Logikus, hogy visszakozik Orbán: ennyi pénzt veszíthetett volna Magyarország a vétóval

Szerző: Renczes Ágoston
2020.12.09. 19:02

December 9-én szerdán a lengyel miniszterelnök-helyettes bejelentette: Lengyelország és Magyarország megállapodott a német EU-elnökséggel a jogállamisági mechanizmus részleteiről, így valószínűleg a két ország nem vétózza majd az EU-költségvetést és a koronavírus-helyreállítási csomagot. De pontosan mennyi pénz forog kockán Magyarországnak, és mi lehet a megállapodás alternatívája?

Logikus, hogy visszakozik Orbán: ennyi pénzt veszíthetett volna Magyarország a vétóval

December 10-én ül össze az Európai Tanács, aminek bár nem a magyar-lengyel vétó lenne a témája, a gyakorlatban mégis itt fog végleg eldőlni, hogy sikerül-e dűlőre jutni a magyar-lengyel párosnak az Unió többi tagállamával szemben, és elfogadják-e végre az Unió 2021-27-es büdzséjét, illetve hogy mi lesz a sorsa a koronavírus-válságot kezelni hivatott helyreállítási csomagnak.

 

Magyarországnak és Lengyelországnak ugyanis nem a költségvetéssel és a helyreállítási alappal van gondja, hanem a jogállamisági mechanizmus tervezett rendeletével, ami az uniós pénzek kifizetését bizonyos, a pénzek elköltésével összefüggő jogállamisági feltételek teljesüléséhez kötné. Az utóbbit a lengyelek és magyarok nem tudják elgáncsolni, mert az elfogadásához elegendő a minősített többség, emiatt 

 

a költségvetés és a helyreállítási alap elfogadásának visszatartásával próbálják megakadályozni, hogy a jogállamisági mechanizmust a nekik nem tetsző formában fogadják el.

 

A lengyel miniszterelnök-helyettes szerdán ugyan bejelentette, hogy a magyar-lengyel tandem megállapodott a német EU-elnökséggel a jogállamisági mechanizmus kapcsán, de ezt a dealt – aminek a részleteiről egyelőre csak értesülések vannak, eszerint például meg kellene várni a rendelet alkalmazásával az Európai Bíróság döntését, és valamiképp jobban bevonnák az eljárásba az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanácsot  még a többi tagállamnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. A jogállamisági mechanizmusról szóló rendelet elfogadásához ugyanis az EP-ben is többségre van szükség, ez a többség pedig könnyen meginoghat, ha a Berlin-Varsó-Budapest tengely túlságosan felvizezi a jogállamisági rendeletjavaslatot.

Az Azonnali Medve-Bálint Gergő politológussal, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársával, a téma kutatójával vette sorra, hogy milyen forgatókönyvek lehetségesek az Európai Tanács, azaz az EU-s állam- és kormányfők csütörtökön kezdődő ülésén, és ezek mit jelenthetnek pontosan a gyakorlatban.

Sok pénz

A helyreállítási alapból 7 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatás és egy nagyságrendileg hasonló méretű kedvezményes hitel jutna hazánknak, utóbbi abban az esetben, ha a magyar kormány él majd ezzel a lehetőséggel – fejtette ki Medve-Bálint Gergő. Az Unió által felvett hitelt a tagállamok GDP-arányosan törlesztik majd egészen 2057-ig elnyújtva – magyarázta a politológus, aki kiemelte: ez az összeg azonban nem használható fel szabadon, csak a meghatározott célokra, mint a klímavédelem vagy a digitális technológiák. Emellett

a 2021-2027-es ciklus költségvetéséből Magyarországnak körülbelül 34 milliárd euró járna vissza nem térítendő támogatás formájában,

 

amiből 22,5 milliárd euró a kohéziós támogatás, 8,7 milliárd lenne a közvetlen agrártámogatás és 3 milliárd euró jutna vidékfejlesztésre – összegezte Medve-Bálint. A költségvetés esetében az időhúzás jelenti a kockázatot, a politológus szerint ha csütörtökön vagy pénteken meg is születik az egyezség, akkor is legalább fél évig elhúzódik majd az operatív programok egyeztetése a Bizottsággal, illetve a kifizetésekhez kapcsolódó megállapodások előkészítése és megkötése; vagyis legkorábban ennyi idő múlva indulnának meg a kifizetések.

 

Ha tehát csak a következő ciklus költségvetéséből és a helyreállítási alapból származó vissza nem térítendő támogatásokat vesszük figyelembe, akkor nagyjából 41 milliárd euró forog kockán Magyarország számára. Hasonlóan számol egyébként az Európai Néppárt is, ami a Twitteren az utóbbi napokban aktívan biztatta Magyarországot és Lengyelországot a vétó feladására – jelenleg úgy tűnik, hatékonyan.

 

41 milliárd euró jelenlegi árfolyamon

 

14 646 491 500 000, azaz tizennégybillió-hatszáznegyvenhatmilliárd-négyszázkilencvenegymillió-ötszázezer forint.

Ez annyi, mint:

+ A 2019-es magyar nemzeti össztermék (GDP) 31 százaléka;

+ Mészáros Lőrinc vagyona harminchatszor;

+ hetvenhét Puskás stadion,

+ vagy 751 102 128 (kicsivel több, mint 751 millió) koronavírus-teszt ára.

A VÉTÓ ÁRA. GRAFIKA: VITÁRIUS BENCE

 

Ha lesz megegyezés (és úgy néz ki, hogy lesz)

A szerdai hírek szerint az a legvalószínűbb, hogy Orbán és Morawiecki végül megállapodik a többi tagország vezetőivel, és feloldják a költségvetést és a helyreállítási alapot visszatartó vétót.

Medve-Bálint úgy gondolja, hogy

 

akár a lengyel kormánykoalíció felbomlását is okozhatná a vétó esetleges fenntartása.

 

A lengyel kormány ugyanis kezdettől fogva megosztott a vétó ügyében; erre utalt az is, hogy Jarosław Gowin kormányfőhelyettes – aki nem a Jog és Igazságosság (PiS), hanem a vele koalícióban kormányzó Egyetértés (Porozumienie) párt elnöke – már december 3-án arról beszélt: országa kész feladni a vétót. Akkor Lengyelország még visszakozott, most azonban úgy tűnik, mégis megszületik az egyezség.

Medve-Bálint kiemelte, hogy a jogállamisági mechanizmust leíró rendeletjavaslat szövegéből annak korábbi verziójához képest kikerültek az „jogállamiság általános problémáival” kapcsolatos passzusok, és már csak az uniós költségvetéssel kapcsolatban felmerülő jogállamisági problémákat vizsgálná a mechanizmus – ahogy arról részletesen is írtunk itt. A politológus szerint ez – az elsősorban az igazságszolgáltatás függetlensége terén hiányosságokat felmutató – Lengyelország számára

 

egy olyan fejlemény, ami miatt a lengyeleknek már megéri feladni a vétót.

 

Dwa bratanki

Lengyelország kihátrálásával pedig semmi értelme nem maradna, hogy Magyarország továbbra is tartsa magát a vétóhoz – ezt a kérdést már a vétó feladásának korábbi, Gowin általi belengetése után körbejártuk Medve-Bálint Gergővel. A politológus úgy látja, legfeljebb további engedmények kikényszerítése jöhetett volna még szóba a vétó fenntartásával, de a megegyezés Lengyelországnak és Magyarországnak is érdeke.

Egyezség azonban egyelőre csak a lengyel-magyar páros és a tagállami minisztereket tömörítő Európai Unió Tanácsának soros elnökségét ellátó németek között van; annak véglegesítéséhez a többi tagország minisztereinek is rá kell bólintania a Európai Unió Tanácsában minősített többséggel. Mivel mindenkinek érdeke a megegyezés, ez várhatóan meg is történik majd; a költségvetés és a helyreállítási alap további visszatartása csupán elméleti lehetőség maradt.

Ha valóban lesz megegyezés, Magyarország is megkapja a 7 milliárdos részt a helyreállítási alapból (és nyitva lesz számára a lehetőség a 7 milliárdos kedvező hitelfelvételre); illetve a 2021-27-es ciklus költségvetésének elfogadásával elkezdődhet az operatív programok egyeztetése a Bizottsággal, illetve a kifizetésekhez kapcsolódó megállapodások előkészítése és megkötése.

De mi lett volna, ha mégsincs megegyezés? 

Ha fenntartják a vétót a költségvetés és a helyreállítási alap esetében is, akkor az Unió a 2020-as költségvetésének egy tizenketted részéből gazdálkodott volna tovább hónapról hónapra addig, amíg nincs megegyezés – magyarázta Medve-Bálint az Azonnalinak. Ha végül sikerül elfogadni a költségvetést, aminek a keretösszegét már korábban meghatározták, akkor az addig visszatartott kifizetésekhez utólag hozzájutnának a tagállamok. A politológus kiemelte, hogy ez

 

az időhúzás normális esetben is problémás lenne, a mostani állapotban viszont a tagországoknak sürgősen szükségük van a pénzre.

 

Ez Magyarországra is igaz: az előző ciklus opeartív programjainak döntő többségét már lekötöttük, így a 2020-as költségvetés alapján járó pénz elenyésző lenne a „rendes” költségvetéshez képest.

Medve-Bálint emlékeztetett rá, hogy arra az esetre már volt egy B-terv, ha nem sikerül megegyezni a helyreállítási alapról: a csomagot biztosító hitelt nem az Unió vette volna fel, hanem a többi tagállam külön megállapodás alapján – vélhetően kevésbé kedvező feltételekkel, mint ahogy az Unió maga jutna hitelhez. Ez esetben természetesen Magyarország és Lengyelország nem részesült volna a helyreállítási alapból.

A politológus szerint az is előfordulhatott volna, hogy a két vétózó ország végül megállapodik csak a költségvetést illetően, a helyreállítási alapból viszont kimaradnak, amihez a hitelt a leírt módon vette volna fel az Unió többi 25 tagországa.

A vétó fenntartása tehát Lengyelország és Magyarország számára is konkrét gazdasági károkat okozott volna; de Medve-Bálint szerint nem is a gazdasági, és nem is a jogállamisági vetülete a legérdekesebb az ügynek, hanem a politikai. A politológus szerint ugyanis ez a vita az Európai Unió további fejlődésének irányát is meghatározhatja:

a jogállamisági mechanizmus „egy erős elmozdulás lenne” az Unió föderatív átalakulásának irányába.

Medve-Bálint úgy látja, az ügy rövid távú következményeinél sokkal fontosabb, hogy az EU hosszútávon átalakul-e politikai unióvá is.

 

NYITÓKÉP: Orbán Viktor / Facebook

 

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali egykori újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek