehetőséget adni neki a kifogásolt helyzet orvoslására (eleve az eljárás a rendeletjavaslat szerint azzal kezdődik, hogy a Bizottság az érintett tagállamot értesíti az aggályairól és a tagállam javasolhat intézkedéseket, amelyek a helyzetet orvosolnák);

+ a Bizottság a mechanizmus alkalmazása során önállóan készíti el az értékelését, amiért teljes felelősséget vállal (ez kábé az a szintű parasztvakítás, mint amikor a közigazgatási szervek és egyéb fontoskodó hivatalok nyomtatványain a „büntetőjogi felelősséged” tudatában kell valamiről nyilatkozni, hátha akkor megijedsz, és jobban komolyan veszed őket, hiszen az Európai Tanács szájbarágása nélkül is alapvető, hogy ha valaki, pláne egy intézmény állít valamit, akkor annak tartalma az ő felelőssége);

+ az elfogadott büntetőintézkedéseket az érintett tagállam vagy a Bizottság javaslatára legkésőbb egy éven belül felül kell vizsgálni: ez pontosan így szerepel a rendeletjavaslatban is, sem az Európai Tanács, sem a rendeletjavaslat szövegezése szerint nem jelenti ez azt, hogy a felülvizsgálat feltétlenül a büntetőintézkedések megszüntetését is jelentené, és a rendeletjavaslat is eleve előírja a Bizottságnak, hogy amennyiben az intézkedések fenntartását javasolja, azt külön indokolnia kell.

A CSÜTÖRTÖK ESTE TALÁN LEGIKONIKUSABB KÉPE: BALRÓL JOBBRA ANGELA MERKEL NÉMET KANCELLÁR, EMMANUEL MACRON FRANCIA ELNÖK (HÁTTAL), CHARLES MICHEL EURÓPAI TANÁCS-ELNÖK, ORBÁN VIKTOR MAGYAR KORMÁNYFŐ, MATEUSZ MORAWIECKI LENGYEL MINISZTERELNÖK ÉS JEPPE TRANHOLM-MIKKELSEN, AZ ET FŐTITKÁRA

A felsoroltak nagyjából a háromnegyedét teszik ki az európai tanácsi konklúziók jogállamisági mechanizmusról szóló részének: ebben a háromnegyedben tehát

Orbán látványosan nem harcolt ki semmit, már ha nem tekintjük harci eredménynek a rendeletjavaslat egyes rendelkezéseinek megismétlését egy jogi kötőerővel nem bíró politikai nyilatkozatban.

Lássuk akkor, hogy mi az a maradék egynegyed, amibe még talán kapaszkodhatnak.

Amikor megígérik, hogy majd mások értelmeznek rajta valamit

„Az Európai Bizottság szándékában áll, hogy irányelveket fogadjon el a rendelet alkalmazására vonatkozóan, beleértve azt is, hogy milyen módszertan alapján végzi majd el az értékelését” – írják az EU-tagállamok állam- és kormányfői. Ha naiv lennék és pusztán formáljogilag nézném a dolgot, azt mondanám erre, hogy persze én is könnyedén nyilatkozgatok arról, hogy a szomszédomnak mi áll szándékában.

Viszont akárhogy is szándékozik a Bizottság az értelmezési irányelveket megfogalmazni, azok a legjobb szándékkal sem lesznek a jogállamisági mechanizmus mint kötelező jogszabály részei. Maximum akkor lenne ez a helyzet, ha a rendelet külön kifejezetten utalna arra, hogy ilyen és ilyen értelmező szabályok szerint kell alkalmazni. De nem utal.

Meg hát még nincs is mire, sőt, egy darabig nem is lesz, ugyanis az is szerepel a konklúziókban, hogy amennyiben a jogállamisági mechanizmusról szóló rendeletjavaslat ellen semmisségi pert indít valamely tagállam (Magyarország és Lengyelország így fog tenni), akkor a Bizottság ezen értelmezési irányelveket csak az ítélet meghozatala után dolgozza ki, méghozzá azért, hogy az ítélet releváns megállapításait és iránymutatását is bele tudja dolgozni.

Vagyis az Európai Tanács virágnyelven írásba adta, hogy arra számít: a jogállamisági mechanizmusról szóló rendelet átmegy az Európai Bíróságon, hiszen ha megsemmisítené a rendeletet, akkor eleve nincs miről értelmezési irányelveket kiadnia a Bizottságnak.

Egyébként paradox módon a jogállamisági mechanizmus esélyeit az Európai Bíróság előtt pont Orbánék és a lengyelek javították fel azzal, hogy ragaszkodtak hozzá, hogy a rendelet szigorúan csak az EU-s költségvetéssel összefüggő ügyekre vonatkozhasson, így ugyanis maguk ejtették ki azt a másik, gyakran előkerülő ellenérvet, miszerint a jogállamiság kikényszerítésére a 7-es cikkes eljárás való, tessék azt használni, és ne azt kikerülni mindenféle kiskapukon. Így viszont már lehet azt mondani, hogy a kettő nem ugyanarra vonatkozik, hiszen az új mechanizmus igazából csak a pénzről szól.

Azt meg itt érdemes leszögezni, ha eddig nem lett volna egyértelmű: a 7-es cikkes eljárások le vannak lőve. Még ha hivatalosan sosem mondják befejezettnek, egy olyan eljárást, amit két (a lengyelek esetében három) év alatt még az első, egyhangúságot nem, csak a Tanácsban négyötödös többséget követelő bullshitnyilatkozat elfogadásáig sem sikerült elvinni, aligha lehet komolynak, vagy úgy egyáltalán létezőnek tekinteni.

A 7-es cikkes eljárást az időhúzás sikeresen kinyírta, és Orbánék erre játszanak a jogállamisági mechanizmussal is. Ez pedig az egyetlen dolog vétóügyben, amiben tényleg elkönyvelhettek valamiféle részsikert.

Amikor legalább lehetőséget adnak az időhúzásra

Az Európai Tanács konklúziói leszögezik azt is, hogy a jogállamisági mechanizmusról szóló rendelet 2021. januárjával hatályba fog lépni (ez mondjuk pont nem rajta múlik, hanem még bele kellene húznia egy-két EU-s intézménynek, de erről később), de…

És itt jön a legendás időhúzós rész, ami arról szól, hogy a Bizottság nem fog addig büntetőintézkedéseket javasolni a jogállamiságmechanizmus-rendelet alapján, ameddig nem dolgozta ki a rendelet értelmezésére vonatkozó iránymutatást. Azt ugye meg csak azután (és csak akkor) dolgozza majd elvileg ki, hogy az Európai Bíróság az emlegetett semmisségi pert elbírálta (és a jogállamisági mechanizmust átengedte). Itt az állam- és kormányfők már nem szerénykednek: nemcsak azt jelentik ki a Bizottság helyett, hogy az mit szándékozik csinálni, hanem azt is, hogy mit nem fog.

Ursula von der Leyen bizottsági elnök sietett is tisztázni a helyzetet, és sajtótájékoztatón megígérte, hogy 2021. január elseje után minden esetet ki fognak vizsgálni. Ezt elvileg akár úgyis megtehetik, hogy szembemennek a jogilag nem kötelező európai tanácsi konklúziókkal, meg úgy is, hogy kivárják az ítéletet, elkészítik az iránymutatást, aztán visszamenőleg bevasalnak mindent.

CHARLES MICHEL, URSULA VON DER LEYEN ÉS ANGELA MERKEL MENNEK A SAJTÓHOZ.

Az Európai Parlament illetékes jelentéstevője, a finn néppárti Petri Sarvamaa pedig abban bízik, hogy az Európai Bíróság tud gyorsan dönteni, ha kell, és fog is. Hogy politikai nyomás lesz rajta ezügyben, az elég valószínű, hiszen az ügyet kommentálók jellemzően már a 2022-es magyarországi választáshoz mérik a lehetséges szankciók időzítését és hatását.

Pedig az egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy ha 2022 áprilisa előtt sikerül alkalmazni a jogállamisági mechanizmust, akkor „az az ellenzéknek jó, és az EU megment minket Orbántól”.

Orbán ugyanis nem hülye, és ha valamihez nagyon ért, az a néphülyítés. A temérdek sorosozás, migránsozás és brüsszelezés után készüljünk fel az olyan tételmondatokra is, minthogy a „gonosz EU politikai okokból elvette a magyar embereknek jogosan járó pénzt”, na meg arra, hogy – kellően konkrét garanciák híján – bizony az ellenzéki vezetésű önkormányzatok is meghúzhatják a nadrágszíjat, ha a Magyarországra érkező források elapadnak.

És ha már az időzítésnél meg az időhúzásnál tartunk: az egy dolog, hogy Orbánék megtámadják magát a jogállamiságmechanizmus-rendeletet az Európai Bíróság előtt (magyar viszonyokra lefordítva ez valami olyasmi, mint amikor normakontrollt kérnek előzetesen az Alkotmánybíróságtól), de ha ezt – előbb vagy utóbb – elbukják, az sem jelenti azt, hogy kifogynának a pereskedés nyújtotta eszköztárból.

Hiszen ezek után megtámadhatják majd a rendelet konkrét alkalmazását is, adott esetben azt a tanácsi (a miniszterek alkotta Európai Unió Tanácsáról van szó) határozatot, amelyik konkrét esetben kimondja, hogy mondjuk az ügyészség ilyen-olyan mulasztása miatt ennyi és ennyi pénzt függesztenek fel Magyarországnak. Hiszen ilyenkor is lehet azt mondani, hogy oké, hogy a rendelet nem ellentétes a szerződésekkel, de ettől még ebben az esetben akkor is rosszul alkalmazták, hiszen igazából nem is úgy volt, a gonosz Bizottság csak a Soros-szervezetekre hallgatott, stb.

Amúgy a jogállamisági mechanizmus még nem létezik

A legszebb az egészben az, hogy bár most már a részletes tartalma is ismerhető, de

a jogállamisági mechanizmusról szóló rendeletjavaslatot még mindig nem fogadták el az arra hivatott jogalkotó szervek, azaz a miniszterekből álló Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament.

Nyilván azért, mert arra vártak, hogy mi lesz az egész vétóüggyel. A kész javaslat az asztalon van, ettől a politikai helyzet ismeretében már egy betűt sem fognak eltérni (hiszen azzal újabb hiszticunamit kockáztatnának), annyi hiányzik, hogy a két szerv még decemberben megszavazza szépen a szöveget, ha tényleg azt akarják, hogy január elsejétől hatályba lépjen.

FOTÓK: Az Európai Tanács sajtószolgálata

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek